Új Szó, 1995. április (48. évfolyam, 77-99. szám)

1995-04-13 / 87. szám, csütörtök

6) ÚJ SZÓ GAZDASAG 1995. április 12. Hűsvét a Zoboralján Még a népszokások világában kevésbé jártasak is ismerik a húsvéthétfőhöz kapcsolódó legelterjedtebb hagyományt, az öntözködést (helyenként korbácsolást), tudják, mi a hímes tojás, s talán azt is, hogyan készül.Természetesen vidékenként más és más formában őrződtek meg ezek a hagyományok - ha megőrződtek. A Zoboralján például nagy részük máig elevenen él, s nemcsak az idősebbek emlékezetében. Az MTA Néprajzi Intézetének archív felvételei. Az ősi forgatókönyv szerint a húsvéti ünnepek virágvasárnappal kezdődtek. A lányok feldíszítettfűzfaággal, villővel járják végig a falut, bekopogva a házakhoz jó termést, bőséges esztendőt kívánva, amiért a háziaktól hol tojást, hol diót, almát, esetleg pénzt kaptak ajándékba, amit aztán szétosztottak egymás között. A néphit a villőt varázserővel ruházta fel, s bizony megsértődött az, akihez a villőzők nem mentek el. Ez az ősi tavaszváró, téltemető népszokás, hála a tudatos hagyományőrzésnek, a mai napig fennmaradt a legtöbb zoboralji faluban. Virágvasárnap után veszi kezdetét a nagyhét, a húsvét előtti nagytakarítások, tisztálkodások ideje. Ilyenkor alaposan kitakarították nemcsak a házakat, de a templomot is. Gímesen nagypénteken délután az alapos takarítás után fogtak hozzá a lányok a templom „öltöztetéséhez". - Téli zöldből koszorút kötöttünk, annyit, ahány gyertya volt a templomban. Délután kettes sorban énekszóval vittük be a koszorúkat a templomba, és elkezdtük az öltöztetést. Elkészítettük Krisztus sírját, köré nagyon sok virágot tettünk. Feltámadás után ezeket a virágokat szétraktuk az egész templomban - emlékszik vissza a gímesi Varga Pavlin néni. - Nagyszombaton már itthon készülődtünk - folytatja.- Délután főztük a sonkát, sütöttük a kalácsot, diísat, mákosat, túrósat, meg a „babát". Ezt egy ötliteres cserépedényben külön tésztából sütjük. Szombaton böjtölni kell, aki nagyon éhes, az ehet kalácsot, de húst, sonkát csak a feltámadási mise után szabad enni. - Vasárnap délután hímeztük a tojást - meséli az ugyancsak gímesi Ballo Julis néni. - Általában pirosra festettük vagy zöldre. Egy egész szakajtóval hímeztünk, men minden locsolónak illett adni; a közeli rokonoknak kettőt is. Sok helyen még ma is készítenek hímes tojást, de inkább csak dísznek az ünnepi asztalra, a locsolók jobbára már csokitojást kapnak meg pénzt. Azt is csak a gyerekek. Öntözőhétfőn ők jönnek a legkorábban, később a legények, akik négyen-öten csoportokba verődve járják végig a lányos házakat. Valamikor csak vízzel locsoltak, most inkább szagosvízzel. Régen minden lányhoz illett elmenni a faluban, meg is sértődött volna, akit kihagynak. Ma már csak a rokonokat, jó ismerősöket látogatják végig, s a hímes tojás helyett a kisebbek is jobban örülnek a pénznek. De azért én most is festek majd az unokáimnak. A csokitojás mellé. A 73 éves Süttő Anni néni szülőfalujában, Kolonban a tevékeny hagyományőrzők közé tartozik. Hosszú évtizedek óta tagja a helyi hagyományőrző csoportnak, melynek köszönhetően a legtöbb régi népszokás itt sem merült feledésbe, még ha a gyakorlatban nem is élnek már. Nagypénteken például korán hajnalban a lányok elmentek a patakra megmosakodni, hogy ne legyenek „ragyásak". Ma már ki kelne föl ezért hajnali háromkor?! Az ünnep nagy része azért még a régi forgatókönyv szerint zajlik: nagypénteken megfőzik a kocsonyát, szombaton sütik a kalácsot, a kenyeret, vasárnap festik a tojást, hétfőn jönnek az öntözködők. Azonban van néhány sajátossága a koloni húsvétnak is, mint azt Anni nénitől megtudtuk. - Húsvétkor például szokás volt kenyeret sütni a kalács mellé, már akinek tellett kalácsra. Mert ahogy a régi mondás tartja: Karácsonykor kalácsot, húsvétkor kenyeret, pünkösdkor azt is csak ha lehet. Merthogy akkorra általában már elfogyott a szegény ember lisztje. így volt a sonkával is. A tehetősebbeknek került az is az ünnepi asztalra, a szegényebbek meg kocsonyát főztek. Mi négyen voltunk testvérek, apám keveset keresett mint béres, és nem mindigsikerült malacot tartanunk, így aztán sonkánk sem volt mindig húsvétra. Olyankor kocsonyát főzött édesanyánk, hozzá tormát, főtt tojást ettünk. Mi, a négy lány, villőzéskor 70 tojást is összegyűjtöttünk, abból jutott húsvétra nekünk is, meg a locsolóknak is. Hétfőn reggel előbb a gyerekek jöttek, aztán a legények. A gyerekek „bogánccsal " öntöztek, amit belemártottak a ház előtt a „puttonyban" álló vízbe, a legények, a felnőttek meg kondérral. Kedden aztán a lányok jártak „megsuhonnyi" a legényeket. Elmentek azokhoz, akik voltak őket megöntözni, s a fűzfavesszőből font virgáccsal megsuhintották őket. Ők is tojást kaptak érte. Ma már nem divat úgy öntözködni, mint régen, meg az öntözők is inkább csak a rokonságba járnak, ez is annak a jele, hogy valamikor, azt hiszem, összetartóbb volt a falu, mint most. Most már lassan nem is tudunk egymásról. Zsérén ugyancsak virágvasárnappal kezdődtek a húsvéti ünnepek, a villőzés szokását néhány éve a helyi folklórcsoport elevenítette fel újra, melynek egyik alapítója a 75 éves Vanyó Gergely bácsi, a helyi népszokások legjobb ismerője és régi gyűjtője. Az ő legénykorában a következőképpen zajlott le a húsvét: - Vasárnap délután a lányok hímezték a tojást, a legények meg kint sétáltak az utcán, beszélgettek. Éjféltől kezdődött az öntözés. A legények énekszóval mentek a lányokhoz, akik persze várták őket, süteményt, sonkát, kolbászt, pálinkát készítettek, azzal vendégelték meg őket. A legények nem sajnálták a vizet, akit elkaphattak, azt kivitték az udvarra, és vödörszámra öntötték rá a vizet Volt olyan lány, aki ötször-hatszor is átöltözött ezen a napon. Tíz-tizenkét csoport legény is járta falut, nem hagytak ki egyetlen lányt sem, meg is sértődött volna az illető. Hétfőn reggelig be kellett fejezni az öntözést, azután templomba ment mindenki, ahol a lányok már eldicsekedtek egymásnak, kinél hány öntöző járt. Délután a rokonokat illett végiglátogatni. A hétfői napnak folytatása is volt, a suhogókedd. A lányok fűzfavesszővel jártak megsuhogatni a legényeket. A kisebbek jártak házról házra, hogy öntözőiknek visszaadják a látogatást. A nagyobb lányok az utcán kergették a fiúkat, és ha elcsípték, jól elverték őket. Nem számított, volt-e őt megönteni vagy sem. Azt mondták: "Ezt azért kapod, mert nem voltál megönteni'vagy "azért, mert nagyon megöntöttél«. Meg azt is mondták: "Ha nem leszel megsuhogva, akkor kilís nő rajtad«. Megtörtént, hogy egész nap nem tudtam hazamenni, annyi lány volt az utcán. Egész az erdőig kergettek bennünket. Ma már a húsvétból itt is csak az öntözés maradt, az sem olyan nagy mértékben, mint valaha. A hímes tojásokat is festik még itt-ott, de inkább csak dísznek. Nem úgy, mint a bodoki hagyományőrzők szíve-lelke, Holecz Ilonka. Ő bizony mai napig saját készítésű hímes tojást ad az öntözőknek, s nincs egyedül Bodokon. Az ő vezetése alatt működö helyi hagyományőrző csoport egyebek mellett a hajvillőzés, a tojáshímzés hagyományát is újra elterjesztette a faluban. Persze vannak szokások, melyek ennek ellenére itt is lassan feledésbe merülnek. - Nagycsütörtökön „ megkötötték a harangokat", és feltámadásig nem szólaltak meg. Olyankor édesanyám kiküldött söpreni a ház elé, hogy a békák, kígyók távozzanak az udvarról. Nagypénteken hajnalban templomból jövet vagy menet a lányok, asszonyok megmosakodtak a patakban, hogy szépek, egészségesek legyenek. Ez a szokás még ma is megmaradt. A főzés, sütés itt is szombaton történik, de enni csak a feltámadási mise után szabad, miután a templomból hozott szenteltvízzel felszentelték az ételt. Vasárnap délutáni program a tojáshímzés. Ilyenkor eljönnek a rokonok is, gyertyát gyújtanak, és közösen festik a különböző mintájú tojásokat: a kilenc pusztásat, virágosat, kantárosat, csírkelábasat, tökmagosat. Valamikor 50-60 tojást is festettek, mert abból a keresztgyerekeknek is illett küldeni még vasárnap este. Ma már tojás helyett inkább csokoládétojást vagy bonbont küldenek, de az ajándékozás szokása azért máig fennmaradt. A locsolkodás is elkezdődött még vasárnap délután. Ha a férfiak, legények megláttak egy lányt vagy asszonyt az utcán, azt rögvest megöntözték. Persze az igazi öntözőnap hétfő volt, kedden viszont a lányok visszaadták a legényeknek a látogatást, ők fűzfavesszővel jártak „ suhonnyi". íme egy kis ízelítő a zoboralji húsvéti szokásokból. Más vidékeken bizonyára más szokások élnek. S ha már nem is élnek ennyire elevenen, érdemes őket feleleveníteni. Egy szép ünnepünk lesz általuk gazdagabb. S. FORGON SZILVIA Gyökeres krizantémdugványok Személyes átvétel előnyben csütörtök, péntek, szombat. Postán 100 db felett, csomagolás 30 Sk + postadíj. Darabár: 500 db-ig 3 Sk, 2 000 db-ÍR 2,50 Sk 2 000 db feleli 2,30 Sk Nagy virágúak: Snowdon - l'eliér és sárga Sam Vinter - fehér Daily Mirror - lila Jacob Laine - bronz Tűszirmú: Westland - fehér, sárga-bordó, narancssárga Margaréta virágú: Delta - fehér, sárga, rózsaszín és loszosz Dark Lapana - piros Refúr - l'eliér Cím: Bene Szilveszter Amúrska 62 821 06 Bratislava Pod. Biskupice Telefon: 07/246 855 VK-172 Hirdetésfelvétel magánszemélyektől tel: 07/210 4478 Mountfield Közép-Európa legnagyobb kertitechnika-forgalmazója 39% Myitkm&at kímlmk (witjz cAuiMÚáwui. TKemffCt tywfítt MÁK íe iMlUkl Mountfield BRATISLAVA Vajnorská 142, 831 04 Bratislava tel.: 07/27 09 41 56, 27 09 41 57 Mountfield KOLÁROVO Veľkosklad a predajňa Orechová 86, 946 03 Kolárovo tel./fax: 0819/941 626 benzinmotoros kosaras fűnyíró gép (11 típus) 8 300 koronától villanpotoros fűnyíró gép (5 típus) 3 990 koronától veröléces kaszálógép (2 típus) 21 500 koronától kertihulladék-apritók 7 500 koronától hegesztőgépek 3 450 koronától kerti traktorok 44 000 koronától szivattyúk (19 típus) 2 400 koronától kultivátorok 17 590 koronától 6 fajta bozótvágó gép 8 600 koronától 4 fajta láncfűrész 3 990 koronától 4 fajta élősövényvágó olló 3150 koronától 10 fajta kézi fűnyíró gép 125 A 95-ös szezon slágere: szúrőberendezéses meóencék U 500 koronától 30 féle NAREX szerszám és további kerti szerszámok és gépek J