Új Szó, 1995. április (48. évfolyam, 77-99. szám)
1995-04-18 / 89. szám, kedd
[6 ) ÚJ SZÓ RIPORT 1995. április 18. HATARTALAN TANULMANYI VERSENY Már a részvétel is jutalom Április első hetében jó néhány mátyusföldi család megszaporodott. Na, nem gyermekáldás érte őket, hanem erdélyi, vajdasági és magyarországi kisdiákokat, a Határtalan tanulmányi verseny résztvevőit szállásolták el és fogadták szinte családtaggá. Az április 2. és 7. között a galántai magyar alapiskolában, a magyar gimnáziumban, illetve a nyolcéves magángimnáziumban megtartott vetélkedőn - az 1992-ben Szekszárdon, a következő évben az erdélyi Sepsiszentgyörgyön és tavaly ismét Szekszárdon megtartott forduló után - immár negyedik alkalommal mérhették össze tudásukat és tehetségüket a 10-14 éves diákok a matematika, a fizika, a nyelvi Játékok, a szép kiejtés, a vers- és prózamondás, valamint a fogalmazás kategóriájában. Nemcsak földrajzi határtalanság Erdély 16 megyéjéből, valamint a Bukaresti Ady Endre Magyar Tannyelvű Líceumból 110 versenyző és 12 pedagógus jött el Galántára. Az erdélyi tapasztalatokról Matekovits Mihály aradi matematikatanárt kérdeztem: - A verseny időpontját mindig a romániaiakhoz kell időzíteni, mert nálunk tanítási idő alatt nem lehet hiányozni, még versenyek miatt sem. Ezért aztán mindig a romániai tavaszi vakáció idején tartjuk a vetélkedőt. Az egész úgy indult, hogy Köpencei István Arad megyei származású szekszárdi tanár javasolta, hogy Szekszárd, Arad és Temesvár diákjai egy közös verse. nyen mérhetnék össze tudásukat. Az alapötletet továbbgondolva már az első szekszárdi versenyen minden erdélyi megye képviseltette magát, a második versenybe Sepsiszentgyörgyön pedig már Galánta és környéke is bekapcsolódott. A versenyek után körülbelül egy hónappal már hagyományosan Aradon jönnek össze a szervező pedagógusok, hogy kiértékeljék a versenyt, megbeszéljék az esetleges javítanivalókat, és eldöntsék, hol legyen a következő évi forduló. Novemberben azután összeül a „vezérkar", vagyis egyegy fő szervező minden országból, megbeszéljük a következő verseny programját, és elkezdünk pályázatokat kiírni az anyagi támogatásokra. A versenyben a határtalan szó nemcsak földrajzi határtalanságot jelent, hanem határtalan örömet, határtalan együttlétet, határtalan lehetőségeket. Nem is a versenyen van a fő hangsúly, ez inkább az indokot szolgáltatja az együttlétre, a kapcsolatteremtésre, a tapasztalatcserére. Magyarországot a hat szekszárdi általános iskola 36 tanulója és kilenc nevelője képviseli. Fő szervezőjük Gabi Gabriella: - Nagyon jó hangulat alakult ki ezeken a versenyeken, de meggyőződésünk, hogy addig lesz ez így, amíg kizárólag baráti kapcsolatokon működik, mindenféle hivatalosság nélkül. A gyerekek összetartását azzal illusztrálhatnám, hogy például tavaly Szekszárdon hatalmas veszekedések voltak azon, hogy ki vigyen haza vendéget, és úgy hallottam, itt is ugyanez volt. Olyan kapcsolatok alakultak családok között, hogy a versenyen kívül is találkoznak. Nem is a verseny a fő, hanem az, hogy tanuljunk egymástól. Azt tapasztaltam, hogy az erdélyi és a felvidéki gyerekek sokkal szebben, választékosabban beszélnek, mint a magyarországiak. Az erdélyi gyermekek fogalmazási munkáit egyszerűen felülmúlhatatlannak tartom, gyönyörűség azokat olvasni. Mi, nevelők is rengeteget tanulunk a gyerekektől. A Vajdaságból, Óbecséről kilenc diák és három pedagógus jött el Galántára. Az ő tapasztalataikról Hon/áth Regina tanárnőt kérdeztem: - Nem is hittük, hogy mi is részt vehetünk ilyen rendezvényen, hiszen nálunk sem az anyagi, sem a politikai helyzet nem olyan, hogy ezt saját erőből megtehetnénk. Hogy mégis itt vagyunk, azt annak köszönhetjük, hogy Szekszárd, mint Óbecse testvérvárosa, tavaly meghívott bennünket a szekszárdi versenyre, és az idén is az ő segítségükkel jöhettünk el Galántára. Gyerekeink talán egy kicsit a versenyben is hátrányban vannak, mert a mi tananyagunkban sok a szerb fordításirodalom, a nyelvtanban azonban nincsenek problémáink. De ha nem is érnek el túl jó eredményt, már az is jutalom számukra, hogy eljutottak ide. Nem a helyezés a barátság a fontos Varga Ferenc, a deáki, valamint Szetyinszký Veronika, a vágsellyei alapiskola igazgatója, akik három éve szervezik a felvidéki csapatot, egyhangúlag állítják, hogy ezeken a versenyeken nem is a helyezés, hanem a barátság a fontos. - A kiértékelés a matematikában, fizikában és a nyelvtanban pontozásos alapon történik - tájékoztatott Szetyinszkýné -, a vers- és prózamondást háromtagú zsűri bírálja el, a fogalmazások értékelése pedig úgy történik, hogy mind a négy országból érkezett pedagógusok közösen választanak ki tíz-tizenöt, szerintük legjobb munkát, majd egy írót vagy költőt kérnek fel, hogy döntse el, melyik a legjobb. A Galántai Magyar Gimnázium példás szervezéssel fogadta a vendégeket, termeket, üdítőket, étkeztetést, szórakozás- és sportlehetőséget biztosítottak a számukra. A verseny után néhány résztvevőt is megkérdeztem tapasztalatairól. A szekszárdi Sebestyén Márk és Simon Péter már negyedik alkalommal vesznek részt a Határtalan versenyben, és az idén mindhárom tantárgyban, matekban, fizikában és magyar nyelvtanban is indultak. Sólyom Zita és Török Eszter Erdélyből jöttek, első ízben vesznek részt a versenyen, de ők is mindjárt több kategóriában. Zitának a fogalmazás tetszett legjobban: - Két témából választhattunk, az egyikben Juhász Gyula Szavak című versét kellett elemezni, de én a másik témát választottam, amelyben volt egy felvezető mondat - „Nocsak, nocsak, mondta gúnyosan anyám" -, és e köré kellett egy történetet szerkeszteni. Azért ezt választottam, mert jobban szeretek szabadon fogalmazni. Egy aprócska kislány szinte kérdés nélkül is elmondta a véleményét: - Szentmártoni Orsolya vagyok az erdélyi Szováta fürdővárosból, és nagyon örülök, hogy eljöhettem ide. El sem tudtam képzelni, hogy ez ilyen messze van, harminchét órát utaztunk. Nagyon tetszik itt minden, úgy az emberek, mint a hely. A szatmári Bartha Kinga magyarból három kategóriában is indult: - Úgy tapasztaltam, hogy itt sokkal játékosabban tanítanak, mint nálunk, otthon szigorúbb a tanítási rend. A szen/ezéssel nagyon meg vagyok elégedve, és barátokat is szereztem, leginkább Veronikával barátkoztunk össze, náluk lakom Vághosszúfalun, és nagyon jól érzem magam. A vajdasági résztvevők közül is szerettem volna valakit az élményeiről kifaggatni, de a sokszáz gyerek között nehéz volt megtalálni a kilenc vajdasági valamelyikét. Végül a délutáni sportrendezvények idején az uszoda öltözőjében találtam rá egy vajdasági szőke kisfiúra, S/p/fe Endrére: - Nagyon jól érezzük magunkat, minden olyan jól meg van szervezve. Bevallom, hogy ilyen messzire és ilyen luxussal még sosem utaztam. A társaság nagyon jó, és sok szokatlan dolog van itt, például az, hogy az iskolában úszómedence van. Nálunk ilyen sehol nincs. Meg amikor megkérdezték, hogy hány egyesem van, hát csak néztem, mert nálunk fordítva vannak az osztályzatok. Az iskolánk pedig úgy van, hogy van három magyar osztály meg egy szerb, az anyanyelvünk a magyar, a másodanyanyelvünk a szerb, és amellett angolt vagy németet tanulunk. Itt most nagyon jó, és remélem, hogy lesz még alkalmam eljönni. A főszervező a galántai Csemadok Hogy hogyan került a tanulmányi verseny a Csemadok szervezésébe? Erre Mézes Rudolf, a Csemadok Galántai Járási Választmányánaktitkára válaszolt: - Valamikor 1992 őszén, amikora Kodálykórusok első galántai nemzetközi találkozóját szerveztük, az erdélyi barátaink hoztak néhány levelet, többek közt egy felhívást a Határtalan tanulmányi versenyre, amelyre 1993 tavaszán került sor Sepsiszentgyörgyön. Mi éppen abban az időben készültünk az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége által szervezett „Szépen magyarul, szépen emberül" című vetélkedőre Kézdivásárhelyre, és a mai* a legjobb áraiban, minőségében és megbízhatóságában Medencék * szaunák különböző nagyságban és formában Már ma gondoljon az 1995-ös idényre! TOLÓTETŐK Vegyi anyagok és tartozékok nálunk legolcsóbban SZERVIZ SZERELÉS NAGYRAKTÁR s TANÁCSADÓ SZOLGÁLAT 902 01 PEZINOK, KOLLÁROVA 8 © 0704/412 381, 413 242, fax: 0704/413 182 A Penta Brokers Kft., a Pozsonyi Opciós Tőzsde tagja Részvények szlovák és cseh vállalatok és alapok részvényeinek eladásában és megvásárlá sában közvetít. Pozsony: 07/20 11 137,526 5033 Rimaszombat: 0866/270 49 Trebišov: 0948/725 277 Zselíz: 0811/33 21 ( H :— P .: 8 -22, Sz :-V,: 9-12,16-21) (8--18) (8-17) (8-19) „ véletlen folytán egy nap eltéréssel a határtalan verseny is ugyanabban az időpontban volt. Akkor beszerveztem a környékbeli iskolákat, végül teli autóbusszal mentünk egy tíznapos erdélyi utazásra, és részt vettünk a Határtalan tanulmányi versenyen is. És mivel a játékszabályok úgy szóltak, hogy kétévenként Szekszárdon, a közbeeső években pedig a határontúlon kerüljön sor a versenyre, én mindjárt ott felajánlottam, hogy az 1995-ben sorra kerülő negyedik évfolyamnak Galánta legyen a házigazdája. A csaknem egyhetes rendezvényből maga a verseny másfél napot tett ki, a többi időre kirándulásokat szerveztek, bejárták a környéket, megnézték a deáki templomot, a tallósi kastélyt, a verseny utáni napra pozsonyi városnézést szerveztek. Esténként táncház, diszkó, videó szolgáltatta a szórakozást. Ilyen nagy rendezvény természetesen óriási költségekkel is jár, az előzetes költségvetés szerint csaknem másfél millió koronába. Miből telt erre, ha a Csemadoknak a fennmaradásához is alig van anyagi fedezete? A valós kiadások ennek csak töredékét képezték, hiszen nagyon sok kisebb-nagyobb vállalkozó segített az adományaival, de főleg - elsősorban magyarországi - alapítványok szponzorálták a vetélkedőt, és a galántai önkormányzat és a járásbeli Csemadok-alapszervezetek is sokat segítettek. Az ünnepélyes díjkiosztásra csütörtökön csaknem hétszázan gyűltek össze a galántai sportcsarnokban. Nemcsak a nyertesek, hanem minden résztvevő értékes díjakkal térhetett haza, aminek legjavát szintén szponzorok adományai képezték. A legnagyobb jutalmat azonban nem a tárgyi ajándékok, hanem - amint azt minden résztvevő kihangsúlyozta - a részvétel, a kapcsolatteremtés, a barátság jelentette. GAÁL LÁSZLÓ A Mercurius mérlegvonása ÚJ Szó-tudósítás A hároméves tevékenységre visszatekintő Mercurius Csoport azzal a céllal alakult meg, hogy összefogja az interetnikai kapcsolatoknak és a szlovákiai magyarság helyzetének tudományos vizsgálatával foglalkozó kutatókat. Gyurgyík László titkár és Gýurcsík Iván szóvivő az éves tevékenység értékelésekor elmondta: az 1994es évben két kötet jelent meg a Mercurius Könyvek sorozatban a Kalligram Kiadó gondozásában: Vadkerty Katalin Reszlovakizáció című könyvének második kiadása, valamint Gyurgyík László Magyar mérleg című könyve. A Mercurius Csoport kutatási tervének keretében készült el Csámpai Ottó munkája is az identitástudat kérdéséről Zoboralja magyarlakta falvaiban. E könyv a szerző magánkiadásában jelent meg Viharvert nemzettudat címmel. A csoport az elmúlt év decemberében nemzetközi konferenciát rendezett Pozsonyban „A szlovákiai magyar társadalomkutatás prioritásai" címmel. Az évi közgyűlés idejére jelent meg Szarka László Szlovák nemzeti fejlődés - magyar nemzetiségi politika 1867-1918 című munkája. A csoport az idei évi tervében számol a tavalyi konferencia anyagának könyv formában történő elkészítésével, valamint az elkezdett kutatások befejezésével. (gy)
