Új Szó, 1995. március (48. évfolyam, 50-76. szám)

1995-03-30 / 75. szám, csütörtök

[GJ ÚJ sz

ó Az utolsó séta Békés, felhőtlenül boldog ünnep: 1994 karácsonya. Együtt volt az egész család, a kisfiúk egy gyermekfilmet néztek a televízlóban. Az utcán sűrű pelyhekben hullott a hó. Délután 4 óra körül a nyolcéves Daniel lekéredzkedett a közeli Játszótérre. Többé nem tért haza. Holttestét két nappal később egy Berlintől mintegy 50 kilométerre levő szeméttelepen találták meg. BUNUGYEINK 1995. március 30. NEGYSZEMKOZT EGY „VALLALKOZOVAL" A golf is vonz... Az asszony a lakás közelébe érve mindig felgyorsította lépteit. Örömmel töltötte el a tudat, hogy hazaért. Az előszobába érve tekintete elsőként a falon csüngő családi fényképre esett. Mind együtt voltak a fotón: ő, a 29 éves Kerstin Bayer, két gyermek édesanyja, élettársa, a 39 éves Bernd Casper, előző házasságában született nyolcéves fia, Daniel és közös gyermekük, a hároméves kis Stephanie. A hazatalálás, a felhőtlen boldogság pillanatai. Irtózatos percek A szobaajtóhoz érve mindig bosszankodott egy kicsit, mert az üveget Daniel sűrűn teleragasztotta újságokból kivágott színes képekkel. Ám gyermekei iránt érzett szeretete hamar lelohasztotta a mérgét. Mostanában könnyes szemmel, elfogódottan áll, amikor a karácsony előtt néhány nappal felragasztott utolsó képre, egy tűzpiros Toyota Corollára pillant. A kis Daniel utolsó csínytevése... Az élénk, örökmozgó fiúnak karácsony másnapján, délután kedve támadt a friss, puha hóban egy kis futkározásra. Édesanyja szigorúan megparancsolta, hogy a berlini Kottvitzstrassén levő, lakásukhoz közel eső játszótérnél messzebbre ne merészkedjen. Lelkére kötötte azt is, hogy hat órára, a vacsora idejére hazavárja. Az óramutató már jóval túllépte a hatos számot, de a kisfiú még nem érkezett meg. A mostohaapa kerékpárra ült, hogy előkerítse az engedetlen gyermeket. Végigkerekezett a játszótéren, de sehol sem találta. Benézett néhány szomszédhoz is, abban a reményben, talán valamelyik pajtása egy kis videózásra csalta. De sajnos, hiába csengetett be a szomszéd lakásokba. Az anya 20 óra 40 perckor bejelentette a rendőrség ügyeletén a gyermek eltűnését. Két, félelemben és reménykedésben töltött nap következett. A lidércnyomás A harmadik nap reggelén egy rendőrtiszt rossz hírrel érkezett. Az anya zokogva azonosította a fénykép alapján Vandái módon felforgattak egy győri, belvárosi lakást, s megerőszakoltak egy tizenhárom éves gyermeklányt. Hogy pontosan ml Is történt azon a szörnyű éjszakán, csak találgatni lehet. Egy biztos. A sértett - nevezzük Csillának - a rettenet száz percét élte át azon az ágyon, amely egyébként édesanyja fekhelye. Anyu aznap éjszakás volt, este hattól reggelig dolgozott. Nem akartam otthon egyedül maradni, inkább elindultam megkeresni a nővéremet. Ismertem a baráti körét, nagyjából tudtam, hogy merre találom meg. Ekkor körülbelül este tíz óra lehetett. Az utcán találkoztam négy fiúval. Látásból már ismertem őket. Belém kötöttek, és erőszakkal elvették a kulcsomat. Egyszer sikerült ugyan visszaszereznem, de másodjára is elvették, aztán a lakásunk felé indultak. Tudták, hogy hol lakunk, mert az egyikük éppen velünk szemben lakik a szüleivel. halott kisfiát. Azután a halottasházban kellett ugyanezt megismételnie. A fájdalomtól őrjöngő asszonynak olyan volt az egész, mint a lidércnyomás. A szülőkkel folytatott beszélgetés során egy nagyon élénk, minden csibészségre kapható, vásott kölyök képe tárult a nyomozók elé.. Nemegyszer megnyomta valamelyik szomszéd csengőjét, de a bosszankodó lakók ajtónyitáskor már csak hűlt helyét találták. Ruházata azonosításakor tornacipőt, pólót, farmernadrágot viselt - hiányzott egy barna bőröv. A törvényszéki orvos szerint megfojtották, még az sem zárható ki, hogy a keresett öv az elkövetés eszköze. Szexuális bűntényre utaló nyomot nem találtak, sőt védekezés jelei bőrfoszlányok a köröm alatt sem voltak fellelhetők. „A tulajdon két kezemmel fojtanám meg" Gyötrelem, tanácstalanság, megannyi válaszra váró kérdés. - Ki lehetett ez az elvetemült ember? Miért éppen a mi kisfiúnkkal esett meg ez a szörnyűség? - sír az édesanya. A család nem tudja és nem is akarja titkolni mélységes fájdalmát. - Az a bitang elvesztette az élethez való jogát. A tulajdon két kezemmel fojtanám meg, ha elém kerülne. Nyugodtan Rálöktek a franciaágyra, és... Mivel attól féltem, hogy elvisznek valamit, utánuk eredtem. Nem gondoltam, hogy a dolog veszélyessé válhat, azt MINDENNAPI megírhatja - fakad ki keserűen a mostohaapa, a tragikus esemény részleteiről érdeklődő újságírónak. A család szinte teljesen biztos abban, hogy Daniel ismerte gyilkosát. Lehetetlennek tartják, hogy beszállt volna idegen autóba. Ám arról, hogy az elkövető barát, rokon vagy szomszéd lehetett-e, halvány sejtelmük sincs. A rendőrségen a kisfiú édesapját is kihallgatták. Pontosan négy éve látta utoljára a fiát. A nyomozás nagy erővel folyt, ez volt a harmadik - a közelmúltban elkövetett - felderítetlen berlini gyermekgyilkosság. A nyomravezetőnek 10 ezer márka jutalmat ajánlottak fel. Gunar Kebschull rendőrfőnök szerint harminc bejelentés érkezett, de a nyomozást sokáig egyik sem vitte előbbre. A kocogó vallomása Január 26-án este izgatott telefonáló jelentkezett a kerületi rendőrkapitányság ügyeletén. Thomas Vogel 38 éves mérnök szokásos esti kocogására indult. A Casper család otthonához közel eső játszótér mellett haladt el éppen, amikor egy gyanús alakra figyelt fel. A férfi egy, a téren keresztül sétáló, 12 év körüli kislányt akart megállítani, aki feltehetően nagyon megijedt, mert futásnak eredt. A magas, kopaszodó férfi, amikor észrevette a sportos öltözetű, lépteit lelassító Vogelt, mintha megrémültvolna. Futólépésben igyekezett a járdaszegély mellett álló autójához. Thomas Vogelnek volt még annyi ideje, hogy a rendszámot megjegyezze. A gépjármű-nyilvántartóban a forgalmi rendszám alapján azonosították a tulajdonost. Az 51 éves Julius Winter először mindent tagadott. A kihallgatás során azonban teljesen összezavarodott, és december 26-i délutánjával sem tudott kielégítően elszámolni. Lakásában a házkutatáskor megtalálták a bőrövet, amellyel megfojtotta szerencsétlen áldozatát. A gyilkossági csoport nyomozói azon fáradoznak, hogy kiderítsék aminek nagy a valószínűsége -, hogy a másik két kiskorú áldozat halála is az ő lelkét terheli-e. Julius Winter előzetes letartóztatásban várja a sorsát. A család elviselhetetlen fájdalmában talán az egyetlen vigasz, hogy szeretett gyermekük gyilkosa mindenért megfizet. A Neue Revue nyomán hittem, csak eltúlzott jópofáskodásról van szó. Szóltam, hogy menjenek el, de ők csak röhögtek rajtam, és azt hajtogatták, hogy éhesek és szomjasak. Az egyik bement a kisszobába, és ott randalírozott: egy üveg napolajat locsolt szerteszét a frissen vasalt ruhákra. Engem berángattak a nappaliba, rálöktek a franciaágyra, és ott... Egy mindig lefogott, a többi meg úgy... Kettőnek sikerült, a harmadiknak nem. Ő „csak rám feküdt". A negyedik fiú nem csinált semmit, csak ült az ágy szélén. A későbbi vallomásokból és a nyomozati anyagból kiderült, hogy a negyedik fiúnak korábban már volt szexuális kapcsolata Csillával, bár az édesanya úgy tudta, hogy kislánya még ártatlan. Az anya szerint ez a fiú adta Őszintén megvallom, nem nagyon hittem, hogy kötélnek áll, hogy beszélni fog tevékenységéről. Arról a „szakmáról", amely, azonkívül, hogy minden jó ízlésű ember megveti, még büntetendő is. De úgy látszik, B. R. 36 éves hivatásos stricinek jó napja lehetett, mert hellyel kínált, és nagylelkűen rám áldozott harminc percet. Előzőleg azonban még tett egy kísérletet, hogy lerázzon. Nagyot hörpintett italából, és nekem szegezte a kérdést: „Nem akarsz találkozni inkább egy csinos prostival? Ő az olvasók szempontjából biztosan érdekesebb lenne, mint én." Érvemre, hogy a „kurucokról" már számtalan írás jelent meg, de „oltalmazóikról" a nagyérdemű jóformán semmit sem tud, „kérdezz!" felkiáltással beadta a derekát. m Kezdjük talán azzal, hogyan lesz valakiből ilyen jellegű munkáltató? - Csak a magam nevében beszélhetek. Én tulajdonképpen a véletlennek köszönhetem karrieremet. Évekig sofőrként jártam az országot. Vezérigazgatókat furikáztam, és láttam, hogy a szállodában, miután lezuhanyoztak, első útjuk a bárba vezetett. Nem nehéz kitalálni, miért. A rendszerváltás után dílerségre adtam a fejemet, de ebből nem lehetett megélni. Később beálltam egy maszek nagykereskedőhöz, de tönkrement. Volt egy könnyűvérű barátnőm, aki míg én güriztem, fűvel-fával megcsalt. Neki egyszerűen a szex volt a hobbija. Én ezt a lányt kezdetben őszintén szerettem. Amikor rájöttem, hogy felszarvazott, dühömben agyon akartam verni. De aztán felötlött bennem egy sokkal okosabb gondolat. Ha már annyira szereti a férfiakat, ám legyen, de pénzért. Először hallani sem akart róla, de aztán sikerült rábeszélnem egy kísérleti hétre. Ha nem tetszik - mondtam neki -, abbahagyod. Dehogy hagyta abba! Egészen megszédült a sok valutától, amit pár nap alatt keresett. Hozzá kell fűznöm, Alica nagyon vonzó teremtés. Egy fél éven belül két kelet-szlovákiai cigánylegény felajánlott egy további lányt. Nem volt annyira attraktív, mint Alica, ám érti a szakmáját és szorgalmas. Nyolcszáz márkát kértek érte. Lealkudtam 600-ra. Jó üzlet volt. A harmadik, egyben utolsó védencem maga keresett meg. Akkor töltötte be 18. évét. Mi négyen jól összeszokott kis tím vagyunk. Persze, dolgozhatnék több lánnyal is, hiszen a hazulról elszökött 14 - 15 éves csitrik is az ötletet társainak, mondván, Csilla „mindenre kapható". Az ügy pikantériája, hogy az egyik vádlott egy jó nevű győri vállalkozó fia, aki sajtóperrel fenyegette a helyi napilapot, ha az írni mer az ügyről. ítélkezik a város közvéleménye is A fiát védő vállalkozó szerint ugyanis a „dolog nem úgy történt", ahogy azt Csilla beállítja. Úgy véli, sem erőszakra, sem kényszerítésre nem került sor, a kislány egyszerűen csak sorban lefeküdt a fiúkkal, szépen egymás után. Esküszik rá, hogy az ő jól nevelt fia nem lenne képes bűncselekményt elkövetni. A Rába-parti város tinédzseréitől azt hallottam, hogy „ez a csaj egy »rosszlány«, és nem kell a felkínálták már szolgálataikat, ám én szépen elküldtem őket a francba. Csakúgy, mint azt a kivénhedt, hatvan felé járó prostit, aki mindössze szállásért és étkezésért kivánt nálam dolgozni. m Nem tartod magad kizsákmányolnak? - Miért tartanám? A lányok önként vállalták, amit csinálnak. Mellettem biztonságban érzik magukat. Tudják, hogy én garantálom a rendes ügyfeleket és a jó keresetet. Nem kell félniük, hogy valami szadista állatra akadnak, esetleg valaki elvágja a torkukat. Oltalmam alatt a konkurenciával sem gyűlik meg a bajuk. m A közvélemény úgy tartja, a stricik „nehéz fiúk", akik ügyesen használják a kést, a pisztolyt ... Valós ez a jellemzés ? - Nem tagadom, hordok magamnál stukkert. A fegyverviselési engedélyt még vállalkozó koromban szereztem. A fegyver az éjszakában biztonságot ad. Szerencsére egyszer sem volt rá szükségem. Késem nincs. Ha netán bunyóra kerülne a sor, itt a boxer. De hozzá kell tennem, nem szeretem a verekedéseket. • Nem rontja az üzletet az AIDS-veszély ? - Azt hiszem, ennek a kórnak-legalábbis nálunk - nagyobb a füstje, mint a lángja. A fiatal lányok iránti kereslet nem csappant, sőt! Az óvszer használata elegendő védelmet nyújt. Olykor előfordul, hogy valaki anélkül kívánja a szexet. A lányok szíve joga, hogy reszkíroznak-e, vagy sem. Az összeg ilyenkor a duplája. Ebből persze lemennek az orvosi vizsgálat költségei. Erre nagyon ügyelek. m Kik az ügyfelek, és hogy szerzi őket ? - Kiépítettem egy pincérekből, taxisokból, bártulajdonokérdéssel foglalkozni". Igaz, véleményüket nem tudták kézzelfogható bizonyítékokkal alátámasztani. Mások szerint a bíróság feladata, hogy példás ítélettel tartsa vissza az efféle erőszaktól a magukat nagyfiúknak képzelő suhancokat, akik egyre inkább veszélyeztetik a megyeszékhely nyugalmát. Az elsőfokú bíróság megállapította a bűncselekményt, s a két erőszaktevőt egy év és három hónap szabadságvesztésre ítélte, amit a fiatalkorúak fogházában kell letölteniük. A harmadik fiú egy évet kapott, míg a negyedik tíz hónapot, ám ezt három év próbaidőre felfüggesztették. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott, meghozta „ítéletét" a város közvéleménye is. Az eljárás során egész Győr élénken vitatta a történteket. Csillát - aki egy előkelő belvárosi iskola tanulója sokból álló hálózatot. Telefonon vagyunk kapcsolatban. Ők megadják az időpontot, a helyet, én pedig szállítom a lányokat. Ha lehet, beszélek az üzletféllel; apai nagyanyám német volt, jól beszélek „germánul", vagy legalábbis megnézem magamnak a kuncsaftot. Ha egy mód van rá, kasszírozok is. Már előfordult, hogy a kicsikék át akartak verni. Leggyakrabban a pőstyéni arabokkal kötünk üzletet. Az osztrák és a német üzletemberek is megbízható, korrekt partnerek. Az olaszok szeretnek alkudozni. M Mennyi a te hasznod ? - Elméletileg 65-70 százalék, de a valóságban sokkal kevesebb, hiszen az említett munkatársak is legombolják részüket, és mindig akadnak nem várt pluszkiadások is. Például ha valamelyik lány megbetegszik. m Azért gondolom, nincsenek anyagi gondjaid. (Harsányan kacag.) - Nem, egyelőre nem szűkölködöm. Opel Astrán furikázok, van egy szépen berendezett háromszobás lakásom. Hetente járok szaunázni, teniszezni. A golf is vonz, de sajnos, nálunk még nem jött divatba - mondja beszélgetőpartnerem, és órájára néz, jelezvén, lejárt a megbeszélt idő. - sokan megbélyegezték, és enyhén szólva kétes erkölcsűnek kiáltották ki. Akadnak, akik gúnyosan mondogatják, hogy „lám, még egy előkelő iskola sem lehet garancia arra, hogy amit a szülő elront, azt a pedagógus helyrehozza". Az édesanya foggalkörömmel harcol Elítélik a jó nevű vállalkozót, aki „ahelyett, hogy a fiát nevelte volna tisztességesen, szegény Csilla becsületébe gázol, és sajtóperrel fenyegetőzik. Azt hiszi, pénzzel még a becsület is megvásárolható..." Sokan óvakodnak a véleménynyilvánítástól, mivel az eset jó néhány részletét homály fedi, sőt a tárgyalást is zárt ajtók mögött tartották. Maga az édesanya nem nyilatkozik a történtekről, foggalkörömmel harcol lánya „tisztességéért". (TINA) Az oldalt írta és szerkesztette; ORDÓDY VILMOS A magánnyomozó oktatja a zsarukat A lízing egyre gyakoribb módszere az autólopásnak Lengyelországban - jelentette ki Krysztof Rutkowski, egy lengyel magánnyomozó iroda vezetője. Rutkowski cége a rendőrségnél sokkal jobb eredményeket tud felmutatni a lopott kocsik felderítésében, napok alatt előkeríti a járművek jelentős hányadát - míg a rendőrségnek erre jóval hosszabb időre van szüksége. A magáncég lajstroma is jóval gazdagabb, jelenleg 300 ezer lopott autóról van feljegyzése, míg a rendőrségi aktákban csak 200 ezer szerepel. Amúgy gyakran együttműködik a magánnyomozó cég és az állami bűnüldözés. Az autólízing-lopásokat illetően a fő probléma, hogy ez a rendszer Lengyelországban még gyerekcipőben jár, és nincsenek hathatós törvények ellene - mondja Rutkowski. Lengyelországban évente 70 ezer autót lopnak el. A RETTENET SZÁZ PERCE Négyen támadtak a tizenhárom éves lányra Daniel soha többé nem ragaszt képet a szobaajtó üvegablakára