Új Szó, 1995. április (48. évfolyam, 77-99. szám)

1995-04-24 / 94. szám, hétfő

jSj ÚJ SZÓ SPORT - HIRDETES 1995. április 24. Szlovákia polgáraiként megvédjük nyelvünket, iskoláinkat, kultúránkat (Folytatás az 1. oldalról) céltudatos elsorvasztása ellen, nem pedig a szlovák nyelv jobb elsajátítása ellen tiltakozunk! Bauer Győző, a Csemadok országos elnöke, akinek a szlovákiai magyar kulturális élet helyzetét kellett volna elemeznie előadásában, betegsége miatt nem jelenhetett meg a nagygyűlésen. Ezért az általa papírra vetett gondolatokat a felesége, Bauer Edit olvasta fel. Szavaiból egyértelműen kitűnt, hogy a kulturális tárca azon állítása, miszerint a kisebbségi kultúra egy főre jutó támogatása háromszorosa a többségi kultúráénak, a valós számadatok ismeretében korántsem állja meg a helyét. Sőt, a statisztika azt bizonyítja, hogy 1994-ben a kisebbségi kultúra támogatására szánt összeg - az egy főre eső 175 koronás hozzájárulással - csupán az egyharmadát tette ki a többségi kultúra támogatására fordított összegnek. Mivel az idén a kulturális tárca több pénzzel gazdálkodik, mint tavaly, ugyanakkora kisebbségi kultúra támogatására szánt összeget a tavalyihoz képest csökkentette, félő: a támogatás aránytalanságai még feltűnőbbek lesznek. A Csemadok szükségesnek tartja, hogy a .kisebbségek a nemzeti vagyon őket megillető hányadának felhasználásáról választott képviseleti szerveik útján dönthessenek. Ennek feltétele egy olyan kisebbségi törvény elfogadása, amely biztosítja az oktatási, valamint a kulturális önkormányzat kialakítását. A kormány a visszarendeződést támogatja Grendel Lajos író a szerkesztőségek és kiadók képviseletében emlékeztetett arra, hogy a bársonyos forradalom ugyan lerakta a parlamentáris demokrácia alapjait, de a jogállami törvényesség még nem eresztett olyan mély gyökereket Szlovákiában, hogy ne kelljen nagyon éber figyelemmel kísérnünk további sorsát: - A sajtó és az elektromos média szabadsága a demokrácia szimbóluma is egyben. A sajtószabadság korlátozása az állampolgárok arcába vágott kesztyű. (...) Az ollókat csattogtató, ma nemzetiszínű tollakban pompázó hajdani magas rangú pártkáderek, pártoktatók, Brezsnyev műveinek fordítói a szlovákiai magyar sajtót és könyvkiadást próbálták most megrendszabályozni. (...) Egy fiilén sem akarunk elvenni a szlovák kultúra támogatására juttatott pénzből, hanem azt kívánjuk, hogy ez az összeg legyen nagyobb. Nem fenyegetünk senkit sem. A kormányt sem. Csupán a véleményünket fogalmazzuk meg a kulturális kormányzat nem éppen dicsőséges munkájáról. Az oktatásügy, a kultúra, valamint a kiadók helyzetét nagy alapossággal feltáró és számadatok halmazával is alátámasztó beszámolók után rövid hozzászólások hangzottak el. Michal Kovačic, a Szlovákiai Pedagógusok Fórumának elnöke elmondta, a kormány az oktatásügy „megreformálásával" tulajdonképpen az új kezdeményezések felett tör pálcát, és a visszarendeződést támogatja. Elítéli, s ha kell, eltávolítja az aktív pedagógusokat. Ezért van óriási jelentősége annak, amikor a szülők és pedagógusok együtt emelik fel szavukat a kormány antidemokratikus intézkedései ellen. Zonctoronynak Pro Provitate Díj Sidó Zoltán bejelentette, hogy a Magyar Koalíció parlamenti képviselői az Esterházy János emlékére alapított Pro Provitate Díjat az idén Zonctorony községnek adományozzák azért, mert a diktatúra kemény éveiben kiálltak a teljes körű anyanyelvi oktatás megtartása mellett. Szabó Edit hozzászólásában a Dunaszerdahelyi Gépészeti Szaktanintézet háza táján lezajlott viharos eseményeket elevenítette fel, Fábián Edit pedig a rozsnyóiak kálváriájáról számolt be. László Béla a nyitrai pedagógusképzés helyzetéről, a magyar oktatók hiányáról szólt. B. Kovács István, a leváltott rimaszombati múzeumigazgató, leszögezte: félreállítása része a szlovákiai magyar értei miség ellehetetlenítésére tett kísérletnek. - Nem én voltam az első, de félő: nem én vagyok az utolsó sem - jelentette ki a volt múzeumigazgató. Mivel a hozzászólások időtartama jóval meghaladta a megszabott öt percet, a tervezettnél kevesebben kaptak szót. A nagygyűlés zárószakaszában Fodor Attila, az SZMPSZ ügyvezető titkára felolvasta a nagygyűlés állásfoglalását. A jelenlévők egyetértésüket felállva, hosszas tapssal juttatták kifejezésre. Ezt követően ismertették az SZK alkotmányos személyiségeihez és polgáraihoz címzett nyílt levélet, majd a Magyar Művelődési Tanács megalapítására tett javaslatot. Az állampolgári engedetlenségről Mind a nagygyűlésen, mind pedig az azt követő sajtóértekezleten többször is elhangzott az állampolgári engedetlenség kifejezés. Az újságírók előtt Sidó Zoltán hangsúlyozta, az SZMPSZ abban az esetben hirdeti meg az állampolgári engedetlenséget, ha a magyar iskolákban megpróbálják bevezetni az alternatív oktatást. Azt javasolta, hogy május közepéig minden iskolában hozzák létre az állampolgári engedetlenségre való felkészülés érdekében az előkészítő bizottságot. KOSÁR DEZSŐ Ez nem az álmodozások kora Azon, hogy a magyar nyelvű oktatást, kultúrát és sajtót sorvasztó állami intézkedések elleni tiltakozásul szervezett komáromi nagygyűlést már előzetesen élesen elítélte Marian Andel, a Szlovák Nemzeti Párt alelnöke, csöppet sem lehet csodálkozni. Megszoktuk, hisz ez a párt a magyarellenességből él, ez alkotja programjának gerincét, egész ideológiáját, amely nélkülünk, szlovákiai magyarok nélkül úgy pattanna szét, mint a buborék. A szlovákiai viszonyokra jellemző, hogy a rendezvényt ugyanilyen élesen ítélte el Ján Čarnogurský, a Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke is, aki a nagygyűlésen megfogalmazott követeléseket egyenesen jog-, sőt alkotmányelleneseknek minősítette. Sajnos, ez is természetes nálunk, és várhatóan valamennyi szlovák párt követi példáját, politikai tőkét kovácsolva a dologból. Köztudott, hogy Szlovákiában a kormánykoalíció és az ellenzék sok mindenben egymástól merőben eltérő álláspontot képvisel, de egy dologban mindig megegyezik: abban, hogy a demokrácia nagyon szép dolog, egészen addig, amíg a kisebbség is nem kíván élni vele. Akkor már inkább vesszen a fejsze nyelestül. Valahol ebben az álláspontban kereshető és tapintható, ki az egész szlovákiai társadalom rákfenéje. Itt nem lesz demokratikus átalakulás addig, amíg a többségnek az a meggyőződése, hogy a demokrácia vívmányaiból bizonyos csoportokat, közösségeket ki lehet zárni, de ettől ő maga még demokratikus marad. A kiegyezés utáni Magyarország egész történelme erről szól, de az akkori szenvedő felek még nem tanultak a történelemből, és újra élesztik a negatív hagyományokat. Hogy ez hová vezet, belegondolni is rossz. De hogy nemcsak a kisebbség issza meg a levét, az biztos. Úgy látszik, nemcsak a szlovák többség, de a magyar kisebbség sem elég tanulékony. Taktikai dolgokban legalábbis. Még nem tanultunk eleget a „húzd meg, ereszd meg" taktikából, pedig volt benne részünk a pártállamban és a bársonyos forradalmat követő időszakban is. Többször elhangzott már nyilvánosan, hogy a magyar iskolák ellen indított akció amolyan próba, kipuhatolandó a magyar kisebbség ellenállásának határait. A komáromi nagygyűlés eredetileg a magyar nyelvű oktatás tervezett leépítése elleni tiltakozásnak indult. Később alakult ki az az elképzelés, hogy kiéheztetésre és lassú kimúlásra ítélt sajtónk és kulturális intézményeink védelmét is magáévá kell tennie. Teljesen indokoltan, ehhez kétség nem fér. De gondolkozzunk reálisan. A hatalom válaszként vagy a nyílt konfrontációt választja, vagy kompromisszumos megoldást javasol. Bízzunk józanságában, tehát abban, hogy az egyezkedés mellett dönt. A kitűnően megfogalmazott és teljesen jogos követelések közül, amelyek között éppúgy szerepel az, hogy a kormányzat álljon el a kétnyelvű, ún. alternatív oktatás bevezetésétől, mint az, hogy a Csemadoknak és a nemzetiségi sajtó kiadóinak folyósítsák az állami támogatást legalább a korábbi évek szintjén, az egyezkedésre hajlandónak mutatkozó hatalom bizonyára az utóbbi teljesítését választja, persze, ugyanazzal a halogató taktikával élve, mint eddig, az összeomlás pillanatában folyósítva a pénzt. Ha ezt nem fogadjuk el, könnyedén kijelenti, hogy kárba vész minden jóindulata, a magyarokkal nem lehet tárgyalni, mivel képtelenek az „ésszerű" kompromisszumra, és patthelyjet alakul ki. Ezzel, persze, nem azt akarom mondani, hogy az utóbbi követelés nem ugyanolyan fontos. Csak jó, ha a tárgyalások során a kormány ilyen hozzáállására is felkészülnek képviselőink, és alaposan megfontolják, hogyan reagáljanak rá. Elvi kompromisszumról nem lehet szó, de a teljesítés mértékéről lehet vitázni, tehát például arról, hogy ragaszkodnak-e a „korábbi évek szintjéhez" vagy hajlandók beleegyezni a kulturális szervezetekre, sajtóra szánt összeg lefelé kerekítésébe. Visszatérve Komáromhoz: jó volt, hogy annyian gyűltünk össze. De ismerek vidéki iskolát, ahonnan a negyventagú tanári karnak csak egyötöde jött el a nagygyűlésre. Ebben az egyötödben benne volt a pedellus is, aki nagyobb felelősséget érez a magyar iskoláért, mint az ott tanítók egyike-másika. Ez árulkodik valamiről. És ismerek vidéki Csemadok-szervezetet, ahonnan csupán két ember jött el. Ez szintúgy árulkodik valamiről. Hölgyeim és uraim, ez nem az álmodozások kora. Jó lesz felébredni! VOJTEK KATALIN A kihangosításnak köszönhetően a sportcsarnok előtt is hallani lehetett, hogy miről beszélnek odabenn Čarnogurský a nagygyűlésről TA SR-hír Ján Čarnogurský, a KDM elnöke a komáromi nagygyűléssel kapcsolatban állásfoglalástjuttatott el a sajtóirodához, melyben kifejti, hogy a szlovákiai magyar pártok némely politikusai a szombati komáromi találkozón a magyar nemzetiségű állampolgárok részére autonómiaigénnyel léptek fel. „Ha teljesítenék követelésüket, ezen állampolgárok számára nem lennének érvényesek az alkotmány egyes rendelkezései, néhány más törvényt is beleértve. A KDM részére némely állampolgárok alkotmány és törvény alóli kivonása elfogadhatatlan. Fel kell tenni a kérdést, hogy e követelés nem az első következménye-e a nemrég aláírt szlovák-magyar alapszerződésnek?" szögezi le Ján Čarnogurský. A FÖLD NAPJA Tiltakozás is volt TA SR-hír Szombaton a Föld napja alkalmából országszerte tartottak különböző rendezvényeket, sőt, a főváros több kerületében is. A sajtóiroda különböző helyszíneken készült tudósításaiból kiderül, hogy az egyes összejöveteleken a faültetéstől kezdve a műanyag palackokból készült többtucat méter hosszú kígyó bemutatásán keresztül a gyermekeknek készült kultúrműsorokig - sokféle ötlettel próbálták kifejezni a szervezők ugyanazt a gondolatot: mindannyiunknak vigyáznunk kell a kék bolygóra, a Földre. Volt tiltakozó akció is a Föld napja keretében. Például a fővárosi Šafárik téren, ahol az ottani park likvidálása ellen tiltakoztak a résztvevők. A tiltakozás szervezőinek ugyanis tudomására jutott, hogy a prágai központú Csehszlovák Kereskedelmi Bank Rt.-nek épülne itt székháza, jóllehet a városi elöljáróság illetékesei ennek az ellenkezőjét állítják. Ehhez a transzparenshez nem kell kommentár Lapunknak is nagy keletje volt Vlado Gloss (2) és Lőrincz János (1) felvételei