Új Szó, 1995. március (48. évfolyam, 50-76. szám)

1995-03-01 / 50. szám, szerda

rsj

újszö SZÜLŐFÖLD 1995. február 28. MARCELHAZA Kultúrák ütközőpontjában A Komáromtól északkeleti irányba mintegy 18 kilométerre található Marcelháza község talán nem szorul különösebb bemutatásra. A település zöldségtermelői országszerte híresek ügyességükről és munkabírásukról. Nem tudom, igaz-e amit a marcelháziakról beszélnek, de mindenesetre kifejezi az ott élők néha túlzásba vitt igyekezetét, a szomszéd túlszárnyalásának óhajtását. Szóval, az a hír járja, ha kora tavasszal eljön a fóliavasalás ideje, akkor a marcelházi utakat kénytelenek lezárni, ugyanis a hatalmas fóliasátrakat a gazdák csak az utcán tudják összevasalni. Amikor nemrég Marcelházára vitt az utam, már nem találkoztam azzal a faluszéli kérdőjellel, amelyet még a magyar megjelölés erőszakos eltávolítása után állíttatott a község önkormányzata. A kérdőjel helyén ottjártamkor az egységesített kék-fehér magyar megjelölést találtam. - Ezek szerint Marcelháza önkormányzata elégedett a helységnevek magyar megjelölésével? - kérdeztem Soóky Gál László polgármestertől. - Az önkormányzat ugyan nem elégedett ezzel a megoldással, de úgy gondoljuk, hogy valamit mégis sikerült elérnünk. Még akkor is, ha a magyar megjelöléseket sokkal inkább a komáromi nagygyűlésnek tulajdonítják és nem a marcelháziak figyelmeztető helytállásának. - Ha azt mondom, hogy Marcelháza gazdag község, ez mennyire fedi a valóságot? - Ha a gazdaság megítélésében a község kasszájába befolyt összegeket vesszük alapul, akkor azt kell mondanom, hogy Marcelháza semmivel sem gazdagabb, mint a többi környékbeli falu. Ráadásul még az egyébként nekünk járó ingatlanadót sem tudjuk behajtani maradéktalanul. Ha azonban azt figyeljük, hogy jövedelemadó gyanánt a falu lakosai milyen mértékben gazdagítják az államháztartást, akkor egy egészen más képet kapunk. Éppen ezért számunkra sokkal megfelelőbb lenne, ha a jövedelemadó nem az állam, hanem a községi önkormányzat hatáskörébe tartozna. Ha ílyképpen az emberek a községi kincstárt gazdagítanák, akkor akár két év alatt játszi könnyedséggel felépítenénk a község szennyvíztisztító állomását, s nem kellene állandóan állami támogatásért folyamodnunk és várni, hogy a hivatalok mikor fogadnak kegyeikbe. Ha az állam a jövőben nem változtat jelenlegi adópolitikáján, a községek csak túlélésre rendezkedhetnek be. - Noha a legutóbbi népszámlálás alkalmával Marcelházán csupán 69-en vallották magukat romának, azért a környéket ismerők tudják, hogy számuk ennél jóval több.... - Marcelházán a roma lakosok száma bizony már elérte a 10 százalékot, ami hozzávetőlegesen 400 egyént jelent. Ez a szám óhatatlanul magában hordozza a vagyonbiztonság romlását. Annak ellenére, hogy a községnek saját rendőrei vannak, mégis előfordulnak lopások, vagy pedig a szomszéd falvakat látogatják. Jelenlétüknek és magatartásuknak köszönhetően ma már egyik marcelházi vendéglőben sem lehet kulturáltan megvacsorázni, netán vendégeketfogadni. - A község nem kevés fiataljának mekkora beleszólása van az önkormányzat ifjúsági politikájába? - Marcelházán létrehoztuk az ifjúsági önkormányzatot, elsősorban azért, hogy a fiatalokat is bekapcsoljuk a 24-tagú képviselőtestület munkájába. Öt fiatal tanácskozási joggal rendelkezik, tagjai a költségvetési, kulturális és szociális bizottságoknak. Ők mondják meg, hogy mire van szükségük, igya pénzelosztás remélhetőleg jóval igazságosabb, mintha nélkülük döntenénk. Úgy látom, hogy a fiatalok részéről egyre nagyobb igény mutatkozik a különféle sport és más jellegű rendezvények megszervezésére. Csak az első lökést kellett megadnunk, s most már maguk jönnek a jobbnál jobb ötletekkel. - Tavaly Marcelháza önkormányzata pályázatot ín ki egy a zsitvatoroki békekötés emlékére felállítandó emlékmű megtervezésére és elkészítésére. Hol tan ma a pályázat? - A beérkezett pályaművek közül megítélésem szerint legalább öt olyan akad, amely elbírálásra alkalmas. Marcelházán már kiválasztottuk a számunkra legelfogadhatóbbat, jelenleg a többi, a pályázat kiírásához csatlakozott önkormányzatok döntéseire várunk. Ha minden érdekelt fél döntést hoz, nyilvánosságra hozzuk a pályázat eredményét. Egyébként a mintegy 2 millió koronás költségvetéssel számoló emlékmű finanszírozásába az érintett országokat is szeretnénk bevonni. A budapesti török nagykövetség részéről nagyon pozitív hozzáállást tapasztaltunk, ötletünk remélhetőleg Ausztria és Magyarország kormányainál is kedvező fogadtatásra talál. Hiszen az emlékmű egy zarándokhely is lehetne a kultúrák és különféle politikai áramlatok ütközőpontjában. KOSÁR DEZSŐ GUSZONA Elszalasztott lehetőségek A máskor oly barátságos vidék komoran fogadott. A Fülek felől fújó hideg szél fekete fellegeket terelgetett Guszona fölé. A Bucsony-hegy lábánál fekvő község közel ötszáz ember otthona. A polgármester, Fodor Zoltán úgy tudja, a hegy a falu névadója: a községet évszázadokkal ezelőtt Bucsonynak, később Bucsonyának hívták, s csak nem régen nevezik Guszonának. A krónikák szerint Guszona ősi királyi birtok, amelyet a mohácsi vész után felesége révén Zapolyai János kapott meg, aki a lengyel király lányát, Izabellát vette feleségül. A vagyonon később vitézségükért köznemesi rangra emelt huszárkapitányok osztoztak, akik jobban értettek a kardforgatáshoz, mint a földműveléshez. A vagyont eltékozolták, kártyán eljátszották, mint például Szakái István, aki Madách Imre és Fráter Erzsébet lányát, Ilonkát vette feleségül. A faluban élő legenda szerint az asszonynak viszonya volt egy bizonyos Halmos jegyzővel. Halmos egy éjszaka kártyán Szakái minden vagyonát elnyerte. Az utolsó játszmára Halmos feltette az addig elnyert vagyont, a huszárkapitány pedig a feleségét. Halmosnak kedvezett a szerencse, elnyerte Szakái feleségét is. A legenda szerint a jegyző nem maradt tovább a faluban, elköltözött, de vitte magával Ilonkát is. Halk kopogás után egy férfi lépett be a polgármesteri irodába. Fazekas András vagyok - mutatkozott be. A sokat tapasztalt és olvasott ember rendkívül jól ismeri a falu történetét. - Nem élt itt könnyen a nép soha - mondta. Az ötvenes években megalakították a szövetkezetet, amely i 976 ban állami gazdaság lett. Azóta egy silógödör nem sok, annyit sem építettek ide. A változás után szerettünk volna egy önkéntes társuláson alapuló szövetkezetet létrehozni. Akkor úgy tudtuk, hogy 1992-ben privatizálják az állami gazdaságot. Nem úgy történt. A gazdaság mindent felélt, eladósodott, pedig annak idején tekintélyes vagyonnal rendelkezett. Tavaly, amikor Koncoš úr lett a mezőgazdasági miniszter, még tettünk egy kísérletet, ő sokáig dolgozott az állami gazdaságban, mint üzemgazdász. Levelet fogalmaztunk meg, amelyben kértük, gyorsítsa meg a gazdaság privatizálását. Választ sem kaptunk. A kilencvenkettes és kilencvenhármas év több szempontból is meghatározó volt a falu életében. Nemcsak azért, mert elmaradt az állami gazdaság privatizációja, hanem azért is, mert a község két kőbányája bezárt. Erről Fodor Zoltán polgármester tájékoztatott. A lakosság nagy része a helyi bányákban kereste kenyerét, éppen ezért akartam valamilyen módon rávenni a plzeni üzemeltető céget, hogy ne állítsa le a kőfejtést. Nem sikerült, a Kavex bányát bezárták, sajnos, nem sokkal később a losonci Šandula cég által üzemeltetett bányánk is hasonló sorsra jutott. Tárgyalásainknak köszönhetően azonban a közeljövőben valószínűleg megindulhat a kitermelés. Ez nagy segítség lesz a számunkra, hiszen a férfiak zöme újra foglalkoztatva lesz. Egyébként akad bőven dolga az önkormányzatnak. Most fejezték be az utak aszfaltozását, a ravatalozót, s kellene a pénz az újabb tervek megvalósításához. De az állami gazdaság, vagy ahogyan legújabban hívják, a Pol'noriso nem fizet. - 865 ezer koronával maradt adósunk - folytatta a polgármester. - Mivel nem fizették a tartozást, nem lettek jogosultak az állami dotációra. A gazdaság vezetőivel kidolgoztunk egy fizetési rendszert, hogyan törlesztik majd adósságukat. Ezt szerződésbe foglaltuk, amelyet kölcsönösen elfogadtunk. A Pol'noriso az állami dotációt megkapta, a pénzt el is költötte, de az adósság törlesztéséről megfeledkezett. Pedig rengeteg helye lenne a pénznek. Az önkormányzat a közelmúltban úgy határozott, hogy az óvodás gyermekek után felvállalja a szülőkre háruló üzemeltetési költségeket. Mindén eszközzel szeretnénk megtartani az óvodánkat, hiszen azzal tisztában vagyunk, ha egyszer megszűnik, talán soha többé nem nyílik újra meg. A polgármester továbbá elmondta, hogy a kultúrházhoz szeretnének szociális helyiségeket és egy konyhai részt építeni, amelyet lakodalmak alkalmával igénybe vehetnének a polgárok. S noha ma még kilátástalannak tűnik, a klenóci vizet is szeretnék a helyi vízhálózatukra rákapcsolni. Ahhoz persze kevés a Pol'noriso tartozása. Még akkor is, ha egy összegben, azonnal kifizetné. F. 0. RAKOTTYÁS Mellékállásban polgármester A község eredete a szájhagyomány szerint a 15. századra vezethető vissza. Az ősi falu, Kápolna néven, ennél lényegesen korábban, Uzapanyit és a jelenlegi település között épült. A pontos helye ma sem ismert. Annyi azonban bizonyos, hogy a falu a jelenleginél lényegesen nagyobb volt, lakosainak a száma elérte az ezer főt. A nagybalogi vár ellen irányuló török támadásokat háromszor verték vissza a védők, de a túlerővel szemben tovább nem tudták tartani a bástyákat. A vár elesett, és a török pusztítani kezdett a vidéken. Felperzselte a templomot, lerombolta a falvakat, a lakosság elmenekült. Kápolna lakóinak egy része a közeli mocsaras, füves, rekettyés területen talált menedéket a törökök elől. A völgykatlanban sárkunyhókat építettek, s ezekben laktak. Amikor a török uralom megszűnt, az emberek nem költöztek vissza Kápolna községbe, hanem maradtak a füzesben kialakított településen. A település később a rekettyebokrokról kapta a nevét, ma Rakottyásnak hívják. A szebb napokat is látott településen Máriássy gróf kastélyt építtetett, amelynek ma már a nyomai sem látszanak, a parkjában pedig a Bátkai Állami Gazdaság épített bérházat munkásainak. A községet nagyobbrészt reformátusok lakják. Fatemplomát 1921-ben lebontották, helyébe többszöri próbálkozásra, az 1968-as eseményeket követően sikerült közadakozásból felépíteni egy újat. - Az 1968-as politikai fordulatot kihasználva a falu és az egyház vezetői megszerezték az építkezési engedélyt, és 1969-ben Dobos Béla református lelkész, valamint Derencsényi Kálmán gondnok vezetésével elkezdődött az építkezés - tájékoztatott Boros Éva, a falu polgármestere. - A munkálatok 1971-ben fejeződtek be, novemberben felszentelték az új templomot. A község 1964-től egészen 1990-ig közigazgatásilag Uzapanyithoz tartozott. Építkezési engedélyt nem adtak ki, a fiatal családok elköltöztek a faluból. Az alapiskola, amely 1911-ben alakult, 1978-ig működött. Az épület 1979-től kereken tíz éven át az óvodásoknak adott helyet. Azóta se óvoda, se iskola nem üzemel. A politikai fordulat után a falu lakossága önálló önkormányzatot hozott létre, az első helyhatósági választásokon Boros Évát választották polgármesternek. A második helyhatósági választásokon is ő került ki győztesen. - Tősgyökeres rakottyási vagyok - mondta magáról -, a polgármesteri funkciót mellékállásban töltöm be. Főállásban a Rimaszombati Járási Hivatal pénzügyi osztályán dolgozom, s mivel a falut csak 247-en lakják, a komolyabb problémákat családonként megbeszélhetjük. így a földtörvényből adódó lehetőségeket külön-külön vitattuk meg a földtulajdonosokkal. Most ott tartunk, hogy a községben, kevés kivétellel, mindenkinek rendezve van a földje. Az elmúlt években megépítettük a temetőutat, felújítottuk a temetőt övező kerítést, és kutat is ásattunk ott. Elvégeztettük a helyi hangosbeszélő teljes javítását, új központot vásároltunk, mert a régi már elavult volt. Sikerült a közvilágítást felújítani, körülkerítettük a templomot, és a templomépítők, valamint a II. világháborúban elesettek emlékére egy-egy márványtáblát helyeztünk el a templomban. A rimaszombati villanytelep dolgozóinak a segítségével pedig éppen a napokban kaptunk egy új trafóállomást. Ezek után bővülhet a villanykazán-tulajdohosok száma a községben. A faluban most aránylag sok fiatal él, igyekszünk is a kedvükben járni. A mi vidékünkön a mezőgazdaságból kell(ene) megélni, egyre többen veszik is ki a földet. Főleg azok a fiatalok, akik nem találtak más munkalehetőséget, és éreznek erőt, tehetséget a földműveléshez, az állattartáshoz. A polgármestertől többek között azt is megtudtuk, hogy az elkövetkező időszakban újabb nagyobb beruházásba fognak, fel szeretnék építeni a ravatalozót. FARKAS OTTÓ NEMESKAJAL Sikerül hagyományt teremteniük? Három éve, amikor Nemeskajaion visszahívták tisztségéből a polgármestert, az Együttélés egyetlen jelöltje, Kosztolányi Tibor került a helyébe. A tavaly novemberi választásokon már ötödmagával pályázta meg a posztot, ezúttal az EPM és az MKDM közös jelöltjeként, és a legtöbben ismét rá voksoltak. Marad a minimum A beruházási tervek közül a polgármester elsőként a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítését említette - a gázt már tíz éve bevezették a faluba de hogy lesz-e rá elég pénz, az még kérdéses, hiszen az állam egyre jobban megnyirbálja a községek lehetőségeit. - Az eddigi ötmilliós évi költségvetéssel szemben az idén 1-1,2 millióval kevesebbel számolhatunk - közölte a polgármester. - Tavaly kiszámítottuk, hogy mennyi lenne a község létminimuma, valószínű, hogy nem lesz ennél több pénzünk. Ha nem változnak az anyagi feltételek, akkor ebben a választási időszakban csak a tisztítóállomást tudjuk felépíteni. A polgármester szerint Szlovákiában sokkal kevesebbet fordíthatnak az önkormányzatok falufejlesztésre, minta környező államokban. Magyarországon például helyi falufejlesztési alapokat hoznak létre. - Nálunk ilyen kezdeményezésbe még nehéz bevonni a lakosságot - vallja Kosztolányi Tibor -, de ez is terveink között szerepel. Ezenkívül egy homokbánya létesítésével is számolunk a falu határában, mert valahogyan növelni kell a jelenleg csak adókból befolyó községi bevételt. Az előző választási időszakban elért eredmények közül elsősorban a vízvezeték-hálózat befejezése említésre méltó, de az önkormányzat igyekezetét dicséri az is, hogy - részben közadakozásból, de legfőképpen községi pénzből - felújították a katolikus templomot, és tavaly hozzákezdtek az evangélikus templom rekonstrukciójához is. 1992-ben a helyi temetőben felavatták a világháborús hősök emlékművét. Amfiteátrum törmelékből Sok községhez hasonlóan Nemeskajalon is nagy problémát jelent a kommunális hulladék, a helyi ideiglenes szeméttelepre vannak utalva. Jóllehet a hulladéktároló hiányzik, a hulladékgyűjtés módjában elöl járnak a kajaliak - ők már megkezdték a szeparált hulladékgyűjtést. A község minden hulladékot átvesz a lakosoktól, csak azt kéri tőlük, ne keverjék a vasat az üveggel, az ételmaradékot a papírral stb. Még az építkezési törmeléket is átvették, és abból a falu melletti halastó partján egy mesterséges dombot alakítottak ki úgy, hogy azt később a szabadtéri színpad nézőterévé alakíthassák. A színpad megépítésére egyelőre nincs pénze a községnek, de a dombot már az idén is kihasználták - a gyerekek nagy örömére szánkázásra is nagyon alkalmasnak bizonyult. A szabadtéri színpadot szeretnék még az idén megépíteni, és már programot is terveztek oda: Kajali Kulturális Napok néven szeretnének hagyományt teremteni. Egy másik kulturális terv is szerepel az önkormányzat programjában: egy tájházat szeretnének létrehozni. Persze ezt csak kis lépésekben tudják megvalósítani, hiszen sokkal fontosabb beruházások is vannak. Az épület berendezési tárgyai azonban már összegyűltek. A tervek közül mindenképpen meg kell említeni a készülő falutévét - a községházán már készen álló kis tévéadón helyi műsorokat fognak sugározni. Támogatás óvodának és szülőnek Nemeskajaion két alapiskola van, a magyar nyelvűt kétszer annyian látogatják, mint a szlovákot, de mindkét iskolában csak a negyedik évfolyamig tanítanak, a nagyobbak Galántára járnak iskolába. Azokban a családokban, ahol óvodáskorú gyermekek vannak, nagy gondot jelent a szülők anyagi hozzájárulásának megemelése. Az önkormányzat húszezer koronás támogatást ad az óvodának, és az ötévesek szüleinek többletköltségeit is átvállalja. Problémát jelent a helyi egészségügyi központ működése is, sajnos, nincs helybeli orvos - mint ahogy saját papja sincs a falunak és csak bizonyos napokon van orvosi rendelés. - Ezen akkor tudnánk segíteni, ha miénk lenne az egészségügyi központ épülete.. Mi az épületet Z akcióban építettük, és nem vagyunk hajlandók azt még egyszer megfizetni - ismertette álláspontját a polgármester. A nemeskajaliak a nemzetközi kapcsolatokat is ápolni kívánják. Az önkormányzat tavaly felvette a kapcsolatot a Pécs melletti Magyaregregy falucskával, és tavaszra már a két falu nyugdíjasklubjainak a találkozóját tervezik. Egyébként a mintegy kétszáz ta gú nyugdíjasklub Nemeskajaion az egyik legaktívabb szervezet. A fiatalokról ez, sajnos, nem mondható el, ők a kultúra terén nem nagyon aktívak, de ennek az állapotnak a javítását is szolgálná a már említett Kajali Kulturális Napok létrehozása. GAÁL LÁSZLÓ