Új Szó, 1995. május (48. évfolyam, 100-125. szám)
1995-05-17 / 113. szám, szerda
1995. május 17. GAZDASÁG ÚJSZ Ó 7 j KI NEK VA N I GAZA, A VAGY: Tesmagon nem lesz szövetkezet? A történet nem mindennapi. Idestova két éve húzódik. Az ipolysági Hont mezőgazdasági szövetkezet négy telepből állt: ipolyvisk, Pereszlény, Tesmag és maga az ipolysági centrum. 1993 márciusában Tesmag község lakossága úgy határozott, különválik az anyaszövetkezettől, és önállóan fog gazdálkodni, csakúgy, mint 1974-ig, mikor összevonták Ipolysággal. így a tesmagi telep dolgozói megtartották alakuló taggyűlésüket, és vezetőséget választottak maguknak. Ezzel az aktussal be is léptek volna a szövetkezetek sorába, csakhogy a pozsonyi cégbíróság nem jegyezte be a szövetkezetet, mivel hiányosságokat talált az alakuláshoz szükséges dokumentumokban. Jelezte is Mihály Lászlónak és Kajtor Pálnak, a tesmagi, illetve az ipolysági szövetkezet elnökének. Próbálták elhárítani a hiányosságokat, sajnos, a mai napig sikertelenül. Eladták az állatokat Tesmagon kezdtek felgyülemleni a problémák. Mivel nem tudtak bankszámlát nyitni (hiszen egy nem létező vállalkozás nem is nyithat), nem tudtak érvényesülni az üzleti életben sem, sőt a dolgozók fizetésének, betegbiztosításának hivatalos rendezésére sem volt módjuk. Hetente egy-egy szarvasmarhát levágtak, majd értékesítették a húsát, így teremtve elő az etetést könnyítő gépek üzemanyagára a pénzt. Hasonlóképpen teremtették elő a bérekrevalót is. Mára már alig van néhány állat a tesmagi szövetkezetben. Mindössze tizenhárom munkás dolgozna, de nincs hol, mivel már szántóföldjük sincs, pedig több mint hatszáz hektár földterületen kezdtek dolgozni 1993 tavaszán. Olczár Péter alelnök - Mihály ür kezdeményezésére 1993 tavaszán - mondja Olczár Péter, az ipolysági szövetkezet alelnöke - a transzformálódott ipolysági szövetkezetben megtörtént a vagyonelosztás Ipolyság és Tesmag között. Sajnos, a cégbíróságon nem sikerült megvalósítani a szétválást. Részünkről is voltak hiányosságok. Jelenleg ott tartunk, hogy még egyszer össze kell hívnunk a tagsági gyűlést, ahol közjegyző jelenlétében meg kell szavaznikapcsolódik beszélgetésünkbe Mihály László - az ipolysági szövetkezet ellen csődeljárás indul. A tesmagiak még 1990-ben kezdeményezték a különválást, és 1992-ben komolyan nekifogtak. Tesmagon a szövetkezetalakítás a törvények értelmében ment végbe. A cégbíróság meguk a tagoknak a szétválást. Ez a feltétele annak, hogy Tesmagon szövetkezet legyen. Május 24-én lesz az évzáró taggyűlés Ipolyságon. Csakhát a tesmagiak már nemigen szeretnének szövetkezetet. - -Sok minden megtörtént Tesmagon - folytatja Olczár Péter. - A földtulajdonosok időközben kivették földjeiket, és nagyon kis terület maradt a határban. Pontosan nem tudom megmondani, de körülbelül 25-30 hektár. Sajnos, a földterületek után járó vagyonrészeket sem tudtuk kiadni. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy az 1992-es év végéig a tesmagi határban 75 hektár mezőgazdasági földterületet mértek ki a tulajdonosoknak, és tavaly év végéig további 413 hektárt. A tesmagiak időközben Olczár Péter tájékoztatása szerint nyitottak bankszámlát, és egyedül intézték ügyes-bajos dolgaikat az 1993-as, illetve 1994-es esztendőben. Az alelnök véleménye az, hogy a tesmagi határban kimért földterületek után a vagyonrészt a tulajdonosoknak a nem létező tesmagi szövetkezettől kell igényelniük. - A földkiméréseket ügyesen intézték Tesmagon - mondja az alelnök -, minket ki sem hívtak Ipolyságról. Kimérték a területeket, s mint tudjuk, Tesmagnak megsemmisült a telekkönyve. Van olyan terület, melynek három gazdája is van. Tehát láthatjuk, nem egyszerű ez. Mi ezek után már nem vehetjük vissza a tesmagi telepet. Bár a két szövetkezet vezetősége többször is megpróbált egymással tárgyalni, nem született érdemleges eredmény. Mihály László, a tesmagi szövetkezet exelnöke eközben magángazda lett. Mintegy hatvan hektár földterületen próbál szerencsét. - A legfrissebb hírek szerint Mihály László mérnök, tesmagi exelnök állapította, hogy nem egy új szövetkezet alapításáról, hanem egy meglévő szétválásáról van szó. Mi próbáltuk elhárítani a problémákat. Egy azonban biztos, ezalatt a majdnem három év alatt az történt, hogy az alakulóban lévő tesmagi szövetkezetnek mára már nincs szántóföldje. Az ipolyságiak, meg kell mondani, nem nézték jó szemmel a tesrnagi kezdeményezést, és akkor a mi tudtunk nélkül elkezdték kiadni a földterületein ket. Mi így elvesztettük az összszántónk hatvan százalékát, és így életképtelenné váltunk. Ezek után a földtulajdonosok követelték a vagyonrészüket, inert féltették, és féltik. 1994. július 8-áig a tesmagi vezetőség bejelentette az ipolyságiaknak, hogy milyen területen igénylik vissza földjeiket a tulajdonosok. 240 hektár területre volt igény. Az ipolyságiak Mihály úr szerint kijelentették, nem avatkoznak Tesmag ügyeibe, intézzék saját maguk. Ekkor elkezdődtek a mérések, amiből nagy vita lett a szövetkezeti tagok és a tulajdonosok között. Megkérdőjelezett tettek - Ezt követően volt egy közös tanácskozás - folytatja Mihály László - 1994. október elején, ahol jelen voltak a földkimérésekkel foglalkozó illetékes hivatalok szakemberei és a tulajdonosok. Akkor napvilágot látott egy megegyezés, hogy ha megalakul a tesmagi szövetkezet, ha nem, egyszerűen életképtelen, s akkor vissza kell adni a földeket tulajdonosaiknak. Jelenleg számos lépésünk megkérdőjeleződött, mivel megtörtént a kimérés. Ipolyság ebbe nem szólt bele, hagyták, hadd vesszen a fejsze nyele is. Most, visszamenőleg próbálnának valamit tenni, de ez már egy abszurd helyzet, mivel a földterületeket megművelték. Amikor lett volna rá mód, senki nem lépett. A vagyonrészek kiadásának ügyében nem vagyok illetékes tárgyalni a tulajdonosokkal. Voltak, akiknek Ipolyság kiadta, de Tesmagon senkinek. Egy szó, mint száz, törvénysértést követtek el, sajnos nincs rá gyógyír. Kértük már többször a közös gyűlés összehívását, mindig betonfalba ütköztünk. - Jelenleg csak a tejet adhatjuk el - panaszolja a tesmagi vezető. - Az ebből befolyó pénz a fizetéseink húsz százalékára elegendő. A könyvelést Ipolyságon vezették a tesmagiak, mint önálló központ számára. Ezért még Olczár Péter szerint 73 ezer koronát kellene fizetnie Tesmagnak. 1995 januárjától Mihály László szerint Ipolyság nem hajlandó elvégezni ezeket a munkálatokat. Hogy a fizetésre teljék, eladják az állatokat. - Tudom, nincs jogunk eladni az állatállományt, a gépeket, hi szen azok a tulajdonosoké mondja Mihály László -, de rávisz a kényszer. Lesznek következmények? Tesmag az idei gazdasági évet nem „kezdte meg". Nem vetettek. A múlt év őszén elvetettek 23 hektár gabonát, és még ennek a sorsa sincs tisztázva. Mihály László régen megszüntette volna már a munkaviszonyát az Ipolysági szövetkezettel, ezt csak azért nem tette meg, mert a tesmagi dolgozók kérték, maradjon. - Tudom, hogy az ipolyságiak azzal vádolnak bennünket, mi tettük tönkre a szövetkezetet mondja a tesmagi exelnök. Egyet azonban meg kell nézni: Ipolyságon is ugyanazok a folyamatok játszódtak le, mint nálunk. Eladták állataikat, kimérték, bérbe adták földterületeiket. Ipolyság szerintem, s azt hiszem ez be fog igazolódni, minket, tesmagiakat az utóbbi időben védőpajzsként használt fel a bankkal szemben, hogy elkerülje a csődeljárást. Ügyanis, ha válás, van, ezzel lehet indokolni. Spekulációnak tartom továbbá, hogy az ipolyságiak most szeretnék, hogy bejegyezzen bennünket a cégbíróság, mivel a két újonnan alakult szövetkezetet védené a törvény. Ezek a szövet kezetek ugyanis két évig nem jelenthetnek csődöt. Ez játék az idővel, és semmi egyéb. Tudom, ezeknek a dolgoknak lesznek következményei. Egészen biztos, bírósági eljárás is indul majd. Ebben az esetben, ha elkerüli Tesmag a büntetést, a vagyonrészeket kiadjuk a jogosultaknak, sőt akkor is, ha minimális büntetést kell fizetnünk. Nyustin Gábor főüzemgazdász - A tesmagiak külön gazdálkodtak - mondja Nyustin Gábor, az ipolysági szövetkezet főüzemgazdásza. - A tavalyi gazdasági évet több mint négymillió korona veszteséggel zárták. Tudjuk, hiszen mi könyveltünk nekik. Az ipolysági szövetkezet az elmúlt évekhez képest a tavalyi gazdasági évet sokkal jobb eredménnyel zárta. Sajnos, a könyvelő nem tudta pontosan, milyen veszteséggel. Annak is utána kellett volna néz nie, hogy jelenleg milyen a Hont szövetkezet adóssága. Viszont egyet mindenki tudott: a ságiaknak tizenötmillióval tartoznak különböző cégek, vállalatok. A főkönyvelő szerint jelenleg az ipolysági szövetkezet adóssága körülbelül 30-40 millió korona. Vajon mi a teendő? Végezetül megkérdeztem az egyik tesmagi tulajdonost, Gyurkó László mérnököt, aki kivette földterületeit, de a vagyonrészt nem kapta meg. Hosszú ideje áll levelezésben a szövetkezet vezetőségével, az ipolyságiakkai, hiszen szerinte a mai napig hivatalosan csak ez a szövetkezet létezik. A következőképpen foglalta össze véleményét a kialakult helyzetről: - Csak azt mondom el, amit tanulságként szűrtem le. A legnagyobb hiba a transzformáció lezajlása után történt, 1992. december 12-én, mikor az ipolysági szövetkezet egy személyben alakult át. Az ezt követő hónapokban a megbízott szövetkezeti elnök nem képviselte ezt az elvet. A továbbiakban a Kereskedelmi Törvénykönyv értelmében meg kellett volna alakítani az új szövetkezetet. Ez, úgymond, meg is alakult, a megbízott elnök, Kajtor Pál meg is választatta magát elnökké, de egyetlen tesmagi tulajdonost sem hívott meg, sőt, még az aktív tagokat sem. A tesmagiak tehát nem választották meg a transzformálódott szövetkezet elnökét. i- A folyamatot senki sem felügyelte - folytatja Gyurkó mérnök. - Természetesen sem Kajtor Pál, sem Mihály László nem úszhatja meg a felelősségrevonást. Mihály László tudta, hogy nem sok mindent fog elérni, ennek ellenére önállóan szervezte a tesmagi telep ügyes-bajos dolgait cserekereskedelem útján, például az ipolybalogi mezőgazdasági szövetkezettel. A balogiak vetőmagot adtak, majd a tesmagiak visszaadták a termést. Mihály úr a mezőgazdaságban nem jártas, így amit lehetett, mindent el rontott. A hibát abban látom, hogy Kajtor Pál megpróbált megcsinálni egy szocialista delimitációt, a tesmagi vagyont alapul véve. Mikor ezek a folyamatok zajlottak, az idő telt, szinte örült is, hogy a tesmagiak így elhagyták Ipolyságot, és ebek harmincadjára jutottak. Gyurkó László feltette a kérdést, vajon miért igyák meg mindennek a levét a tulajdonosok? Hiszen ők csak azt követelik, ami az övék. Sajnos, az ipolysági szövetkezet elnöke, Kajtor Pál pillanatnyilag egészségügyi okokból távol van, így nem tudott nyilatkozni. Mára az ipolysági szövetkezet összvagyona 140 millió korona, és ebből kilencven millió adósság. Ezek után nem csoda, hogy a tesmagiak nem akarnak önálló szövetkezetet. Az ipolyságiaknak sem kell már a tesmagi telep. Kié lesz hát a több millió koronát érő, és az évek során több millió korona veszteséget „termelő" gazdasági udvar? Gyurkó László szerint itt már nem a vagyonrészkiadáson van a hangsúly. Sokkal nagyobb probléma ez annál... TURCZI ÁRPÁD MUNKAHELYEKET TEREMTETT A méteráru-kereskedéstől a varrodáig Sokáig állt egy régi, elhagyott kis ház Tornaija főterének délnyugati sarkában. Nagyon jó helyen, szinte kínálkozva arra, hogy egy vállalkozó szellemű ember kezdjen vele valamit. És akadt ilyen Tornaiján. Megmentette a házat - igaz annak eredeti falai csak részben maradtak meg -, és az újjászületőben lévő tér érdekes, látványos színfoltjává varázsolta. Érdeklődve kerestem fel e vállalkozói központ tulajdonosát és mozgatóemberét. Garai Ferenc helyi vállalkozóval a tetőtérben berendezett irodájában beszélgettem cége, a Bella Donna és a szabóság - mert ez működik a húz alsó szintjén - mindennapjairól. m Ön itt, a munkanélküliség által az ország leginkább sújtott vidékén az elmúlt év őszén beindította kis varrodáját, munkát adott 15 em bernek. Ma, amikor egyre többen szüntetik meg vállalkozásukat, ön éppen az ellenkezőjét teszi: bővíti azt. Mi az, ami erre ösztő nözte? - Elsősorban az, hogy munkalehetőséget teremtsek egy általam már jól ismert területen. Többen biztattak arra, hogy ne csak kereskedjek a méteráruval, hanem próbáljam meg további feldolgozását is. És most itt a tizenegy varrónővel, üzletkötőkkel, gazda sági vezetővel, menedzserrel ezt tesszük. Hat hónapi munka árán sikerült elérnünk, hogy a Burda-modellek alapján készített ruházati termékeinkkel versenyképesekké váltunk a piacon. Minden munkatársamtól megkövetelem a minőségi munkát. Ezt nem mindig könnyű megértetni és megtartatni, de meggyőződésem, hogy csak így szabad csinálni, mert csak így lehet eredményt produkálni. A tisztességen alapuló kereskedés híve vagyok, mert már. sokszor meggyőződtem róla, hogy hosszú távon csak ez a kifizetődő, és én, amíg erőm, ked vem engedi, folytatni akarom ezt a munkát. • Nem kezdő már a szakmában. Mikor indult, és mi a cégének a fő tevékenységi te rülete? - Hát nem ez a kis műhely az, aminek kialakításában elsősorban a feleségemnek vannak nagy érdemei. Méteráru-nagykereskedésünk a kilencvenes évek elejétől eredményesen működik. A behozott méterárunak csak egy kis részéből készítünk kész terméket varrodánkban. Elsősorban tehát a kereskedéssel foglalkozunk. Tajvanból, Koreából hozunk be méterárut nagy tételben, és ezt forgalmazzuk Szlovákiában. Nagyon jók a tapasztalataink a távol-keletiekkel - megbízható üzleti partnerek. S hogy talán mi is azok vagyunk, bizonyítja, hogy a közép-európai piac ellátására több ottani cég kizárólagos képviseleti jogot ajánlott fel számunkra. Jelenleg kb. 300 -350 állandó vevőnk van, főként Szlovákia középső és keleti részén. Nyugatabbra ott most csak hat üzletet látunk el -, egyelőre nincs erőnk terjeszkedni. Most havi 7-10 ezer méter importált szövetet adunk el. Tavaly és az idén nagyon esett a kereslet, ami elsősorban a meggyengült vásárlóerőnek tudható be. Ta pasztalataim szerint ez a 92-es évhez viszonyítva a mi vidékün kön az 50 százalékára esett, vissza. S közben az átlagember alig látja, hogy az állam in tézkedései mennyire süjtanak bennünket. • Szinte idekívánkozik a kérdés: hogyan tovább? - A mai bizonytalan gazda sági helyzet miatt nagyon nehéz tervezni, további bővítésre gondolni. Pedig a lehetőségek megvannak, és nyitni lehetne Magyarország felé is, mert ez is a vállalkozás egyik alaptörvénye: a továbblépés, terjeszkedés, erősödés. Nálunk vi szont rengeteg akadálya van ennek. A sok mindenre képes embert is elriasztják az itteni viszonyok. Nekem is vannak olyan kész terveim, amelyek megvalósítása után sok-sok gömörinek tudnék munkát biz tosítani itt Tornaiján, de nincs felelős személy alsó vagy felső szinten, akivel komolyan lehetne tárgyalni. S persze, itt vannak a „hátsó" érdekek, amelyek a leginkább akadályozzák a tisztességes versenyfeltételek, viszonyok kialakulását, a gazdasági fejlődést. AMBRUS FERENC
