Új Szó, 1995. május (48. évfolyam, 100-125. szám)

1995-05-12 / 109. szám, péntek

1064 J ÚJSZÓ MINDENNAPI BUNUGYEINK 1995. május 18. AZ ÚJ JELSZÓ: „VILÁG MAFFIÓZÓI EGYESÜLJETEK" Kairói tapasztalatok Ľudovít Hudek belügyminiszter a múlt hét végén tért haza az ENSZ 9., Kairóban megrendezett konferenciájáról, amelynek fő témája a bűnmegelőzés, illetve a nemzetközi összefogás szükségessége volt. A nagyszabású rendezvé­nyen 147 ország 2340 küldötte - sok belügy- és igazságügy­miniszter - vett részt. A terror hercege Madridban nagy izgalmak közepette kezdődött meg a szíriai Monzeral-Kasszarnak, a világ egyik leghírhedtebb terroristájának és fegyver­csempészének a pere. A 49 éves férfi egy ablaktalan, föld alatti helyiségben, a híres „páncélteremben" válaszol a bírók kérdéseire. Van miről beszámolnia: nem utolsósor­ban azokról a furcsa kapcso­latokról, amelyek külföldi tit­kosszolgálatokhoz, sőt ve­zető kormánykörökhöz fűzték. A kezdet szerény volt. Al­Kasszar damaszkuszi jogi ta­nulmányainak elvégzése után „csak" autók és csekkek lopá­sával foglalkozott. 1974-ben le is bukott Londonban, mert több kiló hasisolajat találtak a kofferében. Al-Kasszar a 18 havi börtön leülése után már nem maga szállított. Testvére­ivel megalapította Bécsben az Alkastronic céget, mely világ­méretekben szállította a fegy­vert és kábítószert. Üzletfelei közt előkelő helyen szerepel­tek a palesztin terroristák. 1985-ben al-Kasszarék szállí­tották a fegyvereket az Achille Lauro luxushajó elrablóinak. Az osztrák hatóságok ezt kö­vetően tiltották be a céget, mi­re al Kasszar átköltözött Spa­nyolországba, ahol vagyoná­ból - átszámítva 10 milliárd korona - luxusvillákat vásá­rolt a Costa del Solon. Ezért kapta a „Marbella Hercege" becenevet. A spanyol hatóságokat azonban al-Kasszar vagyoná­nál jobban érdeklik azok a fur­csa szálak, amelyek a bűnözőt titkosszolgálatokhoz és kormánykörökhoz kötöt ték. Igaz-e az, hogy részt vett a Fehér Ház titkos akcióiban, amelyek során fegyvert szállí­tottak a nicaraguai kontrák­nak? Igaz-e az, hogy 1988-as, rövid müncheni fogva tartása során maga Strauss minisz­terelnök érdeklődött hogyléte felől? Igaz-e az, hogy jól ismeri Carlos Menem argentin elnö­köt, közeli barátság fűzte Leo­pold Gratz volt osztrák külügy­miniszterhez, valamint a ko­lumbiai kokainbárókhoz, és ő volt a lengyel hadiipar egyik fő megrendelője? A terrorista azonban bízik abban, hogy bi­zonyítékok híján most is meg­ússza, sőt neki is van néhány ütőkártya a tarsolyában. így például azt állítja; hogy Balta­sar Garzon vizsgálóbíró, aki most parlamenti képviselő, annak idején megzsarolta őt, és kijelentette, hogy pár millió dollárért elsüllyeszti az aktáit! MAKAI GYÖRGY • Milyen tapasztalatokat szer­zett az egyiptomi találkozón? - kérdeztük a tárca vezetőjét. - Azt hiszem, a konferencia mottója: „Kevesebb bűnesetet, több igazságot és biztonságot mindenki számára", hűen tük­rözte az összejövetel célját. Több lényeges megállapodás szüle­tett. Például a bűnmegelőzésről, a bűnüldözésről és a tettesekkel való bánásmódról. A tárgyalások és a felszólalások az alábbi négy fő témakörre összpontosultak : 1. A nemzetközi együttműkö­dés és a kölcsönös segélynyúj­tás gyakorlati alkalmazása. 2. A gazdasági bűnesetek elle­ni harc és a büntetőjog szerepe a környezetvédelemben. 3. A bűnüldöző szervek - a rendőrség, a bíróság és az ügyészség - tevékenységének javítása. 4. A városi bűnesetek csök­kentésének lehetőségei, a fiatal­korú bűnözés, valamint az erőszakos bűncselekmények. • Az ön felszólalása melyik té­makörre vonatkozott ? - A másodikra. A gazdasági bűnesetekkel kapcsolatban, kis­sé rövidített formában, beszá­moltam a „tiszta kezek" című programunkról. Előadásom elsősorban a volt keleti blokk or­szágainak delegációit kötötte le, ahol hasonló problémákkal küz­denek, mint nálunk. Bulgária és Szlovénia képviselői elkérték az említett tanulmányt. • Kairóban jóformán az egész világ képviselve volt. Gondo­lom, az egyes országok - ami a bűnözést illeti - nagyjából egyforma cipőben járnak. - Lényegében igen. A legki­sebb afrikai országban ugyanúgy ismerik a drogproblémát és a szervezett bűnözést, mint példá­ul Európában, Latin-Amerikában vagy a világ más tájain. Ezért is szükséges a kölcsönös segítség­nyújtás és együttműködés. Ezzel kapcsolatban érdekes kooperá­ciós tervvel lépett fel a kazahsz­táni küldött. Javaslata elsősor­ban a szervezett bűnözésre, főleg a kábítószerkereskedelem­re és a terrorizmus elleni harcra irányult. Nagy visszhangot vál­tott ki a Lityeraturnaja Gazeta főszerkesztőjének szuggesztív felszólalása, aki a brutálisan meggyilkolt moszkvai TV igazga­tójáról beszélt, majd vele kap­csolatban bemutatott egy rejtett kamerával készített videófelvé­telt. A filmen maffiás főnökök a 18-20 éves utánpótlást, - fiú­kat és lányokat - iskolázzák. A hajdani „világ proletárjai egye­süljetek" jelszó - így a főszer­kesztő - mára „világ maffiózói egyesüljetek" mottóvá változott. • A fejlett országok miben igének segítséget a rászoru­lóknak? Elsősorban az egyes rendőrségek színvonalának emelésében. Az USA konkrétan egy jól szervezett kiképzési prog­kokain, a heroin, az LSD, amelyek­hez éppúgy hozzá lehet jutni ide­haza, mint a marihuánához, csak pénz kérdése az egész. Míg Ma­gyarországon hagyománya, úgy­mond kultúrája van az alkoholfo­gyasztásnak, addig ez a drogról nem mondható el. (Kínában az ópiumszívás olyan, mint nálunk a szeszfogyasztás.) Az elkeseredés­re, reményvesztésre oly hajlamos népünknél, ha engednék a fű szí­vását, félő, hogy itt nem lenne vé­ge a dolognak. A súlytalan, gond­talan érzés után talán mélyebben a zsebébe nyúl a kábítószerél­vező, és legközelebb már a koka­int próbálja ki. Mi a helyzet külföldön? Van, ahol szigorúan üldözik a fogyasztót, máshol engedéke­nyebbek. így például Kínában a kábítószeres világnapon különös példát statuáltak: 94 kábítószer­termelőt és -kereskedőt nyilváno­san kivégeztek. Hollandiában a legliberálisabb a helyzet. Az elvo­nási tünetek jelentkezésekor az orvos írja fel a szert, amelyet ő is ad be. Természetesen itt kemé­nyebb drogok fokozatos elvonásá­ról van szó. A teljes tiltás sem vált be, ram keretén belül nyújt segítsé­get az igénylőknek. Szakembere­ik a szervezett bűnözés, a fehér­galléros bűnözés, a kábítószer elleni harc és a repülőterek vé­delme terén szerzett tapasztala­taikat kívánják átadni. A nyomo­zás taktikáját is oktatni fogják. • A korrupció már világjelen­ség. Erről nem esett szó ? - Természetesen igen. E té­máról külön szemináriumot tar­tottak. Hazánkat Jozef Liščák igazságügy-miniszter képvisel­te. A korrupció problémájáról egyébként a közeljövőben Pe­kingben rendeznek egy nagy­szabású nemzetközi konferen­ciát. • Végezetül mit szeretne még kihangsúlyozni? - Roppant fontosnak tar­tom, hogy mielőbb növeljük rendőreink önbizalmát és szak­mai rátermettségét, mert a pol­gárok biztonsága szorosan összefügg az állam fellendülé­sével. A zsaruk tevékenységé­vel kapcsolatban érdekes in­formációt kaptunk a Finn dele­gációtól. Elmondták, hogy ők minden héten kibérelnek egy rádióadót, és a rendőrműsoruk keretén belül beszámolnak az elmúlt napok tevékenységéről, a jó és rossz eredményekről egyaránt. Az adás, amelybe a lakosság is bekapcsolódik, igen népszerű. ugyanis amikor Amerikában tiltot­ták a szeszfogyasztást, virágzott az ellenőrizhetetlen feketekeres­kedelem. Ha konvertibilissá válik a forintunk, a szakemberek úgy vélik, elszabadul nálunk a drog­pokol. Természetesen erre az üz­letre is majd az alvilág akarja rá­tenni a kezét, ahogy ez külföldön már megtörtént. A déli háborúzás miatt új útvonal alakult ki (Török­ország, Bulgária, Románia, Ma­gyarország, Ausztria), s mi ebből se maradunk ki. Egy osztrák főnyomozó szerint Bécs és Buda­pest a kábítószer-kereskedők két nagy raktára. Hazánk mindig is a nyugat kapuja volt. Tehát el kell dönteniük a nyugati országoknak, hogy mennyire akarnak segíteni hazánkon, azaz megvédeni magu­kat a drogtonnáktól. Amiért öl a maffia... Pokoli nagy üzlet kábítószerrel foglalkozni világszerte, mert kül­földön egy kiló heroint ötezer dol­lárért állítanak elő. Jó néhány em­ber kezén átmegy az áru, eközben többször felhígítják, míg végül az uteai árustól 750 ezer és egymillió dollár közötti értéken lehet meg­vásárolni kilóját a heroinnak. A számok önmagukért beszél­nek. A félelmetes nagyságú ha­szonért iszonyú a területi harc, ezért csapnak össze időről-időre a maffiák, ölnek meg tucatjával embereket. Ránk is ilyen jövő vár...? (Zsaru) Kávé arzénnal A Dubert házaspár, Alain és Claudine nem keltett nagy feltűnést. Mások előtt tiszte­lettel beszéltek egymáshoz, így mindenkinek jó vélemé­nye volt róluk. És otthon is, mikor egymás közt voltak, rendes család benyomását keltették. A helyzet az volt, hogy a szeretetet csak meg­játszották, s azon voltak, hogy fokozatosan tönkretegyék egymást. Házasságuk zsákut­ca volt: gyereket nem akar­tak, elválni nem tudtak. Las­san mérgezték meg maguk körül a levegőt. Minden a reggelivel kezdődött. Ha Claudine készí­tette a kávét, a cukor mellé egy kis arzént is szórt a férje csészéjébe. Ugyanezt tette vi­szont Alain is. Elég volt a fele­ségnek egy kicsit elfordulnia, már szórta is kávéjába a mér­get. Az adag sosem volt veszé­lyes, lassan, módszeresen vé­gezték gyilkos ármánykodá­sukat. Egyszer csak megelégelték a várakozást. Attól kezdve az ételüket is mérgezték, főleg a levest, a kólát a bort. Alig et­tek valamit is arzén nélkül. Testük lassan „megszokta a mérget. Nem voltak egészsé­gesek, de rosszul se lettek. Ti­tokban mindketten bebiztosí­tották a másikat. A házaspár bármelyikének halálakor a másik fél majdnem százezer dollárhoz jutott volna. Claudi­ne Franciaországba készült, új életet akart kezdeni. Alain utazni vágyott. Ám egy szép napon egyszerre lettek rosszul. A szomszédok talál­tak rájuk. Hívtak mentőt, s a házaspárt kórházba szállítot­ták. „A kölcsönös gyilkolás hosszú hónapjai során telje­sen tönkrement a szerveze­tük" - jelentette ki a vizsgálat során Pierre Borisvert nyomo­zó. Claudine azt vallotta, hogy férje már nem élt teljes életet. „Ha hazajött a munkából, evett, rágyújtott, olvasott vagy lapozgatta az újságokat. Nem tudtam már ránézni se." A férj szerint „feleségem folyton csak evett. A szemem láttára hízott meg. Egy óriási golyó vált belőle, nem törődött magával, semmi más nem érdekelte, csak az evés. Látni se bírtam. Kövér volt és izzadt. A gyomrom for­dult fel tőle." Egészen a kórházba szállí­tásig nem volt tudomásuk ar­ról, hogy kölcsönösen mér­gezték egymást. A furcsa esetnek még nincs vége. Még hónapokat töltenek a kórház­ban. Ha ott végeznek, vár rájuk a bíróság... (AN) TÖBBSZÖRÖSEN HÍGÍTJÁK, DE ÍGY IS BOMBA ÜZLET Drogpokol lesz Magyarországon? Korunk pestiséről, a drogról, annak külföldi tapasztalatairól ka­pott lapunk tájékoztatást a neves szakembertől, dr. Petkovits Tamástól, a veszprémi igazságügyi szakértői intézet vezetőjétől. Mi a különbség a kenderfajták között? Elöljáróban azt tisztázzuk, hogy valójában mi a különbség a vad­kender és az indiai kender között. Megtudtuk, hogy mindkét növény a cannabis családhoz tartozik, ki­mutatható bennük a THC hatóa­nyag. Az-indiai fajtában nagyobb a koncentrációja, ezért termesztik. Ennek a lágy drognak a használa­ta alighanem közismert: a kender leveleit, zsenge oldalhajtásait összetörik, majd úgynevezett ma­rihuánás cigarettaként - az a joint - elszívják, vagy pipába tömik, amit pótnak neveznek. Ugyanebből a növényből, meg­lehetősen primitívnek tűnő mód­szerrel, állítják elő a heroint. Virág­éréskor a nagy ültetvényeken bőrkötényben járnak a sorok kö­zött, s a kötényre rácsapják a virág gyantáját. Ezt lekaparják, össze­préselik, majd különböző formá­ban csomagolják. Elszívják, elrág­ják, ki hogyan szereti. Ennek a kon­centrált változata a hasisolaj. Az anyag vegyelemzésekor arra is feleletet lehet kapni, hogy hol termesztették a növényt. A talajtól függően más az anyag vegyi összetétele. Az Afganisztánból származó fekete színű, a marok­kói barna, a libanoni vörös, a tö­rökországi egyhén zöld. Az egykori tranzitország mára már előállítója lett ennek a kábítószernek. A lágy után jön az erősebb Megkérdeztük Petkovits Ta­mást: mi a véleménye Konrád György elképzeléséről, aki a szíve szerint megváltoztatná a törvé­nyeket, csak hogy ne büntessék a marihuána fogyasztóit. Az író szá­mos nézetével egyetért a veszpré­mi szakember, de ezen a pohton igencsak különbözik a felfogásuk. Az egész úgy kezdődik, mondja, hogy a mámort, a kellemes érzést kívánja megismételni az illető. Csakhogy egy idő után jelentkez­nek az elvonási tünetek, persze ez leginkább a kemény drogosokra jellemző. A függőségbe került fo­gyasztó fizikai és lelki kínokat él át, ezért nyúl ismét a fűért. A lágy drog után jön az erősebb fajta, a Ignác több hónapos együttjárás után vette feleségül Idát, annak ellenére, hogy addigi együttlétüket számtalan nézeteltérés és meg nem értés is kísérte. A nyilvánvalóan legnyomó­sabb érv az lehetett házasságuk mellett, hogy Ida gyereket várt. [gy hát egybekeltek, s Ida szü­leihez költöztek. A szülőknél nem sokáig tartott békés egymás mellett élésük, mivel Ignác több­ször is összetűzésbe került velük, elsősorban Ida anyjával. így hát Ignác még a kis Renáta megszületése előtt elköltözött a szüleihez. Arra hiába próbálta rébeszélni a feleségét, hogy menjen vele, mert Ida kérlelhetetlen volt. Kis híján agyoncsapták - A nagyapád még kilencvenéves korában is kivilá­gítatianul kanyarodott az országútra Mihelyt hírét vette, hogy felesége egészsé­ges leánygyermeknek adott életet, ellátogatott a szülészetre, s tovább győzködte Idát, hogy költözzék hozzá. Ida azonban ezúttal sem állt kötélnek. Mikor látta, hogy ez nem járható út, ott, helyben beadta lakásigénylését. Mikor az­tán egy idő múlva valóban kiutaltak neki egy lakást, győzelemittasan kereste fel feleségét, abban a hiszemben, hogy most aztán megtörik a jég. Csakhogy megint tévedett. Ida kerek-pe­rec kijelentette, hogy nem költözik el a szüle­itől. Ignác azon kezdett töprengeni, vajon mi köti a feleségét ennyire a szüleihez, s arra jutott, hogy esetleg egészen másvalamiben kell ke­resnie az okát. Gondolatai arra a feltételezésre vezették, hogy a kis Renátának esetleg nem is ő az apja. Ekkortájt jutott fülébe a hír is, misze­rint Ida korábban egy külföldivel tartott fenn vi­szonyt. A hírek szerint az az időszak egybee­sett ismeretségük kezdetével. Mikor aztán legközelebb találkozott a felesé­gével, kertelés nélkül rákérdezett a dologra. Ida sem sokáig teketóriázott, sőt: kijelentette, hogy ilyen alakkal nem is szívesen vállalna gye­reket, Ignác sose tetszett neki annyira, hogy gyereket akart volna tőle. Miután Ignác kihe­verte az asszony szavai által ért sokkot, még egyszer megpróbálta érvekkel meggyőzni Idát. Hiszen, mondta, lakásuk van, szép jövő állna előttük, boldogok lehetnének. A lakást éppen sikerült berendeznie, semmi akadálya, hogy ott folytassák életüket. Hasztalan. Forró nyári nap volt, Ignác Ida szüleinek há­za felé lépkedett. Felesége azonban nem volt otthon. Az apósa közölte vele, hogy anyjával és nővérével a rétre mentek szénát gereblyézni. Ignác is kiment a rétre. Látta, hogy Ida kissé tá­volabb hajlong a másik két nőtől, ezért felé tar­tott. Rákezdte a régi nótát, majd várta, mi lesz Ida utolsó szava. „Nem megyek sehova" - hangzott az egy­szerű válasz, különösebb indoklás nélkül. Ig­nác pedig érezte, mint emelkedik a vérnyomá­sa s lelkében a harag. Hiszen akkor mi a fész­kes fenének járta a hivatalokat, könyörgött kö­nyökvédős aktakukacoknak, alázkodott meg, ha lakásra semmi szüksége, mert Ida ezek sze­rint soha, semmi szín alatt nem akar vele élni. Hátranyúlt, s öve mögül lassan előhúzta házi­lag gyártott és élesített tőrkését. Ida már az első döfés után a földre rogyott. Fel akart ugyan állni, de Ignác nem adott erre esélyt ne­ki. Csak szúrt és szúrt. Mindenhová, ahol csak érte. Ida első és egyetlen kiáltására, rövid sikoltá­sára felfigyelt az anyja is. Felnézett, s mikor lát­ta a lánya fölött hajlongó megvadult Ignácot, szaladni kedzett, hogy Ida segítségére lehes­sen. Ignác figyelemre se méltatta az asszonyt, aki a gereblyével verte a hátát. Csak döfködte tovább a feleségét a késsel, pedig abban már nem volt élet. Ida anyja eszelősen verte Ignác hátát, már a gereblyét is darabokra törte rajta, az viszont nem hagyta abba gyalázatos művét. Ezt látva az asszony futott egészen hazáig. Otthon Ida apja meg két szomszéd ugrott fel a hírre, s sza­ladtak, ahogy csak a lábuk bírta. A közeledő ve­szélyt felismerve Ignác is felemelkedett áldoza­ta fölül, nem siratta tovább, s futásnak eredt. Ám az emberek hamar beérték, és kezénél-lá­bánál fogva vonszolták vissza a faluba. Kis híján agyoncsapták. Ignác tizenkét és fél évet kapott előre megtervezett szándékos em­berölésért. L 0 Az oldalt írta és szerkesztette: Ordódy Vilmos CSALADIHAGYOMANY

Next

/
Oldalképek
Tartalom