Új Szó, 1995. március (48. évfolyam, 50-76. szám)

1995-03-23 / 69. szám, csütörtök

MINDENNAPI BŰNÜGYEINK 1995. március 23. BALOGH LAJOS: H7SZ

Ó1P Rabolni akartak, gyilkosokká váltak Tavaly nyáron a pozsonyi városi bíróságon 10, illetve 20 éves börtönbüntetésre ítélték L. Jusko taxisofőr tizenhat és huszonkét esztendős gyilkosait. Az akciófilmeken nevelkedett fiatalemberek, akik előre kitervelt szándékkal, nyereségvágyból brutálisan megölték két kisgyerek apját, már másnap reggel rendőrkézre kerültek, miután karamboloztak a lopott és eladásra szánt Favorittal. Az ítélethozatal idején a rendőrök további két taxisofőr gyilkosa után nyomoztak. Egy kassai főiskolást - csak alkalmi fuvarokat vállalt - még 1993ban lőttek le, és gyújtották fel az autóját. A besztercebányai Synby Taxi harminchét éves munkatársát pedig a múlt esztendő első hetének utolsó napján találták meg az útszélen, vérbe fagyva. A Hernád-parti gyilkosság tettese(i) a mai napig ismeretlen(ek), ám a közép-szlovákiai elkövetők - noha sokáig sikerült elkerülniük a letartóztatást - rendőrkézre kerültek. A tettesek a pozsonyi taxisgyilkosokhoz hasonlóan fiatalok. Egyikük 18 esztendős, cinkosa egy évvel idősebb. Az ő cselekedetüket is a pénzszerzés vezérelte. A fiatalabb, Peter P. és társa, Ľubomír B. büntetett előéletűek. A két fiatalember szeretett szórakozni, ám gyakran voltak pénzszűkében. A tragédiát megelőző órákban is diszkóztak. A jól induló estét egy közös ismerősük zavarta meg, aki Lubomírtól erélyes hangon követelte, adja meg egy régebbi tartozását. - Rendben, még ma éjjel megkapod a pénzed. Otthon ugyan nincs egy vasam se, de elugrom Donovalyra, és hozom a gubát nyugtatta meg hitelezőjét a fiatalember, aki ezúttal komolyan gondolta, amit mondott. Csak az volt a bibi, hogy a pénzt rablásból akarta megszerezni. Ezt cinkosa előtt sem titkolta. Peterrel úgy határoztak, hogy éjszaka „megcsinálnak" egy benzinkutat, így törleszthetik az adósságot, és még szórakozásra is bőven marad pénzük. Ki is választották a legmegfelelőbb töltőállomást. Mindketten tudták, hogy egy ilyen akció fegyver nélkül elképzelhetetlen. De ez nem jelentett problémát, hiszen Ľubomír bátyja zsaru volt. Az öcsiké tudta, melyik fiókban lapul a szolgálati pisztoly. Mordályuk, álarcuk volt, már csak autót kellett szerezni. Úgy gondolták, gépkocsit lopni túlságosan kockázatos egy ilyen vállalkozásnál. És mivel gyalog nem indulhattak rabolni, a legegyszerűbb megoldást választották: taxit rendeltek. Azt tervezték, útközben megszabadulnak a gép kocsivezetőtől, és az akció után valamelyik mellékúton leállítják a taxit. A diszpécserszolgálatra hajnali háromkor érkezett a rendelés. Az illető fülkéből telefonált, és úticélként Donovalyt említette. Az ismert turistaközpontba rendszeresen járnak a taxik, úgyhogy a hajnali út nem keltett különa sebb gyanút. A taxis hamarosan jelentette, hogy minden 0. K., és a megadott irány felé tartanak. Akkor még nem sejtette, hogy pár perc múlva két kislánya elveszti édesapját. Miután Ľubomír elemelte bátyja pisztolyát, csőre töltötte, és átnyújtotta társának. - Én a sofőr mellé ülök, te foglalj helyet hátul. Ha kiérünk a városból, megkérem, hogy álljon meg, mert vizelnem kell. Ekkor te kiparancsolod a kocsiból, mi pe dig elhajtunk. Egy erdős részen Ľubomír va lóban felszólította a taxist, álljon meg egy percre. A sofőr engedelmeskedett. Ekkor lépett akcióba Peter. A volán mögött ülő férfi tarkójához nyomta a pisztolyt, és felszólította, hogy azonnal szálljon ki. A taxis szó nélkül engedelmes kedett. Alighogy elhagyta gépkocsiját, eldördült egy lövés. A halálosan megsebzett férfi a földre rogyott. Gyilkosai az út szélén hagyták és elszáguldottak. Útközben Ľubomírban felötlött: mi lesz, ha a testvére felébred, és keresni fogia a pisztolyt? Azt, ha törik, ha szakad, vissza kell csempésznie, mielőtt a bátyja rájön, hogy nincs a helyén. Megfordítot ta az autót, és Besztercebánya felé száguldottak. Amikor a tragédia helyszínére értek, látták, hogy áldozatuk úgy fekszik az út szélen, ahogy hagyták. Megálltak mellette, és egy hókupac mögé hajították. A benzinkút kifosztására már nem maradt idejük. Ráadásul megcsúsztak a jeges úton, és a gépkocsi is megsérült. A taxit egy parkolóban állították le. A gépko csiban talált száz koronát Peter vágta zsebre. Ľubomír a kihallgatás során az mondta, fogalma sincs arról, hogy a barátja miért húzta meg a ravaszt, amikor egészen másképp állapodtak meg. Peter természetesen tagadta a gyilkosságot, sőt azt állította, ő semmiféle taxival nem utazott az említett időben. A diszkóból egy másik barátjával egyenesen hazament. A megnevezett tanú azonban nem igazolta a gyanúsított szavait. A bírósági tárgyalásra a közeljövőben kerül sor. Ahogy ülök szemben Balogh Lajossal, s figyelem, ismét megállapítom magamban: ha nem tudnám, hogy ötször gyilkolt - s nem is akárhogyan -, akár még szimpatikus is lehetne. Azt mondja bevezetésképpen, tudja, hogy iszonyú dolgokat gondolnak most róla az emberek. - Én többre voltam hivatva, mint ami lett belőlem. Egy irányító embernek tartom magam, képes vagyok másokat vezetni. A szakmám szerint szobafestő-mázoló vagyok, de voltam művezető, technikus és részlegvezető is. Soha nem kaptak rajta olyasmin, hogy visszaéltem volna a helyzetemmel, mindig meg tudtam felelni a bizalomnak. Aztán más témára vált: - A családdal kapcsolatban is azt mondhatom, pontosan amiatt, ahogyan én nevelkedtem, az átlagosnál mindig többet szerettem volna adni a családomnak. Bátran kijelenthetem, hogy a kislányomnak öt és fél év alatt többet nyújtottam, mint az apám nekem huszonöt évig. - A rendőrségi jegyzőkönyvekből tudom, hogy az apja alkoholista volt, és éveken át megkeserítette az életüket. - Igen, ez így van. - Jó, ezt nem akarom különösképp firtatni, inkább a lányokról kérdezném. Mindegyikük fiatal volt és szép. Azt mondja meg nekem, hogy tudta megtenni velük azokat a dolgokat. Mert én úgy gondolom, hogy normális észjárású ember ilyesmikre nem képes. - Énem, hogy mire céloz, de nekem nem kellett magamat felstumpfolni, nem. Nekem ez csak jött, megtámadtam és kivégeztem őket. - Tehát nem volt magában düh, egyáltalán nem haragudott rájuk? - Nem, ilyen tekintetben nem volt semmiféle in dokom. Ezek így jöttek, így történtek, s az, hogy megbántam, nem fejez ki semmit. Úgy értem ezt, hogy ez közhelynek számít, ha kimondom, s ezt úgy veszik, hogy az mondja, akit elfogtak, és úgy gondolja, ezt kell mondania. Nálam ez természetesen nem így volt, én már akkor megbántam, amikor még el sem kaptak. - Van fogalma róla, hogy mit gondolnak magáról az emberek? - Nem, tulajdonképpen konkrétan nem tudom, mert nem jut el hozzám a sajtó. Persze hallottam azért ezt-azt, olyasmiket, hogy nagyon lehordtak, meg hogy nagy sztár lettem, mindehol szerepeltetik a nevem. Tudom, hogy elmondtak engem őrült nek, kéjgyilkosnak, pszichopatának és még sok minden másnak. - Ha jól tudom, saját maga is tett arra utalást vallomásainak valamelyikében, hogy kettős életet élt. Igaz ez? - Igaz. Ezt úgy értettem, hogy például most itt beszélgetek önnel, s ez most az a Balogh Lajos, aki szereti a lányát, szereti a feleségét, elviszi őket nyaralni, és úgy egyáltalán, a szó szoros értelmében mindent megtesz a családjáért, sőt teljesen idegeneknek is szívesen és sokszor segít. Ez azért van így, mert nálam a végletek úgy vannak, hogy nincsenek határok. Én mindenre képes vagyok pozitív értelemben, ha nekem az az ember szimpatikus, és a munkában is maximalista vagyok. A végletesség azonban a másik irányban is igaz. Ha engem valaki egyszer megsértett, a lelkivilágomba tiport, akkor képletesen szólva halálra volt ítélve. (Nincs rá adat, hogy a bestiálisán megölt kislányok ezt tették volna - a szerk.) De visszatérnék oda, hogy nekem ezek a lányok tényleg nem ártónak, s én mégis bántottam őket. Erre az a magyarázat, a végén már odáig jutottam, hogy semmiféle, a legkisebb indok sem kellett hozzá, hogy valakit megtámadjak. - Tényleg igaz, hogy felmerült magában: esetleg a családtagjai lesznek a következők? - Igen, éreztem, itt már annyira elfajult a dolog, hogy az már horrorszámba megy. Amit most fogok mondani, az embertelennek fog tűnni és hihetetlennek, ugyanakkor én tudom, hogy meg tudtam volna csinálni, ami akkor megfordult az agyamban. Olyan vagyok, hogy ami egyszer megfordul az agyamban, azt képes vagyok megtenni, csak legfeljebb húzom-halasztom a végrehajtást. Na most, a feleségemmel és a kislányommal kapcsolatban ez a dolog egyre többször megfordult az agyamban, és egyre közelebb kerültem hozzá lelkileg, hogy meg is tegyem. Pedig a feleségembe a mai napig szerelmes vagyok, s a kislányomat a rajongásig imádom. Egyszerűen nem tudtam elviselni, hogy bármelyikük is másé legyen. Egyszer arra gondoltam, mikor ott aludtak mellettem, a közelemben, mi lenne, ha most megfojtanám, kitépném a szívét neki és a lányomnak is, és megenném, mert akkor tudnám, hogy a szivük és a lelkük örökre az enyém, többet nem lehetnek soha máséi. - Hallgatom magát, és borzongok. Mi a véleménye, ha ezt egy abszolút kívülálló hallgatja, mit gon dolhat? - Azt, hogy kannibál vagyok. - Mit tart a halálbüntetésről? - Hülyeség, megmondom őszintén, hülyeség. A halálbüntetés nem megoldás, az nem büntetés, mert a gyilkos nem bűnhődik azzal, hogy két percig himbálózik a kötélen és vége. Ugyanilyen meggondolásból nem foglalkozom azzal, hogy öngyilkos legyek. Nekem az a büntetésem, hogy be kell mennem huszonöt évre, és ha lehetne, ezt az időtarta mot akár harmincöt évre is növelném. Az a büntetés, hogy be kell mennem egy fegyházba a kannibálok közé, bár hangsúlyozom, nem félek senkitől. Az a büntetés, hogy huszonöt éven át minden este át kell élnem ennek az öt embernek a halálát. Nekem minden este lőnöm kell, szúrnom és taposnom, és arra kell gondolnom, hogy harmincegy éves lesz a lányom, ha egyáltalán kijövök. Azzal is tisztában kell lennem, lehet, hogy a felségem már egy év múlva mással lesz. Ez a büntetés. Ezt az egészet megpróbálhatom feldolgozni magamban, de tudom, úgysem sikerül. (Zsaru) A

z oldalt írta és szerkesztette: Ordódy Vilmos A szerelem ára A várakozók közül többen felszisszentek a látványtól. Rajtuk kívül azonban senki sem tudta, hogy a nyomozók gyűrűjében szemlesütve vonuló hölgy a MALÉV menetrend szerinti járatával Stockholmból érkezett. A többmilliós sikkasztás elkövetésével gyanúsított asszony kiadatására - dacára annak, hogy svédországi tartózkodási helye évek óta ismert csak a minap került sor. Már csak másfél esztendőt kellett volna kibekkelnie a skandináv országban, hogy elévülés következtében megússza a felelősségre vonást. A Csongrád Megyei Rendőr főkapitányság vizsgálati osztályának munkatársai már-már azt hitték, hogy soha nem nézhetnek a szemébe, amikor a két érintett ország igazságügyi szerveinek köszönhetően mégiscsak bekövetke zett a csoda: dr. V.-né Sz. Erzsébet (50), igaz, nem jószántából, de hazai földre lépett. Nézzük, mi szerepel a bűnlajstromán! Hősünk a Tisza-parti város egyik ügyvédi munkaközösségének pénztárosa volt. Munkájára nem volt panasz mindaddig, míg bele nem habarodott egy nála tizennyolc évvel fiatalabb férfiba, aki teljességgel megtx> londította, és kiszámíthatatlanná tette. Tudta, hogy a sokak által irigyelt szépsége kevés az újdonsült lovag megtartásához, pénz is szükségeltetik a sikerhez. Ezért 1988 nyarán némi gondolkodás után belemarkolt a prókátorok kasszájába, majd röviddel utána egyik kislánya és szíve választottja társaságában minden külön értesítés nélkül elhagyta az országot. Nem kellett sokat várnia, hogy a másik lányát is magához ölelhesse. Azt hitte, hogy ezáltal végleg sikerült kicsúsznia a magyar zsaruk markából. Az évekig tartó idillnek azonban a svéd királyi rendőrség néhány hónapja véget vetett... A gyanúsított egyébként teljesen ártatlannak tartja magát, szerinte az eltűnt summa az ügyvédek lelkén szárad. A Szegedi Városi Bíróság azonban másképp látja a történteket, ezért habozás nélkül elrendelte dr. V.-né előzetes letartóztatását. A nyomozók reménykednek abban, hogy előbbutóbb fény derül arra, a mackóból kiemelt 7-8 millió forintot miképpen sikerült a szerelmes asszonynak kimenekítenie Svédországba, és mi lett a tekintélyes summa sorsa. (Zsaru) Igen, lebukhat az ember akkor is, ha bűncselekményt követett el, de akkor is, ha egy gyermek apjának a kilétét kell megállapítani. 1992-ben az Európa Tanács szakértői bizottsága kimondta, hogy az államszövetség országaiban elégséges egy tettes elítéléséhez (vagy apasági keresetben az apa megállapításához), ha csak egyetlen bizonyíték áll rendelkezésre, amely nem más, mint a DNA-fingerprinting, vagyis a genetikai ujjlenyomat. Történelmi jelentőségű ügyekben is alkalmazzák már a módszert. Mint ismeretes, pár évvel ezelőtt oxfordi genetikusok egy csoportja e módszert vetette be egy Argentínában talált férfiholttest azonosításakor, amelyről úgy vélték, Mengeléé, a hitleri haláltáborok „doktoráé". Miklós cár földi maradványainak azonosításakor is segített a módszer. Mindkét esetben ma is élő családtagoktól, rokonoktól vettek genetikai mintát. Az ember ge nomjainak kutatása az utóbbi évekLebukhatsz, Apu! ben rohamléptekkel halad előre, így vált lehetővé az is, hogy megállapítsák: ahogy nincs két egyforma ujjlenyomattal rendelkező ember e széles földtekén, úgy a DNA, illetve magyarul DNS-„ujjlenyomat" is tökéletesen egyedi. Vall a vér A legtöbb esetben, ha van rá mód, vérből ítélnek a szakemberek. Az em ber genetikai mintája egyedi, és nem változtatják meg az olyan jellegű beavatkozások sem, mint a csontvelő-átültetés, vérátömlesztés stb. Nagy-Britanniában született egy törvényjavaslat, hogy az összes ismert, már leleplezett erőszakos bűnözőtől vegyenek DNS-míntát, és azt helyez zék el egy központi információs bankban. így ha az illető később szabadlábra kerülve ismét elkövet valamit, például nemi erőszakot vagy egyéb cselekedetet, és valamilyen nyomot hagy a helyszínen, a genetikai ujjlenyomat segítségével azonosíthatják. Ehhez ma már valóban elég egyetlen csepp vér, sperma, hajszál vagy akár egy kicsiny, lehorzsolt bőrdarabka is. Ő biztosan nem Mivel a genetikai jelleg öröklődik, nincs gyakorlati akadálya, hogy a módszerrel százszázalékos eredményt mutassanak fel az apaság megállapítása terén. E célból máris léteznek intézmények nemcsak Nyugaton, hanem Kelet-Európában is! A feltételezett apától és gyermekétől vett bármilyen kicsiny testdarab vagy vérminta alapján csaknem tökéletes biztonsággal ki lehet mondani, hogy az illető „gyanúsított" valóban apja-e a gyermeknek vagy sem. Feledésbe merülnek azok a régi módszerek, amelyek tulajdonképpen fordítva működtek: csak azt zárták ki, ki nem lehetett apa. Vissza a babaruhát! Van itt egy érdekes kérdés. Mivel a tudomány akár csak tíz vagy tizenöt évvel ezélőtt is tökéletlenebb mód szert használt, nyilvánvaló: ma is sokmillió férfi fizet tartásdíjat olyan gyermek után, akihez tulajdonképpen semmi köze...! Mi lenne, ha most visszamenőleg kérnék az új vizsgálatot, és kiderülne az igazság? Újra kellene értékelni az akkori bírósági ítéleteket? Alapja lehet az új módszer bevezetése több százezer fellebbezésnek, új ítéletnek? Feltehetően - bár ezt még nem mondták ki - az Európai Közösség országaiban az lesz a gya korlat, hogy az új DNS-módszert csak egy bizonyos dátumtól vezetik be, csak attól fogva tartják érvényesnek, és „időben visszafelé" nem alkalmaz zák. De persze nem akadályozható meg, hogy bárki - ha kétségei vannak - magánúton elvégeztessen egy ilyen vizsgálatot, és megtudja végre, hogy valóban apa-e vagy sem. INDIA: Uránügy Az igazságszolgáltatás 95 kilogramm uránérc után nyomoz, amit Domiasiat ércbányájából loptak el. A lopást többszöri behatolással három helyi lakos és egy bangladesi állampolgár követte el. A szakértők szerint a veszélyes nyersanyagból egy kilogramm dúsított ércet nyerhetnek. A rendőrség speciális csoportot hozott létre az uránérc felkutatására. Feltételezések szerint az anyagot külföldre akarták csempészni, de az sem kizárt, hogy időközben valóban át jutott a határokon. Az elsődleges nyomok a bánya egyik volt munkatársához vezetnek, aki Domiasiatban dolgozott, jelenleg pedig az Egyesült Arab Emirátusokban él. (t) „Nagy sztár lettem"