Új Szó, 1995. április (48. évfolyam, 77-99. szám)

1995-04-12 / 86. szám, szerda

6 I tU SZÓ KÖZÉPISKOLÁSOK OLDALA 1995. április 12. Beharangozó Kedves gimnazisták, középiskolások, fiatalok! Az Új Sző vezetése úgy döntött, új rovatot indít, elsősorban a fiatal olvasóknak. S mivel ez a rovat a középsulisoké lesz, természetes, hogy elsősorban tőlük várunk írásokat A rovatot, melynek címe NAGYSZÜNET, ml, pozsonyl gimnazlstákfogjuk szerkesztetil, s megjelenésének gyakorisága rajtatok Is múlik. Sajnos, egyenlőre csak négyen vagyunk ennek a feladatnak az elvégzésére, de reméljük, hamarosan gyarapodni fog ez a szám. Szeretnénk, ha a továbbiakban minél több írást kapnánk tőletek, az ország minden tájáról. Hogy ezt a rovatot sikerül-e életben tartani, tehát nagyrészt rajtatok is múlik. Szeretnénk, ha kezdeménye* zésünk nem lenne hiábavaló. Küldjétek el verseiteket, fogalmazásaitokat, cikkeiteket, hogy minden olvasó találhasson magának megfelelő témát. írásaitokhoz nem ártana, ha mellékelnétek valamilyen rajzot, karikatúrát vagy fényképet, hogy minél változatosabb legyen ez a diákok szerkesztette oldal. írjatok nekünk, küldjétek el ötleteiteket! Könnyítsétek meg a munkánkat, hiszen még ml Is tapasztalatlanok vagyunk az újságírás terén. Segítsetek, hogy minél nagyobb sikere legyen a NAGYSZÜNETNEK! K. 6. „Gyűlölsz vagy szeretsz" SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ A búsképű... Don Quijote alakját valószínűleg sokan ismeritek, filmből vagy könyvből. Most azonban az operában is megnézhetitek, pontosabban a Szlovák Nemzeti Színházban, ahol a dalmű premierjét március 17-én tartották. Cervantes hőse egy nagyon szegény lovag, aki hőstettekről álmodozik, s ezért elhatározza, hogy útnak indul. Hőstettei elvégzéséhez azonban csak egyszerű, elhasznált fegyverei vannak, meg egy szolgálója, aki arra a gazdagságra, szerelemre vágyik, amit ura ígért neki. A regényben lovagi szokásokat, harcokat s más tipikus epizódokat parodizál a szerző. A főhősnek nagyon dús a fantáziája, olyannyira, hogy a kocsma helyén várat lát, a szélmalmokat óriásoknak látja, a fodrász cintányérjáról pedig azt hiszi, hogy csodálatos lovagi sisak. A mű végén álmának nagy része nem valósul meg. Kigúnyolják, megalázzák és megszégyenítik. A Jozef Bednárik által kiválóan megrendezett darab az elmúlt hetekben kasszasikerré vállt az operában. Az eredeti művet feldolgozó J. Massanet színpadán a naptár 2150-et mutat, tehát a maffiától kezdve a helikopterig mindent megtalálhatunk benne. Ha nem a matematika vagy a fizika házi feladaton fogtok rágódni, akkor szánjatok egy kis időt J. Massanet Don Quijote-jának megtekintésére. KOVÁCS ATTILA Ha-ha-hA Autóbuszon - Uram, Ön elaludt, nem tud idejében leszállni. - Nem aludtam én! - De a szemei... - A szemeim? Ja, azokat csukva tartom. Nem bírom nézni, ha a hölgyeknek állniuk kell a zsúfolt autóbuszon. Mi micsoda A fiatal férj asztalhoz ül, eszik, majd így szól a feleségéhez: - Finom ez a birkapaprikás, Ivicám. - Tényleg? - Igen. Olyan, mintha borjúpaprikás lenne. - Látod, pedig először csináltam kakaspaprikást egy tyúkból! - dicsekszik a fiatalasszony. Nézőpont A vendég mérgesen szólítja magához a pincért. - Mondja, maga ezt a löttyöt nevezi erős kávénak? - Természetesen. Ön rá a legjobb bizonyíték. Még alig kóstolt bele, és máris milyen ideges. Bizonyára vannak olyan emberek, akiknek e címről egy dal, s ezen túl egy énekes-költő, tanárember jut az eszükbe, akit úgy hívnak Földes László. Akadnak azonban olyanok is, akiknek e név semmit sem mond. Vannak olyanok, akik már hallottak róla, de nem ismerik. Mégis előítéleteik vannak vele szemben. Ezt az írást nekik szánom. Voltak - és vannak is - barátaim között olyanok, akik a teljes ismeretlent előítéletekkel illetik, gyakran nem is akármilyenekkel. Van bennük mindenféle jelző, csupán azért, mert Földes „Hobo" néven közismert. A név, tudjuk, csavargót jelent, ám ez még nem elég ürügy arra, hogy vadembernek és kocsmatölteléknek képzeljünk valakit. Hisz tudjuk, Jack London amerikai író is volt csavargó, sőt, a szó szoros értelmében hobó, azaz a társadalom önkéntes számkivetettje, aki végigcsavarogta Amerikát. Talán csak azért, mert szerette a szabadságot. Szolgáljon e pár sor magyarázatul azoknak, akik a közelmúltban gyerekesen és primitíven kigúnyolták Hobo egyik dalának címét, ami így hangzik: Bunkó vagyok. Elhiszem, hogy ez első hallásra nevetségesen hangzik azok számára, akik csak a felszínt látják. Abban viszont kételkedem, hogy képesek lennének megérteni e cím mögöttesét, a dal mondanivalóját. Főleg Magyarországon ' köztudott a tény: Hobo a kommunizmus kigúnyolója volt. Neki ugyanis nem igazán tetszett az a rendszer. Úgy is mondhatnám: nem volt nagy tisztelője a lenini eszméknek. Csaknem minden dalában az elnyomás ellen énekelt, és a sok romantikus, szirupos szerelmes dal közé egy kis változatosságot is szükségesnek tartott bevinni, mivel az életnek van sötét oldala is. Nem azt akarom mondani, hogy ezentúl mindenki legyen Hobo-imádó, hanem csak azt, hogy ne kicsinyítsék le magukat egyesek azzal, hogy alaptalanul és gyerekes felfogással kigúnyolnak valakit, akit nem is ismernek. A közelmúltban tanultunk Francois Villonról. Ő szintén az igazságot mondta ki, s ezért soszempontból össze kéne hasonlítani a Hobo Blues Band szövegeit és zenéjét egy olyan „lenyűgöző, hibátlan" együttesével, mint például az Aerosmith. (Azért említem éppen ezt az együttest, mert az iskolában, ahokat szenvedett - de legalább szabad életet élt. Majdnem ugyanezt mondhatja el magáról Hobo is. E két személy csak két dologban különbözik egymástól. Az első, és egyben a legfontosabb, hogy Villon néhány száz évvel korábban élt és alkotott. A másik, hogy Hobo a pártot, Villon pedig az egyházat gúnyolta. Ez nem is olyan nagy különbség, hiszen mindkettő a saját korában államrendszer volt. Ezek az emberek csak tiszteletet érdemelnek, nem pedig gúnyos megjegyzéseket. A minap jöttem rá arra is, hogy Hobo Villon-verseket is feldolgozott. Ettől a perctől kezdve még nagyobbra nőtt az iránta érzett tiszteletem. Anélkül, hogy bárkit is sértegetni szeretnék: nem tudom, mi lenne az eredmény, ha irodalmi és tartalmi vá járok, szinte mindenki az Aerosmith-be van „beleszerelmesedve".) Nekem ez ellen nincs semmi kifogásom. Ám ha ezt az együttest nem lehet kritizálni, akkor Hobót miért lehet ismeretlenül kigúnyolni? Talán azért, mert az Aerosmith nyugati zenekar, s ezért nagyobb szurkolótábora van? Az elhamarkodottan ítélkezők elgondolkodhatnának afölött, mi a tömegízlés, az olcsó giccs és a művészet közti különbség. Talán, ha vennék a fáradságot, és megismernék azt, amiről elmarasztaló véleményt mondanak... S ha e pár sor csupán időpazarlás volt, csak annyit tudok mondani, hogy Hobónak nem számít, hányan gyűlölik vagy szeretik, ő akkor is Hobo marad. KÖVESDI GERGELY Üzenet mostani iskolámba „Június volt s ujjongtunk, nincs tovább" - kezdte költeményét egykor Ady, aki meglehetősen könnyebb helyzetben volt, mint én most, hiszen még csak április elejét tapossuk, s három kemény esztendő áll előttem. Hosszú időnek kell eltelnie addig, míg egykori iskolámnak üzenhetek. Ó, te hatalmas épület, iskola a határon, türelmem határán, mikor jön el az az idő, mikor elbocsátó, szép üzenetet küldhetek neked. Azért jó veled. A tornaórán. Szünetekben. Az áldott szünetekben, a gyilkos 45 perc után, és amikor megszólal a 277 diák szívét megdobogtató utolsó csöngetés. Persze, rossz emlékeket is őrizünk veled kapcsolatban - azok a 'matek-, fizika-, kémiaórák, amikor hiába próbáltunk puskát rejtegetni, nyitott füzetünket lesni, súgni falaid közt. Azok mindent elárultak. Hiába a festés, vakolás, a te falaidon nem fog ki senki. Ta Ián mégis. Ha lebontanánk... Mit szólnál hozzá? De megegyezhetünk. Mi nem bontunk le téged - te nem árulkodsz. Nem rossz ötlet, kár, hogy nincs kivel komoly egyezséget kötni. Kénytelen vagyok „tanulva" leélni az elkövetkező három évet, ha a tanulás szón azt az időt énjük, amikor könyveimbe, füzeteimbe bámulva azon töprengek, mién nem nyert idegenben a Milan, miért verte csupán 2:l-re a Barcelonát a Paris SG. Ha ez fedi a TANULÁS fogalmát, akkor bizony rengeteget tanulok, hiszen kétszer 45 perc elég sok idő. Hát még ha hosszabbításra kerül sor...! Tehát: tanulni érdemes. Miiyen igaza volt annak a bizonyos illetőnek, aki azt mondta: „Tanulni, tanulni, tanulni." Biztosan nyerésre állt a Dinamó Moszkva, s a meccs alatt tanulni kényszerült a tag. Csak így ötölhette ki e bölcs mondást Nos, azért az iskola mindig iskola marad. Bár ha Petőfit iskolája ihlette volna, azt hiszem, nem írja el, hógy „bár maradtam volna benne végig".A folytatásnak azonban sólyomszárnya támadt, tollamat letés

zem, mert a kezem fáradt. (Jé, ez meg vers volt...) GRENDELGÁBOR Kultúrák üzenete. Az egykori pozsonyi zsinagóga a Szent Mártonszékesegyházzal - 1932-es felvétel alapján