Új Szó, 1995. április (48. évfolyam, 77-99. szám)

1995-04-04 / 79. szám, kedd

1995. áprfe 4= ŰJSZÚ fii BOHUMIL HRABAL CANNES-BA KÉSZÜL Zajos magány . Halálra ítélt.könyvek és örökké éhes egerek között harmincötödik évét tölti Hanťa, a városszéli papj'rbegyűjtő magányos présmunkása. Dohos királyság az övé. Mély pincében, csupasz villanykörték fényében bölcs gondolatokkal teli szent birodalom. Földi édenkert mennyezetig tornyosuló papírhegyekkel. Ujságkötegekkel, irodai, limlomokkal, régi plakátokkal, mészárszékek véres „bizonyítványával", cementeszsákokkal, művirág koszorúkkal, híres mesterek vadonatúj reprodukcióival és Goethékkel, Schillerekkel, Nietzschékkel. Nincs egy bála, amelyben Boldogtalan boldogság... ne lenne gyöngyszem; hol egy Van Gogh, hol egy Kant, hol egy Rimbaud kerül elő. Hanťa pedig lassan dolgozik, mert „a szépet-élvezni kell". ízlelgetni, mint a rumot, hogy lassan áradjon szét és fokozatosan szívódjon fel az egész testben. Hogy belakja az agyat, a szívet, a zsigereket, hogy akarata ellenére is művelt legyen az ember. Hanťa keres és talál. Olvas és üzletel. Jó pénzért ad ritka csemegét, égi áldásért szentírást, habos sörért szerelmes regényt. Kuncsaftjai vannak. A professzor. A sekrestyés. A csaposnő. És a cigánylány, aki olvasnivaló helyett minden délután vajas kenyeret kér. Aztán jóllakottan, kacéran hátradől a puha papírnyiradékon, és úgy kínálja fel magát, mintha csak könnyű kis vigaszt nyújtana: - Gyere, tata, csinálj gyereket! - Kösz, most nem, fáj a térdem - feleli Hanťa. És elballag inkább a sarki kocsmába. Kopott aktatáskájában most is kincsek lapulnak, mesterművek, amelyek bőrkötését sajtnak hiszik az egerek. Hazaviszi őket, hogy megtalálja bennük aznapi igazát, örömét, és hogy magáról is megtudjon valamit, amit ez idáig nem tudott. Sörre rum, rumra sör, Hegelre Rotterdami Erasmus, Lao-ce-re Jézus, szent delírium után szellemi rítus. Bohumil Hrabal pincebeli bölcse, a Zajos magány önmagát is présbe küldő Hantája egy Párizsban letelepedett cseh rendezőnő, Vera Cais jóvoltából mostantól fogva kettős életet él. Film készült ugyanis a nyolcvanoldalas novella alapján. Méghozzá szép film, szívszorongatóan nemes alkotás. - Két évembe telt, míg franciára fordítottam a könyvet mondja Vera Cais de a forgatókönyvvel még ennél is többet bíbelődtem. Pedig senki sem biztatott. Sem Párizsban, sem Prágában nem álltak azonnal mellém. Hrabal úr még csak válaszra sem méltatott, amikor megírtam neki, hogy filmre szeretném vinni a könyvét. Az ügynöke értesített, hogy kár minden fáradozásomért, az átültetés joga már réges-rég el van adva. Engem ez egy csöppet sem aggasztott, mert valahogy úgy éreztem, ebből az alapanyagból egyedül én csinálhatok filmet, senki más. Evald Schorm nevét emlegették és Jirí Menzelét. Hogy vagy az egyik, vagy a másik biztosan meg fog előzni, hiszen mindketten Hrabal-szakértők. Schorm aztán meghalt, maradt Menzel. Azt gondoltam, ha le tudom őt beszélni a filmről, azonnal szabad utat kapok. Nem így volt. Hrabal úr sokkal több álmatlan éjszakát okozott. Nem ismert. Azt sem tudta, ki vagyok. Játékfilmet sosem forgattam, prezentálni nem tudtam magam. Menzel mögött pedig olyan Hrabal-filmek vannak, mint a Szigorúan ellenőrzött vonatok, a Sörgyári capriccio és a Hóvirágünnep. Ezek egytől egyig remek alkotások. A Zajos magánytól azonban, ezt tőle tudom, valahogy húzódozni, kezdett. Félt tőle. Nehéz anyagnak találta. Amikor elolvasta a nem is tudom, hányadik forgatókönyv-változatomat, szólt, hogy ő most már le is mond róla, és mindent megtesz, hogy a segítségemre legyen. Felhívta Hrabal urat, hogy a figyelmébe ajánljon és odaszólt a kulturális minisztériumba is, hogy ha lehet, anyagilag is támogassanak. Már csak az írótól függött minden. Az ő válaszától. Amikor igent mondott, azt hittem, az utolsó kapu is megnyílt előttem. Philippe Noiret azonban hat hónapig várakoztatott. Elsőként ugyanis neki ajánlottam fel Hanťa szerepét. De mert nem írt, nem hívott, az idő pedig sürgetett, Peter Falknak is elküldtem a forgatókönyvet, aki azonnal elolvasta. Még azt sem várta meg, hogy megbeszéljük a részleteket, már repült is Párizsba. Végül csak azért kellett lemondanom róla, mert az amerikaiak nem bíztak a film sikerében. Nekik egy hétköznapi ember megejtően egyszerű története nem elég ahhoz, hogy támogassák egy ismeretlen rendező milliárdos nyereséget nem ígérő munkáját. De nem is sajnálom, hogy így végződött az ügy, mert Philippe Noiret fél év után mégiscsak felhívott, és az első kérdése az volt: mikor kezdjük a forgatást? [gy lett a Zajos magány francia-cseh koprodukció, amelynek világkedves és mindenki számára megközelíthető - közli Vera Cais. Vlastimil Brodský, aki Hanťa bácsikáját, a nyugalmazott vasutast játssza a filmben, azt mondja róla: - Remek partner volt, mindig a kedvembe járt. Úgy nézett rám, hogy tudtam, minden szavamat érti, pedig én csehül beszélek hozzá a filmben. „A világ "pontos megértésén dolgozó" professzor szerepét Jirí Menzelre bízta a rendező. - Nekem is nagy élmény volt Noiret úrral játszani. Elragadó, lírai alkat. Amolyan szláv típus. Szeretni való ember és türelmes a végtelenségig. Megértéssel és alázattal közeledett mindenkihez. A három lépés távolság nála nem létezik. Kvéta Fialová és Philippe Noiret premierjét Bohumil Hrabal 81. születésnapján tartottuk Prágában. Színészi nagyságát Philippe Noiret 1955-től napjainkig több mint százhúsz filmben bizonyította. Hanťa szerepét a hulladékbegyűjtő nyirkos, levegőtlen pincéjében mégsem a francia mozi koronázatlan királya, hanem a legapróbb gesztusaival is hitelességre törekvő, alakítását gyakran megkérdőjelező, élettapasztalataiból építkező színész játssza, így tud tökéletes lenni azokban a jelenetekben is, amelyekben az emberi gyarlóságot, esendőséget, vagy a teljes magára maradást kell megmutatnia. Ahogy az egerekkel társalog könyvekkel zsúfolt, hűvös fészkében, ahogy hazafelé ballag könnyű részegségben, ahogy a film végén bevackolja magát a prés alá - ezek a képsorok egyértelműen azt jelzik: Noiret, félúton hatvan és hetven között, hivatását sokkal komolyabban veszi, mint önmagát. - Egész idő alatt csak a filmre figyelt, közben szerény volt, (Karel Kouba felvételei) Feltűnik a filmben maga az író, Bohumil Hrabal is. Vera Cais hosszú rábeszélésére vállalt egy pár perces, de annál emlékezetesebb jelenetet. Könyveket visz a présbe, hogy legyen egy kis pénze - sörre. Reggelire, ebédre, vacsorára ezt iszom, motyogja, és eltűnik a hulladéktelep hatalmas hegyei között. - Noiret? Világnagyság, lelkendezik Hrabal. - Hanťát az élet és az alkohol préselte, őt meg a film, a rengeteg forgatás és nem a nők, hanem a lovak. Vidéki birtokán, a Pireneusok lábánál minden idejét velük tölti. Okos fickó. A lovakban sosem fog csalódni. Zajos magány. Másfél óra Noiret-val, Menzellel, Hraballal. Másfél óra a boldogtalan boldogságról és az érzékek présházáról. Arról, amit látunk és arról, amit csak gondolunk. Vera Cais filmje Cannes-ba tart. Ott a helye. Álmélkodjanak csak a franciák és álmélkodjon a világ. SZABÓ G. LÁSZLÓ HÍRVIRÁGOK Miért süllyedt el a Titanic? Új elmélettel magyarázza egy brit dokumentumfilm minden idők legnagyobb tengeri katasztrófáját, 83 évvel a szerencsétlenség után: az egyik széntárolóban keletkezett tüzet teszi felelőssé. A tűz még azelőtt ütött ki, hogy az óceánjáró elindult Angliából New Yorkba. Eloltani nem sikerült. Ez késztette a hajózási társaság elnökét, Bruce lsmay-t arra, hogy a jéghegy veszélyét jelző figyelmeztetéseket figyelmen kívül hagyva a hajó sebességének fokozását rendelje el. így nyilatkozott nemrég a Reuter tudósítójának az RMS Titanic elnöke, George Tuloch, akinek New York székhelyű társasága kizárólagos jogot kapott a hajóroncs kutatására. Eddig több mint négyezer tárgyat mentett ki az elsülylyedt óriáshajóból. Szerinte a Titanic tisztségviselői biztosítási szempontok miatt, az utasok kártalanítási igényeitől tartva el akarták titkolni á hajón keletkezett tüzet. Többek között feltette azt a kérdést: vajon Ismay nem azért rendelte-e el több kazán begyújtását, hogy korábban érkezzenek New Yorkba, s az éjszaka leple alatt elolthassák a tüzet? Az igazság talán az - fűzte hozzá Tuloch - hogy a katasztrófát túlélő lsmay-t terheli a gondatlanság, a nagy sebesség miatt bűnösnek talált Smith kapitány pedig, aki a hajóval együtt odaveszett, ártatlan, sőt tragikus hőse ennek a szörnyű katasztrófának. Mastroianni visszatér a színpadra. Olaszország legünnepeltebb színésze 71 éves korában szánta el magát erre a lépésre, mert a színpad - mint mondja - „a fiatalság elixírje". Az AFP értesülése szerint Fellini kedvenc színésze a dél-franciaországi Provence-ban forgatott film munkálatainak végeztével felkészül arra, hogy novemberben Velencében ismét színpadra lépjen. Mastroianni a „Les petites lunes" (Kis holdak) című darabban lép fel. Furio Bordon most először bemutatásra kerülő műve „cinikus és kegyetlen" ábrázolása napjaink életének: egy nyolcvan éves férfit a fia kegyetlenül kilakoltat otthonából, mert neki van szüksége a lakásra. A németek a cseh könyvpiaccal ismerked nek. A nemrég véget ért Lipcsei Könyvvásár központjában az idén a cseh könyvkultúra állt. A berlini cseh diplomácia vezetője sajtóértekezleten utalt a hatvanas évek csehszlovákiai politikai tapogatózásaira, amikor a cseh és a német írók között szorosabb kapcsolatok alakultak ki. Szerinte a lipcsei vásár bensőséges hangulata ma' módot ad a szerzők és a kiadók közvetlen eszmecseréjére. A lipcseiek és a többi volt kelet-német országrészek lakosai közül többen kihasználják, hogy a múltban gyakran látogatták Csehországot és csehül is jól értenek - hangsúlyozta a megnyitón Cornelia Wolfarth asszony, a Lipcsei Könyvvásárt megrendező kereskedelmi társaság elnöke. Az új tartományok ráadásul hasonló nehézségekkel küszködnek, mint a Cseh Köztársaság. A volt kelet-németeket ezért érdekli, merre halad Csehország, és miként küzd meg az átalakulás nehézségeivel - tette hozzá az elnök asszony. Halált okozó könyvszeretet. A senicai járásban levő Štefanov községben tragikusan végződött a nyolcvan éves Štefan H. olvasási szenvedélye. Az otthon egyedül maradt öregúr nem tudta abbahagyni az olvasást, amikor tíz óra után váratlanul kialudt a villany. Gyertyát gyújtott az éjjeli szekrényen, amelytől az alátét lángot fogott. A szinte magatehetetlen öreg férfi a vízvezetékhez kúszva megfulladt. Furcsa fintora a sorsnak, hogy a ház szerény berendezésében a tűz mindössze háromezer koronányi kárt okozott. Gázvezeték a műemlékfaluban. Példa nélküli Magyarországon az a széles körű szakmai egyeztetés, amely Hollókő földgázbevezetését megelőzi. A Világörökség listáján szereplő faluban csaknem hatvan gázkészülék tervező, gyártó, forgalmazó, szerelő és szolgáltató cég szakemberei vitatták meg a Műemléki Felügyelősséggel és á helyi önkormányzat képviselőivel, hogyan lehet a műemléki védettséget élvező 65 parasztházba bevinni a gázt a műemléki jelleg sérelme nélkül. A munkát úgy kell elvégezni, hogy a palóckontyos házak külsején se jelzőtáblák, se gázvezetékek, se szerelt kémények, se fémszerkezetek ne zavarják Hollókő középkorias arculatát és hangulatát. Vaculík Rushdie-t vádolja. Megütközésének adott hangot a Rudé Právo Ludvík Vaculík egykori neves cseh máskéntgondolkodó televíziós kijelentése okán, amellyel közvetve jóváhagyta, hogy az iráni fundamentalisták halálra ítélték Salman Rushdie-t Sátáni versek című könyve miatt. Egyúttal ellenzett mindennemű szolidaritást a brit íróval. Nézetével egyetértett vitapartnere, Václav Klaus is. A Sátáni verseket Vaculík az iszlám belügyeibe való beavatkozásnak nevezte. S hogy a megdöbbenés még teljesebb legyen: a tokiói metróban elkövetett terrortámadást két kultúra párharcának minősítette. (Az MTI és a ČTK alapján) Nem idézte évfordulós írások egész sora a vezető lapokban annak az írónak az alakját, akinek népszerűségét a magyar irodalomtörténeti lexikon is maradandónak ismeri el. Igaz, megállapítva, hogy a „túlzott termékenység csökkentette műveinek értékét". így gyaníthatóan a Parnasszus „tekintélyének" óvása is közrejátszott - születésének 90. évfordulóján - a szűken mért megemlékezések ugyancsak esetleges voltában. Nyilván sok helyütt veszik olybá, hogy az író úgyis a „rekeszizmainkba Rejtőzött". Igen, s ennélfogva a Petőfi-adó az íróval együtt tartó Piszkos Fred kalandjait elevenítette fel - minden kommentár nélkül. Nemigen igényelt magyarázó értelmezést a rádiófeldolgozás, mely a könyv immár legendás kezdősoraival harangozta be önmagát: „- Uram, a késemért jöttem... - Itt van a hátamban, vegye ki!" A Duna TV viszont a magyar kabaré „levelező tagjaként" mutatta be az eme minőségében kevésbé ismert írót. Irigylésre méltó elismerés is lehetne, hogy az íróért nem a kritikusok, hanem a mindennapok emberétől a professzori magaslatokig élvezett művek beszélnek. De azért gondolkodóba ejthet, nem fosztja-e meg e műélvezetet a szórakoztatáson túlmenő többlettől, hogy őt magát Piszkos Fred velünk tart ennyire könyveinek harsány humorában „Rejtve" maradva (vagy hagyva) kezeli az irodalmi számontartás. Kétségtelenül igaz, ami többszörös olcsó kiadásban megjelent (és bizton mondható, hogy ronggyá olvasott) kalandregényeinek kurta fülszövegében olykor olvasható: „Aki végigkacagja, annak számára már élvezhetetlen lesz minden olcsó és szellemtelen ponyvaregény." De vajon csak ennyi lenne - ami önmagában sem kevés Rejtő Jenő (írói álnevén P. Howard) irodalmi jelenléte? A ponyvaregények paródiájának kivételes, úgymond műfajteremtője csak ennyiben teremt áramkört olvasóival? Nem kellene-e jobban keresni az író élete és műveinek világa közötti kapcsolatokat, s műveinek hatása és a változó korszellem közötti vonzatokat? Mert valószínűleg nemcsak szórakoztató ínyencség az utókor számára életének az a vibráló nyugtalansága, amit egyik barátja úgy jellemzett, hogy többre tartotta ötleteit, mint az eszét, s jobban ragaszkodott kalandjaihoz, mint az élethez. A színiiskola sikeres befejezése után rögtön magával ragadta csavargóösztöne, minekelőtte a nyílt színen, mint néma sebesülthordozó, leejtette Törzs Jenőt. Bejárta szinte a fél világot. Valaki csokorba is szedte azokat a foglalkozásokat, amelyeket volt szerencséje megízlelni, hogy azok könyveiben köszönjenek vissza. így lehetett volna többek között színész, filozófus, tengerész, kereskedő, egyetemi tanár, fakír, testőr, csillagász, borszakértő, playboy, légionárius, csempész, misszionárius és ökölvívóbajnok. Ez utóbbi pálya iránti vonzalma tartós nyomokat is hagyott rajta, orrát törtvonalúvá „kozmetikázva". Az irodalmi rangú humor és szellemesség művelésének fogságából, szerencsére nem tudott menekülni. Kabaréjeleneteit, operettjeit a színházi világ magáévá fogadta. Állítólag ő volt a színigazgatók mentsvára - néhány óra alatt megtudott írni egy jelenetet. Tíz nap alatt hozta össze azt az operettet, amelyet 150-szer játszották Honthy Hanna főszereplésével a budapesti közönség előtt. Ekkor Rejtő Jenő már a Karinthy Frigyessel közösen kitervelt eltűnési heccet is megengedve magának, ingerelhette az olvasóközönséget. Már regényeket is írt. Állítólag azért, hogy kávéházi tartozásait gyakorta azzal a készpénzzel egyenlíthesse ki, amit a készülő Rejtő-regény éppen megírt oldalaiért fizetett a kiadó a kézirattal odarohanó pincérnek. Az erejét felőrlő önpusztító életmód megbosszulta magát. Ideggyógyászati kezelésre szorult. De vajon csak ez okozta leépülését? „Itt egy emberi tömb minden hősies vagy értelmes cél nélkül, mint valami magányos puszta fal, állja a legkegyetlenebb emberi sorsot: szenvedni az emberi közösségen kívül." A Csontbrigád című könyvéből származik az idézet, a koncentrációs táborok poklát megsejtő írói előérzet sugallataként. S a politika végzetesen szólt bele abba a csapongó, feszültséggel teli írói pályába, amelynek a kifogyhatatlan humorú könyvek lehet, hogy egy kicsit a megnyugvást kereső lecsapódásai voltak. A Rejtői világ hősei az íróért a politikának is visszavágnak. Alighanem kuriózum, hogy a Tiso-féle szlovák állam fennállásának vége felé egyik regényét a Hlinka-párt rózsahegyi kiadója szlovákul is megjelentette. A cím alapján ítélve feltehetően A Három testőr Afrikában című könyvéről van szó. Az már egy kissé rejtői fintor, hogy a fordítás egyetlen fellelhető példányát a pozsonyi Egyetemi Könyvtár állományából - ellopták. Vajon tudták-e a fordítók-kiadók, hogy Reich Jenő pesti nyomdai tisztviselő fiának a könyvével van dolguk, akit 1943. január elsején az ukrajnai Jevdokovóban a zsidó munkaszolgálatosok tömegsírjába kapartak el harminchét évesen? S három évvel korábban már egy pesti „népnemzeti" lap támadása elparentálta. A társadalomból kivetett alvilági regényhősök rokonszenvvel megelevenedő világa alighanem ma is túlmutat önmagán. Gondoljunk csak a ravasz Piszkos Fredre, aki, ha kell, könnyedén áttud vedleni előkelő Piszok Alfréddé.Vagy a tizennégy karátos arany alvázú autó sorsára. Biztos, hogy csak önfeledt nevetésre ingerelhet az a világ, ahol a végén kezd derengeni, hogy a sok szerepcserében ki kit is „vert át". Nem emlékeztethet-e úgy véletlenül némely „derék" polgártársainkra, akik közönséges harácsolókként nagystílű vállalkozóknak szeretnének feltűnni? Piszkos Fred és Rejtőzködő szerzője, úgy látszik, ma is velünk tart... KISS JÓZSEF