Új Szó, 1995. április (48. évfolyam, 77-99. szám)

1995-04-28 / 98. szám, péntek

1995. április 963. VÉLEMÉNY ÚJSZ Ó GD dí EGNAP Jincshova hátrálnunk a magyarok elől Ján Slota a komáromi nagygyűlésről l Hogyan értékeli az önök párt­ja a komáromi nagygyűlést? -Túlzott követelések láncolatá­rólvan szó, melyeknek része a ko­máromi nagygyűlés is. Szerintem minden egy központból van i rá­nyitva, és célja, nagymértékű per­manens nyomást gyakorolni a kormányra. Az SZNP nevében, a koalíció tagjaként kijelenthetem, sámunkra az ilyen állásfoglalá­sok és módszerek elfogadhatatla­nok, mert ha teret adnánk az ilyen nyomásgyakorló akcióknak, az nem biztos, hogy jól végződne. • Nem tartanak a szlovák-ma­gyar viszony eszkalációjától, ha nem fognak tárgyalni ezekről a dolgokról? - Nekünk nincs hova hátrál­nunk. A lehetséges optimumot ki­merítettük, és minden, amit ma­gyar polgártársaink részéről ta­pasztalunk, az a hazaárulással latáros. Itt önálló Szlovákia van, esnem magyar állam. Nekünk itt itten az irányban senki sem fog parancsolni. Mélységesen meg «$ok győződve, hogy minden nyugat-európai állam képviselője csak bizonyos magyar politikai kó­lók soviniszta törekvéseinek esz­közét látja a szlovákiai viszályban. ! Közép-Európa legingatagabb eleme. iHogyan kívánják megoldani a helyzetet? Május 15-éig meg kellene alakulniuk a magyar is­kolákban az állampolgári enge­detlenséget irányító bizottsá­giknak. -Hacsak rajtunk múlna, bizto­san nagyon hamar megoldódna, demokratikus úton, mégis egyér­telműen és kompromisszumok Kikül, I Hogyan nézne ez ki? -Egyforma jogok, egyforma kö­tességek. Ha válaki kétségbe akarja vonni a Szlovák Köztársa­ság ónálló voltát annak felségte­lüetén, olyan bánásmódban ré­sesül, mint a világon mindenhol. I Eszerint? -Atőrvény értelmében kell el­jami Tehát a büntető törvény­könyv olyan törvénymódosítá­séhoz folyamodnak, ami lénye­iében a „köztársaság védel­mi szóló törvényhez" hason­latos? -Igen, természetesen. Mi ezt a Igénymódosítást összehasonlí­tok Svédország, Franciaország is Ausztria jogi normáival, azok léHiáromszor szigorúbbak, mint imi javaslatunk. Lidové noviny, VLADIMIR MIŠAUER TAMOGATJAK A CSEMADOKOT Az önkormányzatok nem közömbösek Az Új Szó keddi számában Kövessék példánkat! címmel megje­lent egy felhívás, amelyben Uctvard és Köbölkút polgármestere figyelmeztet a Csemadokot és a magyar kultúrát fenyegető ve­szélyre és felhívja a vegyesen lakott települések önkormányza­tait, hogy: „a Csemadok további tevékenységének fenntartásá­hoz a magyar nemzetiségű lakosok száma alapján fejenként 2 koronával járuljon hozzá az 1995-ös rendezvények költségei­nek fedezéséhez,,. Tegnap megkérdeztünk néhány polgármes­tert, hogyan reagálnak a felhívásra: SZÁLKA ÉS GERENDA Zsolnay Ernő, Ipolyság: - Mi a Csemadok rendezvényeit eddig is támogattuk, különféle formában, és úgy tudom, a környező falvak­ban hasonlóképpen segítették a szövetség munkáját. A felhívás­ban említett konkrét anyagi támo­gatásról a képviselőtestületben még nem tárgyaltunk, de a legkö­zelebbi ülés előtt biztosan megvi­tatjuk a témát. Sajnos, a városi költségvetésben már eddig is megszorító intézkedéseket kellett tennünk, de valamilyen formában biztos, hogy továbbra is támogatni fogjuk a Csemadok munkáját. Ke/e Lajos, Tardoskedd: - Nem is kellett elolvasnom az Új Szóban közölt felhívást, mert már tudtam róla, Száraz Józseffel, Udvard pol­gármesterével már vagy egy hó­nappal ezelőtt beszéltünk, azt is mondhatnám, részt vettem ennek megszervezésében. Természete­sen rögtön csatlakoztunk a felhí­váshoz, mégpedig olyan formá­ban, hogy két féléves tételben ad­juk a támogatást. Tardoskedd la­kosainak száma 5300, ekkora összeget már át is utaltunk a számlára, és a második félévben is ugyanekkora összeggel számo­lunk. Természetesen az önkor­mányzati tanács jóváhagyásával tesszük ezeket a lépéseket. Szabó József, Negyed: - Mi a Csemadokot minden évben tíze­zer koronával támogatjuk, ezenkí­vül iskoláknak, óvodáknak is tá­mogatást nyújtunk. Ugyanakkor a község anyagi helyzete nem irigy­lésre méltó, hiteleket vagyunk kénytelenek felvenni, ezért nagyon meg kell gondolni, hogy mire adunk ki pénzt. Valószínűleg a tá­mogatásokat is csökkenteni kény­szerülünk. A Csemadok helyi szer­vezetének már az idén is megad­tuk a tízezer koronás támogatást, és nem szokásunk ugyanarra a célra kétszer adni. (gaál) VÁLASZ OLVASÓINKNAK Végrendelkezés a lakásról K. E.: 80 éves vagyok, a legközelebbi hozzátartozóm az uno­kaöcsém. Van egy háromszobás szövetkezeti lakásom, amelyet szeretnék az egyik ismerősömnek ajándékozni, aki ennek fejében gondoskodna rólam, bevásárolna, takaríta­na stb. Az ajándékozást azonban úgy szeretném megtenni, hogy az csak a halálom után lépjen életbe. Megoldható ez? A szlovákiai jogrend nem is­meri a halál esetére szóló aján­dékozás fogalmát, intézményét. Megközelítőleg hasonló jogin­tézmény viszont a végrendelke­zés. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy a szövetkezeti la­kást nem ajándékozhatja oda senkinek sem, mivel a lakásnak a lakásszövetkezet a tulajdono­sa. Ön a Kereskedelmi Törvény­könyv 230. paragrafusa értel­mében azonban a szövetkezet igazgatóságának jóváhagyása nélkül rendelkezhet a lakásszö­vetkezetben tagságával kapcso­latosjogai és kötelességeivel, il­letve a szövetkezeti tagrésszel. Ezt eladhatja, elajándékozhatja, esetleg végrendelkezhet róla. (fekete) ÜNNEPI MŰSOROK A RÁDIÓBAN Szombaton 9 órakor kezdődik a Hétről hétre című publicisztikai magazin. A déli hírek után Pop­mix, az IFI és a magyar adás kö­zös slágerlistája. 14 órától a Tal­lózó jelentkezik. A 15 órakor kezdődő Zenei arcképcsarnok című műsorban Bánók Bélára emlékeznek pályatársai. 15 óra 30 perckor a mezőgazdászok­nak szolgál jótanácsokkal a Szántó-vető. A 16 órai híreket pedig a Kö­szöntő követi, egészen a 17 óra 45 perckor kezdődő hírösszefog­lalóig. Vasárnap negyed tízkor hall­ható a Világosság, melyben Sza­ka/ László esperes, a zselizi re­formátus gyülekezet lelkipászto­ra igehirdetését hallhatják. A műsor után Kölyökvilág. Gömör­panyit, Sajógömör, Tornaija. Itt járt a műsor szerkesztője, és a gyerekeket a szabadidejükről faggatta. 10 óra 35 perctől a Századok zenéje című soroza­tunk újabb adása jelentkezik, ll órától: Pedagógusnapló. A tartalomból: a komáromi nagygyűlésről Sidó Zoltán.; a hét­végén tanácskoztak a pedagó­gusszakszervezetek; Ádám Zita könyvajánlata: Torsten Husé: Az oktatás világproblémái. 11.30­kor Nótacsokor, a déli híreket pedig a Randevú követi, ezúttal Juhász Lászlóval. íme az ajánlat: papnövendék a cukrászdából, egy színész a Semmi és végtelen című darabból, információs kiad­vány a DH-ból, pirosbetűs nap a naptárból. 14 órakor hírek, majd Cserkészhíradó. Ezt a BBC ma­gyar adásának vasárnap délutá­ni magazinműsora követi. Az Iro­dalmi Mozaik 15 órától hallható. Szepsi Csombor Mártonról Mihá­lyi Molnár László beszél, meg­emlékezünk Gelléri Andros End­réről, bemutatjuk a Lehár című könyvet. Néprajzi műsorunk, a Hazai tájakon 15 óra 30 perctől bemutatja a szirénfalvi, a bori és a vámosladányi Szentgyörgy-na­pi szokásokát. 16 órától hírek, majd Köszöntő, utána pedig hír­összefoglaló az adás végén, az­az 18 óráig. Hétfőn, május elsején is 9 óra­kor kezdődik az adás. 9.20-kor a májusfa- állítás szokásait mutat­juk be. 10 órától Május címmel zenés irodalmi összeállítás a szerelemről. 11 órakor A szere­lem hónapja című zenés riport­összeállításban egy idős falusi asszony beszél a szerelemről. 13 órakor megismételjük a No­vák Ferenc koreográfussal ké­szült beszélgetést. 14.05 Sport­magazin, majd a Világosság című egyházi műsort ismételjük meg. 15.05-től 18 óráig Pavilon. -csenger­A támogatás tisztessége Manapság, amikor oly sok szó esik a szlovákiai magyar művelődés áldatlan anyagi állapotairól, mintha a politikai kisugár­zású dolgokról beszélve megfeledkeznénk a helyi kultúráról és a független művészetről. Ebből is kitetszik, mennyire árnyalt mind­az, amit a művelődés fogalmának ernyőjével a kultúránkból és ok­tatásügyünkből befedünk. Ugyanakkor legjobb helyzetben a helyi kultúra van, ami aligha az önkormányzatok bőségszarujának mére­téből adódik. Kétségtelen, hogy az előrelátó községi önkormány­zatok a lehetőségeik arányában segítik a helyi kulturális tevékeny­séget. Számos kisvállalkozó is akad, aki alkalomszerűen támogat regionális rendezvényeket. Egy-egy helyi vagy regionális rendez­vény még ma is a Csemadok-tagok lelkesedéséből, önzetlen mun­kájából születik meg. A vállalkozók között sajnos, kevesen vannak olyanok, akik fon­tosnak tartják vállalkozásaik tárgyi világát, stílusjegyeit, az üzlet­helyiségek és irodák esztétikai szempontok szerint megteremtett látványharmóniáját. De nemcsak azt, hanem ebből kiindulva a szlovákiai magyar képzőművészek támogatását is. Akik mindenek­előtt önzetlenül, az extraprofitról, s egyáltalán a profitról lemond­va, nem galériatulajdonosokként, nem műkereskedőkként, hanem lelkes művészet- és művészpárlolókcnt gondolkodnak és cselek­szenek. Kicsit ódz,kódok a mecénás, a mecenatúra fogalmak leírásától, mert ezek nagyvonalúságot, folyamatosságot és önzetlen gazdagsá­got is takarnak. Tudjuk, hogy tájainkon erről egyelőre elvétve lehet szó, s az a gazdagság aligha a szlovákiai magyar művészet mecena­túráját szolgálja. Errefelé még a/, anyagi javakban való dúskálás vad érzelmei uralják azok lelkét, kik tehetségüket, tudásukat, na és ügyeskedő hajlamaikat sikeres vállalkozásokban kamatoztatják. A művészetek pártolóinak zömét ma még a tisztes polgári életvi­tel megteremtésén éjjel-nappal dolgozó vállalkozók teszik ki. Meg­esik, hogy közöttük is vannak olyanok, akik körmönfont módsze­rekkel profitálnak mások önzetlenségéből. Mondjuk a következő módon: a művész készülő kiállítása előtt egyik támogatója pénzén bekeretezteti képeit, s olyan árakat szab képeinek, amelyekben a kép piaci értékével együtt a támogatói pénzösszeg is benne találtatik. Enélktil ugyanis az alkotó nem kapja vissza azt a pénztőkét, amit újabb képek bekeretezletéséhez használ majd lel. Az az állítólagos támogató pedig, akinek galériájában kiál­lítják a műveket, a művész megszabta árból ötven százalék jutalékot követel. Aki kicsit is konyít a százalékszámításhoz, pontosan látja, hogy ez az állítólagos szponzor még a másik támogató pénzén is ke­res. Ha másképpen láttatná a dolgot, akkor az történik, hogy a művész képei értékének csak a harminc százalékát kaphatná meg ettől a galériatulajdonostól. Nem szólva arról a vevőről, aki nagyvo­nalú vásárlásakor mecénásként viselkedett, és jóval többet adott a képért a kért összegnél. Ez a támogató ezen az összegen is osztoz­kodni akart. Hát ez a különbség támogató és támogató között, illetve az extra­profitért kiállító üzletember és a mecenatúrát gyakorló vállalkozó kö­zött. Márpedig a történet nem kiagyalt, nem is a kies túróci vagy lip­tói hegyek ölén született, hanem a szikes szlovákiai magyar szellemi ugaron. Persze nincs min csodálkozni, hiszen mindkét vállalkozó el­döntötte, hogy miként él és cselekszik. Egyik a kultúrára áldoz, a másik - úgy tetszik - a művész és támogatója pénzére alapozik. Aligha egyedi eset, amikor a kultúra, a szellemi szféra vállalkozó­ja ugyanúgy extraprofitra spekulál, mint a szürke gazdaság városi és falusi piacok hálózatára alapozó farmer- és pólócápák. Mert mi más­nak tekinthető, amikor az egy bizonyos forint összegért Magyaror­szágon megvehető könyvet, a mi jólelkű szlovákiai magyar könyv­kereskedőnk annyi koronáért kínálja, amennyit forintra átváltva pontosan két ugyanolyan könyvet veszek áfásan, harminc-negyven­százalékos kiskereskedelmi árréssel együtt. Számoljunk csak! Az egyszer eladott egy könyvön a mi szegény szlovákiai magyar könyv­kereskedőnk, annyit keres, amennyit a magyarországi kollégája kettőn tud keresni. Azt már fel sem számolom, hogy a korona-forint banki árfolyamot a német márkához viszonyítva határozzák meg, ebben az arányításban pedig ínég erősebb a korona a forinthoz, ké­pest. Tehát van, aki munkájával támogatja a helyi kultúrát. Van, aki vállakózásának hasznából támogat. De kit támogat az, aki a kulturá­lis szférában válalkozva extraprofitot vág zsebre? DUSZA ISTVÁN Tükörhöz is hasonlítják szakmai Kkekben nemritkán a történelem­ínkönyveket. A képzettársítás arra ital,hogy a tankönyvekben megjele­kmaga az oktatás- és tudományi­inyítási intézményrendszer is, érzé­eltetve a társadalmi-politikai hátte­l Úgy tűnik, mintha a mai kor­Ényzat attól tartana, nem lesz elég tje és ereje, hogy élni tudjon az (megörökítésnek" ezzel a módjá­I.Sietős lépéseket tesz. Igaz, még »ka hátlap foncsorozásával fogla­loskodnak, nehogy valami műhiba lytán kettős kép mutatkozzon az reglapon, láttatva a kormányhata­mábrázatának elrejtést kívánó vo­isait is. Mindenesetre a mostani ip még gyanúsan homályos, de m hagy bizonytalanságban afelől, {y milyen is lesz, ha majd lóképpen kiélesedik. Iközelmúltban két szlovák napi­p.aSme és a Smena jelzést adott bolyán ügyről, ami hetek óta szak­pi berkekben nyugtalanító szóbe­li tárgya. Nevezetesen, hogy mi­Eteri utasításra leállították az ál­mos iskolák nyolcadik és egyben Ijmnáziumok negyedik osztálya imára készülő történelemtan­Fenyegető előszél könyv befejező munkálatait. A tan­könyv immár negyedik kiadvány len­ne abban a sorozatban, amely pályá­zat útján zöld utat kapott tervezet megvalósításának az eredménye. A nyertes pályamű, illetve az annakje­gyében született tankönyvek szerzősége kollektív vállalkozás, an­nak a munkacsoportnak a teljesít­ménye, amelyet a Szlovák Tudomá­nyos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatója, dr. Dušan Kováč vezet. E közösség tankönyv­írói munkájának „szüneteltetéséről" szóló híresztelések igaznak bizonyul­tak. Slavkovská miniszter asszony a Národná obrodának adott minapi in­terjújában megerősítette, hogy az utasítás tőle származik. Indokként azt hozta fel, hogy asztalán ugyan­csak halmozódnak a szóban forgó, zárószakaszához érkezett tankönyv­szöveggel kapcsolatos kifogások. Szavaiból viszont kiderül, hogy ezek módszertani jellegűek, a Csehszlo­vák Köztársaság megalakulásával, foglalkozó, illetve a szlovák állam időszakát tárgyaló szövegrész ará­nyát és súlyát vitatják, miközben be­vallotta, hogy vannak olyan észrevé­telek is, amelyek túlzottnak tartják a szlovák államnak szentelt figyelmet. Ugyanakkor elutasította a miniszter­asszony a lapoknak azt a hallomásos értesülését, hogy a tankönyvekkel szembeni elégedetlenség pártfőnö­kétől, Slota úrtól ered. Szemléleti fenntartásokat Slav­kovská asszony, aki maga is törté­nész, nem emlegetett. Csupán álta­lánosságban hangsúlyozta a nemzeti szellemű oktatás fontosságát. S he­lyénvalónak tartja, hogy volt tanács­adója, Viková asszony a Matica slo­venská történelmi tagozatának elnö­két, Ján Bobákot felkérte a tankönyv felülbírálatára, annak ellenére, hogy annak szakvéleményezése a szabá­lyok betartásával, tudományos szak­tekintélyek és gyakorló tanárok be­vonásával történik. A miniszter asszony arra hivatkozott, hogy a Ma­ticával megállapodást kötöttek a tankönyvek véleményezésében való közreműködésről. Viszont épp Ján Bobák személye és egyszer csak fö­löttébb fontosnak tartott beavatása váltotta ki az említett lapok veszélyt jelző megnyilatkozásait. A Smena idézett is Bobák írásos vélemé­nyéből, azt a részt, mely szerint a tankönyvszöveg elhallgatja azt az alapvető tényt, hogy a Vörös Hadse­reg és a kommunisták által el­lenőrzött partizánmozgalom harccse­lekményei közvetlenül összefüggnek a marxista totalitarizmus és a kom­munista rezsimek hatalomrajutásá­val". Olyan ideológiai kaptafának minősíti ezt ugyanebben a lapban Dušan Kováč, amire történész aligha vetemedik. Tulajdonképpen a fordí­tottja annak az egykori dogmatikus torz szüleménynek, hogy az antifa­siszta összefogás nem volt más, mint a kommunisták vezető szerepé­nek érvényesülése. Ugyanakkor az intézetigazgató kifejtette, hogy min­den egyéb, Bobák által hiányolt és mulasztásnak minősített kérdéstag­lalás a szövegben igenis benne van S ha ez így van, akkor fenntartásai alighanem személyes elfogultságról tanúskodnak. S itt óhatatlanul is működésbe lép­hetnek a gyanakodó képzettársítá­sok. Dušan Kováč - mint ismeretes - a támadások kereszttűzében álló szlovák köztársasági elnök közeli ro­kona. Slavkovská asszony pedig az általa igazgatott intézetből huppant a miniszteri székbe, s annak idején el kellett viselnie, hogy felettese cik­keiben és írásaiban annak a vélemé­nyének adott hangot, hogy a cseh­szlovák államszövetség felbomlása nem volt törvényszerű. Mindeneset­re a miniszter asszony arra hivatko­zik, hogy nemcsak dr Kováč munka­közösségének parancsoltak „meg­álljt". Ami annál is árulkodóbb, mert demokratikus véleményütköztetések helyett a minisztériumi mindenható­ság és egyeduralom érvényre juttatá­sának az előszele. Az ügy a kisebbségi oktatás általá­nos veszélyhelyzetében is egy le nem becsülhető csapással fenyeget. Ama tükörkészítésnek tudniillik, ez is ve­lejárója. KISS JÓZSEF

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom