Új Szó, 1995. március (48. évfolyam, 50-76. szám)

1995-03-09 / 57. szám, csütörtök

6 \ új szó OLVASÓINK OLDALA l~6 I ÚJ SZÓ Történelmi visszapillantás tanulságokkal 1995. március 9. A szeteiek döntöttek: nem akarják a Kubanovot! Február 25-én Szete lakossága ismét a szavazóurnákhoz járult. A tét nagy volt - a falu nevének megváltoztatása. A Kubáňovo nevet a háború után erőszakolták rá a községre. Sokakban nemtetszést váltott ki az ismeretlen eredetű elnevezés. A második világháború előtt a falut Setichnek, Illetve Szetének nevezték. A rendszerváltás után a község élni akart azzal a jogával, hogy visszakapja régi nevét. A szavazás eredménye igazolja, hogy a lakosok többsége így gondolkodik: a 278 szavazójoggal rendelkező lakosból 196an adták le voksukat, és közülük 185-en igennel szavaztak. A többség tehát a névváltoztatás mellett foglalt állást. Most már csak abban bízhatunk, hogy az illetékesek elfogadják döntésünket. VAJDA ANDRÁS Szete Üvegek a szemétdombokon Ha valaki netán elhiszi, hogy a nemzetieket a humánum és a jóakarat vezérli; amikor hangoztatják, hogy minden magyarnak perfekt meg kell tanulnia az államnyelvet, hogy ezáltal a ma még magyarul beszélő „szlovákok" mindenütt érvényesüljenek, az nagyon téved. Minden jel s maguk a tények arra utalnak: nemzetállam megvalósítása a távlati cél. A ki- és áttelepítés, á reszlovakizáció nem hozta meg a kívánt eredményt. Törvényesen nem zavarhatnak el a szülőföldünkről. S ezzel a kör bezárul. A nemzeti álmokat szövögetők számára nem marad más hátra: működésbe kell hozni a szellemi zúzómalmokat: a nemzetiségi sajtó csődbe juttatása, alternatív iskolarendszer, területátrendezés, nyelvtörvény, a szlovák kultúra tömjénezése a vegyes nyelvterületeken. A témát egyelőre fölösleges tovább ragozni. Meglátjuk, meddig merészkedik kormányunk. De azért még valamit meg akarok említeni. A jó öreg Paliasz KI Tisztelt Szerkesztőség! ... Az én szememben Jan Palach cselekedete egyértelműen hőstett. Egyébként még ketten követték, róluk azonban a történelem egy kicsit mostoha módon megfeledkezett. Jan Palach tűrhetetlennek tartotta az emberek közönyét, mellyel a megszállást viselték. Egyszerűen gyenge volt a gyomra ahhoz, hogy köztünk éljen. És hogy volt-e értelme tettének? Nincs erre egyértelmű válasz. Jobbtérden állva élni, mint állva meghalni? Jobb gyorsan elégni, mint lassan kialudni? Érdemes egyáltalán becsületesen élni? Megérdemlik a rabságot beNagy Lexikona szerint Zólyom vármegyében 1890-ben a lakosság száma 112 413+516 katona. Ebből 4 549 magyar (4%), 3 268 német (3%). A 103 648 tótból (mai szóhasználatban szlovák) + németből 9 243 beszélt magyarul (6,8%). Hát nem elgondolkodtató? Oly sokat emlegetik egyesek azt a szörnyű ezeréves elnyomást, „a magyarosítást". Ha én lennék a magyar Ján Slota, megkérdezném: ezernégy év alatt a Zólyom vármegyei szlovákok és németek nem egész 7%-a tanulta meg az államnyelvet. Vajon hogyan beszélt az a 86% magyarul nem tudó szlovák a postán, a hivatalokban, a munkahelyen? Az a szörnyeteg magyar állam olyan embereket rakott hivatalokba, üzletekbe, az állomások jegykiadójába stb., akik mindkét nyelvet .ismerték, esetenként mind a hármat! Ugorjunk vissza a jelenbe, s tegyünk egy kis összehasonlítást! Tapasztalatból állíthatom, hogy a szlovákiai magyarok letörődéssel viselő, a gazságot némán tudomásul vevő emberek, hogy egy igaz ember tűzhalált haljon értük? Nem érvényes a megállapítás, hogy ez van, nincs mit tenni! Igenis lehet és kell tenni. Hős kevés van, igaz, de minek minősül a gyilkost éltető és neki felállva tapsoló ember? KOHÁRY SÁNDOR Ipolyság ... Az érsekújvári Jednota 5 millió nyereséggel zárta az 1994-es évet. Hihetetlennek tűnik ez az adat, hiszen máshol csak veszteségről hallunk, és tanúi vagyunk annak, hogy az emberek tömegesen adják vissza vállalkozói engedélyeiket. Ezért meg kell állapítani, hogy a csődbe jutó vállalkozásokat, üzemeket a gyors meggazdagodás utáni vágy vagy a szakértelem hiánya sodorja a legtöbbször a tönk szélére. Megmutatkozik, mit ér a Jednota több évtizedes hagyománya és alkalmazottainak szaktudása. BÚKOR JÓZSEF Szimő ... Büszkék vagyunk arra, milyen szép lett a komáromi Klapka középiskolások, főiskolások, hivatalnokok, elárusítók, üzemi és gazdasági dolgozók - 80-90 százaléka jól beszéli a szlovák irodalmi nyelvet. A gyengén vagy egyáltalán szlovákul nem beszélők főleg az idős- és gyermekkorúak között keresendők. Nagyon durván számítva, az itt rekedt magyarság - 70 és nem 1004 év után - jó 60 százaléka kielégítően bírja az államnyelvet. Ami pedig az érvényesülést' illeti, bízzák csak ránk! Mindazok a szülők, akik bedőlnek a hamis agitációnak, és rózsaszínű távcsövön néznek gyermekük vagy gyermekeik jövőjébe, rájönnek: a „csőlátás" egyenlő a körültekintés hiányával, melynek szomorú következménye lehet, amit úgy nevezünk, az identitás vagy a nemzeti tudat elvesztése. Ha már mindenképpen ki akarnak radírozni bennünket a nemzeti szent cél érdekében, legalább mi magunk önként ne segítsük elő az asszimilálódást! SONKOLY TIBOR Szőgyén tér és a történelmi városháza. Jó lenne, ha folytatni lehetne a Nádor utca és a Vármegye utca felújítását egészen a Kossuth térig, így igazán megszépülne a belváros, s nekünk, őshonos komáromiaknak ez szívügyünk. MÓROCZ SÁMUEL Komárom Farsangi jelmezbál volt községünkben. Idegen fiatalok is eljöttek a mulatságra, akikről nem mondhatjuk azt, hogy szolidan viselkedtek. A bálról távozva Maďari za Dunaj kiáltásokkal megdöngették a kapukat, majd a község előtti Beretke feliratú táblát letörték, és a Sajóba dobták. A község polgárai elítélik a fiatalokat, akik rossz bizonyítványt állítottak ki magukról. K. T. Beretke ... Olvasom,, hogy Oľga Keltošováminiszter asszony pert indítványozott rágalmazásért, titkok kiszolgáltatásáért, mert kiderült, és napilap ezt közölte is, hogy miniszterként prémium címén 944 ezer koronát fizetett ki. Csakhogy ő, elfoglaltságra hivatkozva, nem jelent meg a tárgyaláson. Pedig ha Emlékezzünk! Március idusa közeledtével em-. lékezzünk a márciusi ifjakra és azok egyik vezérére, Petőfi Sándorra, a nagy költőre és szabadságharcosra s a többi névtelen hősre. Emlékezzünk a dicső forradalmi napokra, melyek forradalmi lázában írta meg Petőfi a Nemzeti dalt. Erről jut eszembe a Pozsony-Ligetfaluban felállított Petőfi-szobor. A március 15-ei ünepségek előtt évente „valakik" nagy kitartással megcsonkítják a szobrot, gondolván, hogy legalább így nyilvánítják ki véleményüket az ünnepség ellen. Petőfinek és a magyar szabadságharc többi hősének emléke közel másfél évszázad távlatából sem vesztett fényéből, sőt mind jobban ragyog és erősödik. Ezért március 15-én egy szál virággal és gyertyával adózzunk emléküknek a tiszteletükre emelt emlékműveknél. özv. PETŐCZ KÁLMÁNNÉ Komárom Pusztába kiáltott szó?! Még 1993 novemberében rokkanttá nyilvánítottak, azonban az első rokkantsági nyugdíjat csak 1994 február végén vehettem kézbe. Hogy addig miből éltem? Mit érdekelte ez a biztosító munkatársait! Úgy látszik, hogy az idei évben sem akarják meghazudtolni önmagukat. Ugyanis annak ellenére, hogy rendszeres orvosi és kórházi kezelésben részesülök (tehát nem szimulálok!), a januári hónapra járó nyugdíj - az általuk megállapított összeg - csak mintegy egyharmadát küldték el. Mivel ez az összeg arra sem elegendő, hogy az alapélelmiszereket megve hessem, nemhogy a lakbérre, a villanyra, a fájdalmaimat enyhítő gyógyszerekre jutna belőle, ezért a cse kélyke összeg átvétele után azonnal ajánlott levéllel fordultam a biztosítóhoz, reklamálva a dolgot, és egyben magyarázatot is szerettem volna kapni a miértre. Mivel jó ideig nem válaszoltak, ezért a Munkaügyi és Szociális Minisztériumhoz folyamodtam írásban, a segítségüket kérve ügyem tisztázására. Azonban ott is süket fülekre találtam. Azon felül, hogy nagyon elkeserítő a helyzetem, bizony nagyon is megrendült a bizalmam nemcsak az említett intézmény, hanem az új kormány iránt is. Az a meggyőződésem, hogy az arra illetékesek nemhogy szőnék a szociális hálót, hanem csápjaikkal szaggatják azt, hogy minél több polgár hulljon át rajta! NAGY ANDRÁS, Szimő Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat Is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet Köszönjük olvasóink bizalmát) és várjuk további leveleiket valaki az igazát akarja bizonyítani, akkor miniszterként is meg kell jelennie a bíróság előtt. Felmerül a kérdés: a miniszter asszony saját zsebéből fizette ki azt az összeget? Hiszen az államkassza üres. Szeretném, ha megpróbálna egy hónapig 2800-3200 koronából megélni. Megtaníthatna sokunkat arra, hogyan lehet ezt a pénzt beosztani! P. K. Tallós A Csemadok vezetősége és az önkormányzat ismét megrendezte a hagyományos borversenyt. A falu gazdáinak jobbnál jobb borait a zsűri és a közönség bírálta el, majd hangulatos batyubál következett, melyen a kiváló zene mellett hajnalig szórakoztak a kőhídgyarmatiak. JUHÁSZ IRÉN Kőhídgyarmat ... Örülünk, hogy ajelenlegi nehéz helyzetben is találtak módot arra, hogy a komáromi kórházban megnyissák a 3. sz. szemészeti rendelőt a diabetikusok részére. Tudjuk, hogy a cukorbetegség már népbetegségnek számít. Azt, hogy milyen kóros elváltozásokat okoz más szervekben, főleg a Vanak szervezeteink, talán már vállalkozóink is, akik igyekeznek összegyűjteni a vas-, fém-, réz-, papír-, textil- és egyéb hulladékot. Persze ezeken kívül még rengeteg hasznosítható másodlagos nyersanyag válik a tűz martalékává, illetve csúfítja környezetünket. Itt van az üveg! Mennyi alapanyag, pénz, munka rejlik a szemétdombpkra került üvegek mögött! A sör vagy üdítőitalok palackjait, ha sokszor nehézségekkel is, de vissza lehet vinni az üzletekbe, ám a többit már nem. Valóban, miért nem veszik vissza az üzletek számos szeszes ital üvegét? Vagy itt vannak az orvosságok üvegecskéi. Sok száz fajta üveg megy így fölöslegesen veszendőbe. A közelmúltban a lakásomtól vagy öt kilométerre vettem egy üveg bort. Adtak hozzá szemben, azok tudják a legjobban, akik ezzel a betegséggel élnek. Ugyanis a cukorbetegséggel együtt lehet élni, csakhogy gyakori orvosi ellenőrzés mellett. Különösen fontos a szemészeti megelőző és gyógyító munka. Ismer

: vén a szemészeti rendelők megterheltségét, a diabetikusok szűrővizsgálatait ott nehéz lerine elvégezni. Ezér jelent külön örömet az új rendelő megnyitása. PAUER GYÖRGYI Komárom Ha Kamocsa felől közeledünk Érsekújvár felé, rögtön a város szélén jobb oldalon egy nagy szemétdomb éktelenkedik már régóta. Jó lenne, ha nemcsak az idelátogatók figyelnének fel erre a csúnya látványra, hanem a város vezetői is észrevennék és eltávolítanák. HOSTINA IRÉN Komárom A járási hivatal és a mellette lévő „báróház" szimbolizálja városunk lakosai számára az idők változását. A háború után sokféle célt szolgált a két épület. Volt hivatal, iskola, bölcsőde, leghosszabb ideig gyerekkórház. Hóegy kis cetlit, amellyel visszaváltható az üres palack. Ez a bürokrácia csúcsa! Az üzletben kiírnak egy papírt, nekem meg kell azt őriznem az erszényemben, majd visszavinni az üveget az öt kilométerre lévő üzletbe. Pedig lakásomtól vagy száz méterre van egy hasonló üzlet, csakhogy ott nem veszik vissza. Mondhatnák, kis ügyről van szó. Csakhogy éppen az ilyen kicsiségek teszik kellemetlenné az emberek mindennapi életét. Jó lenne, ha az illetéke*sek éppen az ilyen ügyekkel foglalkoznának. Talán akkor minden másodlagos nyersanyagot is hasznosítanának, így a különféle üvegek százezreit, millióit is, ami a társadalom szempontjából 'bizony óriási értéket képvisel. IVÁN SÁNDOR Kassa napokkal azelőtt áthelyezték a kórházat. Építőmunkások elvégezték az átalakítást, és a közelmúltban elkezdte működését a munkahivatal. Elegáns függönyök kerültek az ablakokba, és a kevésbé elegáns ügyfelek sűrű vendégei lettek a háznak. Mi, akik az utcában lakunk, elszoruló szívvel szemléljük a csüggedt embereket. Olykor hármas sorokban állnak az udvaron. Jaj de sokan vannak! Jó lenne remélni, a báróház tisztviselőinek idővel úgy el

1 fogy a munkájuk, hogy olyan gondtalanul élnek majd, mint annak idején a báró házaspár! GYŐRI SAROLTA Szepsi ... Manapság sok a munkanélküli. Egyesek azonban még rájuk is irigyek. Névtelen leveleket ir kálnak a munkaügyi hivatalba, pedig mi nem azért vagyunk otthon, mert nem akarunk dolgozni. Akiknek idejük van a levélírásra, nyilván szintén munkanélküliek, tehát egy cipőben járunk. Igazán találhatnának hasznosabb időtöltést. CZENE JÚLIA Ragyolc A VÁGFÜZESI KÉPVISELŐ-TESTÜLET ÚGY DÖNTÖTT- ÚJ SZÓ, 1995. 3. 2. Minden a polgárt terheli? Az elmúlt öt esztendő alatt ugyan történtek változások, de lépten-nyomon tapasztalhatjuk, hogy a minőség és az adófizető polgárok javára majdnem semmi. A kisfiú az önkiszolgálóban mondjuk zsebre vág egy csokit, elbliccel egy villamosmegállót. Ám mihez kezdjen az a beteg, akinek hiányzik mondjuk egy ötkoronása a gyógyszeréhez, vagy az a szülő, akinek két gyereke óvodás, ami négyszáz-ötszáz korona töbletkiadást jelent a családnak, de az apa keresete,,egy fillérrel sem emelkedett? Nagyon szép, hogy Vágfüzes képviselő-testülete segít a szülőkön, de egy közepes városka költségvetése bizony megérezné, hogyha a vágfüzesiek példáját követnék, és vállalnák az óvodások gondjait... A minap én mentem az óvodába fiunkért. Távozóban az óvónéni kezünkbe nyomta a pénzesutalványt, és arra kért, hogy mielőbb egyenlítsük ki. így hát utunkat a posta felé vett ük, ahová fiam nagyon szeret elkísérni, mert útba esik két cukrászda, meg ugyanannyi önkiszolgáló, ami azt jelenti számára, hogy egyik vagy másik csapdájába sikerül majd besétálnunk. Szóval a postát lerendeztük, de valami mellbe vágott, mégpedig a 200 korona utáni portó, azaz 7 korona. Gondolkodni kezdtem, mert a gyerek étkeztetéséért járó, külön csekken befizetett pénzért is majd elkérnek egy hetest. Ez évente összesen 168 korona lesz. Szóval az állam bácsi évenként 168 koronával megvág engemet. Nagyon furcsa dolog az, amikor az állami posta az államnak befizetett pénzt csak az állampolgár terhére hajlandó eljuttatni az államkasszába. Oh, szegény állam! Szegény polgárok gyermekei! De megérdemeljük, ha azokra szavaztunk, akik bennünket sújtó törvényeket alkotnak az ország parlamentjében. MOTESIKY ÁRPÁD Ver

ebély Igy utazunk Bárhogy is nézem a dolgokat, Szlovákiában semmi sem akar olajozottan működni. Nem kivétel ez alól a tömegközlekedés sem. Ha már egyszer a viteldíjért a régi ár négyszeresét fizetjük, elvárnánk, hogy a buszok a menetrendnek megfelelően közlekedjenek. Többször előfordult már, hogy egy bizonyos vonalon közlekedő járat akár nyolc(!) perccel is elindult korábban, mint ahogy az a menetrendben szerepel. így aztán ha nem indulunk el időben otthonról, hát bizony előfordul, hogy a megállónál a busznak már csak a hűlt helyét találjuk. Jobb esetben valamilyen módon meg tudjuk állítani a buszt. Örömünk még ekkor is korai. Fennáll a lehetősége, hogy a sofőr kioktat, hol is található a megálló. Szólunk neki, hogy majdnem tíz perccel korábban elindult? Megtehetjük. A végén úgyis nekünk lesz lelkiismeret-furdalásunk, mert képes lesz megsértődni, amiért beleszóltunk a munkájába. Délután az autóbusz-pályaudvaron, hazafelé tartván. A busznak már öt perce el kellett volna indulnia, de a sofőr a parkolóban vitatja meg rég nem látott ismerősével az azóta eltelt idő eseményeit. Most fordított a helyzet. Reggel az volt a baj, hogy túl korán jött, most az a baj, hogy késik. A közmondás azt tartja: Rend a lelke mindennek. Ez a buszra is vonatkozik! KOVÁCS SÁNDOR MAD To a I ett p a p í r-f o gy a sztá s Nem is fejezhették ki jobban a kormány gazdaságpolitikája iránti bizalmukat. Pavel Jakubec rajza