Új Szó, 1995. június (48. évfolyam, 126-151. szám)

1995-06-06 / 130. szám, kedd

1995. június 7. MŰVELODES Ú J SZ Ó 5 I I VÁLASZ OLVASÓINKNAK Drága feledékenység T. E.: Úgy valahogy egy évvel ezelőtt kapott rajta a revizor, hogy érvényes jegy nélkül uta­zok. Negyedéves bérletet váltok mindig, és valahogy megfeled­keztem arról, hogy lejárt a bérle­tem, illetve még azelőtt talál­koztam a revizorral, hogy erre felfigyeltem volna. Amikor a ne­vemét és az adataimat felírta, azt mondta, hogy majd küldik a számlát. A napokban a bíróság­tól kaptam egy fizetési megha­gyást azzal, hogy mivel nem fi­zettem be a 200 korona összegű bírságot, perköltség­ként még további 230 koronát is be kell fizetnem. Most nem tudom azt sem, hogy elküldték­e a számlát, mivel az otthoni cí­memetadtam meg, és a szüleim nem emlékeznek rá, hogy kap­tak volna ilyesmit a fizetési meghagyásban említett napon. Én viszont valamikor azt olvas­tam, hogy a perköltség csak négy százalék. Ez viszont, bár­hogy számolom is, több mint száz százalék. Lehetséges ez? A bírósági illeték valamikor va­lóban négy százalék, de legalább húsz korona volt. A bírósági illeté­kekről-szóló törvény legutóbbi változata szerint is maradt a négy százalék, de azzal, hogy ez az illeték legalább 200 korona (még akkor is, ha mondjuk csak száz korona a perelt összeg, illet­ve a fizetési meghagyás kiadásá­val követelt összeg). Az említett törvény melléklete szerint ez az összeg vonatkozik a fizetési meg­hagyások kérelmezésére, illetve a fizetési meghagyások ellen irá­nyuló „fellebbezésre" is. A fenn­maradó harminc korona aligha­nem valamiféle postai, kézbesí­tési költség. Persze ha a fizetési megha­gyás megtámadására fenntartott 15 napos határidőt még nem késte le, elmehetne a bíróságra, és megnézhetné, valóban szere­pel-e az iratban olyan bizonyíték, amely szerint ön, esetleg az ön által megadott címen a szülei át­vették azt a számlát (postai utal­ványt), amelyen be kellett volna fizetnie a 200 korona összegű bírságot. Számolnia kell viszont azzal, hogy a bíróság által kia­dottfizetési meghagyás elleni be­advány illetéke ismét kétszáz ko­rona, mivel ilyenkor már szóbeli bírósági tárgyalásra, hagyomá­nyosan értelmezett bírósági per­re is sor kerül. Éppen ezért ha még ezt a bírósági pert is elvesz­tené, akkor már több mint hat­száz koronája bánná a feledé­kenységét. (fekete) ÚJ STRUKTÚRA A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉBEN A nyugdíjbiztosításhoz is hozzájárulnak SZÁLKA ÉS GERENDA A Mezőgazdasági Dolgozók Szakszervezetének áprilisi közgyűlésén a szervezeti felépítést érintő többféle módosítást hagytak jóvá. Svetozár Korbeľlel, a szervezet újonnan megvá­lasztott elnökével ezekről a változásokról beszélgettünk. - Megállapítottuk, hogy a két­lépcsős struktúrában túl nagy az űr az alapszervezetek és a csúcs­vezetés között, ezért hét körzetet alakítottunk ki. Itt egyrészt a terve­zett területi közigazgatási felosz­tást vettük figyelembe, de főleg az határozta meg a körzetek nagysá­gát, hogy átlagban tízezer tag után tudunk fizetett aIkaImazottat tarta­ni. A körzetekben ugyanis pro­fesszionalizáljuk a szakszervezeti vezetést, minden körzetben egy fi­zetett ügyvezető titkár fogja irányí­tani a szakszervezeti munkát. A munkáltatók, magánvállalkozók, menedzserek hivatásos szinten dolgoznak, ezért a szociális egyez­mények megtárgyalása során ne­künk is profi tárgyalópartnereknek kell lennünk. További változás a szakszervezet struktúrájában az, hogy négy szekciót hoztunk létre: az őstermelők, a műszaki szolgáltatá­sok és a biológiai szolgáltatások szekciója képviseli a termelői-vál­lalkozói szférát, a negyedik pedig az iskolaügyi, tudományos, kutatói és államigazgatási szekció. Ezek létrehozását az indokolja, hogy a magasabb szintű kollektív szerződések megkötésekor az egyes szakterületeken alaposab­ban fel tudunk készülni. • Milyen szervezeti hierarchia alapján működik ez az új struk­túra? - Az egyes alapszervezetekben megválasztott elnökök a helyi és alapszervezetek körzeti társulásá­ban képviselik az alapszervezete­ket, és abban állandó mandátum­mal rendelkeznek. Minden körzet­ben 21 tagú körzeti bizottságot vá­lasztanak, amelyben mind a négy említett szekció képviselve van, ezen belül pedig öttagú elnökség működik, amelyet a bizottságel­nök és a négy szakszekció elnöke alkot. Továbbá a hét körzetből való öttagú elnökség, valamint egy köz­ponti elnök és titkár alkotja a szak­szervezeti szövetség 37 tagú or­szágos választmányát. Ezenkívül működik egy héttagú országos szekciótanács is - ez a hét körzet egyes szekcióinak elnökeiből áll. • Hány alapszervezete és hány tagja van a mezőgazdasági dol­gozók szakszervezetének? - Jelenleg folyik a tagnyilvántar­tás felújítása, és az eddigi adata­ink szerint körülbelül 60 ezer ta­gunk és 650 alapszervezetünk van. • Úgy tudom, a közgyűlésen ar­ról is szó volt, hogy a szakszer­vezet hozzájárulna a nyugdíjkie­gészítő biztosítás fizetéséhez... - Ezt úgy kell elképzelni, hogy ha például a nyugdíjkiegészítő biz­tosítás 360 korona, törvény fogja szabályozni, hogy ennek kéthar­madát fizesse a munkáltató, egy­harmadát, azaz 120 koronát pe­dig a munkavállaló. Aki nem tagja a szakszervezetnek, az az egyhar­madot teljes egészében maga fog­ja fizetni, de aki legalább öt éve szakszervezeti tag, annak egy bi­zonyos részt a szakszervezet fizet majd. Hogy mekkora összeget vál­lalnánk át, azt egyelőre nem tu­dom megmondani. Csak példa­ként említem, hogyha mi 30 millió koronát lekötött betétként helyez­nénk el, és annak a kamatát hasz­nálnánk fel a nyugdíj-kiegészítő biz­tosításhoz, a kamat összege és a taglétszám határozná meg, mennyit tudnánk átvállalni az emlí­tett 120 koronából. Ez is egy előny, amiért érdemes lesz szakszerve­zeti tagnak lenni. • A munkanélküliségi arány nö­vekedéséhez nagyménékben hozzájárul a mezőgazdasági munkahelyek megszűnése. En­nek a helyzetnek a javítása ér­dekében tehet valamit a szak­szervezet? - Úgy véljük, hogy a mezőgazda­sági üzemek transzformációja so­rán az államnak köteleznie kellene minden új tulajdonost, hogy a régi alkalmazottakat is átvegye, és megtartsa a termelés mezőgazda­ságijellegét. • Mi a véleménye a mezőgazda sági vállalatok privatizálásáról? - Tudatosítani kell, hogy a mezőgazdaságban a befektetés nagyon lassan térül meg, ezért a privatizált mezőgazdasági üze­mekre nem szabhatók olyan ma­gas hiteltérítési terhek, mint más ágazatokban. A másik dolog pe­dig: szeretnénk, ha a dolgozók is lehetőséget kapnának a privatizá­lásra, ezért támogatjuk az alkal­mazotti részvénytársaságok létre­hozását. (gaál) TEGNAP OLVASTUK Mi kerül a nyugdíjasok zsebébe? A munka- és szociális ügyi minisztérium javaslata értelmé­ben július l-jétől valamennyi nyugdíj összegét 7,8 százalék­kal emelik, miközben a Szakszervezetek Konföderációja 12,8 százalékot kért. A lap munkatársa felkereste Mária Pažitkovát, a konföderáció munkajogi szakértőjét, hogy részletesebben ismertesse az előkészületben levő változá­sokat. m Mely nyugdíjasokra vonat­kozik majd a módosítás? - A 46/1991 Tt. sz. törvény 9. paragrafusa, illetve a 374/1994 Tt. számú törvény ér­telmében emelkednek az öreg­ségi, a részleges rokkantsági, a szolgálati évekért járó nyugdí­jak, az özvegyi és árvasági nyug­díjak abban az esetben, ha a Statisztikai Hivatal adatai sze­rint a létfenntartási költségek legalább 10 százalékkal emel­kedtek, az átlagbér pedig leg­alább 5 százalékkal. A nyugdíj­emelést az előző nyugdíjeme­léstől számítva leghamarább 3 hónap eltelte után lehet végre­hajtani. • Utoljára mikor emelkedtek a nyugdíjak? - A jelenlegi nyugdíjak 1994. szeptember l-jétől érvényesek. • Hogyan alakultak az átlag­bérek az elmúlt évben? - A statisztikai hivatal adatai szerint a nemzetgazdaságban az egyes negyedévekben követ­kezőképpen alakult az átlagbér összege: az első negyedévben 5581, a másodikban 6129, a harmadikban 6308, a negyedik­ben pedig 7116 korona volt. Az átlagbér növekedése 1994 ne­gyedik negyedévében 12,8 szá­zalékos volt. Ennek az az oka, hogy az év végén az ún. tizen­harmadik fizetések, év végi pré­miumok stb. révén mindig meg­ugranak a bérköltségek. • A törvénytervezet mién nem az 1994-es évi átlagbér­emelkedésből indul ki? - A törvényhozó a nyugdíjak­nak a múlt év negyedik negyed­éve átlagbér-emelkedéséhez vi­szonyított emelését „mestersé­gesen" felülértékeltnek tartja. Ezzel mi, szakszervezetiek nem értettünk egyet, és kitartottunk követelésünk mellett, hogy a ne­gyedik negyedévet vegyék figye­lembe az öregségi nyugdíjak át­lagösszegének kiszámításakor. A szakszervezetiek pozitívan ér­tékelik a kormány kezdeménye­zését, miszerint a nyugdíjak összege kövesse a tavalyi átlag­béreknek az előző évhez viszo­nyított emelkedését. Ugyanak­kor elvből nem érthetünk egyet a nyugdíjaknak mindössze 7,8 százalékos emelését célzó ja­vaslattal. JANA VESELSKÁ, Práca Abecsület(?) ára Állítólag a Szlovák Köztársaság nem szlovák nemzeti­ségű állampolgárát a Slovenská Republika napilap nemzeti­ségi mellékletében kéthetente tájékoztatják majd objektíven a kormány intézkedéseiről, rendeleteiről, üléseiről. Ezért sebi tekinthető kidobott pénznek - Marta Podhradská, a kul­turális minisztérium sajtóosztályának vezetője szerint - az a 27 millió korona, amit erre a célra önkényesen, Pavel Tra­ubner, a Pro Slovakia állami alapítvány új elnökének tudta nélkül, utaltatott át Ivan Hudec kulturális miniszter. Túl azon, hogy ez a 27 millió nagyjából elegendő lenne a már térdre kényszerített magyar nyelvű lapok újbóli talpra­állítására, sokszorosa egy havonta kétszer megjelenő, szak­mai és nyelvi kultúrájában a békaperspektívát közelítő mel­léklel kiadási költségeinek. Különösen akkor, ha a kiadvány szerkesztőségi, műszaki, nyomdai és terjesztési költségei amúgy is adottak a Slovenská Republika megjelenésének terhére. Másról tehát aligha lehet szó, mint az ortodox mó­don kormánypárti, nacionalista és soviniszta uszításoknak is helyei adó napilap ily módon legalizált támogatásáról. En­nek a pénznek elfogadásától még az. sem riasztja vissza a ki­adót és a szerkesztőséget, hogy az általuk oly sokat szidott s/.lovákiai magyarok állítólagos objektív tájékoztatására kapják. Lehetséges, hogy azért kell ennyi pénz, mert a melléklet fordítói, szerkesztői nem egy tál lencséért, de még csak nem is harminc ezüstért végzik munkájukat, hanem jóval többért. Elvégre a becsületnek(?) ára van. Meggyőződésem, hogy erre a piszkos munkára is kaphatók lesznek némely szlovákiai magyar újságírók, olyanok, akik számára nem szolgált kellő erkölcsi tanulsággal az utóbbi négy évtized. Arra ugyanis már nem lehet hivatkozni, hogy általános po­litikai és ideológiai cenzúra van, s a pártállami sajtón kívül nincs lehetőség a hír, az információ, a vélemény közreadá­sára, s a sorok között elmondott tények, igazságok vállalása akkor legalább jelképes összekacsintás volt. Lehetséges vi­szont az egzisztenciális kiszolgáltatottságra, a mukanélküli­ségre hivatkozva szolgálni egy nagy valószínűséggel gyor­san múlandó politikai hatalmat. Hacsak valójában be nem következik az, amit realista politikai elemzők állítanak: Szlovákiában egy autokrata politikai rendszer alapozásán fáradozik a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, s ebben a munkában aktív támogatókat talált a szélsőbalos munkás­rétegekben és a szélsőjobbos értelmiségi csoportokban. Mi­ért ne találná meg a maga „szlovákmagyarjait" vagy „ma­gyarul beszélő szlovákjait" is, ha már oly nagyszerű előrelá­tással szervezte meg a politikai alapoz.ottságú nagyprivati­zációt? Párthűség és politikai szimpátia szerint végered­ményben minden elérhető a mai Szlovákiában, amire az em­ber vágyik. Elegendő néhány konformista eskü, akár egyet­len „ncomagyar" pártocska megalapítása a megbékélés és a hamis tolerancia jegyében, önkéntes lemondás a magyar is­koláról, az, alternatív iskola aktív szervezése, pedagógusi ju­talékok és pótlékok bevezetése a dél-szlovákiai szlovák is­kolák pedagógusai számára. Mindjárt előnyökhöz juthat a hiszékeny magyar. Vagy kiszolgáltatott? Ne kapjanak erkölcsi felmentést ezek a manipulátorok, de azok sem, akik magyarságukkal üzérkedésbe kezdenek! Fel­tételezésem szerint van még annyi erő a magyar nemzeti kö­zösségben, hogy mindennapjaiban és a sajtóban megnevez­ze és megbélyegezze azokat, akik sorsával, kiszolgáltatott­ságával, szociális helyzetével visszaélve alkut kötnek a ha­talommal. Ugyanakkor )óvja is ömagát a „minél rosszabb, annál jobb" szemléletű politizálás híveinek manipulációjá­tól. Most is szükség van a magyarság józan türelmére, kitar­tására, önbecsülésére és mindenekelőtt hűségére. Azokra a tulajdonságokra, amelyek lehetővé tették a politikai akarat demokratikus kifejeződését a parlamenti választásokon. Ez az önszervező erő kell hogy motiváljon mindannyiunkat, amikor gyerekeinket magyar iskolába íratjuk és járatjuk, amikor magyar lapokat, könyveket olvasunk, amikor hitün­ket felekezeti hovatartozástól függetlenül anyanyelvünkön valljuk meg, amikor magyar politikai pártokra szavazunk. DUSZA ISTVÁN Kisebbségi kultúra mint manipulátor Fel van háborodva a szlováki­ai magyar közvélemény, s joggal. A szlovák kulturális minisztéri­um, hosszas titkolódzás és mel­lébeszélés után, végre nyilvá­nosságra hozott néhány adatot a kisebbségi kultúrák támogatá­sáról. Most már tudjuk (immár hivatalosan is), hogy a Slovens­ká Republika, a Hlas ľudu, vagy a Slovenský Juh című sajtóter­mékek nem szlovákok, hanem ­a minisztérium furcsa logikája szerint - kisebbségiek, azaz ma­gyarok, ukránok, németek és ci­gányok. Másként hogyan lehet magyarázni azt a bölcs döntést, mely szerint a kisebbségi kultú­rák dotálására fordítandó ötven­nyolc millió koronának csaknem az egyharmadát a fent említett sajtótermékeknek, illetve azok kiadóinak utalták át? A puszta tények ismeretében több kérdés is felmerül az em­berben. Miért várt a minisztéri­um egészen mostanáig a dönté­sek nyilvánosságra hozatalával? Talán kivárt, s mivel a parla­mentben nem tapasztalt a témá­nak megfelelően erős számon­kérést, úgy gondolta, mostanáig megemésztettük a dolgot? Heti­lapjaink, ifjúsági lapunk és egyik gyermeklapunk végveszélybe kerülése is „háromnapos csodá­nak" bizonyult, s a Hudec úr ve­zette tárca talán arra vár, hogy a megszűnésük is fájdalommen­tes lesz, és a vártnál kisebb port kavar. A múlt héten tartott sajtótájé­koztatón meglehetősen kínosan érezhette magát a demokratiku­san gondolkodó szlovák újság­írók többsége, mert a sajtó ré­széről elvárható számonkérés helyett szinte a tárca igazgatói kara és a szóvivő kérte számon a „követelőzőktől": mit akarnak? Hiszen, úgymond, sehol sincs megírva, hogy aki támogatást kér, azt automatikusan meg is il­leti a támogatás. Okot és indo­kot mindig lehet találni valami­nek az elutasítására. Szerződésszegés, nem megfe­lelő felhasználás és egyéb una­lomig ismételt érvek mellett azonban nagyon is kilógott a ló­láb, amikora Republika „nemze­tiségi melléklete" kapcsán (a ne­ki adott összegből két-három ki­sebbségi hetilap megélne egy éven keresztül) szó esett arról, hogy a kormánynak, így a minisz­tériumnak is „kötelességei van­nak". Tájékoztatni kell a lakossá­got, mert ha ezt elmulasztja, mindenféle „manipulátorok" foglalják el a vákuumot. Magya­rán: a nemzetiségi csomag egy részéből a kormány politikai papírtrombitát sodorintott, s a ki­sebbségi kultúra rovására fogja magyarázni a kisebbségeknek a bölcs kormánypolitikát. Ez a gya­korlatban azt jelenti, hogy ismét ott tartunk, ahol a husáki kon­szolidációs években, amikor a mindenható állam és annak pártja mondta meg, mi a fehér, és mi a fekete. Ennek apró, de konkrét jelei azok a rózsaszín hangulatú kis kézikönyvek, ame­lyeket a minisztérium adott ki több nyelven (s amelyeket a múltból oly jól ismerünk) az „ob­jektív" tájékoztatás céljából. Igaz, ezekben a bulletinekben szó sem esik lapok megszűné­séről és más kényelmetlen dol­gokról. Kínos volt azért is a fent emlí­tett sajtótájékoztató, mert az ember szinte úgy érezte magát, mint a vádlottak padján. A régi, kommunista pártszellem mód­szereivel hengereltek az urak és a szóvivő hölgy, nem rejtve véka alá, hogy hallatlan dolognak tart­ják, hogy 1993-ban 60, 1994­ben 53 szlovákiai magyar irodal­mi alkotás jelenhetett mega kul­turális minisztérium támogatá­sával, az idén pedig 149 magyar alkotás támogatására érkezett kérvény a Pro Slovakia alaphoz, szemben a többi nemzetiség 24 kérvényével! Nyilván ebből a „nemes felháborodásból" faka­dó kapkodással magyarázható az a tény, hogy az alap egyik ki­adónknak egy hetet, a másiknak egy napot adott arra, hogy mellé­keljen lektori véleményeket a kérvényekhez. Vagy pedig azzal, hogy teljesen formálisnak tartja a dolgot, s nincs is igazán szük­sége semmilyen szakmai véle­ményre. Ha már ilyen döntő fon­tosságú a fent említett „ará­nyok" fölötti éber őrködés. Egyébként meglehetősen ke­vés szó esett a kulturális minisz­tériumban a kultúráról. Annál több ellenőrzésről, fölösleges gépkocsikról, helyezkedő cigá­nyokról és ruszinokról (akik nem tudják eldönteni, hová kifi­zetődőbb tartozni), kuratóriumi anonimitásról (hogy ne zaklas­sák a komoly szakmai döntése­ket hozó urakat). Ez a titkolózás aztán odáig mehet, hogy a Pro Slovakia állami alap tanácsának elnöke a sajtóból kénytelen megtudni, s az őt zaklató telefo­nokból, hogy miként döntött a miniszter úr 27 millió koronás tá­mogatás dolgában. így aztán az ember lassan már semmin sem lepődik meg. Azon sem, hogy a minisztérium szakemberei a kultúrától megle­hetősen távol eső „filozófiával" hoznak döntéseket, s adósak a válasszal, mitől „nemzetiségibb" a Slovenská Republika vagy a Slovenský Juh, mint például a Tü­csök vagy a Heti Ifi. Avagy ho­gyan lehet összetéveszteni a múzsa csókját egy poros raktár félhomályában szerzett cucflek­kel. KÖVESDI KÁROLY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom