Új Szó, 1995. május (48. évfolyam, 100-125. szám)

1995-05-05 / 103. szám, péntek

[J] ÚJ szó BELFÖLD - KÜLFÖLD 1995. május 5. RÖVIDEN Klestil osztrák államfő előtt tegnap letette a hivatali esküt az osztrák kormány újonnan kineve­zett öt néppárti tagja: köztük Wolfgang Schüssel külügy, Johan­nes Ditz gazdasági, Martin Bar­tenstein környezetvédelmi, Elisa­beth Gehrer oktatási miniszter és Anita Ferrero-Waldner külügyi ál­lamtitkár. Ausztria új külügymi­nisztere 50 éves - egyben a Nép ľ párt elnöke és alkancellár - nyolc éven át a gazdasági tárca élén állt. Nincs benzinturizmus. Nem ta pasztaltak forgalomnövekedést a vámosok tegnap a Pozsony-Berg határátkelőhelyen az Ausztriában május elején foganatosított üzem­anyag-áremelés ellenére. A bergi út kereszteződése melletti benzinkút ottjártunkkor teljesen üresen állt, és napi forgalmuk a kútkezelők szerint sem tért el a szokásostól. A Cseh Sajtóiroda bécsi tudósí­tója arról számolt be, hogy az ár­emelés hatására olyannyira megnőtt a benzinvásárlás céljából Szlovákiába és Szlovéniába átrán­duló osztrák autósok száma, hogy emiatt a határon hosszú sorok ala­kultak ki, a határközeli osztrák ben­zinkutasok pedig nagy veszteséget könyvelnek el. (tuba) Kányádi Sándor kolozsvári ma gyar költő is azok között a művé­szek, tudósok között volt, akik teg­nap átvehették az idei Herder-díjat Alfred Ebenbauertól, a bécsi egye­tem rektorától. A hagyományoknak megfelelően a díjátadási ünnepsé­get a bécsi egyetem zsúfolásig megtelt dísztermében, az egyetemi szenátus jelenlétében rendezték. Az 1961-ben alapított díjat a bécsi egyetemen működő kuratórium olyan kelet - és délkelet-európai személyeknek ítéli oda, akik - Her der munkásságának szellemében - a kulturális kapcsolatok ápolásá­ban, vagy az európai kultúra gazda­gításában szereztek kiemelkedő érdemeket. Csehország és Oroszország vi szonyának tisztázását és pontos megfogalmazását sürgette Jiri Di­enstbier volt csehszlovák külügymi­niszter, a cseh Szabad Demokra­ták elnöke. A Nova televíziónak adott interjújában Dienstbier an­nak kapcsán fejtette ki vélemé­nyét', hogy a cseh parlament küt ügyi bizottsága a Prágában még nem ratifikált cseh-orosz alap­szerződés újbóli átgondolása mel­lett foglalt állást. A cseh ratifikáció elhúzódásának oka Dienstbier sze­rint az, hogy a cseh politika Orosz­országhoz fűződő viszonyában a múltból eredő bizonytalanság ta­pasztalható. II. kiadás Lapzárta: 22.00 Kilátásban az új táblacsere! (Folytatás az 1. oldalról) hogy az iskolákban valamennyi idegen nyelv oktatása a szlovák nyelv alapján folyik". Az Új Szó tudósítójának kérdésére, hogy vajon ez a magyar oktatási nyelvű iskolák magyar nyelvokta­tására is vonatkozik, Milan Fer­ko kijelentette: „Más országoktól is tanultunk. Jártam Magyaror­szágon, ahol a szlovákok nem tudnak szlovákul!" Ezt követően hosszú történelmi áttekintésbe kezdett, a szlovák tudóstársaság megalakulásától, 1782-től a čer­nováí sortűzig és Kun Béla szlo­vákiai támadásáig. Arra a kér­désre, vajon a felsorolt „magyar bűnöket" elrettentő, avagy ép­pen követendő példaként említi­e, kitérően válaszolt: „Mindezt nagyon sokan nem ismerik." Stanislav Bajaník elmondta, hogy a törvénytervezet szerint „az egyházi szertartásokat ál­lamnyelven tartják". Azért van szükség ennek törvényben való leszögezésére, mivel „Dél-Szlo­vákiában az ott működő papok jóvoltából kivész a szlovák nyelv az istentiszteletekről" - magya­razta, hozzátéve, hogy ezzel kap­csolatosan tárgyalásokat folytat­tak a katolikus egyház képvi­selőivel is. Befejezésül kijelen­tette: „A, törvénytervezetnek nem a kisebbségek nyelvének gyengítése, hanem az állam­nyelv erősítése a célja." Az újságírókban nem kis meg­ütközést keltett, hogy - az eddig bevett szokással ellentétben ­ennek a törvénytervezetnek a szövegével nem ismerkedhettek meg. -vk­Megmotozzák a képviselőket? (Folytatás az 1. oldalról) Ľubomír Roman (KDM) is pontat­lannak nevezte a jelentést, ponto­sabban annak a kulturális tárcára vonatkozó részét. Jaroslav Paška (SZNP) volt oktatásügyi és Imrich Andrejčák volt védelmi miniszter ugyancsak pontatlanságokat vélt felfedezni az anyagban. Az utóbbi új jelentés kidolgozását javasolta. Az ellenzék arra figyelmeztetett, hogy a Számvevőszék független ellenőrző szerv, a parlament nem kérdőjelezheti meg észrevételeit. Az ellenzékiek közül az egyik leg­élesebb hozzászólása Ásványi Lászlónak (MKDM) volt, aki kije­lentette: a jelentés rámutat a mi­nisztériumok praktikáira, s arra, hogy nem hozzáértő emberek töl­tötték be a tárcafőnöki posztokat. Lehetetlennek tartotta, hogy eze­ket az embereket ne vonják fe­lelősségre, ezért javasolta, hogy a legfőbb ügyész is foglalkozzék a Számvevőszék észrevételeivel. Štefan Balejík, a számvevőszék elnöke több képviselő felhívása ellenére nem volt hajlandó vála­szolni a törvényhozásban elhang­zottakra. A kormánypárti többség szavazással elérte, hogy a parla­ment nem vette tudomásul a Számvevőszék jelentését. Bár nemcsak ellenzéki, hanem kormánypárti körökben is kéte­lyek merültek fel a Kereskedelmi Törvénykönyv módosítására tett képviselői javaslat indokoltságá­val kapcsolatban - a kabinet sem hagyta jóvá -, a jelen lévő 120 hon­atya közül 68-an mégis megsza­vazták. Az ellenzéki képviselők fi­gyelmeztettek, hogy a módosítás mindazt legalizálja, ami a vrútkyi ŽOS-ban történt, amelynek tulaj­donosa, a Nemzeti Vagyonalap egyik napról a másikra leváltotta a társaság felügyelő bizottságát. Többen annak a meggyőződésük nek adtak hangot, hogy a Vrútky­ban történtek miatt került sor a Kereskedelmi Törvénykönyv mó­dosítására. A parlament megszavazta, hogy Ivan Lexa, a szlovák tit­kosszolgálat közelmúltban kine­vezett elnöke nem lesz a tit­kosszolgálatot felügyelő rendkí­vüli parlamenti bizottság elnöke. A bizottság jelentését csak ma vi­tatja meg a törvényhozás. Ivan Gašparovič házelnök szerint azért volt szükség a napirendi pontok felcserélésére, hogy a biztonsági őrök ellenőrizhessék a képvi­selőket, vajon nem rejtettek-e el valahol kismagnót. A törvényhozás jóváhagyta a VTV tévétársaság áttérését a műhold általi műsorszórásra. A képviselők elvetették a legfőbb ügyész kérését, hogy Ján Lángoš (független) képviselő ellen eljárás induljon a múlt szeptemberben okozott közlekedési balesetért. Az esti órákban megkezdték a Büntető Törvénykönyv módosítá­sára tett kormányjavaslat vitáját. Az ellenzéki honatyák sorra figyel­meztettek arra, hogy az ország­ban lejáratási és feljelentési hul­lám veszi, veheti kezdetét, ha a jelenlegi törvénnyel ellentétben csak az a személy lesz büntetőjo­gilag felelősségre vonható, aki el­fogadta a csúszópénzt, a meg­vesztegetéshez folyamodó sze­mély pedig büntetlen marad. GÁGYOR ALIZ KELET-SZLOVAKIAI VASMŰ Július Tóth marad Különösebb előzmények nél­kül került sor a kassai vasmű részvényeseinek újabb rendes közgyűlésére. A részvénytársa­ság testületi elöljáróságában egy hónappal ezelőtti elnök és más személycserék körüli hul­lámverés mostanra szinte telje­sen megszűnt, csupán néhány nagy részvénycsomag tulajdo­nosánál volt észlelhető némi fe­szültség. A részvénytársaság a tavaly elért 695 millió korona nyeresé­géből 329 milliót oszt szét a részvényesek között. Az egy-egy részvényre eső 20 korona oszta­lékot júniustól kezdik kifizetni a részvényeseknek. Ismét elhangzott az új elöljá­róság részéről: a vasmű ve­zetősége arra törekszik, a rész­vénytársaságnak az idén leg­alább egymilliárd korona legyen a nyeresége, a részvények érté­ke pedig ne csökkenjen, hanem növekedjen. A fentieket hangsú lyozta Ján Smrek elnök és a ve­zetőség többi tagja is a minapi sajtótájékoztatón. Kétségtelen, a részvényesek többségét elsősorban az őket il­lető pénzösszeg érdekelte. Tel jesen érthető tehát, hogy a rész­vénytársaság vezető testületei­ért - és vezető testületeiben ­folyik a „kulisszák mögötti" küz­delem. Ebből a „harcból" a mos­tani közgyűlés résztvevői is lát­hattak egy részletet. A részvé­nyek kétharmadát birtokló „ha­zaiak" ugyanis a kilenctagú fel ügyelőtanácsban leváltották La dislav Vaškovičot, a VUB Kupon befektetési alap képviselőjét, és helyébe Štefan Skubákot, a vasmű szakszervezetei által lét­rehozott Hutník Rt. képviselőjét választották. A vasmű részvényeinek 11,5 százalékával rendelkező Har­vard befektetési alap képviselői szerint a felügyelőtanács össze­tétele nincs arányban a rész­vényt birtoklók összetételével. Az igazságosabb képviseleti ará­nyért szót emelt „harvardosok" javaslatot tettek a felügyelőta­nács elnöki tisztségét betöltő Jú­lius Tóth leváltására, ám kezde­ményezésüket a részvényesek szavazása megbuktatta. (gazdag) O MEGKÉRDEZTÜK Jozef Moravčíktól, a DU elnökétől: a magyar pártok programjának tanulmányozása vagy közve­tett információk alapján jutott arra a következtetésre, hogy programjuk politikai, illetve területi autonómiát tartalmaz. - Nézetem szerint a komáromi felhívás és az ehhez hasonló lépé­sek erre irányulnak. Amíg ezek a pártok politikai, sőt, területi auto­nómiát szorgalmaznak, nem ért­hetünk szót egymással. Minden egyéb területen elképzelhető az együttműködés. • Az Együttélés alelnöke pártja legutóbbi sajtóértekezletén viszont éppen arra mutatott rá, hogy a szlovák ellenzéki pártok részéről érzékelhetően csök­kent a magyar pártokkal való kapcsolattartás igénye. - Az ellenzéki pártok közti kap­csolattartás ma egyszerűen más alapokon áll, mint akkor, amikor részt vettünk a kormányzásban és hetente egyeztetnünk kellett. Az el­lenzéki pártoknak most saját politi­kájuk érvényesítésével, arculatuk megteremtésével kell foglalkozniuk, így aztán valóban ritkábban találko­zunk egymással. De ismételten hangsúlyozom: az egyeztetés elől továbbra sem zárkózunk el, csak az autonómia létrehozására irányuló törekvéseket nem támogatjuk. • Elveti tehát azt a feltevést, hogy kapcsolataik azért lazul­tak meg, mivel kellemetlen önök számára, hogy kiálljanak a magyar pártok mellett olyan helyzetben, amikor a kormány kisebbségpolitikája miatt napi­renden vannak a konfliktusok? - Az együttműködés mindig kettőn áll. Ha a magyar pártok ér­deklődést tanúsítanak a szoro­sabb összmunka iránt, tudomá­sunkra hozhatják. Közülünk senki sem fog az együttműködéstől el­határolódni. (horváth) 12,4 milliárd (Folytatás az 1. oldalról) koncepciója szerint az állami be­folyás megőrzése érdekében to­vábbi 8 stratégiai fontosságú álla­mi tulajdonú ágazati szolgáltató vállalatban 34-51 százalékos va­gyon részesedést hagy meg magá­nak az állam. A privatizáció máso­dik hullámába a földművelési tár­ca 293 állami vállalatot sorolt be, több mint 69 milliárd korona va­gyonértékkel. Közülük 250 válla­latot ún. standard módszerrel pri­vatizálnak, 43-ban pedig vagyon­jegyes formában történik meg a tulajdonosváltás. Ebben a formá­ban 12,41 milliárd korona értékű vagyon cserél majd gazdát. Az előző kormányzat által szor­galmazott hosszú távú bérbea­dást az új koncepció szerint már csak kifejezetten indokolt esetek­bén, főleg egyházi tulajdonban levő földeken gazdálkodó vállala­tok esetében alkalmazzák. A hangsúly a standard módszere­ken lesz. Vadim Haraj szerint a be­nyújtott privatizációs tervezetek közül 46-ot már jóváhagyva átu­taltak a privatizációs minisztérium hatáskörébe, a többi tervezetben elsősorban a tulajdonjogi viszo­nyokat kell egyértelműen tisztáz­ni. Az agrártárca közismerten ne­héz anyagi helyzete következté­ben jelenleg 35 vállalat vár a csődeljárás lefolytatására, közű lük 5 állami gazdaságból 4-et a Ri­maszombati járásban kell felszá­molnia a végrehajtónak. A vízgazdálkodási vállalatok pri­vatizációjában az előző koncepci­ótól eltérően az állam meg akarja őrizni befolyását a víz árának ala­kulásában. Ennek értelmében 34,8 milliárd korona értékű veze­tékes vízhálózat és a csatornázás értékének 35 százalékát a közsé­gek ingyen kapják meg, 34 száza­léka állami tulajdonban marad, 28 százaléka pedig a vagyonje­gyes formában kerül értékesítés­re. A tulajdonosváltás után ezzel a befolyással szeretnék elejét venni a vízárak radikális emelkedésé­nek. tszl Pozsony és Belgrádi megbízható partnerek (Folytatás az 1. oldalról) körű autonómiát ajánlott fel a krajinai szerbeknek, azok azon­ban mindenképpen önállósodni akarnak, közben pedig katonai szövetségre léptek a boszniai szerbekkel, azzal a világosan megfogalmazott törekvéssel, hogy előbb-utóbb mindketten Kis­Jugoszláviához szeretnének csat­lakozni. Tudjman horvát elnök kockázatos kalandba bocsátkoz­va hosszú idő után most saját kézzelfogható eredményt mutat­hat fel a köztársaság „területi re­integrálódásának" tekintetében, s a belső határmódosítást a Nyu­gat szemmel láthatólag hallgató­lagosan tudomásul vette. Ami azonban Karadzsicsék számára igazán aggasztó - minden jel sze­rint ezt teszi Belgrád is. Belgrád viszont hallgat, Milosevicséket továbbra is a szankciók eltörlé­se foglalkoztatja elsősorban, s ilyen vonatkozásban a jugoszláv sajtó­ban nagy teret szenteltek Jovanovic külügyminiszter pozsonyi látogatá­sának. Külön hangsúlyt kapott a szlovák álláspont, amely ellenzi a zár­latot, mint a nyomásgyakorlás módszerét, továbbá minden lap közli Mečiar miniszterelnök azon kijelentését, miszerint a korábbi Jugoszlá­via minden államalkotó nemzetének joga van az önrendelkezésre. A Tanjug hírügynökség mindezek után megállapítja, hogy a jugoszláv kül­ügyminiszter látogatása a kellő időpontban történt, valamint „Belgrád Pozsonyra jó és megbízható partnerként számíthat, amellyel valóban sok közös érintkezési pont van". SINKOVITS PÉTER Lapzárta tájékán is értetlenül álltunk e tudósítás utolsó mondatai felett, mivel a szlovák illetékes szervek egyetlen sornyi tájékoztatást sem adtak Jovanovics pozsonyi tartóz­kodásáról. Közvetlenül második kiadásunk zárása előtt a ČTK hírügynökség jelentéséből derült ki, hogy még szerdán valóban Pozsonyban járt Milosevics külügyminisztere. A cseh hírügynökségnek ezt a belgrádi külügyminisztérium erősítette meg. Juraj Schenk külügyminiszter a ČTK ér­deklődésére elutasította, hogy az ügyben bármit is mond­jon. A Tanjugjelentése szerint, amelyre a ČTK is hivatkozik, Jovanovics Pozsonyban Vladimír Mečiarral és Juraj Schenk­kel tárgyalt. KÜLÜGYI BIZOTTSÁG: IGEN AZ ALAPSZERZŐDÉSRE A ratifikálás Szlovákiát is ösztönözné Az Országgyűlés Külügyi Bizottsága tegnapi ülésén hosszas vita után 15 igen és 7 nem szavazat mellett támogatta a magyar-szlovák alapszerződés megerősítéséről szóló or­szággyűlési határozati javaslatot. Vita és ellenszavazat nél­kül támogatta a testület a magyar-szlovén és a magyar-hor­vát, illetve 2 ellenszavazat mellett a magyar-ukrán alap­szerződés kihirdetéséről szóló törvényjavaslatokat. hasznos lehet, mert elősegítheti, hogy a szlovák fél is hamarosan törvénybe iktassa a szerződés tar­talmát. Bár annak megvalósulá­sával kapcsolatban egyébként Eörsinek is vannak kétségei, de mint mondta: ha a szerződésbe foglaltaknak csak a fele megvaló­sul, már érdemes volt aláírni. Roc­kenbauer Zoltán (Fidesz) az ellen­zék nevében kikérte magának, hogy tudatosan hátráltatnák a munkát. Vita bontakozott ki arról is, megfelel-e a szerződés a szlováki­ai magyarság elvárásainak. A bi­zottság végül úgy döntött: szavaz­nak a megerősítésről, de a követ­kező ülésre meghívják a szlováki­ai magyarság képviselőit. A magyar-szlovák szerződéssel kapcsolatos vitában az ellenzéki képviselők közül többen amellett érveltek, hogy az Országgyűlés csak a szlovák ratifikáció után erősítse meg a megállapodást. Csóti György (MDF) kétségbe von­ta, hogy a szlovák partner be akar­ná tartani a szerződés diktálta kö­telezettségeit. Csapody Miklós (MDF) úgy vélte, a kormány mind­addig nem kérheti a parlamenti ratifikációt, amíg nem ismerteti a képviselőkkel a szerződés végre­hajtásával kapcsolatos csomag­tervet. Eörsi Mátyás (SZDSZ) kije­lentette: az ellenzék egyre újabb igényekkel kívánja hátráltatni a szerződés hatályba lépését. Sze­rinte a mielőbbi ratifikáció csak FOLYNAK AZ IMANAP ELOKESZULETEI Áll a Klapka téri pódium A VI. Komáromi Imanap szer­vezői legalább 7-10 ezer, a szlo­vákiai magyar püspökség létreho­zását és a magyar nyelvű papkép­zés kérdésének mielőbbi rendezé­sét óhajtó személyt várnak vasár­nap délután Jókai szülővárosába - tudtuk meg Nagy Gézától, az Imanap szervezőbizottságának képviselőjétől. A Komáromba ér­kező autóbuszokat a sportcsarnok előtti parkolóba és a Kossuth térre várják. A hivők között több önkén­tes egészségügyi dolgozó segít majd, a Klapka téren pedig egy mentőautó és személyzete teljesít egészségügyi szolgálatot. Az Imanap keresztút délután három órakor indul a Szent András­templomból, ahonnét az imanapi keresztet az első stációig felváltva egy világi és egy egyházi személyi­ség viszi. Azt a keresztet, amely a szlovákiai magyar kisebbség által elszenvedett sérelmeket testesíti meg. A keresztet az első stációtól a Klapka téri pódiumnál felállított utolsó stációig szlovákiai magyar papok viszik, majd délután négy órakor kezdetét veszi a mise. Az Imanap történetében először kapnak fontos szerepet a komáro­mi egyházi alapiskola (Mariánum) tanulói, akik a Szent András-temp­lom bejáratánál állnak díszfalat. Hasonló szerepet kapnak a más vidékekről érkező egyházi iskolák diákjai, valamint a cserkészek is. Az elmúlt évek gyakorlatától el­térően az idén nem lesz imanapi aláírásgyűjtés. Az Imanap szer­vezői ugyanis ez év februárjában több mint 50 ezer aláírást tartal­mazó petíciós ívet adtak át Rómá­ban a pápának. A magyar püspök­ség létrehozását szorgalmazó petí­ciós ívek átvételekor a pápa arra buzdította az aláírókat, hogy imád­kozzanak a szlovákiai magyar papi hivatásokért, tartsák rneg magyar identitásukat, hitüket és legyenek jó állampolgárok. (kosár)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom