Új Szó, 1995. május (48. évfolyam, 100-125. szám)
1995-05-10 / 107. szám, szerda
1995. május 10 . RIPOR T RT.-BŐL KFT.-BE, AVAGY CSÖBÖRBŐL VÖDÖRBE Egy részvénytársaság bukdácsolása és... A mezőgazdasági szövetkezetek átalakítása után kialakult szerkezeti struktúrában a szövetkezeti forma mellett néhány részvénytársaság és korlátolt felelősségű társaság is megkezdte működését. Talán az új idők új dalainak ritmusára hallgatva döntöttek úgy az egykori újfalusi földművesszövetkezet vagyonrészesei is, hogy tulajdonrészük nevesítése után a szövetkezet helyett inkább részvénytársaságban folytatják tovább a mezőgazdasági termelést. Hogy a transzformáció időszakában milyen érvekkel sikerült meggyőzni őket a döntés helyességéről, ma már talán felesleges firtatni, tény viszont, hogy 1992. decemberében a szövetkezet romjain NTŠ Rt. néven mezőgazdasági tevékenységet folytató részvénytársaságot hoztak létre a felosztott szövetkezet vagyonrészesei. Ma már úgy tűnik, sokan közülük megbánták ezt a lépést. Idős nyugdíjasok, akikkel elhitették, hogy az előző évtizedek megpróbáltatásaiért kapott vagyonrészesedésük majd szépen kamatozik egy új szerkezeti formában jól működő gazdasági vállalkozásban, amelyben a részvényesek vagyonrészük arányában szólhatnak majd bele a dolgok alakulásába. Fiatalok, akiknek elsősorban munkára és kenyérre volt szükségük, akiket talán az új vállalkozási formák lehetőségeiről hallott információk győztek meg a belépés előnyeiről. A részvénytársaság azonban a várakozásokkal ellentétben az utóbbi két évben olyan, a honi ágazatban már ismerős zuhanórepülést produkált, amelynek révén a részvényesek nagyon gyorsan kijózanodtak az ígéretek bűvöletéből. Eladósodásának mértéke ugyanis mára könyvvizsgálók véleménye szerint is szinte visszafordíthatatlanul a csőd irányába tereli a gazdaságot. Ilyen válsághelyzetek kezelésének közismert megoldási formája az előremenekülési stratégia. Erre az útra akart rálépni az NTŠ vezetése is azáltal, hogy a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetre hivatkozva egyre gyakrabban emlegették a társaság kisebb kft-kre való átalakítását, jelezve, hogy az előző időszakból rájuk maradt adósságtömegtől csak úgy tudnak megszabadulni, ha a működő vagyont átmenekítik a kft-be, a csődtömeget pedig meghagyják a végrehajtónak. A Polvel Kft. titkai A dolog eddig rendben is lenne, hiszen ehhez hasonló lépést nem egy szövetkezetben már véghezvittek a tagság „jóváhagyásával", Újfalun azonban a megoldás kivitelezésébe egy kis hiba csúszott, vagy nevezhetjük akár úgy is, hogy beleköptek a vezetés levesébe. Az NTŠ vezérkara a társaság sorsát és a részvénytulajdonosok érdekeit alapvetően befolyásoló kérdésben ugyanis elfelejtette kikérni az érintettek véleményét. A vezetés öt tagja - jóformán suba alatt - még tavaly POLVEL néven korlátolt felelősségű társaságot, kft.-t hozott létre. Ez ugyan alanyi joguk, az már viszont megfontolásra érdemes, hogy miután a kft-be bevitték az NTS vagyonának felét, a részvényeseket miért nem tájékoztatták erről a stratégiai lépésről. A dolog ott vált érdékessé, amikor az ügy kitudódott. A vezetés állítólag már idén februárban aláíratott a dolgozó tagokkal egy nyilatkozatot, amelyben azok beleegyeztek a részvénytársaság kftre történő átalakításába. Néhányan azonban számolni kezdtek, és arra a következtetésre jutottak, hogy ez az út a társaság tönkretételéhez és a részvényesek kisemmizéséhez vezethet. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a csődbe juttatott részvénytársaság felszámolásakor a vagyonelosztás során először a másokkal szembeni követeléseket elégítenék ki, a tartozások nagyságának alapján pedig nem nehéz kiszámolni, hogy mi maradna a részvényeseknek. Amióta Schultz István és Varga István a dolgozó tagok megdolgozására szolgáló előkészítő gyűlésen élesen kikelt a vezetés kft.-s elképzelései ellen, állóháború vette kezdetét a részvényesek között Újfalun. Két részre szakadt a táboruk. Az egyik csoport a részvénytársaságba bevitt vagyonérték elveszítésétől tartva egyértelműen Schultzék oldalára állt, az alkalmazottak egy része viszont elemi érdekei alapján a munkáját és megélhetését féltve inkább a vezetéshez húzott. Schultz Istvánék tudatában voltakannak, hogy egyszerű munkásként egyedül nem szállhatnak szembe a vezetéssel, nem ugrottak bele egy hirtelen adok-kapok párbajba. Inkább ügyvédeket fogadtak, akikre rábízták érdekeik jogi képviseletét. Példájukat később többen is követték. - A vezetők megpróbáltak lebeszélni arról, hogy tovább vigyük az ügyet, de itt nemcsak az én vagyonomról, hanem a többi részvényes vagyonáról is szó van. Hogyan nézhetnék a szemükbe, ha kiderül, úgy semmiznek ki bennünket, hogy közben tudtunk a dologról? vélekedett. Amint megtudtuk, a másik fél sem tétlenkedett ezalatt. Március végén az rt. 24 alkalmazottját felpakolták egy Aviába, és bevitték a munkaügyi hivatalba, ahol személyi igazolványukba is bepecsételték, hogy már nincsenek alkalmazotti viszonyban az NTŠ részvénytársasággal, egyúttal, minő véletlen, egy számukra eddig ismeretlen kft. vette fel őket, amelyet a cikkben már említettünk. A legérdekesebb azonban az volt ebben a dologban, hogy munkahelyük és munkájuk gyakorlatilag ugyanaz maradt. Sőt, áprilisban a végkielégítést is megkapták. Ilyen előzmények után természetesen feszült hangulatban került sor a részvénytársaság évzáró közgyűlésére, főleg, miután az rt. elöljárósága nem vette figyelembe a részvényesek egy részének rendkívüli közgyűlést igénylő előterjesztését. A rendes közgyűlésen pedig bemutatót kaptak abból, hogy szervezett fellépéssel hogyan érvényesíthető a részvényesek akarata. Nagyobbik részük ugyanis már előzetesen Schultzék oldalára állt, és megbízták a jogi képviselőket, hogy a közgyűlésen az ő nevükben is szavazzanak. Ezzel már az első szavazások után amelyekkel minden vezetés által tett javaslatot leszavaztak - egyértelművé tették, hogy ezen az évzárón az ülésvezető személyének kiválasztásától kezdve a határozat elfogadásáig ki diktálja majd a feltételeket. Kiss László, az rt. igazgatója számára is minden bizonnyal már az első szavazások után nyilvánvalóvá vált, hogy ezen a közgyűlésen nem az ő akarata érvényesül. A gazdasági eredmények, amelyek sokak meglepetésére nyereséget mutattak, az rt. adósságállományára és pénzügyi helyzetére való tekintettel inkább valamiféle csodának nevezhetők, mint a gazdálkodás reális eredményének. Nem is fogadták el. Kiss László ugyan hangsúlyozta, hogy az utóbbi két évben 6 millió koronás veszteséget faragtak le, és értek el pozitív gazdasági eredményt is. Ennek alapján akár sikeresnek is nevezhetnénk a társaság tevékenységét, a valóság azonban mást mutat. Több mint 20 millió koronás adóssággal a nyakukban egyre mélyebbre csúsznak lefelé a lejtőn, nincs pénzük vetőmagra, műtrágyára, s Kiss László, az igazgatótanács elnöke, az rt. igazgatója is azt állította, hogy a társaságnak nincs esélye a csődtől való megmenekülésre. A kérdés csak az: Ki a felelős a jelenlegi áldatlan állapotokért? Ezt a szónoki kérdést tette fel a részvényesek közül Takács Gáspár nyugdíjas is, akit felháborított, hogy vagyonuk a rablógazdálkodás következtében gyakorlatilag ebek harmincadjára jutott. - Az az eredeti elképzelés, hogy a vezetés a működőképes vagyont tiszta lappal forgassa, nem rossz ötlet, viszont miért csupán az elöljáróság néhány tagja sajátította ki magának ezt a jogot - vélekedett Zelman László, aki valaha elnöke volt az itteni szövetkezetnek. Véleménye szerint egy tanácsadói testület létrehozásával számba kellene venni a megoldási lehetőségeket, de arra kifejezetten ügyelni kell, hogy a megoldás az összes részvényes érdekeit szolgálja. Vithalm Jenőnek, a szövetkezet egykori agronómusának pedig meggyőződése, hogy a gazdaság egyes részlegeinek belső privatizálása nélkül nem lehet továbblépni. - Csak ha már minden gépnek és berendezésnek lesz gazdája, csak akkor lehet majd valódi gazdálkodásról, gazdasági felemelkedésről beszélni. - Ez a szövetkezet 1973-ig a legjobbak közé tartozott a járásban. Hogyan juthattunk odáig, hogy a vagyonunk gyakorlatilag már csak papíron létezik? - kérdezte Kiss József. - A vezetők állandóan arra hivatkoznak, hogy kedvezőtlenek a gazdasági feltételek. De ők juttattak ide bennünket, miközben szép pénzeket vettek fel. A parasztbecsület most úgy kívánná, hogy azt visszafizessék - állította. A részvénytársaság alkalmazottai sincsenek irigylésre méltó helyzetben. Sokan két malomkő között őrlődnek. - A közgyűlésen mindenről szó esik, felszámolásról, átalakításról beszélnek egyesek, csak arról nem szól senki semmit, hogy mi lesz azokkal, akik itt dolgoznak. A részvényesek közül könnyen beszélnek azok, akiket nem köt ide a munkahelyük. De mi hatvanan itt dolgozunk, innét kapjuk a fizetésünk, velünk mi lesz? - kérdezte indulatosan Fülöp József. Nem kapott választ, ahogy jó néhány további kérdés is megválaszolatlan maradt. Többek között, hogy miért tartotta titokban a vezetés a kft. létezését, és az sem derült ki, milyen arányban részesültek volna a kft. alapítói az új társaság gazdálkodási eredményeiből. Miért kell az rt. alkalmazottainak 318 koronát fizetni a gabonáért, amikor az idegenek 290-ért viszik. Miért és mennyiért bérlik a társaság egyes részlegeit magánszemélyek, illetve mennyit fizet bérleti díjként a Polvel Kft. az NTŠ-nek, miután a társaság épületeit és eszközeit használja? A közgyűlés tanulságai Lehet, hogy, akik nagy vitát és szennyesteregetést vártak, csalódtak, hiszen a közgyűlésen inkább az ügyvédek szópárbajoztak. Kínosan ügyelve minden kimondott szóra, minden javaslat indoklására. Jól tudták, hogy a közgyűlés jóváhagyott programja nem teszi lehetővé az azonnali leváltásokat, inkább az egyes programpontok leszavazásával jelezték, a vezetőváltás sem várat sokáig magára. Ez azonban már egy másik, rendkívüli közgyűlés feladata lesz. Ezen a közgyűlésen csupán nem hagyták jóvá az előző év gazdasági eredményeit értékelő jelentést, sem a cég ez évre előterjesztett vállalkozási tervezetét. Ha látványos eredmény nem is született ezen a közgyűlésen, tanulságai mindenképpen vannak az újfalusi esetnek. Kiderült ugyanis, hogy a felháborodás mellett a részvényesek, j vagyonrészek tulajdonosai megtalálták a formáját annak, hogy összefogva hatékonyan érvényesítsék érdekeiket. Az első lépést megtették. A társaság további sorsát meghatározó véleménycsere hosszú ideig elhúzódhat, az azonban már bizonyos, hogy ebben a társaságban ezután suba alatt már nem születhetnek döntések. Az újfalusiak zöme azzal az érzéssel távozhatott a közgyűlésről, hogy ma ők győztek. De gondolom, azzal is tisztában vannak, hogy dolgozni ezután is kell... T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ ÚJSZ Ó 7 I INFORMÁCIÓT AKAR? Hívja a 186-ot! Noha még nem mindig és mindenütt tudatosítjuk, hogy az információ mekkora érték, egyre több jél utal arra, hogy ezen a téren nálunk is megmozdultak a jéghegyek. Bizonyítéka ennek a Szlovákiai Információs Központok Társulásának létrehozása is, amely 1994 nyarán alakult, s jelenleg már 30 ilyen szolgáltatást végző irodát tart nyilván tagjai között. Az egyes térségekről szóló történelmi, gazdasági, kulturális és egyéb információkat közvetítő irodák rövidesen egységes hívószámon nyújtják majd szolgáltatásaikat. A körzeti hívószám után kitárcsázott 186-os telefonszámon a jövőben először öt szlovákiai városban, Kassán, Bártfán, Iglón, Poprádon és Liptószentmiklóson működő tájékoztató iroda nyújt majd alapvető információkat. A következő években pedig fokozatosan a többit is erre a telefonszámra kapcsolják. A Gazdasági Minisztérium által nemrégiben elfogadott támogatási program révén pedig a közeljövőben 15 tájékoztató központban már az új számítógépes rendszerben működő központi adatbázisból kérhetők le az információk. Ján Kuskától, a társulás elnökétől megtudtuk, hogy a dél szlovákiai városokban még nem mindenütt sikerült kiépíteni a tájékoztató irodahálózatot, azonban rövidesen Komáromban, Érsekújváron, Rozsnyón, Szencen és Dunaszerdahelyen is nyitnak új irodát. Az AICES védjegyet viselő tájékoztató központokat elsősorban utazási irodák és a helyi önkormányzatok működtetik, sőt Kassán már üzleti alapon is kínálja szolgáltatásait egy ilyen központ. Az egyes régiók idegenforgalmi tevékenységének fellendítése érdekében elsősorban az önkormányzatok számára mutatkozik kiváló lehetőség ilyen, akár nagyobb térségeket átfogó tájékoztató központok létrehozására. tszl MEG MINDIG IDŐSZERŰ FIGYELMEZTETES A levelek hangneme udvarias és bizalmas. írójuk hosszas mérlegelés után döntött úgy: előnyös javaslatával a címzetthez fordul, mivelhogy megbízható személyt keres, és az illetőről a legjobb referenciákat kapta. Olyasvalakit keres, aki segítene lebonyolítani "egy tranzakciót... 38 és fél millió dollár átutalásáról lenne szó. A milliókat egy bizonyos nigériai minisztérium fizette ki egy állami megrendelésért, de az érvényes előírások szerint Nigériában magánszemélyeknek nem lehet külföldi számlájuk. Ha az illető segít az ügylet lebonyolításában, az összeg harminc százaléka üti a - devizaszámláját. A levelek szövege csaknem azonos, de aláíróik különbözőek. Az egyiken dr. Daniel Ofon szerepel, a másikon dr. Pricley Ezeh, Edward Nwabueze, dr. HajJ Dipcherima... Az egyik változatban épp az utóbbi közli a címzettel, hogy a nigériai partner a Szlovák Kereskedelmi és Ipari Kamara külkereskedelmi hivatalától kapta meg a tisztelt vállalkozó címét. (A levél hitelességének apró szépséghibája: a Szlovák Kereskedelmi és Ipari Kamarának semmiféle kapcsolata nincs a nigériai „partnerrel", de ezt a tisztelt címzett nem tudhatja.) Az ún. Group 419 - így nevezik a nigériai szélhámosbandát - több levelet küldött csehországi és szlovákiai vállalkozóknak. A lagoszi levelek már 1992ben feltűntek, még Csehszlovákia kettéválása előtt. De a Group 419 sok éve működik, elsősorban a nyugati országokban és az USA-ban szedte áldozatait, a kis- és középvállalkozókra specializálja magát, mert Lagoszi nekik nincsenek tapasztalataik az Afrikával folytatott kereskedelemmel. Az utóbbi években Közép- és Kelet-Európát vették célba. Nem létező vállalatok, nem létező angliai és amerikai hivatalok egész hálózatával „rendelkeznek", hamis okiratokat küldözgetnek... A csoport ellen évek óta figyelmeztető és felvilágosító kampányt folytatnak az amerikai és német médiák. A múlt év végén a nigériai szélhámosok áldozatai nemzetközi konferenciát szerveztek... Egy pozsonyi magánvállalkozó(nő) igencsak meglepődött, amikor a tévé képernyőjén pontosan olyan levelet pillantott meg, mint amilyet ő kapott tavaly nyáron. Az első levélre nem válaszolt. Valahogy gyanúsnaktalálta. A második levél gondolkodóba ejtette. Az ajánlat több mint csábító: a tranzakcióból származó haszna 10 millió dollár lenne. Az asszony válaszolt dr. Ofon levelére, és decemberben megérkezett a doktor úrtól a fax. Cégjelzéses levélpapírt kértek tőle, régebbi faktúrákat, a magántelefonszámát és az első levelet, amely Nigériából érkezett. A hölgy erre már nem válaszolt. Még ez év márciusában is kaptak levelet szlovákiai magánvállalkozók. X. úr hogyan is kételkedett volna, amikor a levélíró jó ismerősére hivatkozott (név szerint), aki valóban Afrikának azon a táján él... X. úr (Kelevelek let-Szlovákiában él) kapott az ajánlaton, a közös vállalkozás (legalábbis papíron, Lagoszban), létrejött, az erről szóló dokumentumokat (faxon) el is küldték a szlovák partnernek, de amikor a londoni „központba" kellett volna átutalnia jelentős összeget - szerencséjére - visszakozott... Ha a cégtulajdonos válaszol a levélre, néhány napon belül részletes információkat kap. Először is megírják a szerződést, --visszamenőleges dátummal -, azután értesítés jön Nigériából, hogy a pénz már (majdnem) úton van, de előbb egy londoni bankszámlára kell átutalni némi pénzt - „fejlesztési alapba". Ez nem sok, a szóban forgó összeg 1,5 százaléka... Létezik drasztikusabb változat is. Egy cseh vállalkozó Lagoszba utazott, hogy ott kössék meg a szerződést, és helyben fizesse meg a 100 ezer márkát és 5 ezer dollárt. A vállalkozó meg is érkezik, de „üzleti partnerei" felbérelt gengszterekkel várják, és megszabadítják pénzétől. Más esetben - mivel megsértette a törvényt, és valutát vitt be az országba - börtönbe vetik, amit az afrikai börtönviszonyokat ismerők szerint lehetetlen túlélni. Három cseh vállalkozóról (biztosan) tudnak, akik elutaztak Nigériába; de az ügynek szlovákiai áldozatai is vannak. A cseh Nova tévéállomásnak nyilatkozott néhány szlovák vállalkozó, akiket a nigériai maffia megkörnyékezett. (Megjegyezzük: a prágai nigériai nagykövetség és a rendőrség figyelmeztetése ellenére ugrottak be néhányan...) A jelek szerint a pénzügyi maffiában benne van a nigériai központi bank, az útlevélosztály, s talán a londoni és szófiai nagykövetség munkatársa(i) közül is benne vannak néhányan. Legalábbis azt állítják azok a szlovák vállalkozók, akik Nigériában tárgyaltak. Négyen - a tévériport sem a nevüket, sem a lakhelyüket nem árulta el - bevallották, hogy 1 millió 420 ezer koronát vesztettek az „üzleten". A kapzsiságuk áldozatai lettek, mondják a kívülállók, de azért ez nem ilyen egyszerű. Vállalkozó legyen a talpán, aki ilyen hitelínséges világban nem esik kísértésbe... Sokan kapnának az ajánlaton: 42 millió amerikai dolláron 30 százalékos adókedvezményt nyerhetnek... Az egyik kárvallott a jutalom elosztását is pontosan ismerte. Tíz százalékot kap a nigériai központi bank főembere, öt-öt százalékot kap a helyettes, a külföldi lebonyolítást végző igazgató, annak a helyettese és a nemzetközi átutalással megbízott igazgató. Szlovákia nigériai külkereskedelmi kirendeltségénektanácsosa mindenkit figyelmeztet: a szélhámosokat szinte lehetetlen bíróság elé állítani. A nigériai Büntető Törvénykönyv 419-es paragrafusa ugyan lehetővé teszi a hamis adatok segítségével szerzett vagyon tulajdonosának bíróság elé állítását, de az is bűntársnak minősül, aki illegális szerződést köt Érdeklődtünk a Szlovák Gazdasági Minisztérium illetékesénél. Újabb részletekkel nem szolgálhattak, de a figyelmeztetés továbbra is aktuális. (kop)
