Új Szó, 1995. június (48. évfolyam, 126-151. szám)

1995-06-26 / 147. szám, hétfő

1995. június 26. VELEMENYEK - ESEMENYEK ÚJ SZ

Ó 5 I SZOGYEN Hazahív a harangszó ÚJ Szó-tudósítás Szőgyénben Hazahív a harangszó címmel a hét végén tartották meg a faluból kitelepítettek első találkozóját. 1947-48-ban több mint száz családnak kellett távoznia innen, többségük Tatán, illetve Tarjánban telepedett le. A mintegy 150 magyarországi vendéget, valamint a szőgyéni rokonság egy részét szombaton a művelődési ház nagytermében Náget Dezső polgármester üdvözölte, s történelmi törlesztésnek nevezte az eseményt. Délután a vendégek megkoszorúzták a második világháborús emlékművet. Vasárnap a Nagyboldogasszonytemplomban a vendégek tiszteletére Czuczor József pélbános tartotta az ünnepi szentmisét. Délután a hagyományos járási dalés táncünnepélyre került sor, amelyen a veresegyházi asszonykórus is fellépett. A találkozót értékelve a polgármester kijelentette, hagyományt szeretnének teremteni, s jövőre is hazavárják a kitelepítetteket. (hajtman) CSEMADOK-BÁL Nyugati művészekkel Ebben a sanyarú helyzetben is talpon kell maradni - vallja többi sorstársához hasonlóan a Csemadok somorjai városi szervezete, amely ugyan jelentős támogatást kap a helyi önkormányzattól, ám még ez is kevés az országos hírű felnőtt- és gyermekcsoport fenntartására. Ezért igyekeznek új ötletekkel pénzhez jutni. Baráti kapcsolatok eredményeképpen szervezik meg e hét végén a Csemadok végnapok rendezvénysorozatot, amelyen európai hírű bajor és salzburgi fúvósok, prágai és pilzeni operettművészek, továbbá hazai és magyarországi művészek szerepelnek úgy, hogy a szervezet javára lemondanak gázsijukról. Szombaton jótékonysági bál lesz, a teljes bevétel ugyancsak a szervezőket illeti meg. Ide várnak mindenkit, aki baráti társaságban kíván kellemes órákat eltölteni, a belépőjegy megvásárlásával pedig támogatja a somorjai magyar kultúrát. Két csallóközi művész is szerepel a vendégekkel együtt ezen az estén. Derzsi György, a győri Nemzeti Színház magánénekese és ifj. Derzsi György, akit a Jókai Színház Mária evangéliumában Jézus szerepében láthattunk. Vasárnap délután a bajorok, osztrákok és a csehek a pomléi szabadtéri színpadon lépnek föl. Rajtuk kívül a népszerű budapesti Defekt duó és szlovák humorista is szórakoztatja a közönséget. -y-f KABITOSZER-ELLENES VILAGNAP A felnőttek felelőssége ITTHON TÖRTÉNT-7 NAP ALATT A WHO szakembergárdája a világnapok meghirdetésével a közvélemény figyelmét kívánja felhívni a valamennyiünket fenyegető veszélyekre. Június 26-dika a kábítószer-ellenes nap jegyében zajlik. A kábítószer köztudottan a világ minden országában komoly gondot jelent, hiszen a fiatalok milliói a napi gondok, feladatok elől a minden realitást nélkülöző álomvilágba menekülnek. Szlovákiában is. A hetvenes évek közepén az orvosok a szipózó és a gyógyszerező fiatalokat próbálták menteni, ma ugyanezt teszik a heroinistákkal. Küzdelmükben magukra maradnak, hiszen Szlovákiában nincs a szenvedélybetegek hosszan tartó ellátását biztosító, önálló állami intézmény. A narkósok kezelése néhány lelkes orvos jóvoltából a pszichiátriai osztályok mellett létesített részlegeken, esetleg az alkoholelvonó intézetekben történik. Még szerencse, hogy a rendszerváltás után a nem állami szféra többféle alapítványon keresztül (pl. PER TE, FILIA, DROG-STOP) felkarolta a kábítószer-élvezőket, vállalva gyógyíttatásuk költségeinek fedezését. Tulajdonképpen ez nem is volna baj, ha az államnak is lenne reális, megvalósítható koncepciója. Nem elsősorban a már függő betegek gyógyítását, hanem a megelőzést illetően. Bár az elmúlt évtizedek során több különböző egészségügyi programot hirdetett az egészségügyi minisztérium, a nagyszabású elképzelések zömmel nem valósultak meg. A napokban a tárca egy újabb drogellenes programot fogadott el. Megalkotói, Szlovákia neves szakemberei, már nem ijesztgetni akarják a fiatalokat: megmutatják nekik, hogyan maradhatnak az esetleges szenvedélybeteg társaik között is tiszták. Figyelmüket az oktatási intézményekre összpontosítják, el szeretnék érni, hogy épp a pedagógusok legyenek azok, akik példát mutatva a helyes útra terelik az ifjúságot. Mivel a tanulók a nap jelentős részét az iskolákban töltik, főleg a pedagógusok összefogásával érhető el, hogy az oktatási intézmények is tiszták maradjanak. Ugyanis a család nem képes visszafogni a gyerekeket. Hiszen alig akad felnőtt, aki elutasítaná a legális drogot: az alkohol, a dohány, a kávé és a gyógyszer élvezetét. A megelőző program szerves részét képezi a szülők kötelességtudatának növelése. Márcsak azért is, mert hajlamosak a végletekre: vagy szigorral vagy nemtörődömséggel, közönnyel intézik el kábítószerélvező gyermekük ügyét. Es amíg lehet, leplezik a gondokat.. A program jó, hasznos, és valóra váltására nagy szükség van. De mindez nem csupán akarat, hanem pénz kérdése is: 3,5 millió kellene szinte azonnal. Igaz, az oktatásügy már e célra adott vagy félmillió koronát, a belügy meg a munka- és szociális ügyi minisztérium sem tagadta meg az anyagi támogatást, az elszegényedett egészségügyi minisztérium viszont csak keresi az anyagi forrásokat. Pénz nélkül, sajnos, nem lehet hatékonyan segíteni a rászorulókon. Tudatosítani kell(ene), hogy a narkósok halálosan beteg emberek. A szakemberek, éppen ezért a kábítószer-ellenes világnapot is kihasználva figyelmeztetnek: a halott gyerekeknek már nem kell a segítség. (péterfi) Párkányi állásfoglalás Az MKDM, Együttélés, MPP és az MNP párkányi helyi csoportjainak, a Csemadok párkányi alapszervezetének, valamint a helyi magyar tannyelvű alapiskola és gimnázium szülői munkaközösségének képviselői megtárgyalták az SZK Oktatási Minisztériumának az alternatív, vagyis kétnyelvű oktatás bevezetésével kapcsolatos intézkedéseit és az alábbi állásfoglalást fogadták el: Elutasítjuk a minisztérium által az alternatív oktatás bevezetésére tett törekvéseket, amelyek nézetünk szerint nem az oktatás színvonalának emelését, hanem a magyar oktatási intézmények elsorvasztását célozzák. Elfogadhatatlannak tartjuk azt a diktatórikus gyakorlatot, amelynek következtében visszahívtak négyet azon igazgatók köZOl, akik tiltakoztak az alternatív oktatás bevezetése ellen. így próbálják megfélemlíteni a pedagógusokat és szülőket. Jogtalannak tartjuk Szigeti Lászlónak, a párkányi gimnázium igazgatójának leváltását, és visszautasítjuk azokat a rágalmakat, amelyekkel őt a pozsonyi Vll-es számú tanügyi hivatal igazgatója illette. Kérjük azonnali visszahelyezését hivatalába. Reményünket fejezzük ki, hogy a szülők a történtek ellenére sem hagyják magukat megtéveszteni, és egyöntetűen elutasítják az alternatív oktatás bevezetését. A DU AZ ALAPSZERZŐDÉSRŐL A vállalkozók védelmében A Demokratikus Unió az eddiginél erőteljesebben törekszik a kis- és középvállalkozók támogatására, mert ezt a réteget a kormánypolitika mostohán kezeli. Éppen ezért a DU rövidesen kidolgozza a vállalkozás alapdokumentumát, amely magában foglalja majd a vállalkozások egyfajta biztonsági hálózatának tervét. A Jozef Moravčík exkormányfő vezette mozgalom a programtervezetet konzultálni kívánja a parlamenti pártokkal, s szeretné, ba azt a parlament is elfogadná - hallottuk szombaton Ľudovít Cérnák alelnöktől, a DU országos tanácsának Kassán tartott ülése alkalmából rendezett sajtótájékoztatón. A DU vezetői szerint a tévé e héten nem azért nem fogja közvetíteni a parlament ülését, mert a TV-stábok a pápalátogatásra készülnek, hanem mert a kormánykoalíció most akarja az eddigi privatizációs programot felváltó saját tervezetét elfogadtatni, s nem szeretné, ha ez a nyilvánosság előtt történne. Ján Budaj alelnök lapunk kérdésére elmondta: a szlovák-magyar alapszerződés ratifikálása is szóba került. E kérdésben nem változott korábbi álláspontjuk, azaz a DU nem csupán politikai, hanem tárgyi és jogi szempontból is megvizsgálja, hogy garantálja-e a dokumentum a szlovák-magyar kapcsolatok rendezését. Érdekes megjegyzést tett Ľudovít Černák. Ó úgy látja, Mečiar hibát követett el, hogy az alapszerződés aláírása előtt a tervezetet nem konzultálta a parlamenti pártokkal, köztük az ellenzékiekkel. Černák szerint elképzelhető, a DU azzal a feltétellel mondott volna igent, ha viszonzásul a kormánykoalíció abbahagyja az államfő elleni támadásokat. (gazdag) ELTITKOLT AKCIÓÖTÖSÖK. A sajtószabadságot féltő politikusok, újságírók, művészek megnyilvánulásaira azzal reagál a kormánykoalíció, hogy Szlovákiában, úgymond, még nincs veszélyben a tájékoztatás és a véleménynyilvánítás szabadsága, hiszen az újságokban korlátlanul lehet mindenről írni. Valóban, a nyomtatott sajtó zöme kimondottan ellenzéki hangnemben ír. Ezzel azonban a másként gondolkodók semmiképp sem tudják ellensúlyozni a rádió, de még inkább a televízió hatását. Az elektronikus hírközlő eszközökben dolgozók agyát úgyszólván már teljesen államosították. Hogy csak „úgyszólván", azt bizonyítja, hogy még Darmo televíziójában is akadt egy stáb, amelynek tagjai vették maguknak a fáradságot, és „feltérképezték": mendemonda-e vagy valóság a tisztogatásra szakosodott akcióötösök létezése. A 30 perces felvétel elkészült, a tévének az előre kiadott program értelmében sugároznia is kellett volna, aztán - nem sugározták. A Vágbesztercei, illetve a Nagytapolcsányi járásban sem a rövid úton leváltottak, sem a leváltok nem kaptak lehetőséget .arra, hogy ország-világ előtt megvédjék álláspontjukat. Olyan precedenst teremtett ezzel a Szlovák Televízió vezetése, amely után már nem állítható még formálisan sem, hogy Szlovákiában sajtószabadság van. Ezt ugyanis hatalmi eszközökkel és közszolgálati médiumban csak egyszer lehet megsérteni anélkül, hogy utána még bárki azt állíthatná, hogy a véleménynyilvánítást nem érte sérelem. Egyébként csak az következett be, amire Jozef Darmo, a hétpróbás bolsevik médiaszakértő tévéigazgatóvá történt kinevezése óta számítani lehetett. NÉGY MAGYAR ISKOLAIGAZGATÓ MENESZTÉSE. Az önkormányzatok oktatásügyi hatáskörének megnyirbálása óta várható volt, ami bekövetkezett. A káderek „mozgatása" teljesen az állam hatáskörébe került, ami „magyar vonalon" abbanjutott kifejezésre, hogy az alternatív oktatás bevezetésében adminisztratív szempontból minden akadály elhárult Slavkovská és munkatársai törekvéseinek megvalósítása elől. A törvény értelmében a minisztérium most már bármire utasíthatja az iskolaigazgatókat. Nos, az utasítás meg is érkezett: az iskolaigazgatóknak maguknak kellett volna megtenniük az első lépéseket az alternatív iskolák bevezetése felé vezető úton. Sokan nemet mondtak, erre beindult a gőzhenger, és példát statuálva négy ismert igazgatót azonnali hatállyal leváltottak. A magyarul oktató pedagógusok között ez vitát provokált, és sokan így teszik fel a kérdést: hogyan kellene úgy taktikázni, hogy ezt a hullámverést is túlélje a magyar oktatási nyelvű szlovákiai iskolahálózat. Erre a kérdésre csak egyetlen válasz van: az alternatív oktatás bevezetésének helyeslése vagy ellenzése azok közé a dilemmák közé tartozik, amelyek megválaszolása során nincs helye a taktikázásnak. Erre a kérdésre mi csak határozott „nem"-mel válaszolhatunk. Az oktatásügyi minisztérium nem kevesebbet akar a magyar pedagógusoktól, mint azt, hogy maguk szervezzék meg az anyanyelvi oktatás leépítését. Az elmúlt évtizedek alatt nem mindig volt erőssége a pedagógusoknak a bátor kiállásra való hajlam. Meglátjuk, sarkukra mernek-e állni most, amikorsaját egzisztenciájukról van szó. ČARNOGURSKÝ MESSZEBB LÁT. A szlovák kereszténydemokraták elnöke kijelentette, hogy addig nem hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni Mečiarral, amíg nem hagyja abba a köztársaság elnöke elleni otromba támadásokat, illetve nem deklarálja, hogy elismeri a választások eredményét, és napirendre tér afölött, hogy a Demokratikus Unió képviselőinek parlamenti jelenléte - megváltoztathatatlan realitás. Van, aki Čarnogurskýnak ezt az álláspontját a merevség, a hajthatatlanság megnyilvánulásának minősíti. Sokan vannak ilyenek, hiszen az elmúlt napokban a miniszterelnök számos ellenzéki párt vezetőivel tárgyalt. A szlovák kereszténydemokraták magatartásában legalább annyi a ráció, mint az olyan pártvezetőkében, akik készek véleményt cserélni azzal a Mečiarral, akinek vezetésével a kormány eközben is a demokrácia intézményeinek leépítésén munkálkodik. Ugyanis nem lehet félreérteni például a vagyonjegyes privatizáció leállításának, a befektetési alapok állami felügyejet alá helyezésének és a többi gesztusnak az üzenetét. Čarnogurský már a Mečiar-utáni időszak ra készül, de - másoktól eltérően - sem önmagát, sem pártját nem akarja diszkreditálni. TÓTH MIHÁLY ÖTVEN ÉWEL EZELŐTT FOGADTÁK EL AZ ALAPOKMÁNYT ENSZ? ENSZ! Nincs nemzetközi szervezet, amelyet annyi bírálat ért volna, mint az ENSZ-t, fennállásának fél évszázada alatt. Különösen az ötvenes évektől kezdve vált a világszervezet az ideológiai csaták színterévé, ezek hevessége mindig attól függött, hogy a kelet-nyugati (leegyszerűsítve a szovjet-amerikai) viszonyban éppen a lehűlés vagy a felmelegedés volt-e az uralkodó áramlat. Minden év őszén menetrendszerűen megnyitották a Közgyűlés ülésszakát, melynek első napjaira még odafigyelt a világ, hiszen az állam- és kormányfők ekkor mondták el beszédeiket, majd ők hazautaztak, a diplomaták pedig maradtak. És alig változott valami, a világpolitika lényeges kérdéseiben nem a New York-i ENSZ-palotában, hanem Moszkvában és Washingtonban döntöttek. Ezért is nevezték el az ENSZ-t „szóhivatalnak", tartották fölösleges gittegyletnek. Volt egy rövid időszak, amely talán a berlini fal leomlásától számítva 2-3 évig tartott, amikor az ENSZ elleni bírálatok enyhültek. Egyrészt a kommunizmus összeomlásával megszűnt a szembenállás, a nagyhatalmi rivalizálás, másrészt pozitív fordulat következett be több helyi konfliktus rendezésében. Elég Kambodzsát említeni, ahová több mint húszezer kéksisakost és polgári személyt küldött a világszervezet, s akkor azt írtuk, hogy ez az ENSZ-békefenntartók eddigi legnagyobb vállalkozása. De ez már a múlté, tudjuk: a délszláv konfliktus minden eddiginél nagyobb erőfeszítéseket igényel. Éppen a balkáni háború kapcsán került ismét az ENSZ a bírálatok kereszttüzébe, naponta elmondják, leírják, hogy teljes kudarcot vallott. Ez igaz is. De hozzá kell tenni, hogy Boszniával minden nemzetközi szervezet így járt, az EU-tól a NATO-ig. És ez egyértelműen a világpolitikában ma is hangadó hatalmak kudarcának tekinthető. Ezért az ENSZ-t érő bírálatok csak addig jogosak, amíg a világszervezet nehézkességét, lassú döntési mechanizmusát érintik. Mert most is érvényes az, ami kezdettől fogva: az ENSZ tevékenysége mindig a vezető hatalmak politizálásának, az adott időszakban kialakult nemzetközi viszonyoknak a függvénye volt. Napjainkban pedig ezek a viszonyok a régi struktúrák felbomlása és az újak hiánya miatt kaotikusak. Mindenkor az ENSZ kulcsfontosságú, operatív szervének, a Biztonsági Tanácsnak a munkáját, mechanizmusát érte a legtöbb bírálat. Például az öt állandó tag vétójogát, vagy amiről most nagyon sok szó esik: az állandó tagok számát illetően. Van abban némi igazság, hogy az állandó tagok összetétele már nem tükrözi a világban ténylegesen kialakult gazdasági és politikai (erő)viszonyokat, s ezért az ötök klubját ki kell bővíteni. Nem titok, hogy Németország és Japán mellett India is pályázik erre. A lényeg az, hogy az új nemzetközi helyzetben szükségesnek látszik az ENSZ megreformálása is, de ehhez módosítani kellene az Alapokmányt. Azt a t okmányt, amely ma ötven esztendeje lépett érvénybe, miután öt kontinens félszáz állama áldását adta e 19 fejezetből és 111 cikkből álló dokumentumra. Meg kell jegyezni: az Alapokmányt azóta csak a tagállamok számának növekedése miatt módosították, tehát lényeges változások 1946 óta nem történtek. Jelenleg az ENSZ tagországainak száma már háromszor annyi, mint 1945-ben volt: 185. (Maga az ENSZ csak 1945. október 24-én alakult meg, miután az alapító országok többsége ratifikálta az Alapokmányt.) Meg kell még említeni, az ENSZ tevékenységének ma is a pénzhiány szab korlátokat. A békefenntartás költségei például a néhány évvel ezelőtti 2,5 milliárd dollárról 17,5 milliárdra nőttek. Napjainkban az ENSZ-nek alig van módja arra, hogy az egyik legfontosabb feladatát - a fejlődés támogatása - teljesíteni tudja, mert anyagi eszközeit a sürgős beavatkozásokra kell fordítania. Már ami van, mert például a leggazdagabb tagállamok is tartoznak a világszervezetnek, az élen éppen az USA áll. Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár a múlt héten egy francia lapnak elmondta: Amerika 5,9 milliárd frankkal adósa a világszervezetnek, utána Oroszország következik 3 milliárddal. Egyébként rendkívül érdekes, ahogyan az amerikaiak viszonyulnak a világszervezethez. A legújabb, a szombaton készült felmérés azt tanúsítja, hogy másként tekint erre a kérdésre az átlagpolgár, és megint másként a politikus. Nos, a megkérdezettek hatvanhét százaléka kedvezően ítélte meg az ENSZ tevékenységét, s csak huszonnyolc százalék minősítette rossznak, ezzel szemben magának az amerikai Kongresszusnak a munkáról csak ötvenhárom százalék nyilatkozott pozitívan, s negyvenkét százalék kifejezetten rossznak értékelte az amerikai törvényhozók munkáját. Helyszűke miatt nincs mód az ENSZ tevékenységi köreinek még csak a felsorolására sem, pedig csupán a menekültek problémájáról vaskos köteteket lehetne írni. A lényeg az, hogy az ENSZt nem megszüntetni kell, hanem szervezeti reformokkal alkalmassá tenni szerepének betöltésére. Mert például Bosznia kapcsán szidhatjuk ugyan a világszervezetet, de gondoljunk csak bele: mi lenne, ha nem lenne ENSZ? MALINAK ISTVÁN