Új Szó, 1995. március (48. évfolyam, 50-76. szám)
1995-03-02 / 51. szám, csütörtök
6 M ÚJ SZ Ó MINDENNAPI BŰNÜGYEINK Szezám, tárulj! avagy a megszegett fogadalom 1995. március 2. Alvilági házibuli Hogyan szervezzünk házibulit alvilági módra? Először is össze kell trombitálni a haverokat, lehetőleg szilveszteri trombitával, mert azt bizonyos időszakokban elég könnyű lopni. A meghívottakat figyelmeztessük, hogy nem illő üres kézzel érkezni. Aki se kaját, se piát nem tud lopni, az akár ne is jöjjön. A belépés előtt azonban vakarják le a kezükről az enyvet, mert a házibuli alatt a vendégek s különösen a házigazda holmijának eltulajdonítása vérforraló, ebből következően vérfolyató visszaélés a vendégjoggal. Amikor Sanyi kikerült a sittről, megfogadta: soha többé rabkoszt, soha többé „rácsos kilátás". Elhatározta, keres magának megfelelő munkát, és megpróbál becsületesen élni. Csakhogy manapság jó álláshoz jutni nemcsak elhatározás kérdése. Ráadásul a huszonéves fiatalember „ajánlólevele" sem volt a legbizalomgerjesztőbb. így nem csoda, hogy mindenhonnan eltanácsolták. Úgy tűnt, Nagyszombatban mégis rámosolygott a szerencse. Egy kis üzem műhelyfőnökét nem érdekelte, hogy priuszos. Melósra volt szüksége, hát felvette. Sanyi azonban nem becsülte meg ezt a lehetőséget. Már az első héten megúnta a korai kelést, és a segédmunkási teendők sem voltak az ínyére. Jobban fizetett és ke-, vésbé megerőltető munka után kellene néznem - elmélkedett. Egy kisebb üzemi baleset meggyorsította elhatározását, hogy felmond. De aztán észbekapott. Ha önként távozik, lőttek a munkanélküli segélynek. Jobban jár, ha kiteszik a szűrét. Erre nem is kellett sokáig várnia. Emberünk, becsületére legyen mondva, többször is próbálkozott elhelyezkedni. Szülővárosában, Senicán és környékén azonban nem járt sikerrel. Ekkor - valakinek a tanácsára - buszra ült, és Morvaországba utazott. Az volt az elképzelése, Breclavban beáll vendégmunkásnak. Úgy gondolta, valamelyik jól menő maszek majd feketén alkalmazza, ő pedig rendszeresen felgombolja a munkanélküli segélyt. De a terv csak ábránd maradt. Sanyi lógó orral sörözött a Morva folyó túlpartján. A vasúti restiben megszámolta maradék pénzét. Pár százast félretett, hogy ki tudja fizetni az albérletét, és rendelt még egy Budvart. Pont azon morfondírozott, hogy mitévő legyen, amikor mellé telepedett egy idegen férfi, és hozatott két borókát. Szó szót követett. Sanyi elpanaszolta, mi járatban van, illetve volt Breclavban, és hogy sehol sem tud megfelelő munkához jutni. Újdonsült ismerőse, aki szemmel láthatóan nem volt pénzszűkében, nemcsak itatta, hanem jó tanáccsal is ellátta fiatal ivócimboráját. „Munkát keresel? Tudok jobbat! A pénzforrás itt van az orrod előtt, csak élni kell a lehetőséggel." Aztán látva, hogy társa nem egészen érti, mire céloz, részletezte a javaslatát. „Felszállsz a legközelebbi gyorsra, és miközben hazafelé tartasz, bekukkantasz néhány fülkébe. Mindig akadnak alvók vagy az étkezőkocsiban piálok, akik felügyelet nélkül hagyják poggyászukat. Elég benyúlni a megfelelő fülkébe a megfelelő pillanatban, és egy időre az anyagi problémák megoldódnak. Mire az illető rájön, hogy hiányzik a táskája, te már rég egy ellenkező irányba száguldó vonaton tartasz újabb ellenőrzést, esetleg a haverokkal ünnepelsz. A befektetés minimális. Egy négyszögletű kulcs, amelyet magad is fabrikálhatsz. Aztán már jöhet a varázsige: Szezám, tárulj!" Sanyi bárgyún bólogatott: igen, hogyne, valóban nem olyan nagy eset elemelni egy alvó utas értékeit. Ám amikor már késő este hazafelé vonatozott, nem volt mersze a gyakorlatban is kipróbálni tanítómestere fogásait. A pénzszerzésnek ez a - látszólag könnyű - módja azonban befészkelte magát az agyába. És a kísértés napról napra erősödött. Három hét eltelte után, amikor ismét fogytán volt a pénze, lement a pincébe, és összekalapált egy szögletes kulcsot. Elhatározta, hogy szerencsét próbál. Miközben a kútyi pályaudvaron várakozott, megfogadta, nem kockáztat, a táskákhoz, bőröndökhöz nem nyúl. Csak pénzt, esetleg kisebb értéktárgyakat visz el. Azoktól vószhclyzotbon könnyen meg lehet szabadulni. Egy degeszre tömött utazótáskát nem lehet észrevétlenül elpottyantani, még kevésbé kereket oldani vele. Premierje a Krušnohoron nem sikerült. Egyik kupéban sem aludtak olyan mélyen, hogy kockázatmentesen benyúlhatott volna valamelyik utas kabátzsebébe. Brünnben csalódottan kiszállt. Nemsokára már - ezúttal is jegy nélkül - az ellenkező irányba száguldó Pannónia folyosóin sétált. Izzadt tenyerében szorongatta a szögletes kulcsot, de használni nem merte. Nem volt benne biztos, hogy a sötét kupékban levők alszanak-e vagy csak pihennek. Breclavban elhagyta a vonatot. Most vagy soha! - fogadkozott már jóval éjfél után az Amicuson. Az egyik nyitott fülkében két elterült férfit látott aludni az üléseken. A földön levő borosüveget biztató jelnek tekintette. Belépett. Az utasok meg sem mozdultak. Gyorsan benyúlt egyikük kabátzsebébe. A WC-n elégedetten nyugtázta, hogy 550 forinttal és 200 cseh koronával gazdagodott. A biztonság kedvéért Brünnben kiszállt. Felbuzdulva a sikeren, nemsokára már a Pozsony felé robogó Metropol folyosóit rótta. Az egyik lezárt kupé előtt rövid hallgatózás után a zsebébe nyúlt és egy gyors mozdulattal kinyitotta az ajtót. A horkoló férfi zakója az ablaknál lógott. Óvatosan átlépte az utas kinyújtott lábait, és a zsebébe Vlado G/oss felvétele nyúlt. Érezte, egy vastag tárcát tart a kezében. Kihátrált, és az ajtót nyitva hagyva, meg sem állt a szomszédos vagon illemhelyéig. Magára zárta az ajtót, és elővette a tárcát. Egy idegen útlevelet, 200 német márkát, és egy köteg 500 dinárost tartott a kezében. Ez már döfi, nyugtázta elégedetten, és eldugta a zsákmányt. Amint kilépett a kis helyiségből a kalauzzal találta magát szemben. Valamit hebegett zavarában, majd azt próbálta magyarázni, miért nem volt ideje jegyet venni. Végül adott egy ötvenest a vasutasnak. Az zsebre vágta a pénzt, és ezzel lezártnak tekintette az ügyet. Pozsonyban kiszállva Sanyi első útja, hogy leöblítse az út porát, és megünnepelje a sikeres akciót, a pályaudvari büféhez vezetett. Közben a vonaton kitört a balhé. A meglopott szerb utas felébredt, s káromkodva magyarázta a kalauznak, hogy pénz és útlevél nélkül maradt. Annak rögtön eszébe jutott iménti találkája a potyautassal. A peronon járőröző vasúti rendőröknek megadta a gyanús férfi személyleírását. A zsaruk még a büfében érték a tolvajt. A lopott útlevél a zsebében volt. A forintok, a dinárok és a márkák az őrszobán történő motozáskor a zoknijából kerültek elő. Sanyit a bíróság, mint visszaesőt, egyéves szabadságvesztésre ítélte. Természetesen a házigazda sem lehet rest, ha vendégeket hív. Neki, vagy megbízottjának egyébként is illő ismernie a közeli üzletek záróráit, árukészletét, valamint azok gyenge pontjait: hol lehet könnyűszerrel bejutni, hogy a bevásárlást alvilági egyszerűséggel megejthesse. Nem árt arra is felkészülnie, hogy vendégei rendszerint többet fogyasztanak, mint amennyit „megtermeltek", s így a házigazdára hárul a gondoskodás az utánpótlásról. Ha minden rendben, indulhat a hepaj, az „ereszd el a hajam" és a többi. Nos, ilyen házibuli szervezésére a haverok egy ideig nem. adnak megbízást a 17 éves I. Bálintnak, aki a Mester utcai közértben hajnali egy körül megejtett bevásárlása közben - a ferencvárosi járőröknek: Besenyődi Henrik zászlósnak, Kerekes Zoltán és Kozma Ferenc őrmestereknek és Kovács István szakaszvezetőnek Japánban a művelődési miniszter rendelete szerint az oktatási intézmények nevelési programjában szerepelnie kell az iskolai erőszakoskodás és kínzás megszüntetésének is. 1993-ban 21 500 ilyen eset történt a japán iskolákban. A decemberben kiadott rendelet hátterében az áll, hogy a megelőző három hét alatt különböző iskolákban hat diákot kényszerített öngyilkosságra társainak erőszakoskodása. Ezek közül egy 14 éves fiú felakasztotta magát, egy 13 éves pedig a vonat alá ugrott. Kaoru Joszano miniszter így indokolja rendeletét: „A nevelési in : tézmények vezetőinek szorosabb kapcsolatot kell kialakítaniuk a diákokkal, a szülőkkel és a tanárokkal az iskolai erőszakoskodás leleplezése érdekében." Az önkormányzati hatáskörbe tartozó nevelési intézmények vezetői kötelesek hozzájárulni, hogy az iskolai kínzásoknak kitett diákok más iskolába iratkozzanak át. A tanárok feladata, hogy felfigyeljenek az iskolájukban előforduló erőszakos cselekmények jeleire. A közvéleményt Kijoteru Okocsi öngyilkossága rázta meg a legjobban. A 14 éves fiú, aki házuk kertjében akasztotta fel magát, nógyköszönhetően - rútul lebukott. Elfogói között volt Szerencsi Zoltán főtörzsőrmester is, a kerület szolgálatos helyszíni szemle bizottságának vezetője, aki a beszédes nyomok előtt Bál intőt faggatta. A tetten ért fiatalkorúnak a nem sokkal később elfogott gyermekkorú, s így nem büntethető G. G. volt a társa, abból a megfontolásból, hogy két kisebb súlyú bűncselekményre bontsák a balhét. G. G. törte be a kirakatot, ami önmagában csak rongálásnak minősülne, I. Bálint pedig a betört kirakaton bemászva csupán lopásért felelne, pedig összességében betöréses lopást követtek el. Az ügy vizsgálóján múlik annak megítélése, hogy ez az egyre terjedő alvilági munkamegosztás ez esetben is elérte-e a célját. Annyiból biztosan nem, hogy I. Bálint házibulija akkor elmaradt. (Zsaru) oldalas búcsúlevelet hagyott hátra. Ebben leírta, hogy négy iskolatársa több mint három év alatt körülbelül 1,4 millió jent (10-11000 dollárnak megfelelő összeget) csikart ki tőle. Állandóan kínozták: ha nem tudott fizetni, a közeli folyóban a víz alá nyomták. A dolog nem volt titok a tanárok előtt, mert a gyerek is és a szülők is hozzájuk fordultak, de a tantestület úgy vélekedett, hogy a családnak jogi útra kell terelnie az ügyet, és nem akadályozta meg a bűncselekményt. (Zsaru) Az oldalt írta és szerkesztette: ORDÓDY VILMOS JAPÁN: A halál iskolája? HASZNOSNAK BIZONYULT FOTÓSSZENVEDÉLY A szemfüles áldozat Kereskedőnek lenni ősidők óta veszélyes foglalkozás. Vannak gyáva kereskedők, akik őröket fogadnak, és vannak bátrak, akik maguk gondoskodnak portékájuk védelméről. Ez utóbbiak közé tartozik a 39 éves Xu Z. P. kínai illetőségű úr is, aki nem mindennapi kalandot köszönhet merészségének. Xu úr, aki három és fél éve gyarapítja vagyonkáját Magyarországon, a Négy Tigris piac egyik ismert üzletembere, saját standja is van. Ruházati cikkekkel kereskedik, méghozzá nagy tételben. Kamiont is betöltő készleteit a zuglói Kolumbusz utcai lakásának alagsorában halmozta fel. Ekkora tömegű cucc mozgatása persze nem gyerekjáték, ezért Xu alkalmi munkásokatfoglalkoztatott a hórukk meló elvégzésére. Volt egy különös szokása ennek a kínai úrnak. Amint a kamion megérkezett lakásának bejárata elé, Xu felkapta modern kis fényképezőgépét és sebesen kattogtatni kezdte. Több felvételt is csinált minden egyes ki- és berakodásról, csak ő tudja, miért. Fotós szenvedélye azonban a későbbiekben jelentősen megkönnyítette a sérelmére elkövetett bűncselekmény felgöngyölítését. Xu úr gyanakvó természet volt, azt vallotta, jobb félni, mint megijedni. Erre minden oka megvolt, hiszen november vége felé, egy ködös éjszakán betörők hatoltak be raktárába, és vitték, amit értek, inget, pólót, széldzsekit. Xu az esetet követően nyugtalanul aludt, úgy érezte, az erős rácsok és zárak nem védik kellőképpen. Ezért aztán éjjelente kétóránként felriadt, és sebtiben felöltözve ellenőrző körútra indult pincebéli raktárához. Óvatossága lett a veszte, merthogy alig egy héttel az előző betörés után, egyik fázós, kora hajnali sétája alkalmával gyanús zajokat, zörgést, fojtott beszédet hallott. Nem rohant mindjárt az alagsorba, először visszaóvakodott a lakásba, és felköltötte a vele együtt lakó szingapúri üzlettársát, néznék meg kettesben, mi történik odalent. Mire lakótársa kidörgölte az álmot a szeméből, a bátor Xu kettesével szedve a lépcsőfokokat, máris az alagsor folyosóján járt. A bejárati ajtón óvatosan kilesve egy homályos alakot látott, aki a pinceablak előtt guggolva éppen egy ruhásdobozt húzott kifelé. Ekkor már barátja is ott állt, s a két keleti férfiú úgy döntött, kétfelől indítanak támadást a rablók ellen. Xu fogta magát, nagy garral kilépett az ajtón, és kívülről rohant az ellenség felé. A szingapúri eközben a kert bokrait megkerülve leste a fejleményeket. A kinti betörő e pillanatban kapott szagot, majd ijedten felordítva kereket oldott. Ezzel azonban nem ért véget a kaland, minthogy a pinceablakból egy másik ismeretlen feje is kikandikált, majd gyorsan megjelent a válla és törzse is. A menekülés hevében azonban a második betörő megbotlott és orra esett. Xu nem tétovázott, rávetette magát, megragadta a zsivány grabancát. Ölre ment vele, de megbénítani mégsem tudta, sőt azt érezte, hogy kétszer erősen gyomorszájon ütik. Ettől azonnal elzsibbadtak a karjai, elengedte a gazfickót, de még az arcába nézett, hogy sose felejtse el a vonásait. A betörő ezután a futásban keresett menedéket. Xu ekkor már erős, hasító fájdalmat érzett, rádöbbent, hogy hasba szúrták. Tudta tartani magát, nem rogyott össze, szeretett volna minél előbb orvoshoz kerülni. Ez azonban nem ment egykönnyen. Xu mégis összeszedte magát, elvánszorgott egy közeli zuglói kórházba, ahonnan, és most a rendőri jelentést idézzük: „a szó szoros értelmében elzavarták". Hazatámolygott, majd mentőket hívott, így került egy másik gyógyintézménybe. Innen már néhány nap múlva távozhatott, s előkerítette a támadást megelőző napon készült fotókat. Ezeken felfedezte egyik támadóját, s ily módon a nyomozás is megindulhatott. A támadók arcátlanságát bizonyítja, hogy egyikük január 6-án újra ott lézengett a Négy Tigris placcán, maga Xu ismerte fel, s az illetőt, Funker Tamás román állampolgárt perceken belül letartóztatták. A másik rablóról fantomkép is készült, ő is hamar lebukott. Funker lakásán csípték el, egy házkutatás alkalmával. Véletlenül betoppant. Mindazonáltal egy kérdés még tisztázásra vár. A rablás nyomán bejelentett kár összege kerek egymillió értékű ruhanemű. Ugyan mi módon vihetett el ennyi cuccot két pánikszerűen menekülő gonosztevő? (Zsaru)
