Új Szó, 1995. március (48. évfolyam, 50-76. szám)

1995-03-29 / 74. szám, szerda

fel ÚJ SZÓ OLVASÓINK OLDALA 1995. március 30. BEMUTATÓ A KASSAI THÁLIA SZÍNHÁZBAN Semmi és végtelen A Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház igazgatófőrendezője, Verebes istván a megcsappant költségvetési támogatás következtében nehéz helyzetbe került kassai színháznak a művészin túl anyagi segítséget is jelentő együttműködést ajánlott föl. Ennek köszönhetően láthatja most a közönség a fiatal amerikai író, Aaron Sorkin darabját, amelyet Semmi és végtelen címmel mutat be a Thália. A New York-i ősbemutató kirobbanó sikere után rövidesen moziban is találkozhattak a nézők Egy becsületbeli ügy címen az amerikai tengerészgyalogosok között játszódó történettel. - Mikor a filmet láttam - mondja a rendező, Verebes István -, arra gondoltam, ebből érdemes lenne darabot csinálni. Akkor még nem is tudtam, a film színdarabból készült. Aztán mikor megkaptam a magyar fordítást, azok közé a darabok közé tettem a fiókomba, amelyeket itt, ott és amott felajánlok a színházaknak. Ez egy jól megírt sikerszíndarab, és ilyen bizony kevés van a kortárs drámairodalomban. Számomra azért fontos, mert azt feszegeti: lehet-e, szabad-e feláldozni akár egyetlen ember életét is a nemzeti érzületek, ideológiák oltárán. Amikor azt halljuk, hogy Boszniában, Csecsenföldön ezrek, tízezrek halnak meg, akkor az amolyan statisztikai adatnak hat, pedig az egyes emberek életéről van szó, tízezerszer egy ember halt meg. A színház tízezer embert nem tud megmutatni, csak egy áldozatot, hogy manifesztálja egy közösség, egy nép, egy társadalom anomáliáit. - Miért lett a darab címe Semmi és végtelen? - Az eredeti cím: A Few Good Men (Néhány jó férfi, egypár derék legény, néhány hasznos katona) hordoz némi iróniát. Én itt, Kassán az előzőekben felvázoltakat szeretném hangsúlyozni. Olvastam Koestlernél egy gondolatot, amit beleírtam a darabba. Amikor a végén az egyik vádlott megkérdi, miért ítélték el, ha a törvények szerint fel kellett volna menteni, azt válaszolja az ügyvéd: „Mert a törvények kevesek. Van valami a törvényeken is túl, ami alkalmazható az emberekre. Tudja, a matematikában is minden törvény alkalmazható valamennyi számra egytől kilencig. De egyetlen törvény sem vonatkozik a zéróra és a végtelenre. Ilyen kivétel az ember is. Egy társadalomban nem lehet kezelni semmiként, de lehet kezelni végtelenként is." Igen, a rossz társadalomban az ember nulla, pedig lehet végtelen lehetőség, végtelen erő, végtelen remény. Az ember semmi és végtelen. Sorkin darabja a kubai Guantanamói-öbölbe, az Egyesült Államok haditengerészeti támaszpontjára kalauzolja a nézőt a kemény szolgálatban eldurvult tengerészgyalogosok közé. Az egyik katona, Santiago közlegény meghalt. Vajon szerencsétlen baleset okozta-e halálát, vagy bajtársai ölték meg? Ki a valódi tettes? Ezekre a kérdésekre kell választ találnia a fiatal jogásznak, Daniel Kaffee hadnagynak, aki eleinte nem érti, a bázis parancsnoka miért akadályozza a nyomozást. A holnap este hét órakor kezdődő bemutatón a Thália közönsége új arcokat is láthat majd: Jessep ezredes szerepében Szigeti Andrást, a nyíregyházi színház művészét, a kassai társulat új tagjait: B. Kovács Ildikót és Boldoghy Olivért. Jelentős szerepet játszik a két végzős főiskolás, TóthTibor és Petrik Szilárd is. Mellettük a tapasztalt Gyurkovics Mihálytól a fiatal Bárta Sándorig szerepet kapott Pólós Arpád, Fabó Tibor, Dudás Péter, Bocsárszky Attila, Érsek György, Bocsárszky Pál, Illés Oszkár és Balázsy László. A díszleteket és jelmezeket a nyíregyházi T. J. V. I. Stúdió készítette. -tó BÚCSÚBESZÉLGETÉS BOROS FERENCCEL Történészként - külképviseletben Az idei nemzeti ünnepen Göncz Árpád köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét adományozta dr. Boros Ferencnek, a Magyar Köztársaság pozsonyi követségi tanácsosának. Több évtizedes, a cseh-szlovák-magyar kapcsolatok Javítását szolgáló rendkívül eredményes tevékenységért nyilvánít elismerést a kitüntetésről szóló díszoklevél. A szlovákiai magyarság az utóbbi években ismerhette meg a diplomatát a pozsonyi magyar külképviselet munkatársaként. Most Jár le itteni négyéves megbízatása. Az elköszönés hivatalos és baráti kötelezettségeivel elfoglalva talált időt lapunk számára. m Mikor is kezdődött, és hogyan alakult e magas kitüntetésben részesülttöbb évtizedes diplomáciai pálya? - Tulajdonképpen pályaösszefonódásról van szó. Jómagam sohasem kerestem a külügyi kiküldetés lehetőségeit, bár a diploma átvétele után többször is kaptam ez irányú jelzéseket. A prágai Károly Egyetem Bölcsészettudományi Karán történelem szakon végeztem ösztöndíjasként 1958-ban. A cseh nyelvismeret már önmagában diplomáciai ajánlólevél volt. En viszont inkább éltem a tudományos kutatás lehetőségével. Intézeti munkakörbe kerültem, és tovább bővítettem, mélyítettem a szakdolgozatomat. Megszereztem a kisdoktori címet, és megvallom, rendkívül szívós munkával, egyéb intézeti teendők ellátása mellett, viszonylag korán a történettudományok kandidátusa lettem. • A disszertáció a hatvanas évek végén az Akadémiai Kiadó gondozásában monográfiaként is megjelent. Emlékezhetünk arra, hogy a Csehszlovák Köztársaság megalakulása utáni időszak csehszlovák-magyar kapcsolataival foglalkozó feldolgozását a szakmai kritika felkarolandó közhaszonként méltatta. - Ezután kerültem ki első titkárként a prágai követségünkre. • A magyar diplomáciatörténetben a történészi szakma tekintélyéről is tanúskodó nevezetes esemény volt Szekfű Gyulának a második világháború utáni moszkvai követi kinevezése. Munkatársainak visszaemlékezései szerint a nagyformátumú tudós roppant ellentmondásokkal küszködve rendkívüli tapintatával tűnt ki. Mit jelentett Önnek a történészi indíttatás? - Önkéntelenül is zavarba ejtő a magasröptű példa. Én mint.halandó azt mondhatom, hogy eleinte rendkívül szokatlan volt számomra a külképviseleti fegyelem és munkastílus. De tulajdonképpen a tudományos pályán szerzett késztetések segítettek át a nehézségeken. Mások is észrevették, hogy jól hasznosíthatom az elemzőkészséget, az összefüggések keresését, a tudományos körökhöz fűződő közvetlen személyes kapcsolatokat. S e sajátos területeken mozogva lehetőségem nyílt a diplomáciai látókör bővítésére, politikailag is tágabb keretekben hasz-» nosítható konzekvenciák levonására. • S mi lett a történészi-kutatói ambíciókkal? - Megfogadtam egy hasonló cipőben járó diákkori cseh barátom tanácsát: a nem kizárólag levéltári forrásokra épülő témákat megragadva évente legalább egy-egy cikket, tanulmányt tegyek az asztalra. Végül kiderült, hogy megjelent munkáim többsége, néhány könyv, közel másfél száz írás és feldolgozás a diplomáciai szolgálatom idején született. Mondhatom, nem eszményi feltételek között. Például magához a publikáláshoz is külön engedélyre volt szükségem, amit egyébként megkaptam. • Természetszerű, hogy maga a közeg is az élő, eleven problémák felé vitte a tudományos érdeklődését. Volt-e ennek szemléletalakitó hatása? - Nagyon is. Szinte észre sem vettem, hogy a jelen múltba nyúló szálait bogozva a történelmi összefüggések is élettelibb, emberközelibb mivoltukban jelennek meg. S működött a kölcsönhatás: így kiváltképp a nemzetiségek helyzetének a diplomáciai beosztás adta figyelemmel kísérésébe a maga érzékletességében vetült bele a történelmi háttér. Egyébként a hetvenes évek Prágájában a visszarendeződés kötötte le a figyelmemet. Sok mindent raktároztam el magamban, amit aztán otthon dolgoztam fel. S amikor 1981ben újból kikerültem Prágába, érzékeny rálátással, sőt mondhatom, beleérzéssel tudtam felmérni a nagyhatalmi eszközökkel elfojtott csehszlovákiai reformmozgalomban rejlő lehetőségek meghiúsulásának hatásait, a reformtörekvések akadályait, követni a fejleményeket, s máig hatóan értelmezni a csehszlovákiai rendszerváltás sajátosságait. • De Ön időközben, a két prágai megbízatás között a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezetőjeként a nemzetiségi osztály élére került. S ebben nyilván közrejátszottak az addigi diplomáciai tapasztalatai is. - Valóban így van. S ezen a poszton szorgalmazni igyekeztem a nemzetiségi politika tudományos megalapozását. A Külügyi Intézet külső munkatársaként kisebbségkutató csoportot vezettem, olyanokkal együttműködve, akik ma a kérdés nagy tekintélyű elméleti és gyakorlati szakértőinek számítanak. Túlzás nélkül állíthatom, hogy a határontúli magyar közösségek és a magyarországi kisebbségek helyzetét vizsgálva úgy hívtuk fel a figyelmet a tipológiai sajátosságokra és a két ország nemzetiségei közötti fejlődéstörténeti különbségekre, hogy ha annak a nagypolitika kellő jelentőséget tulajdoníthatott volna, akkor ma, a megváltozott helyzetben, nemzetközi síkon is hatásosabban lehetne érvelni. • Ön Prágában tanúja lehetett a csehszlovák föderáció létrejöttének, Pozsonyban pedig - amikora redszerváltás után harmadszor is igényelték szakértelmét, ezúttal már a Boros Jenő által vezetett pozsonyi főkonzulátuson - az állam kettéválásának. Ez a kivételes helyzet alighanem árnyalt, többsíkú, sok szempontú látlelettel szolgált. - Én Prágában a föderációt a racionalitás alapján szemléltem, a kisállami értékek és energiák célszerű kiaknázására és a külföld felé irányuló kifejezésre juttatására figyelve. De épp történészként tudtam érzékelni az önálló államiság lefojtott, belső igényéből fakadó szlovák érdekek háttérbe szorulását és a szlovákiai magyarság vergődését is. így az önálló Szlovák Köztársaság kikiáltásához .vezető úton talán könnyebben vettem észre a főirányt és a fősodort elhomályosító, illetve torzítva kiélező egyoldalúságokat. Valahogy úgy érezhettem magam, mint amikor a kocsiban ülve nemcsak az útra lát az ember, hanem a visszapillantó tükörben követni tudja a megtett útszakaszokat is. így értelmeztem a magyar kisebbség helyzetét is, minden körülmények között keresve a lényeges, meghatározó elemeket, ügyelve arra, hogy ma, amikor kibontakoznak az anyaországgal a kisebbségi pártok, szerveződések és intézmények közvetlen kapcsolatai, maga az államközi, diplomáciai segítség részrehajlás nélkül a kisebbségi közjót, a közösség egészét szolgálja. • Említette a nagykövetet, aki névrokona. A szerkesztőségekben ugyancsak ügyelni kellett, nehogy összekeveredjenek a nevek és a rangok. - Ez most már nem lesz gond. Egyébként a követségre érkező küldemények címzésében ez többször előfordult, amin mindketten nagyokat derültünk. Valóban csak névrokonok vagyunk, de többéves hazai külügyi együttműködést is tudhatunk magunk mögött. S úgy tűnik, otthon, a több mint 600 oldalas, eredetileg nagydoktori disszertációnak készült kéziratommal és egyéb teendőkkel elfoglalva is megmarad közöttünk az élő, együttgondolkodó kapcsolat. - Köszönöm a beszélgetést, és engedje meg, hogy itt magunkra, a szlovákiai magyarokra gondolva kívánjon lapunk is további fáradozásához sok sikert és jó egészséget. KISS JÓZSEF KALLIGRAM BIBLIOTÉKA Prágai őrjárat Rákos Péter azok közé a magyar gondolkodók közé tartozik, akik „kihelyezett őrszemként" biztos pontnak számítanak kultúránkban. A kassai születésű, a prágai Károly Egyetemen tanító irodalomtörténész-hungarológus az idén töltötte be hetvenedik évét. Ez alkalomból adta ki a Kalligram Könyvkiadó mintegy tisztelgésül és összegzésül - Rákos Péternek a tanulmányait, esszéit tartalmazó Prágai őrjárat című kötetét. „Végül persze magadra maradsz. Törvényszerűen visszájára fordul a költő felismerése, hogy „senkié sem, ki mindenkié". Csalódnak benned, idővel úgylehet - de mennyi időd van még? - ellened fordulnak szívükben: aki a legtöbbet várta vagy kapta is, az a legelőbb s talán legádázabbul. Belefáradnak az illemtudó tiszteletbe, szemérmesen elmaradoznak: akiket a leginkább magad mellett szeretnéd tudni, azok a legelhúzódóbban. Elsodorja őket az idő, az élet: aki a legközelebb volt, azt a legtávolabbra..." Szerencsére, tegyük hozzá, bármily szimpatikus ez a szerénység, az „önbírálat" vagy „helyzetkép" Rákos Péter esetében sem érvényes, hiszen generációkat segített a magyar és a világirodalom értelmezésében, értékítéletek kialakulásában, új, izgalmas felfedezések megtételében, a magyar és az egyetemes kultúra népszerűsítésében. Kafka és Ady, Márai és Németh László, Komenský és Gellner írásművészetének értelmezése egyaránt megfért a termékeny évtizedek során a Rákos Péter-i életműben, mely kerek és egész. A kötet, a szerző bevallása szerint is rendhagyó, mivel ezúttal, engedve a csábításnak, „megnyitotta a zsilipeket", s hagyta a visszafojtott „lírai elem beszüremlését a sorokba". A Tények és kérdőjelek, valamint Az irodalom igaza című kötetei után a szerző pályájának összegzéseként megjelent Prágai őrjárat hasznos olvasmánya lehet mind diáknak, mind irodalomkutatónak, de az irodalmat kedvelő tágabb közönségnek is, mert a Rákos Pétertől megszokott színvonalon túl egy kimagaslóan tiszta erkölcsi magatartás is sugárzik az írásokból. (k-y) HÍRVIRÁGOK A csejtei várúrnő vérfürdője - csábító. Amerikai társaságok is érdeklődést tanúsítanak a Báthory Erzsébetről szóló romantikus rémtörténet megfilmesítése iránt. Zdenék Troška cseh rendező elmondta a ČTK-nak, hogy amennyiben amerikai közreműködéssel sikerülne megvalósítania szándékát, a címszerepet akár Meryll Streep vagy Elisabeth Taylor is alakíthatná. A pénzforrásoktól függően a rendező két másik lehetőséggel is számol. Ha cseh és szlovák vállalkozásban készülne a film, akkor a szép és ártatlan szüzek vérében mártakozó várúrnőt Kamila Magálová személyesítené meg. A cseh Nova tévé és a német tőketámogatás megnyerése esetén a címszerep várományosa Gudrung Landgrebe lenne, akit a közép-európai nézők a Szabó István rendezte Redl ezredes című filmből és A flambírozott nő erotikus-pszichológiai történetéből ismerhettek meg. Zdenék Troška azt is közölte, hogy ha sikerül az anyagi fedezetet előteremteni, a filmmel együtt mindenképpen hatrészes tévésorozat elkészítésével is számol. Elmondta még, hogy a megfilmesítés gondolatával már évek óta foglalkozik. A rendszerváltás előtt a témát „nem ejéggé nevelő hatásúnak" minősítették, most viszont a pénzhiány okoz nehézséget. Mont-Saint-Michel megújulása, A „nyugati világ csodájának" nevezik Franciaország egyik legszebb műemlék városát, a Normandia és Bretagne határán levő Mont-SaintMichelt. Évről évre látogatók milliói sereglenek ide, hogy megcsodálják a hegyre épült települést, s az egészet megkoronázó hatalmas apátságot. A városka eredetileg egy szigetet alkotott, azonban a természeti erők, valamint az emberi beavatkozás miatt évről évre több mint egymillió köbméter homok rakódik le körülötte, egyre hátrább szorítva a tengert. Az ezredforduló táján ismét régi szépségében pompázhat e turistaparadicsom. A párizsi kormány ugyanis elfogadta azt a tervet, amely hat vagy hét év alatt visszaállítaná a városka hajdani szigetjellegét, megakadályozná a körülötte levő terület elhomokosodását. Az egész terv kivitelezése 550 millió frankba kerül: ebből 300 milliót az állam ad. Fejek kerestetnek. A brit rendőrség széles körű nyomozást folytat - két levágott fej előkerítésére. Az egyik női, a másik férfifej, és mindkettő - bronzból van. Ismeretlen tettes megcsonkította Henry Moore brit szobrász egyik legjelentősebb alkotásának, a Király és a királynő című szoboregyüttesét. A műalkotás Dumfries skót városka közelében, Tony Keswick vállalkozó birtokán létesített eredeti megoldású szabadtéri galériában volt kiállítva az 1986-ban elhunyt művész más alkotásaival együtt. A rendőrség rongálok garázdálkodására gyanakodik, de nem zárja ki a politikai indítékokat sem. Könyvrekord. Politológus nyerte Londonban azt a másodízben megrendezett versenyt, melynek tétje egy teljes könyv 24 óra leforgása alatti megírása. A 41 éves Pat Graynek a Szív mint politikai térkép címet viselő, 23 ezer szót tartalmazó alkotása egy, az észak-írországi Belfastban felnőtt fiúról szól. A szerző, aki bizonyos értelemben profi, minthogy már két novellája megjelent, 55 versenyző közül lett a győztes. Versenytársai között volt egy püspöki helynök és egy robbantásszakértő is. Szinte hihetetlen, hogy a hétvégén született könyv kedden már ott volt a könyvkereskedések pultjain. Cipőtisztítóból - filmszínész. Radzsu Manti, a nepáli Katmanduban lakó tízesztendős cipőtisztító állandóan ott settenkedett Bernardo Bertolucci filmrendező stábja körül, aki 30 millió dolláros költséggel készülő Little Lama című filmjét forgatta a környéken. Radzsu szerette volna gyönyörűen kifényesíteni a híres rendező cipőjét. Bertolucci felfigyelt a gyerek nagy fekete szemeire, és próbafelvételt készített róla. Meglepte az eredmény. Radzsut megnyírták, új ruhába öltöztették, és nyomban odaültették Keanu Reeves amerikai filmcsillag mellé. A gyerek a szereplésért annyi honoráriumot kapott, hogy tizenkét tagú családja egy szép lakást vásárolt belőle. A berlini könyvégetés emlékműve, AZ egykori könyvmáglya helyén, a Humboldt Egyetem előtti téren avattak emlékművet Berlinben, azon a helyen, ahol 1933-ban a nácik 20 ezer, „a német szellemhez méltatlan" könyvet égettek el. Sok más szerző alkotásai között Heine, Brecht, Thomas Mann, Kástner, Tucholsky könyvei is a lángok martalékává váltak. Prófétainak bizonyult Heine egy évszázaddal korábbi intése: „Aki könyveket éget, utóbb emberek égetésétől sem riad vissza." Az emlékmű - Micha Ulman izraeli művész alkotása - magát az ürességet, a hiányt ábrázolja: 20 ezer kötet befogadására képes könyvtár polcai tátonganak reménytelenül: nem kiemelkedve, felfelé törekedve, mint a vitézek szobrai, hanem üveglap alatt, ötméteres gödör mélyén. (Az MTI és a ČTK alapján)