Új Szó, 1995. március (48. évfolyam, 50-76. szám)

1995-03-17 / 64. szám, péntek

1995. március 17. RIPORT - VÉLEMÉNY ÚJ SZ

Ó 51 SZUBJEKTÍV RIPORT PEDAGOGUSOKROL ES GYEREKEKRŐL Lámpások és mécsesek i, Velük szemben meghatározó érzés a l'elkiismeretfurdalás. Megesik, hogy jön egy meghívó, telefonozva szíves szóval invitálnak. Mennyire örülnének, lenne mit elmondaniuk, lenne miről írni országnak-világnak. Abban a pillanatban még nem tudható, hogy az Ígéret hamarosan üres Ígérgetéssé változik. Leértékeli egy más órában fontosabbnak látszó valami, ahová az újságírói kötelesség vak profizmusa kényszerít. Nyomában később feltör a rosszul megállapított szakmai értékrend keltette lelkiismeretfurdalás. De a dolog már jóvátehetetlen, legalábbis egy újbóli találkozás napjáig mindenképpen... Tizenötéves két gyerekegyüttes Királyhelmecen. Az Apró Bodrogközi Néptáncegyüttes és a Bodrogközi Aprószínpad. Történetük szinte elválaszthatatlan egymástól. De nemcsak a történetük, a szellemiségük és a pedagógiai indíttatásuk: A Nádasdi-házaspár folklór iránti szeretete, a népmese, a népzene és a népdal nevelési célzatú színpadi kompozíciókba álmodása; Zvolenszky Gabika formaérzékenysége, amivel a legkisebbeket ismerteti meg a verssel, a színpadi térrel. Első pillantásra nem állapítható meg, hogy a báb vagy az azt mozgató gyerek-e a nagyobb. Cérnahangon szól a királykisasszony, fiúsabb alt a királyé, de a sárkány, legyen bármilyen kicsi is a gyerek, félelmet keltően igazi dübörgéssel ront elő. A paraván mögött egymásért izguló csapat. Csak a bábokba lehelt élet szabadítja fel őket. Meg pedagógusuk, Himler Zsófia, akinek szava varázslás, simogatása lágy szellő, fantáziája gyerekeihez akalmazkodó. Türelménél talán kitartása nagyobb. Évről-évre biztos pontja az egyre fogyó bábjátszó társaságnak. A párkányi magyar alapiskola Napsugár bábcsoportja idén ismét újrakezdi, illetve újak folytatják a távozott gyerekek nyomán a gazdag hagyományt. Talán már százakat tesznek ki azok, akik ott szép magyar beszédet, tárgyi kultúrát tanultak, akik a színpadi bábokkal saját lelkivilágukat alapozták meg. Jöttek helyettük mások, kissé még bizonytalanok, de játékosságban méltóak az elődökhöz. A produkció után a paraván előtt meghajolva már tudnak örülni a sikernek, keresik a nézőtéren ülők viszonozható mosolyát. Abban a percben az avatatlan szem is látja mindennek az önfeláldozó pedagógusi munkának az értelmét: valamivel most is gyarapították egymást. Nap nap után növekszik a gyermek lelkében az öröm és az őszinte szeretet. Tanítani nem lehet ezt, csak átadni. Valamikor hajdanában, amikedésre a kiszolgáltatottságban. Erre tanít a népmese, erre tanít a magyar nyelv népmesékben gyémántosodott kristályrácsa. Amikor kezüket megfogva énekelnek, biztonságérzet költözik a lelkekbe, ők már tudják a titkát az emberi lelkeknek. IV. Nincs nagyobb reménység a kezdés hiténél. Juhász Zsuzsa érsekújvári tanítónő tizenegy rakoncátlan fiúval harapott nagyot a mesék meleg cipójába. kor még a Pál utcai fiúk valahol a kürti magyar iskola környéki grundokon is otthonosak voltak, Juhász Mária pedagógus színjátszócsoportjában feltűnt egy fiú. Amolyan Molnár Ferenc leírása szerint megtestesült Boka János. Majd évekig nem lehetett felőle hallani, s csak később, amikor maga is az iskolai színjátszásban fedezte fel az eszközt, amivel pedagóguskénttöbbet adhat át a megszokottnál, lett több egy gyerekszínpadi élmény hősénél. Izsák Ferenc évek óta vezetője a párkányi Tanakodó szinjátszócsoportnak. Nincsenek ilyen véletlenek. A majd húsz évvel ezelőtti komoly játék mai folytatásában meglátható Boka János fegyelmezettsége, tisztessége és másokért véghez vitt tettei. Ezek az életutak, ezek a napjainkban kibontakozó pedagógusi életpályák igazolnak vissza sok mindent a gyermekszínjátszás értékeiből. Izsák Ferenc és tanítványai, ha kell, akkor ellopják az ördög három aranyhajszálát is, s nemcsak a mesében. Hiszen szükség van a furfangra, a talpraesett kiállásra, tündérTücsök és hangyák játszanak a magyar nyelv ritmusával. Költők alkotta, nemzetet nyelvében megtartani tudó verseket mondanak. Csak mondanak? Versekben játszanak, versekben merítkeznek meg. Mindez már rég nem az oly sokszor szándékolt ideologizálással félreértelmezett mese a tücsökmuzsika haszontalanságáról, meg a hangyák szorgalmatosságáról. Ha La Fontaine tudta volna, hogy némely botor emberek milyen világmegváltó tervek szolgálatába állítják hangyáit, elítélve tücskét, talán meg se írja a történetét. Ezek a gyerekek azonban együttmuzsikáltatják a hangyákat a tücsökkel, s még az is felötlik az emberben, mennyire csélcsap, dőzsölő népség. Kapzsiságuktól talán már csak fösvénységük nagyobb, amikor fizetni kell a nyári muzsikaszóért. Honnan, honnan nem, lettek a Cserkészköiykök, akik Szőgyénben bogozzák a móriczi Légy jó mindhalálig összetettségét. Iskolához legfeljebb annyi közük van, hogy járnak oda. Tanulók és cserkészek. Megérez az ember valamifajta romlatlan őszinteséget és befolyásolatlan vallomást mindabból, amit a monumentális móriczi regény színpadi változatából kiemelt részletben lát. Nem a színpadi kompozíció, hanem a játék öröme hat a nézőre. Nyilas Mihály pakkot kap, s a részletben felsejlik a korabeli iskolák hangulata és a mai diákok lelke. Kaján Erika rendező a kezdők vehemenciájával vetette magát az alapanyagra. Gyerekei között az egyik tehetségesebb, mint a másik. Mégha lányokra is osztottak fiúszerepeket, s némely jelenetekben keményen verekedniük kellett. A pedagógusi szeretettel idővel párosul a rendezői aprólékosság is, mert ezekkel a szőgyéni cserkészekkel érdemes színpadi kalandozásokba bocsátkozni. VI. Soha nem lehet megválaszolni, hogy egy pedagógus miért szereti önmagát és rögeszméit jobban a rábízott vagy általa kiválasztott gyerekeknél. Mert ha vannak több tucatnyian, akik a gyermekért és nem a maguk dicsőségére játszanak velük, akkor igazán nincs válasz a zenés musicalek kommersz világáról álmodozó tanítók értetlenkedéseire. Mert higgye el mindenki, hogy nincs nagyobb kín gyereknek és nézőnek, amikor a hivatásos színházak, hivatásos színészeinek készített alapzenére gyerekek énekelnek utólag szólóban. Az más kérdés, hogy az ilyen pedagógust nem lehet meggyőzni vélt igazának ellenkezőjéről. Számára csak rajongó és ellenség van. Minden más pedagógiai vélemény elfogadhatatlan, vagy egy-egy az egyben követendő, az áhított siker reményében. Amikor ismét elkezdődött a gyermek- és felnőttszínjátszók évada, a lelkesedés működteti gondolataimat. Erőteljes jelzések érkeznek, hogy az idén is sok gyermekegyüttesünk tevékenykedik, talán bevallottan vagy bevallatlanul még a Duna Menti Tavaszon való részvételt is célul tűzték ki maguk elé. Sokkal fontosabb azonban, hogy az ínséges időkben a léleknek a táplálékát teremtsék meg egymásnak, szüleiknek és pedagógusaiknak. Hála Istennek, ennek nincs alternatívája. DUSZA ISTVÁN (Illusztrációs fotó archív) FRICSKA Secondország? Second-hand. Olcsó ruhák. Ki ne ismerné ezeket az üzleteket. Egyre több van belőlük, némelyik városban egymás mellett sorakoznak. Second-hand. Igazából az elnevezés másod kézből kapott cuccot jelent, olyan ruhákat, amelyeket valahol, valakik már viseltek. Aztán, mert megtehetik, jobbat, szebbet, egészségesebbet vásárolnak, eldobni nem akarják, mert valakinek még jók ezek a cuccok. Nekünk. Nem szégyelljük, nem is kell. Mi még örülni is tudunk neki, men fillérekén jutunk hozzá. Hogy kicsit kopott, kicsit feslett? Kit érdekel? Hogy semmi köze sem színben, sem fazonban a divathoz? Öregem. Hol élsz? És hová készülsz? Hová akarsz Te kirittyenteni? Színházba, hogy nemesedjék a lelked? Á-á. Drága. Iskolába, tanfolyamra, hogy csiszolódjék az elméd? Á-á. Drága. Orvoshoz, mert már frászt kapsz a tehetségtelen, korrupt politikusok kisded játékaitól? Á-á. Drága is, meg az orvos is ugyanabban a cipőben jár. Second-cipőben. Mert olyan is lesz biztosan. Ha már van second-bútor, vagy second-autó. Másodkézből kapunk mindent. Hogy másodrendűekké váljunk? Akiknek semmi sem elég olcsó? Miért? Kiknek jó ez? Polarizálódott nagyon e társadalom. Vannak szegények és kormánypártiak. Ők az „Extra", a „Luxus", stb. üzletekben vásárolnak, nekik külön színházi előadásokat rendeznek ingyen, csemetéjük ösztöndíjas valamelyik jónevü külföldi egyetemen, az orvost pedig házhoz szállítják nekik, ha ferdén áll a szemüvegük. Ők nem vesznek second Wartburgot, kapnak ingyen BMW-t. Igy aztán, míg az országot ellepik a roncsautók, a repedt bútorok, a használt ruhák stb. és válik az ország second-országgá, kormánypárti politikusaink és sleppjük vígan ballag a csillagos ég felé. Öregem! Figyelj! Nem láttuk mi már ezeket valahol, valamikor? Nem hallottuk mi már ugyanezeket a hangzatos szólamokat, ígéreteket? Valami rémlik. Vagyis a kormány tagjai is, hogy úgy mondjam: second...? Amilyen az ország, olyan a kormánya? Hát ha nekünk ez elég olcsó, ha még mindig vevők vagyunk, úgy second tisztelettel: KERTÉSZ GÁBOR HÉTVÉGE A RÁDIÓBAN Szombaton 9 órakor a Hétről hétre című publicisztikai magazinnal kezdődik a magyar adás. A szerkesztő, Tonkó István kínálata: A hét végén zajlik az MKDM II., illetve az MPP V. kongresszusa; három politikai platform az Együttélésben; a parlament által a múlt héten elfogadott gyógyászati rendtartás gyakorlati vonatkozásai; A déli hírek után Pop-mix, majd 12.50-kor Szép Szó. Vagyunk címmel szlovákiai magyar költők verseit és népdalokat ad elő Tóth Zsóka és Szvorák Katalin. 13.30-kor Szimfonikus zenét közvetítünk. 15 órakor A zenei szerkesztő ajánlata. Delmár Gábor beszél a zenekritikusok tévedéseiről - négy később világhírűvé vált zenemű kapcsán. 15.30-kor a Szántó-vető című agrárfélóra szerkesztője, Szarnák Mihály három időszerű témával foglalkozik: laskagomba-termesztés nagyüzemi és háztáji módon; a birkatenyésztésről; beszámoló egy mezőgazdasági kisgépkiállításról. A Köszöntő 16.30-kor jelentkezik. Vasárnap 9 órakor híreket mondunk. 9.15-kor Világosság. Mártha Géza nagyszelmenci református lelkipásztor igehirdetésében a tíz bélpoklos története kapcsán szól a hallgatókhoz. 10 órakor Kölyökvilág. Versenyek előtt és után a nagymegyeri alapiskolában. 11 órakor Pedagógusnapló. Benne: Beszámoló a középiskolai igazgatók dobogókői találkozójáról; Határtalan tantárgyverseny a Mátyusföldön, a Rákóczi Szövetség segítsége diákoknak és pedagógusoknak; Sztrájkhangulat az iskolákban. A déli hírek után csendül fel a Randevú szignálja, amelyből megtudhatjuk: miről szól Győry Attila új könyve; Mit mond Koltay Róbert a Patikáról; Hogyan szerepelt a Fakó Budapesten. Az Irodalmi mozaik 15 órakor kezdődik. Szó lesz benne a Garamkövesden megtartott Gyurcsó-estről; Monoszlóy Dezső új könyvéről, és elhangzik Bereck József Öröm című elbeszélése. 15.30-kor Hazai tájakon. Gerencsér hajdani életét mutatja be Méry Margit. Köszöntő 16.05-kor. (the) „Disharmonious" A bútorzatból Is láttatni engedett valamelyest az a tévébeszámoló, mely Kovács László külügyminiszter szobájában készült a szlovák partnerével folytatott tanácskozásról. Lehet, hogy a nézők közül többen felkapták a fejüket. Történt ugyanis, hogy az elmúlt napokban a Kossuth Rádió a miniszterrel készült, annak portréját közelebbről felvillantó beszélgetést tűzött műsorra. A riporter rákérdezett, hogy mit Is Jelent a kabinetjében végrehajtott bútorcsere, melynek folytán visszakerült helyére a Horn Gyula és elődei által használt berendezés. A miniszterelnök Iránti elvbaráti gesztust, vagy netán politikai üzenetet? A válasz szerint az ok máshol keresendő. Elmondta a miniszter, hogy az elődjétől örökölt, Inkább múzeumba való bútorok hivalkodó célszerűtlensége meglehetősen zavaróan hatott munkájára. Észrevette, hogy a XVI. Lajos korabeli Időket Idéző szobában a vendégek feszengenek, figyelmük elterelődik, sokszor attól kell tartanluk, hogy felborulhat a leheletfinom dohányzóasztalka. A dolgozószoba Is túl furcsa stílusú volt ahhoz, hogy az új miniszter Igazán a mában élve érezhesse magát. Egyébként utólag megtudta, hogy elődje bútorválasztási ízlésének kielégítése körülbelül 4 millió forintba került. A vendégek reagálása késztette végül Is változtatásra. A diplomáciai Illem sugallta gyanús bókok után az angol külügyi államminiszter kereken kimondta véleményét: „disharmonious". Ekkor kért kevésbé mutatós, de célszerű bútorzatot a raktárból, ahol épp a Horn Gyula által egykor használt tűnt Ilyennek. Ezek után talán arra Is gondolhatna a halandó, bárcsak Kovács László szobájának hangulata, az általa óhajtott harmónia visszaállítása után, az alapszerződések megkötésére Is kisugározna. De a bútoroknak, úgy látszik, csak a spiritiszták számára van lelkük. A diplomáciai tárgyalás nem asztaltáncoltató szeánsz. Legfeljebb az asztal körül ülőket táncoltathatja meg a nagyon Is e világi felsőbb akarat. Csak a halandóknak nem mindegy, hogyan. (klss) Dátumazonosság... Uj Szó-hír Tegnapi számában a Slovenský východ regionális napilap rövid cikket közölt arról, hogy a Szlovák Televízió kassai stúdiójának udvarán ez év március 14-én állandó jelleggel árbocra helyezték a szlovák nemzeti lobogót. A cikkből kiderül, vannak, akik kifogásolják a történteket. „Ez nem kívánatos, ez provokáció. Természetesen, nem az, hogy a fejünk fölött leng a lobogó, hanem az, hogy megbecstelenítették, mert éppen március 14-én tűzték ki - idézi a lap a stúdió egyik meg nem nevezett alapító dolgozóját. A cikk szerint aki megfigyelte, hogy az eseményre az 56 esztendővel ezelőtti Szlovák Állam létrehozásának évfordulóján került sor, az nem kételkedik abban: „a Szlovák Köztársaság legrangosabb állami jelképének az említett napon történt kitűzése a szlovák történelem nem éppen legszerencsésebb korszakával való rokonszenv kinyilvánítása. Sőt, mi több, ez rokonszenvezés az akkori módszerekkel. Innen már csak egy lépés az a következtetés, hogy a lobogót azok tűzték ki, akik március 14-ét ünnepnek tekintik." A lap megszólaltatta ebben az ügyben a televízió helyi stúdiójának a minap kinevezett igazgatóhelyettesét is. Dušan Konček így érvelt: - Nem látok semmi rosszat ebben. Dátumazonosság van a dologban. Hiszen a pápa 1905. március 14-én avatta szentté Cyril és Metód szlovák szenteket. Jártam Amerikában. Ott a családfő a ház elé reggelente kitűzi az amerikai zászlót, a mi földijeink pedig a szlovák zászlót is. (gazdag) Gyertyás felvonulás Új Szó-tudósítás Szerdán lapzárta után értek véget Rimaszombatban a magyar szabadságharc emlékünnepségei. Becslések szerint közel hatszáz ember gyűlt össze a városi művelődési ház nagytermében, és hallgatta Bedő Csaba magyarországi előadóművész szavalatait, azt követően pedig a szentendrei Kecskés együttes Kossuth-nőtákból összeállított műsorát. A művelődési házból a tömeg égő gyertyákkal vonult a városon át a Petőfi-házhoz, ahol a helyi magyar pártok és kulturális szervezetek helyezték el koszorúikat a költő emléktáblájánál. A koszorúzás előtt Lévay Tibor karnagy tanítványai forradalmi dalokat énekeltek. Az emlékháznál fáklyás cserkészek álltak díszőrséget. A felvonuláson részt vett a Rimaszombatban tartózkodó bajai diákküldöttség is. (farkas)