Új Szó, 1995. április (48. évfolyam, 77-99. szám)

1995-04-05 / 80. szám, szerda

1995. áprili s 789. KALEIDOSZKÓP ÚJ SZ Ó [S] Esterházy nem volt hazaáruló „Még mindig a cseh ítélet a mérvadó?" címmel a közel­múltban közöltük Esterházy Aiice-nak, Esterházy János gróf lányának a véleményét édesapja perújrafelvételével kapcsolatban, melyben a sajtóban kiszivárogtatott cseh történészvélemény kapcsán a grófnő kifejezi csodálkozá­sát, amiért Szlovákiában olyasmiért kívánják elmarasztal­ni Esterházy Jánost, amiért Tisót és társait nemzeti hősként tisztelik. A cikk megjelenése után egy fölöttébb érdekes levelet kapott szerkesztőségünk Zó­. lyomból, melyben írója azt ál­lította, személyesen tanúsít­hatja, hogy Esterházy János nem volt hazaáruló. A 95 éves Ján Medveď lapunk rendszeres olvasójaként szerzett tudomást az Ester­házy János perújrafelvételé­vel kapcsolatos legújabb fej­leményekről, így arról a szak­véleményről is, amelyben cseh történészek mintegy „rábizonyítják" a grófra a ha­zaárulás vádját. - Mélyen felháborított a hír, annál inkább, mivel szemé­lyesen ismertem Esterházy grófot, és több alkalommal volt szerencsém vele és a Ma­gyar Párt más vezetőivel talál­kozni itt, Zólyomban - jelen­tette ki személyes találkozá­sunk alkalmával az egyéb­ként szlovák nemzetiségű, ám magyarul kitűnően be­szélő férfi. - Zólyomban a há­ború előtt számos magyar család élt, a legnagyobb egyetértésben a szlovákokkal - tette hozzá, majd a követ­kezőképpen folytatta: - Én magam is egy ilyen családban éltem 25 éven ke­resztül. Puskás István refor­mátus esperes édesanyám korai halála után fogadott be családjába. Én, a katolikus szlovák fiú nevelt gyermek­ként nőttem fel náluk, de édes szüleimtől sem kaphat­tam volna több jóságot és szeretetet, mint tőle és áldott feleségétől. Emberségből, a mások iránti megértésből, tü­relemből egyaránt sokat ta­nulhattam tőlük. Náluk min­den egyes étkezés alkalmával eggyel több teríték volt az asz­talon, arra számítva, hátha éppen akkor toppan be valaki. Hozzájuk soha nem érkezhe­tett váratlanul sem ismerős, sem ismeretlen, és üres kéz­zel sem mehetett el tőlük sen­ki. A zólyomi magyarok szíve­lelke volt ez az ember. Gyak­ran keresték fel őt ügyes-ba­jos dolgaikkal, vagy csak egy kis beszélgetés kedvéért. Nem véletlen, hogy éppen náluk alakult meg a Magyar Párt zó­lyomi alapszervezete. Elnöke Szél Sándor volt, titkára Pus­kás István esperes úr. Nála, a parókián tartotta a párt rend­szeres összejöveteleit, itt is­merkedtem meg Esterházy Já­nos gróffal, dr. Szüllő Gézával, akik gyakran útba ejtették Puskás István házát szolgálati útjuk alkalmával. Nemegyszer tanúja voltam beszélgetéseik­nek, és nyugodt lelkiismeret­tel állíthatom: valótlanság a vád, hogy Esterházy hazaáruló volt. Szlovákia-szerte, de konkré­tan itt, Zólyomban is számos megaláztatásban volt részük a szlovákoknak a cseh hivatal­nokok részéről. A bánásmód miatt a szlovákok autonómiát, politikai, gazdasági, illetve kulturális autonómiát kértek ­ezt a követelésüket támogatta Esterházy János is. Vélemé­nyét nyíltan hangoztatta, nem titkolva persze, hogy az auto­nóm Szlovákiában nagyobb garanciát réméi az itteni ma­gyarok helyzetének javulására is. Trianont a magyarok nem tudták elfogadni, a bécsi dön­tés azonban nem oldotta meg, csak tovább bonyolította a helyzetet. A szlovákok ért­hetően nem örültek a bécsi döntésnek, a Szlovák Állam­ban maradt magyaroknak szintén bele kellett nyugodni­uk a kialakult új helyzetbe. En­nek ellenére nem emlékszem, hogy a zólyomi magyarok ré­széről irredenta, államellenes megnyilvánulásokkal találkoz­tam volna, még ezekben az években sem. A Magyar Párt összejövetelein - már amelye­ken részt vettem - politikáról nem is igen esett szó. A párt zólyomi alapszervezetének munkája főleg kulturális és karitatív tevékenységben me­rült ki - különböző kulturális rendezvényeket, jótékonysági akciókat, gyűjtéseket szervez­tek. Az itteni magyarság egy­máshoz való viszonyát a csa­ládiasság, a szolidaritás, az összetartás jellemezte, de te­vékenységük soha semmilyen formában nem irányult a zó­lyomi szlovákság ellen. Végső soron szlovákként így tapasz­taltam ezt Puskás István csa­ládjában és környezetében egyaránt. Én akkor és ott nem úgy ismertem meg Esterházy János grófot, mint Szlovákia és a szlovák nép ellenségét, hanem épp ellenkezőleg: úgy akarta a magyarok javát, hogy közben a szlovákoknak se árt­son. Mélységesen megdöb­bentem, mikor tudomásomra jutott, hogy hazaárulóként a pozsonyi bíróság halálra ítél­te. Rehabilitálását teljesen jo­gosnak, sőt nagyon is indo­koltnak tartom, és őszintén re­mélem, hogy, mielőbb semmis­nek nyilvánítják ezt a tragikus és szégyenteljes ítéletet. S. FORGON SZILVIA Csontritkulás ellen MTI-hír ~ Egy természetes hormon, a kalcium anyagcseréjét előse­gítő mellékpajzsmirigy­hormon erősíti a cson­tokat. Kísérleteik alap­ján San Franciscó-i ku­tatók jutottak erre a megállapításra. A Cali­fornia Egyetem kutatói csontritkulásban szen­vedő patkányokat ke­zeltek ilyen hormonin­jekciókkal, és ennek hatására kísérleti al­anyaik visszanyerték egészséges csontoza tukat. A mellékpajzsmi­rigy-hormonnal végzett kezelés az első olyan gyógymód - idézte az UPI a kutatókat amelynek köszön­hetően teljesen helyre­hozható a csontritku­lás okozta károsodás. Ez a betegség különö­sen a változás korába lépő nőket fenyegeti. A patkányokon kipróbált hormonkészítménnyel a kutatók most klinikai kísérleteket folytatnak. Szándékos károkozás? Nemrég rövid hírben beszámoltunk arról, hogy Szőllőskén népművelői továbbképző tanfolyamot szervezett a Csemadok Királyhelmeci Területi Választ­mánya. Ennek egyik előadója volt a magyarországi Gy. P. pszichológus, akinek bizonyára emlékezetes marad a bodrogközi út. Hogy tulajdonképpen mi történt, ezt Hogya György, a Csemadok területi választ­mányának titkára mondta el, aki - vendéglátó lévén ­az ügyben végigjárta a hiva­tali labirintust. - Mit mondjak, rosszul in­dult a rendezvényünk, mivel az első napon kellemetlen incidens érte vendég­előadónkat. Történt ugyan­is, hogy miután megérkez­tünk szálláshelyünkre, a szőllőskei mezőgazdasági szakközépiskola kollégiu­mába, nem sokkal később riasztottak bennünket, hogy a magyarországi rendszámú személygépkocsinak nekito­latott egy katonai teherautó. • Hogyan került a hadse­reg tehergépkocsija az isko­la területére? - Úgy, hogy a környékbeli vasúti építkezésen dolgozó alsókubíni katonai alakulat a szóban forgó iskola kollé­giumában kapott átmeneti szállást. A kiskatona, vagyis a teherautó sofőrje, abba a parkolóba akart betolatni, ahol az említett kollégánk személykocsiján kívül továb­bi négy-öt autó parkolt. A furcsa az egészben az, hogy pont a magyar rendszámú kocsit nyomta össze, holott, amint említettem, további kocsik is álltak a tágas he­lyen. • Esetleg figyelmetlen volt a sofőr. - Ez kizárt. Egyrészt nyílt, belátható parkolóról van szó, ott volt a két visszapil­lantó tükör is, és a teherau­tó platóján ültek a kiskato­nák. • Fennáll a szándékos­ság gyanúja? - Sajnos, ez nem zárható ki. Tudniillik a kiskatonák esti közös csevegésén állító­lag olyan is elhangzott, hogy „ha két magyar autó áll ott, akkor a másiknak is neki­hajtott volna". Persze, az el­követőt este már el sem ér­hettük, mivel kimenőt ka­pott. Azt már mi tesszük hozzá, reméljük, hogy ez nem „juta­lomkimenő" akart lenni. De folytassuk: - Itt még nincs vége a tör­ténetnek. Ezután a parancs­nokukhoz, egy őrnagyhoz mentünk, de ő sem volt va­lami készséges velünk szemben. A bodrogszerda­helyi rendőrőrsön, merthogy az eset nem tartozik hozzá­juk, a járási közlekedésren­dészeti osztályra irányítot­tak. A szolgálatos tiszt ­mondván, megzavartuk sza­badságra készülés közben - először azzal próbált elhá­rítani bennünket, hogy mivel az eset nem közúton, ha­nem zárt területen történt, nem tud velünk mit kezdeni. Végül mégis felvette a jegyzőkönyvet. Terebesről át­hajtottunk a hatvan kilomé­terre lévő királyhelmeci biz­tosítóba, innen vissza a nyomtatványokkal Szőllőské­re. Amikor az űrlapok kitölté­séhez értünk, a parancsnok nem tudott választ adni arra, hogy alakulatuk melyik bizto­sítóval kötött balesetbiztosí­tást. Az az érzésem, hogy hozzáállása miatt sokáig el­húzódik a kárrendezés ügye, ami számomra is nagyon kel­lemetlen. Közben sikerült te­lefonkapcsolatot teremte­nünk Koníček őrnaggyal, a katonai építkezési alakulat parancsnokhelyettesével, aki, ahogy mondta, bár rész­leteiben nem ismeri az ese­tet, arról tudomása van, hogy a jegyzőkönyvet és biztosítá­si űrlapokat továbbították fe­lettes szervükhöz, illetve a biztosítóhoz. Reméljük, hogy a hadse­reg, no meg a biztosító ezút­tal rugalmas lesz, igyekszik eloszlatni a kárvallottak ké­telyeit. 0. VARGA LÁSZLÓ A FUNDAMENT - INVEST Befektetési Alap, Rt. (821 04 Pozsony, Galvani u. 10, IČO 30 774 543) a befektetési alapokról és befektetési társaságokról szóló 248/1992 Tt. tör­vény 25. §-a értelmében közzéteszi az 1994. december 31-hez kötődő gazdasági eredményeit. 1. Vagyoni helyzet a/ értékpapírok 33 170 ezer Sk b/ egyéb vagyon 6 931 ezer Sk c/ kötelezettségek 199 ezer Sk d/ a vagyon tiszta értéke 39 902 ezer Sk 2. Értékpapírok helyzete a vagyonon belül 73 720 db 3. Egy részvény tiszta értéke 541 Sk 5. Befektetésekből származó bevételek - osztalékok 352 ezer Sk - értékpapírok eladása 6. Egyéb bevételek (hozamkamatok) 97 ezer Sk 7. A befektetési alap kezelésének költsége 256 ezer Sk A portfolió összetétele 1994. december 31-én A portfolió piaci értékének 34,5 százaléka a Szlovák Köztársa­ságban, 65,5 százaléka pedig a Cseh Köztársaságban kibocsá­tott részvényekre esik. A részvények névértéke alapján a helyzet fordított, a részvények 62,5 százalékát bocsátották ki a Szlovák Köztársaságban, 37,5 százalékát pedig a Cseh Köztársaságban. A névérték alapján a portfolión belül a legnagyobb részaránnyal a pénzügyi szféra, kereskedelem és a szolgáltatások részesednek - 37,9 százalék­kal, ezeket követi a fafeldolgozó, illetve a cellulóz- és papíripar 21.2 százalékkal, a gépipar 17,4 százalékkal, az élelmiszeripar 12.3 százalékkal, az üvegipar 3,03 százalékkal és egyéb ipar­ágak 8,16 százalékkal. VK - 364

Next

/
Oldalképek
Tartalom