Új Szó, 1995. június (48. évfolyam, 126-151. szám)

1995-06-19 / 141. szám, hétfő

1995. június 1411. VELEM ENY ÚJ SZ

Ó 5^1 Két hír Rozsnyóról Ú) Szó-tudósítások Új bányászati múzeumi részleg Az 1902-ben városi múzeumként induló rozsnyói múzeum központi épületét 1992ben bezárták, mivel már nagyon időszerűvé vált az épület teljes műszaki felújítása. Mindezzel mára már elkészültek, és a korábban sok látogatót vonzó bányászati kiállításnak helyet adó múzeumi részleget a múlt héten újra átadták a nagyközönségnek. A Rozsnyói Bányászati Múzeum e szépen felújított épületében az érdeklődők megtekinthetik a bányászatot és az ahhoz kötődő tevékenységet, életformát bemutató érdekes tárlatot, aminek újrarendezésében, létrehozásában a múzeum dolgozóin kívül segítettek a bányászattal foglalkozó vagy azzal kapcsolatban lévő környező vállalatok is. Mondhatnánk a sors és korunk fintora, hogy a bányászatot bemutató kiállítás újramegnyitása idején Rozsnyón már nincs működő vasércbánya. Az elmúlt két évben valamennyi működőt bezárták, és a közeljövőben alig van remény a még talán haszonnal működtethetők újraindítására, így marad Rozsnyón a múzeum, aminek most megnyitott új tárlatában már megjelentek a többnyelvű - köztük a magyar - feliratok is egy-egy, úgy tűnik, visszaszorulóban lévő régi mesterség tárgyai, dokumentumai alatt. Nyit a kispiac A rozsnyóiak korábbi években közkedvelt kispiaca a nyolcvanas évek második felétől már nem működött. A néhány éve ismét magánkézbe került területet most két rozsnyói vállalkozó, Sikúr Gábor és Ján Júdt több hónapon át tartó gondos munkával alakította át egy kis vásártérré, visszaadva a régi kispiac nevet is. Az autós forgalom előtt az elmúlt napokban újra megnyitott rozsnyói főtér közvetlen közelében lévő kispiac szabadtéri részében szerdától 27 asztal várja a zöldség-, gyümölcs-, virág- és textilárusokat, valamint a vásárlókat. A két vállalkozó fiatalember igazi újítása, hogy a kispiac felújításával párhuzamosan a hozzá csatlakozó volt régi mozi épületében 150 négyzetméteren egy korszerű, a téli hónapokban majd fűthető kis vásárcsarnokot is kialakítottak. (ambrus) Magyar mérleg I. Félmúlt és jelen Nagyon Jól tudom, hogy több szempontból Is veszélyes területre lépek. Kevés az eligazító információ, még kevesebb a pontos és tárgyilagos adat, annál több az elrejtett tény, amelyet ha kikaparok, közéleti bombaként robbanhat. És feltehetően sok a szlovákiai magyarság megmentéséért és más hangzatos lózungokkal álcázott magánérdekeltség. Mégsem sivár e táj, mert a gazhoz és az élősködőkhöz képest jóval több nemes és életképes eszme bimbózik itt, ahol jobb sorsra érdemes KERTÉSZEK a mostaninál terebélyes

ebb, több gyümölcsöt termő FÁKAT tudnának nevelni, ha... Tulajdonképpen ez a témája az alábbi sorozatnak, amely korántsem lehet teljes, egyrészt a fenti okok és a terjedelmi korlátok miatt, másrészt pedig a rendelkezésemre álló, bizonyítható adatokkal is csínján kell bánnom, hiszen a mai szlovák hatalom nyilván azonnal rácsapna minden nyilvánosságra hozott tényre, hogy kényekedve szerint manipuláljon vele. Még ilyen körülmények között sem tartom azonban célravezetőnek a hallgatást és az elhallgatást, már csak azért sem, mert jelenleg több vonatkozásban is életveszélybe került a szlovákiai magyarság. A legfőbb veszély kétségtelenül a létünkre törő mai hatalom, amely az államnyelvtörvény-tervezettel, _ az alternatív oktatás bevezetésével, az állami támogatás drasztikus csökkentésével, a pénzösszeg alkotmány- és törvénysértő manipulációival szerzett jogaink és intézményeink felszámolására törekszik. Ebben a drámai helyzetben életbevágóan fontos, hogy miként működnek a szlovákiai magyarság önvédelmi, önszerveződő és önfenntartó mechanizmusai. Működőképesek, életképesek-e, vagy sok az üresjárat, a rozsdás alkatrész és a széthúzó erő. Közelebb kerülünk a mai és reális diagnózishoz, ha visszatekintünk a félmúltba, vagyis az 1989 novembere óta lezajlott eseményekre. Nyolcvankilenc ősze nem érte sem szellemi, sem pedig erkölcsi értelemben felkészületlenül a szlovákiai magyarságot, hiszen az előző négy évtizedben hol búvópatakként, hol pedig egyértelmű egyéni és közösségi kiállásban nyilvánult meg az ellenállás és a máskéntgondolkodás, elsősorban a kommunista rendszer ideológiája, diktatúrája és nemzetiségi politikája ellen. Mindez 1956-ban, majd 1968-ban jórészt a reformkommunista gondolkodás szintjén, esetenként ezeket meghaladó értékrendben nyilvánult meg. Minőségileg más dimenziót jelentett a Duray Miklós és társai által létrehozott Szlovákiai Magyar Kisebbségi Jogvédő Társaság, amelynek fontos és eredményes tevékenységéről máig nem született elemző tanulmány. Tényként kell megemlíteni azt is, hogy elsősorban a kirekesztő ideológia és az elsorvasztásunkat célzó nemzetiségi politika ellen a hatalmi struktúrákon belül is kibontakozott bizonyos, olykor egészen számottevő ellenállás. Akkor eredményes volt a Csemadok Központi Bizottságának és az iskolák számos pedagógusának kiállása a kétnyelvű oktatás tervezete ellen. Hasonló célt követett a szülők és a polgárok aláírásgyűjtő akciója és más megnyilvánulása is. Később, főleg a nyolcvanas évek derekán több tiltakozó polgári kezdeményezés bontakozott ki, melyek közül a Harminchármak dokumentumát említem példaként. Úgyszólván néhány órával a novemberi események előtt megalakult a Független Magyar Kezdeményezés, amely politikai, társadalmi tömörülésként a kommunista rendszerrel tudatósan szembenállók fóruma kívánt lenni. Szabadelvű, demokratikus társadalom megalapozását tartotta elsődleges célnak, s ilyen stratégia alapján kereste és találta meg szlovák, cseh és magyarországi szövetségeseit. Jelzésértékű, amit az FMK több alapító tagja azóta többször leírt és elmondott: még a derűlátók is legalább több hónapos ellenállásra, a kommunista rendszer ennél is hosszabb agonizálására számítottak. Álmukban sem gondoltak arra, Uogy a rezsim ilyen viharos gyorsasággal összeomlik. Természetesen mások sem számoltak ezzel, s emiatt a szlovákiai magyarságot, is váratlanul érte a rendszerváltás. A megmaradás és a gyarapodás megalapozásához szükséges kellő elszántság, társadalmi, politikai és egyéni akarat nem hiányzott, sőt: mindezt a máskéntgondolkodók, a polgári kezdeményezések és egyéni helytállások szellemi és erkölcsi ereje erősítette. Ugyanakkor nem volt - jórészt nem is lehetett számottevő koncepciónk azoknak az új struktúráknak és feltételeknek a kiépítéséhez, amelyek a szlovákiai magyarság jelene és jövője szempontjából létfontosságúak. A letűnt rezsim egyik bűne, hogy az akkori iskolák gondosan elhallgatták a két világháború közötti polgári Csehszlovákiában élő magyarság önszerveződésének intézményeit, politikai rétegeződését, megmaradásának koncepcióit, például autonómiaelképzeléseit. Politikusaink és más érintettek hibája volt, hogy ebből a gazdag szellemi tárházból nem merítettek a kilencvenes évek elején, sőt egykét kivételtől eltekintve máig sem tették meg ezt a nyilván nemcsak fontos, hanem tanulságos és ösztönző lépést, ami már súlyos mulasztásnak minősíthető. Ilyen körülmények között köszöntött be a rendszerváltás, amely történelmi kihívást, leckét jelentett a szlovákiai magyarság számára is. (Folytatás holnapi számunkban) SZILVÁSSY JÓZSEF VÁLASZ OLVASÓINKNAK Üdülési szabadság Sz. T.: Technikusként dolgozom egy állami vállalatnál, harminchárom éves vagyok. Az reméltem, hogy idén már négyheti szabadságom lesz. A munkáltatóm azonban azt mondja, hogy nincs meg a tizenöt beszámítható évem, mivel két és fél évig tanultam a főiskolán, és ezt a két és fél évet nem lehet beszámítani. Én viszont valahol azt olvastam, hogy a befejezetlen tanulmányok ideje is beszámítható. Mit tehetek ilyen helyzetben? A Munka Törvénykönyve 102. §-ának első bekezdése szerint a szabadság alapmértéke három hét. A következő bekezdés szerint négyheti szabadság jár annak az alkalmazottnak, aki a 18. életéve betöltése után legalább tizenöt évig volt munkaviszonyban. A Munka Törvénykönyve 103. §-ának első bekezdése értelmében a munkaviszony időtartamába néhány további tevékenység ideje is beszámítható, ha az alkalmazott ezeket a 18. életéve betöltése után végezte. Az említett rendelkezés konkrétan az „eredményesen befejezett tanulmányok" idejét is megemlíti. Az említett rendelkezésből az következik, hogy ha ön két és fél évig járt főiskolára anélkül, hogy azt eredményesen befejezte volna, akkor ezt a két és fél évet nem lehet munkaviszonyban töltött időnek tekinteni. Az egyetemen vagy főiskolán eredményes befejezés nélkül eltöltött időt azonban a Társadalombiztosítási Törvény értelmében lehet beszámítani ledolgozott időként, azaz akkor, amikor mondjuk a rokkantsági nyugdíjat számítják ki. (fekete) Emelkednek a nyugdíjak A kormány a múlt heti tanácskozásán fogadta el a nyugdíjak emeléséről, illetve a társadalombiztosítási törvény módosításáról szóló tervezetet, amely a napokban kerül a parlament elé megvitatásra. Az említett tervezet szerint a bérszínvonalban bekövetkezett változásokkal összhangban 7,8 százalékkal kellene emelni az 1996. január elseje előtt megítélt öregségi nyugdíjakat, rokkantsági nyugdíjakat, részleges rokkantsági nyugdíjakat, özvegyi nyugdíjakat, árvajáradékokat és a leszolgált évekért járó nyugdíjakat. A társadalombiztosítási törvény módosítását célzó rendelkezések értelmében a férfinak járó özvegyi nyugdíj az eddigi 1100 koronáról 1190 koronára emelkedne, az egyéb nyugdíjra nem jogosult idős vagy rokkant asszonyok házastársi nyugdíja pedig 455 korona lenne. Az egyes nyugdíjasoknak megítélt magatehetetlenségi pótlék száz koronával emelkedne, és így a részleges magatehetetlenségi pótlék havi 300 korona, a túlnyomó részbeni magatehetetlenségi pótlék havi 500 korona, és a teljes magatehetetlenségért járó pótlék havi 700 korona lenne. Ezzel együtt növekednének az egyes munkakategóriákból megítélt nyugdíjak legfelsőbb határai is; a harmadik munkakategóriából megítélt nyugdíjak esetében például havi 3540 koronáról 3820 koronára. A kormány által jóváhagyott tervezet számol már az 1996-ban jóváhagyandó nyugdíjak emelésével is, mégpedig úgy, hogy a jövőre megítélendő nyugdíjak összegét 31 százalékkal, továbbá pedig az egyes nyugdíjak szerint megállapított konkrét összeggel emeli. Ez a konkrét összeg - havi 600 korona lenne az öregségi, a rokkantsági és a leszolgált évekért járó nyugdíjak esetében, - havi 360 korona az özvegyi nyugdíjak esetében, - havi 300 korona a részleges rokkantsági nyugdíjak, illetve azoknak az árvajáradékoknak esetében, amelyekre a mindkét szülőjüket elvesztett gyermekek jogosultak, - 180 korona azoknak az árvajáradékoknak esetében, amelyekre az egyik szülőjüket elvesztett gyermekek jogosultak. A fent említett összeg felével emelik majd azt a nyugdíjat, amelyet a más nyugdíjjal való halmazata miatt csökkentettek. Az említett jogi szabályozásnakjúlius elsején kellene hatályba lépnie, ami viszont csak akkor történhet meg, ha addig a parlament jóváhagyja, és megjelenik a Szlovák Köztársaság hivatalos Törvénytárában is. (m-n) I ITTHON TÖRTÉNT-7 NAP ALATT I HAZAFIAS BLÖFF. A szlovákiai politikai pártok jelentős része hetek alatt felfedezte az 1989 novembere utáni időszakban, hogy érdemes „arccal az oltár felé" politizálni. Más szóval: profitálni lehet abból, hogy megnyerik maguk számára az egyházat. Ugyanis kiderült, a kommunizmus négy évtizede alatt, illetve még korábban, Jozef Tiso 1939-1945-ös „plébános köztársaságának" időszakában mássá alakult át a némely politikusok által romlatlannak tartott szlovák lélek. Beléje fészkelődött a nacionalizmus bacilusa, és szociálisan érzékenyebbé váltak az emberek. Hogy a Kereszténydemokrata Mozgalom az elmúlt 5 esztendőben mindig mérsékeltebb eredményt ért el a választásokon a „papírforma" szerint feltételezettnél, az e tényezők együttes hatásának a következménye. Mečiar mozgalma - látva a lehetőségeket - jelentős erőfeszítéseket tett a hívők megnyerésére, illetve folyamatosan próbálkozik a katolikus klérus „becserkészésével". Történelmi előzményekből adódik (1939-1945), hogy egy ideig úgy tűnt, e próbálkozások nem is voltak hiábavalóak. Mint minden párt, amely a totalitarizmussal kacérkodik, Mečiarék is apait-anyait beleadtak abba, hogy azt a látszatot keltsék, a papság az ő oldalukon áll. így múlt év decemberében a Slovenská Republikában megjelent a nyitrai püspökség 20 papjának levele, amely azt sugallta, hogy az igazi keresztény értékek hordozója nem Čarnogurský KDM-je, hanem a győztes mozgalom. A KDM elnöke bíróságra adta az ügyet, hamisítással vádolta a lapot. Bonyolította a helyzetet, hogy nem sokkal később egy „ellenlevél" is megjelent jelentős számú szepességi egyházi személy tollából. A két levél között „csak" annyi volt a különbség, hogy amíg a nyitrai papok „aláírt" levele azóta sem került elő, a szepességi „ellenlevelet" konkrét, létező papok vállalták. Bíróságra került az ügy, a bíróság Ján Čarnogurskýnak adott igazat, és arra kötelezte Ján Smolecet, a Slovenská Republika főszerkesztőjét, lapjában nyilvánosan kövesse meg Ján Čarnogurskýt, a lap kiadója pedig fizessen 100 ezer korona kártérítést. Az eset több dolgot is bizonyít. Bizonyítja például, hogy még működik Szlovákiában a független jogszolgáltatás. És bizonyítja, hogy a római katolikus egyház papjainak többsége komolyan veszi azt a pápai intelmet, amely szerint egyházi személyeknek nem ajánlatos beavatkozniuk a napi politikába. Hogy ez bekövetkezett, abban nyilván a Vatikánnak is szerepe volt. ALAÍRÁS-KUTATÓ RENDŐRÖK. A kormánykoalíció vezető politikusai még mindig és mindenáron be akarják bizonyítani, hogy a DU képviselői törvénysértéssel kerültek be a parlamentbe. Az Alkotmánybíróság és a központi választási bizottság megállapításával dacolva, a DU jelöltjeire szavazók akaratát semmibe véve rendőrök egész seregét bevetették az aláírás-hamisítók kézre kerítésére. A Homonnai járásban valóban találtak olyan ívet, amelyen csak egyetlen aláírás bizonyult valódinak. Csak éppen fölöttébb gyanús, hogy ezt az ívet túlságosan könnyen megtalálták és kiemelték a nyomozók. Tehát valószínűsíthető, hogy már az aláírásgyűjtés időszakában tudtak a létezéséről a nyomozási akció értelmi szerzői. Csak nem provokációról volt itt szó már kezdettől fogva? - teszi fel a kérdést az ember. A nyomozás „fogaskerékrendszerébe" a múlt héten homokszemek kerültek. Ugyanis a nyomozók bejelentették, hogy Besztercebányán is találtak egy (pontosabban: minimum egy) komplett hamisított ívet. A járási rendőrparancsnok helyettese viszont nyomban a bejelentés után úgy nyilatkozott, hogy semmit sem tud a hamisított ív létezéséről. Az egész ügyről megvan az emberek többségének a véleménye: a figyelem elterelését szolgálja. De még ennél is nagyobb kárt okoz, hogy félelmet kelt a lakosságban. Minimum az lesz az eredménye, hogy az embereket „eltanácsolja" attól, hogy a jövőben éljenek a petíciős joggal, amelynek gyakorlása az állampolgár hatalommal szembeni szervezett védekezésének legfontosabb eszközei közé tartozik. ^ ^ KÖZLEMÉNYEK A komáromi PTP (MUSZ)-klub értesíti a bajtársakat, hogy a II. félévi tagsági gyűlésüket június 21-én, szerdán 11 órai kezdettel tartják az ekeli (Okoličná na 0.) művelődési házban. Az érdeklődők Komáromból autóbusszal juthatnak el a helyszínre. A gyűlésen tagsági igazolványok és tagsági bélyegek kiosztására kerül sor. A klub vezetősége kéri a bajtársak megjelenését. 0 'O

1 O A Galántai Honismereti Múzeum, a komáromi Duna Menti Múzeum, a Galántai Járási Környezetvédelmi Hivatal és a Szlovák Környezetvédelmi Ügynökség galántai részlegének rendezésében A természet és táj címmel június 23-án 14 órakor kiállítás nyílik a Galántai Honismereti Múzeumban. A kiállítás - amelyre a rendezők minden érdeklődőt szeretettel meghívnak - ez év október 16-áig hétfő kivételével naponta 10-től 17 óráig megtekinthető. Losoncra és Fülekre vándorolt a fődíj (Folytatás az 1. oldalról) Csáky Pál parlamenti képviselő díszoklevelét. A XXXII. Jókai Napok felnőttszínjátszócsoportjainak Járó fődíjat a losonci Kármán József Színkör, a diák-színjátszócsoportok fődíját pedig a füleki Apropó Kisszínpad kapta. Ez utóbbi kategória nívódíját a zsűri a dunaszerdahelyi Fókusz Ifjúsági Színjátszó Csoportnak adományozta. A legjobb rendezésért járó díjat Vladimír Sadílek, a Kármán József Színkör idén bemutatott darabjának rendezője, a kiemelkedő pedagógiai munkáért odaítélt díjat pedig Szvorák Zsuzsa, a füleki Apropó Kisszínpad rendezője kapta. A zsűri különdíja Csémy Éváé, a galántai Phanta Rei Diákszínpad rendezőjéé, a Ferenczy Anna Alapítvány díja a dunaszerdahelyi Balaskó Edité, a legjobb színészi alakítás díja pedig a losonci Csák Istváné lett. A XXXII. Jókai Napok zárszavát Szabó Rezső, a Csemadok Országos Választmányának alelnöke tartotta. Mint mondotta, a kulturális tárca sorozatos törvénysértései sem elegendők ahhoz, hogy a szlovákiai magyarságot megakadályozzák önkifejező erejének érvényre juttatásában. A rendezvény jövőjét bizonytalannak látóknak a színpadról üzente: a Jókai Napokat, akárcsak a szlovákiai magyarság többi nagy hagyományú kulturális rendezvényét, nem a tehetetlenség ereje viszi tovább. Csupán az történt, hogy az évtizedekkel ezelőtt elhullajtott magok kikeltek, és tovább szaporodnak. Az idei Jókai Napok, akárcsak az előzőek, a névadó író szobrának megkoszorúzásával ért véget. (kosár)