Új Szó, 1995. március (48. évfolyam, 50-76. szám)

1995-03-22 / 68. szám, szerda

\J} ÚJ SZÓ BELFOLD - KÜLFÖLD 1995. március 669. ALSÓSZELIBEN EDDIG HIABA KERTEK VISSZA A GAZDAKOZOSSEGI TULAJDONT: Kis föld-sok papír A tulajdonosaiktól egykoron rövid úton elkobzott földek visszaadásának külön fejezetét jelenti a gazdaközösségek vagyona. A galántai járásbeli Alsószeliben Szarka Árpád három és fél évvel ezelőtt abban a hiszemben vágott bele a helybeli legeltetési társulat újraszervezésébe, hogy a tallósi szövetkezetben szerzett negyvenéves tapasztalata elegendő lesz számára a feladat elvégzéséhez. Kiderült azonban, hogy nemcsak az egykori tagok utódainak keresésével kell bajlódniuk, hanem időközben a törvényhozók is Jócskán megnehezítették a helyzetüket. Szarka Árpád türelme fogytán, sőt a faluban néhányan jnár radikális lépéseket fontolgatnak. Alsószeli egykor egybetartozott a szomszédos Alsóhatárral, és az itt élő lakosoknak összesen mintegy 1800 hektár földjük volt - kezdi a bonyolult ügy megvilágítását Szarka Árpád. - Ennek egy részét tette ki az úrbéres telkes gazdák közös legelője, amely 928 részre tagolódott. Ezt 1950. február 6án elvették és átadták az alsószeli szövetkezetnek. Miután megteremtődött az egykor elkobzott földek visszaszerzésének lehetősége, mi is megkezdtük a legeltetési társulat újraszervezését. Sikerült is felderítenünk 98 régi tulajdonos utódait, akik az eredeti 928 rész kb. 65 százalékát képviselik. Ennek köszönhetően 1992. december 28-án megtartottuk alakuló közgyűlésünket, megválasztottuk az elnökséget és az ellenőrző bizottságot, majd a belügyminisztérium december 31-én be is jegyzett bennünket. Szarka Árpád ezután már a társaság közös képviselőjeként szerződést írt alá a 188 hektárt használó királyrévi állami gazdasággal, illetve a 144 hektárt használó nádszegi mezőgazdasági szövetkezettel, amelynek értelmében azok hektáronként évi háromszáz kilogramm búza haszonbért fizetnek. Azonkívül Alsószeliben, a mai Kandi-tó környékén is volt egy 12 hektáros, egykor „marhaállásnak" nevezett területük, de ennek intézését későbbre ha lasztották, mivel az állami földalapból számítottak helyette pótföldre. Szerződésük tehát van, búzát viszont azóta sem láttak. Mégpedig azért, mert a földhivatalban, amelynek hivatalosan is ki kellett volna mondania az úrbéri terület viszaadását, váratlan akadályok merültek fel. - Két évvel ezelőtt, pontosan 1993. február 23-án levélben kértem a galántai földhivatalt a terület visszadására. A kérvényhez csatoltam az egykori tulajdont igazoló dokumentumokat, a parcellák azonosítását, az eredeti tulajdonosok listáját, az elhalálozott eredeti tulajdonosok halotti bizonyítványát és a jogosult személyek születési leveleit - folytatja Szarka Árpád. - Mivel nem intézkedtek, augusztusban újabb levelet írtam nekik, amelyre válaszként ismét kérték a jogosult személyek születési levelét. Ezt követően novemberben a földhivatallal együtt egy terepszemlét tartottunk, és megegyeztünk a további teendőkben. Erről jegyzőkönyv is készült. Sokáig semmi sem történt, egészen idén január 26ig, amikor is az alsószeli községi hivatal levelet kapott a galántai földhivataltól, amelyben újra felsorolják, mit kell intézniük az egykori tagoknak. Mi ezeket általában már korábban beadtuk, most viszont megjelent egy új követelés, amelynek értelmében minden egyes eredeti tag tulajdonát igazoló telekkönyvi kivonatot is külön csatolni kell. Ez szinte teljesíthetetlen feladat, ráadásul mivel már évek óta folyik az ügyintézés, állandóan pontosítani kellene a jogosult személyek listáját. Nálunk már ebből nagyon elege van az embereknek, sőt néhányan már azt is felvetették, hogy ők egyszerűen elfoglalják ezt a területet, és művelni kezdik. A galántai földhivatalban jól ismerik az alsószeli ügyet, de kissé másképp tekintenek a dolgokra. - A földek visszaadásának megvan a törvény szabta kerete, és nekünk ehhez kell igazodnunk. A szövetkezetekbe bevitt földek csak magánszemélyeknek adhatók vissza. Ez azt jelenti, hogy a gazdaközösség társaságként nem kérheti vissza egykori területét, hanem tagjai, illetve azok jogos örökösei kapják meg az őket megillető részt. Nekünk is könnyebb lenne, ha egyben visszaadhatnánk az egészet az úrbéri társaságnak, de a parlament így fogadta el a jogszabályt, és ezen egyelőre senki sem változtatott. Ennek értelmében 1993 végéig kellett beadni az igénylést, majd 1995 végéig van idejük a hiányzó dokumentáció beszerzésére - magyarázza a helyzetet Stanislav Novosad, a galántai földhivatal igazgatója. - Erre ugyan semmi nem kötelezett bennünket, de mivel láttuk, ha nem lépünk, szinte mindenki kimarad a restitúcióból, annak idején összehívtuk a polgármestereket, a mezőgazdasági szövetkezet képviselőit, és szakem berekkel elmagyaráztattuk számukra a lehetőségeket és a teendőkét - veszi át a szót Jozef Valkovič igazgatóhelyettes. - Míg a legtöbbjüket noszogatni kellett, sőt járásunkban a községeknek megközelítőleg a felében még így sem adták be az igényét, örültünk, amikor Alsószeliből maguk jelentkeztek. Abban az időben még ennek törvényi keretei sem voltak teljesen tisztázottak, majd a parlament úgy rendelkezett, hogy az egész közösség egyben nem kaphatja vissza a földjét. Azóta Alsószeliből kétszer vagy háromszor kaptunk dokumentumokat, különféle telekkönyvi kivonatokkal, listákkal és számításokkal. Ők azt várták tőlünk, hogy mi ezeket egyszerűen elismerjük, és meghozzuk a döntést. Az adatok ellenőrzésekor azonban megállapítottuk, hogy a tulajdont nem dokumentálták kellőképpen. Ekkor leültünk tárgyalni a kataszteri hivatal igazgatójával, és megegyeztünk, hogy az urbariátusok közös telekkönyvi kivonatait kiállítják hivatalunk számára, a természetes személyeknek azonban, vagyis minden egyes jogosult személynek magának kell ezeket beszerezni. Ez alól mindössze Alsószeli jelent kivételt, mivel - első ilyen ügyként - sikerült megegyeznünk a kataszteri hivatallal, hogy ezeket a tulajdonlapokat is elkészítik számunkra. így most Alsószeliből van 1072 darab, az érvénytelen bejegyzésektől megtisztított és hivatalos pecséttel igazolt telekkönyvi igazolásunk. Ezután összeállítottuk az eredeti tulajdonosok listáját, ebből levezettük az örökösök, vagyis a jogosult személyek listáját. Ehhez, persze, szükségünk volt a halotti bizonyítványokra és a születési igazolásokra. Ezzel kapcsolatban az alsószeliekkel már több találkozónk is volt, így velük most már ott tartunk, hogy a járásban elsőként itt nemsokára megkezdhetjük a döntések kiadását. Ez viszont egyben azt is jelenti, hogy az urbariátus nem kapja vissza egész egykori területét, hanem csak a jogosult személyek kapják meg azt a részt, amelyet természetes személyként visszaigényeltek. A fennmaradó rész pedig a törvény szerint az utolsó tulajdonosé, ebben az esetben a helybeli szövetkezeté marad. Nagyon valószínű, hogy ez a megoldás Alsószeliben nem vált ki elégedettséget. Ugyanakkor az is tény, hogy még így is sok tekintetben szerencséjük van. Számukra ugyanis a földhivatal intézte a legnehezebben beszerezhető dokumentumok, a telekkönyvi kivonatok beszerzését. Azt viszont megtudtuk a hivatal alkalmazottaitól, hogy egyelőre csak az Alsószelit illető döntéseket adják ki, a többi urbariátus esetben megvárják, hány jogosult szerzi be a szükséges dokumentumokat az év végéig. Mivel tartanak attól, hogy sokan nem tudatosítják a teendőket, januárban körlevélben figyelmeztették a polgármestereket, mi mindent is kell eljuttatni az év végéig a hivatalnak. Stanislav Novosad ugyanis attól tart, hogy sokan a két évvel ezelőtti igénylés beadásával elintézettnek tekintik az ügyet. Amennyiben azonban az idei évfolyamán nem intézkednek, a jelenlegi szabályok alapján eddigi igyekezetük is kárba vész. Arra a kérdésre, mennyi esélyük van a jogosult személyeknek, hogy a túlterhelt kataszteri hivatalokban beszerezzék az igazolást, elmondták, emiatt valószínűleg érdemes lenne meghosszabbítani a határidőket, de ezen a járási hivatal nem tud segíteni. A kétségkívül komoly probléma magasabb szintű megoldást kíván. TUBA LAJOS TAVASZI MUNKÁK ELŐTT A DUNASZERDAHELYI JARÁSBAN Nyugodtabban, de továbbra is gondokkal Az előző évi javuló gazdasági eredmények nyomán vannak, akik úgy vélik, hogy a szlovákiai agrárágazat az idén végre megindulhat felfelé a lejtőn. A kétségtelenül kedvezőbb eredmények azonban nem adnak okot a túlzott derűlátásra. Az ágazat még mindig nincs irigylésre méltó helyzetben, hiszen a vagyonnevesítés és az átalakítás buktatóit nem sikerült mindenütt kikerülni, nem beszélve a körbetartozás okozta nehézségekről, amelyek továbbra is alapvetően befolyásolják a termelők gazdasági elképzeléseit. A fokozatosan csökkenő állami támogatások ugyancsak nem erősítik a termelői kedvet, amely az elmúlt évek útkereső időszakában amúgy is számtalan pofont kapott. Milyen a helyzet a Dunaszerdahelyi járásban, amely kétségtelenül meghatározó szerepet játszik az ország élelmiszer-termelésében? Miroslav Varša, a dunaszerdahelyi Regionális Földügyi és Információs Szolgálat igazgatója szerint a termelők itt is hasonló gondokkal küszködnek, mint az ország más vidékein: - Kétségtelen, hogy az előző évekhez viszonyítva az idén nyugodtabb a helyzet a tavaszi munkák kezdete előtt, annak köszönhetően is, hogy a támogatáspolitikai alapelvek korábban napvilágot láttak. Értesüléseink szerint a termelők kellően felkészültek a tavaszi munkák kezdetére, különösebben égető problémákat nem jeleztek. Még mindig nehezményezik azonban, hogy a beígért támogatást csak azután kaphatják meg. miután már kifizették a vetőmagokat, vegyszereket és műtrágyát, ami napjainkban nem kis összegbe kerül. Pedig egyértelmű tapasztalat, hogy a járásunkba folyósított központi támogatások garantáltan megtérülnek. A szövetkezetek átalakítása itt is komoly változásokat hozott, a termelőknek gyakorlatilag újra kellett építeniük az értékesítési kapcsolataikat, sőt a termelést sok helyen különböző okokra hivatkozva le is építették. A ter melői ráfordítások és az értékesítési árak közötti különbségek miatt nagyon sok a kihasználatlanul álló ingó és ingatlan vagyon. - Ezeket minimális beruházással működőképessé lehetne tenni - állította az igazgató. A> piaci igények és a vásárlóerő alakulása azonban itt is meghatározó tényező. Számtalan termelőágazatot felszámoltak, illetve visszafejlesztettek ebben a járásban, viszont a gazdaságok előrelátását dicséri, hogy a tejtermelésben az előző években sem hagyták tönkremenni a kiépített kapacitásokat. Még 1993-ban is, amely a gazdálkodás szempontjából az egyik legkritikusabb év volt, 4300 literes fejési átlagot értek el a járásban. Napjainkban, afnikor kitisztulni látszik a tejpiac, és napvilágot láttak a piacszabályozás alapelvei, érezhető tendencia, hogy a meghatározó termelők újra fantáziát látnak a tejtermelésben. Külföldi magas tejhozamú üszők vásárlásával egyre több helyen alakítják át az állományokat, a továbblépés feltételeit is előkészítve. Miroslav Varša szerint ezeknek az elképzeléseknek a megvalósítása hosszú távon is megalapozhatja az ágazat további sikeres tevékenységét. A magas szintű tejtermeléshez viszont nélkülözhetetlen a jó minőségű takarmány. A mennyiséggel általában nincs baj, viszont a tömeg hasznosításához jobb minőségű tartósított takarmányra lesz szükség. Ezért is vették fel a kapcsolatot egy morvaországi céggel, amely Jaguár típusú silókombájnnal bérben vágná le a gazdaságok számára a silót. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy az apróbbra vágott tartósított takarmány beltartalmi értékei jóval nagyobbak. A Dunaszerdahelyi járásban működő 6 állami gazdaság további sorsa még mindig nem tisztázott egyértelműen. A mezőgazdaságban végrehajtandó átalakítás szerves részét képező privatizációban eddig túlságosan gyakran változtak a koncepciók, és ráadásul a kárpótlási igények sem tisztázottak még. Az állami gazdaságok által használt ingatlanok tulajdonviszonyai ugyanis jóval bonyolultabbak, mint a szövetkezetekben. Sajnálatos, hogy ezek a termelőüzemek a viszonyok tisztázatlansága miatt máig is kénytelenek a bizonytalanság határán egyensúlyozni meg kéne már egyértelműen mondani, hogy közvetlen eladással, vagy pályázat útján szabadul meg tőlük az állam. - Kétségtelen, hogy az állami gazdaságok jelenlegi vezetői között van egy bizonyos fokú félelem, hogy esetleg olyan idegenek kapják meg ezt a vagyont, akik nem értenek hozzá. Véleményem szerint nem kell összekeverni a tulajdonosi viszonyt a működtetővel. Jó példa erre az élelmiszeripar privatizációja járásunkban. A tulajdonosváltás után a rátermett vezetők maradtak az üzemben, sőt, az alkalmazottakat sem dobálták ki az utcára, hiszen egy cég akkor hoz hasznot a tulajdonosnak, ha jól működik. S ha a vállalatvezetés az új tulajdonos számára is meg tudja teremteni a működés feltételeit, miért váltanák le? - vélekedett Miroslav Varša. Bár az állami gazdaságok privatizációja során még komoly szociális feszültségek várhatók, hiszen a termelésben foglalkoztatottak számát az új tulajdonosok mindenképpen megpróbálják majd a gazdasági realitásokhoz igazítani. A privatizáció elhúzódása azonban csak elodázza a problémák megoldását, és tovább szítja a feszültséget az érintettek között. így hát a gazdálkodásban elért kedvezőbb kiindulási helyzet ellenére az idei tavasz még minden bizonnyal nem lesz az ágazati termelők mennybemenetelének időszaka. (t. szilvássy) „BETÖRTEK" ROZSNYÓRA, RŐCÉRE ÉS DOBSINÁRA Van, aki fizet, van, aki nem A Rimaszombati járásban, ahol a klasszikus sertéspestis miatt sok gazdaságban kiirtották a sertésállományt, rendkívül rossz anyagi helyzetben vannak a mezőgazdasági vállalatok, szövetkezetek. Közelednek a tavaszi munkák, a dolgozókat minden hónapban fizetni kell, bevételük pedig csupán a tejeladásból származik. Amennyiben fizetőképes a tejgyár, ugye. Négy évvel ezelőtt néhány fős csoport árverésen megvásárolta a tornaijai tejüzemet, és Interkomerz Kft. néven bejegyeztették magukat a vállalkozók listájára. A technológia felújítása, az üzem átépítése miatt az első évet tetemes veszteséggel zárták a vállalkozók. Talán ezért, talán másért a termelők fokozatosan hátat fordítottak a felvásárlóknak, és az állami tejgyárnak adták el a terméküket. Egy hosszú tárgyalássorozat után végeszakadt a bizalmatlanságnak, azóta állandósultak a partnerek. Jelenleg hét mezőgazdasági üzemtől és tizenöt kistermelőtől vásárolják fel naponta a tejet. Annak, hogy most nem teljes kapacitással dolgozik a tejüzem, nem a bizalmatlanság az oka, hanem az, hogy a Runyai Mezőgazdasági Szövetkezet kivételével minden gazdaságban alaposan csökkent a tejtermelés. Természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy nyáron sokkal magasabb a fejési átlag. Most naponta 9 ezer liter tej gyűlik össze, nyáron ennek a kétszerese. Az előzetes számítások szerint az év végéig összesen 2586 ezer liter tejet vásárol(hat)nak fel, ebből 340 ezret magángazdáktól. - Természetesen jól ismerjük a termelők anyagi nehézségeit kezdte a beszélgetést Ohár Erzsébet, a tornaijai tejüzem vezetője -, éppen ezért egy hónapon belül kifizetjük partnereinknek a felvásárolt tejmennyiséget. Megmondom őszintén, nagyon nehéz tartani ezt a határidőt, mert sokszor mi sem kapjuk meg a kereskedőktől a tejtermékekért, a konzumtejért a pénzünket. A Jednota például félmillió koronával tartozik, ebben az évben még nem fizetett a termékeinkért. Egyszerűen érthetetlen számomra, miért nem hajlandó fizetni: hosszú ideig nem raktározza, a konzumtejnek három nap a szavatossági ideje. A vásárlóknak sem adnak hitelben, az üzletekben azonnal kérik a pénzt. Tavaly novemberben három napig nem szállítottunk a Jednota-üzletekbe tejet, és azonnal megfizették tartozásukat. Azt hiszem, hamarosan hasonló radikális intézkedést teszünk. Mi sem halmozhatjuk a követeléseket, hiszen ezenkívül is akadnak adósok bőven. Azok a vállalkozók, akik felszámolták az üzleteiket, és az utolsó szállítmányokért még nem fizettek. Bíróság útján akartuk behajtani a jogos pénzünket, sajnos, a bíróság által kiküldött fizetési felszólításra sem törlesztette egyik sem az adósságát. Az üzem vezetője elmondta azt is, nehezíti munkájukat, hogy néhány fontos alapanyagért előre kell fizetni, a naponta használatos fertőtlenítő- és tisztítószereket csak készpénzért kapnak. A kezdeti belső gondokon, amikor az alkoholfogyasztás, a munkamorál és egyéb emberi felelőtlen magatartás miatt gyakran cserélődtek az alkalmazottak, már túl vannak. Az üzem vezetője szerint a munkahelyi szemléletmódváltás a dolgozóknál megtörtént. Többek között ennek köszönhetően hosszú ideje semmilyen hiányosságot nem találtak az állami ellenőrző szervek. - Túlságosan soknak találom az ellenőrzést - mondta ki kereken az üzemvezető -, de szó sincs arról, hogy valamilyen kifogásom lenne ellene. Ha az ellenőrök nem találnak semmit, az számunkra is biztonságérzetet jelent, hogy valóban jó minőségű termékeket dobunk a piacra. Szerintem nem véletlen, hogy termékeinkkel betörtünk a rozsnyói, a rőcei és a dobsinai piacra. Talán még korai, de kimondom, én optimista vagyok a tejtermelés jövőjével kapcsolatosan. FARKAS OTTÓ A közvetítőknek jutalékot adunk. Banská Bystrica 088/723 791 Martin 0842/92698 Bratislava 07/683 25 Martin 0842/346 22 Bratislava 07/66404 Nitra 087/52 4403 Dunajská Streda 0709/923 852 Nové Zámky 0816/3657 Fiľakovo 0863/812 30 Poprad 092/618 44 Košice 095/766 788 Prievidza 0862/313 44 Košice 095/710 103 Revúca 0941/223 04 Košice 095/422 704 Senica 0802/973 74 Košice 095/369 190 Tekovské Lužany 0811/934 14 Levice 0813/25 655 Topoľčany 0815/976 31 Levice VK-137/3 Hirdetésfelvétel magánszemélyektől tel: 07/210 4478