Új Szó, 1995. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1995-02-10 / 34. szám, péntek

1995. február 9. MINDENNAPI BUNUGYEINK ÚJ SZ

Ó Í 9 \ Eltűnt Bárdos meghívója? ÚJ Szó-információ Bárdos Gyula, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom parlamenti képviselője a napi sajtóból értesült arról, hogy parlamenti képviselőként tagja lett a kormány nemzetiségi - tanácsának. Tehát annak a testületnek, amely nemzetiségi ügyekben a kabinet tanácsadó szerveként fog működni. Bárdos lapunknak nyilatkozva elmondta: meglepetéssel értesült, hogy e testület tegnap már meg is tartotta alakuló ülését. Őt ugyanis erről senki sem értesítette - sem írásban, sem pedig szóban. A hír hallatán felkerestük Jozef Kalman miniszterelnök-helyettes titkárságát, ahol lapunk tudósítójával közölték: A meghívókat február elsején postázták, Bárdos Gyulának is küldtek egyet - a parlament címére. Úgy tűnik, ez a meghívó kissé elkallódott... G. A. Zenetanárok társulása Komáromban megalakult a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének ének-zenei szakmai társulása. HechtAnna, a társulás egyik életrekeltője elmondta, azért fontos a zenetanárok külön tömörítése, hogy a Magyarországról érkező szakmai segítség könnyebben eljusson a címzettekhez, magukhoz a zenetanárokhoz. Segíteni kívánják a Szlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarában folyó műhelymunkát, hiszen eddig éppen az énekkar nyújtott nem kis segítséget a honi zenepedagógusoknak. A társulás országszerte területi választmányokat kíván létrehozni. Országos elnökké Szalay Szilviát, a komáromi zeneiskola igazgatónőjét választották, akit egyúttal az SZMPSZ Országos Választmányába is kooptálnak. (kosár) Bál a Zoboralján ÚJ Szó-információ A Zoboralja Alapítvány Kuratóriumának legfontosabb célkitűzése a régió magyarságának folyamatos érdekvédelme, a helyi hagyományok és a kultúra ápolása, a magyar nyelvű oktatás és közművelődés minél szélesebb körben történő terjesztése. A jótékonysági programok, a kulturális rendezvények támogatását többek közt a február 11-én a Gímesi Művelődési Házban 19.00 órakor kezdődő I. Jótékonysági Estély és Farsangi Bál bevételeiből szeretné finanszírozni, és a bállal hagyományt is szeretnének teremteni. Jegyelővétel a nyitrai Csemadokszékházban. Krétára is alig van pénz (Folytatás az 1. oldalról) Sokat segítenek a szülők, gyakorlatilag nekik köszönhető, hogy diákjainkat felkészíthetjük a tanulmányi versenyekre, és vásárolhattunk néhány sportszert. Ipőth Barnabástól megtudtuk, hogy a komáromi magyar gimnázium tanárai is csatlakoztak a szlovákiai pedagógusok száz százalékos béremelést követelő petíciójához. (kosár) - Teljesen költségvetés nélkül vagyunk, az az 1500 korona, amit havonta kapunk, éppen csak krétára, postaköltségre és a legapróbb kiadásokra elég válaszolta kérdésünkre Kovács Péter, a szenei magyar alapiskola igazgatója. Úgy segítünk magunkon, ahogy tudunk. Bérbe adjuk a tornatermünket sportegyesületnek és mindenkinek, aki fizetni tud. Évek óta nem költünk segédeszközökre, pedig sok mindenre szükségünk lenne, ráadásul új padok is kellenének. Létrehoztunk egy Alma Mater elnevezésű alapítványt, de nem sok pénz folyt be, mivel Szencen és környékén kevés az igazán jól prosperáló magyar magánvállalkozó. Azelőtt 150 korona hozzájárulást kaptak a gyerekek fejenként, ha sítanfolyamra mentek, és külön megfizették a felügyeletüket ellátó pedagógusokat is. Most, erejétől telhetően, a szülői munkaközösség segített, és a pedagógusok közhasznú tevékenységként látták el a felügyeletet. Áldatlan állapotok ezek, csupán abban bízhatunk, hogy az iskolák az önkormányzatok tulajdonába kerülnek át. Pénzük ugyan nekik sincs nagyon, de talán megértőbbek lesznek gondjaink iránt. Popé/y Gyula, a pozsonyi Duna utcai magyar tannyelvű gimnázium igazgatója csöppet sem derűlátó. Nem csoda, négy napig szünetelt az iskolában a fűtés, s ennek következtében a tanítás: -Szigorú utasítást kaptunk a fölöttes szervtől, hogy semmilyen számlát nem szabad fizetnünk, még ha lenne is rá pénzünk, de utasítás nélkül is így járnánk el, hisz nincs miből fizetnünk. Tehát sem fűtést, sem telefont, sem egyéb, az iskola üzemeltetésével kapcsolatos járulékos kiadást nem fizetünk. A hozzánk érkezett számlákat továbbítjuk a tanügyi igazgatóságnak, az fontossági sorrendben rangsorolja, és a legfontosabbakat az oktatási minisztérium tartalékalapjából próbálja majd rendezni. Hogy a többi számlával mi lesz, nem tudjuk, de nem is érdekel bennünket, ez már nem a mi ügyünk. Iskolánk nem engedheti meg magának, hogy megvegye a tisztántartásához szükséges, megfelelő mennyiségű tisztítószert, rendszeresen vásároljon krétát, beüvegeztesse a kitörött ablakokat, megjavíttassa az elromlott ajtókilincseket, s ami a legfőbb, hogy kifestesse az épületet, noha a közegészségés járványügyi hivatal már két éve az iskola bezárását helyezte kilátásba a festés elmaradása miatt. Nem tehetünk semmit, nincs rá pénz. Az csupán az úgynevezett szükségesetekre van, ha, mondjuk, beomlik a tető, vagy olyan csőrepedés történik, hogy a gyerekek csak úszógumival közlekedhetnek a folyosón. Tehát efféle tűzoltásra még talán akad pénz, másra azonban nem. A pedagógusok tarifabérére is csak úgy-ahogy, de prémiumokra, jutalmakra, különmunkák díjazására már nem. A gyerekek tanulmányi versenyeire, kirándulására, sítanfolyamára semmiféle pénzkeret nem létezik. Ez van, tudomásul kell venni, és erre kell berendezkedni. Természetesen, nemcsak a magyar iskolákban ilyen katasztrofális a helyzet, ugyanezek a gondok gyötrik szlovák kollégáinkat is. Szlovákiában jelenleg ez általános jelenség. (vojtek) Mint azt Balogh Barnabásnétól, a füleki gimnázium igazgatójától megtudtuk, az iskola az idén feleannyi pénzzel gazdálkodik, mint négy évvel ezelőtt. A legnagyobb gondot a fűtés okozza: - A tüzelőnk, ha nem fordul hűvösebbre az idő, a fűtési idény végéig kitart. Nem így a kazán, amely január végén felmondta a szolgálatot. Most tartalékkazánnal fűtjük a tantermeket és az irodákat, de a másik épületben levő szaktantermeket már nem, mert azokat pénz híján nem kapcsolhattuk rá a központi fűtésre. Ebben az épületben régi villanykályhákkal fűtünk, amelyekhez alkatrész rég nem kapható, így egyik-másik fűtőtest csak hatvan százalékos teljesítménnyel üzemel. Ráadásul az áramszolgáltató vállalat az áram kikapcsolásával fenyegetőzik, mivel a losonci könyvelési központ, amely a középiskolák és szaktanintézetek számláit rendezi, nem fizette ki gimnáziumunk villanyszámláját. Két éve kérjük, hogy engedélyezzék a B épület rákapcsolását a központi fűtésre, de kérelmünket elutasították. A gázt sem engedték bevezeti, pedig az lényegesen olcsóbb volna. Ideje lenne végre eldönteni, hogyan fűtsük az iskolát a jövőben, mert a meghibásodott kazánt valószínűleg ki kell cserélni, hiszen már az 1969-ben gyártott tartalékkazán is lassan elavul. (farkas) HÉTVÉGE A RÁDIÓBAN SZOMBATON 10 órakor a hét belpolitikai eseményeinek összefoglalójával, a Heti krónikával kezdődik . a magyar adás. 11 órakor Anyanyelvünk. Idegen szóval vagy magyarul? - teszi fel a kérdést nyelvművelő rovatunkban Cs. Nagy Lajos. 11.05-kor Családi fészek. Szó lesz benne az átlagtól eltérő fejlődésű gyerekek komplex nevelési programjáról; bemutatunk egy Szomotoron működő pedagógus házaspárt, és meglátogatunk egy nagykövesdi családot, ahol három generáció él együtt. 13.30-kor régi műsorainkban tallózunk. 14.05-kor Hazai tájakon. Egy bányászfalu, Dernő hagyományos életmódját mutatja be Méry Margit. 15 órától Szombat délután Lacza Évával. A tartalomból: A csákányi gyermek gyógynevelő szanatóriumban jártunk; Magyarországi tankönyvek bemutatója Vágsellyén; Megkérdeztük Mészáros Attila asztrofizikust a világűr legtávolabbi objektumainak kutatásairól; Söprűkészítés a nádszegi szövetkezetben. VASÁRNAP 10 órakor hírek, 10.15-kor Kölyökvilág. A mesét 11 órakor a Cserkészhíradó követi. 11.10-kor Lacza Éva szerkesztésében Irodalmi mozaik. Mi olvasható a Kalligram februári számában; Egyik írásával köszöntjük a 70 éves Rákos Pétert. 11.30-kor Alma materek. Bemutatkozik a komáromi ipari szakközépiskola. 13.30 Világosság. Az egyházi műsorban Magyar Károly komáromi esperes plébános a boldogságról elmélkedik. 14.15-kor Kapcsoljuk a, BBC magyar adását. 15 órakor Vasárnapi randevú Juhász Lászlóval. Benne: Beszélgetés egy fiatal lánnyal, aki egy regionális hetilap szerkesztője; amerikai diáklány egy rimaszombati nyelviskolában; a Randevú vendége Czajlik József, a komáromi Jókai Színház ifjú színművésze; Hobo 50 éves. (the) A KDNP nem kockafejű (Folytatás az 1. oldalról) hátán a régi kommunisták másznak fel a hatalom különböző pozícióiba. • Az MSZP belső fejlődése azonban még nem fejeződött be. Számos jel utal azonban arra, hogy a liberális értékrendhez közelebb álló politikai irányvonal képviselői háttérbe szet rulnak, míg a népi-nemzeti kötődésű erők egyre nagyobb befolyásra tesznek szert. Amennyiben ez utóbbi szárny határozná meg az MSZP arculatát, akkor is elvetné a koalíció lehetőségét? - Én nem az együttműködést utasítom el. Ha a kormányprogramban olyan momentumok jelentkeznek, amelyek közel állnak a mi elképzeléseinkhez, netán azonosak velük, akkor nyilvánvaló, hogy számíthatnak a támogatásunkra. Mindez azonban még nem koalíció. Ami pedig az MSZP-n belüli fejleményeket illetti, kétségtelen, hogy a pártban tisztulás zajlik. Békési László és az ő liberális gazdaságpolitikája kakukktojás volt az MSZP-ben. Azért is kötődtek hozzá sokkal jobban az SZDSZ, mint az MSZP képviselői. De ennek a tisztulásnak nem csak a szélsőséges és túlzott liberális elemektől való megszabadulás irányába kell hatnia. Más dolgoktól is meg kell szabadulnia az MSZP-nek, hogy egy távolabbi jövőben reálisan felvetődhessen a szocialista párttal való koalícióra lépésünk lehetősége • A közelmúltban sok szó esett az MDF-Fidesz-KDNP integráció irányába ható szoros együttműködés lehetőségéről. Igazat mondanak azok, akik szerint az ön megválasztásával ez az álom szertefoszlott? - Azt gondolom, hogy igen. De nem az együttműködés készsége hiányzik belőlünk. Jelenleg a legfontosabbnak azt tartjuk, hogy megerősödjünk. A KDNP nem arra szerveződött, hogy polgári szövetség legyen, hanem arra, hogy kereszténydemokrácia legyen Magyarországon. Nemrég szabadultunk az MDF árnyékából, és nem akarunk egy Fidesszel ízesített dolog ölébe zuhanni. •A kisgazdapártelnöke ugyancsak fontosnak tartja a KDNPvel való együttműködést. - Az ellenzéki pártok együttműködését én is fontosnak tartom. Ebből a kisgazdapártot sem lehet kihagyni, mivel a magyar törvényhozásban az ellenzéki pártok kis számban vesznek részt, bizonyos együttműködésre tehát szükség van. Ennek azonban bizonyos programok mentén kell megvalósulnia, és nem szervezett formában. Szervezeti értelemben sem a polgári szövetség iránt, sem a kisgazdák iránt nem akarjuk elkötelezni magunkat. Az, hogy valamiféle szoros szervezeti egység jöjjön létre a KDNP és a kisgazdapárt között, ugyanolyan elsietett dolog lenne, mint a polgári szövetség esetében. Nem akarunk kereszténydemokrata bokréta lenni egyik párt kalpagján sem. Végezni akarunk az eddigi gyakorlattal, amikor „nem is vagy olyan kockafejű Lajcsika" alapon vállon veregettek, megszerethettek és beállítottak a sor végére. Merthogy jól mutattunk mindenütt. • Ha gazdasági és szervezeti kérdésekben nem is, a külpolitikai prioritásokat illetően nézetegység uralkodott a KDNP és az MDF között. Az ön vezetése alatt változik-e a KDNP kisebbségpolitikája? - Ha változik, csak jobb irányba változhat. Minket konzervatív pártként tartanak számon, ami azt is jelenti, hogy számunkra fontos a nemzet története és múltja. Márpedig a magyar kisebbségek kultúrája nélkül mi sem tudunk igazán magyarok lenni. Aki a kisebbségi kérdést másodlagosan kezeli, az tulajdonképpen az egész magyar kultúrát, a nemzet történetét kezeli másodlagosan. Ezért a határon túli magyarság autonómiájáért folytatott küzdelme az alapszerződések sorsát kell hogy eldöntse. • Pontosítaná, milyen autonómiát tart fontosnak? - A kulturális autonómiát mindenképpen. A területi autonómia kívánságának valóra váltása azért nehéz, mert határainkon túl egyre kevesebb a színtiszta magyar terület. • A magyar kisebbség helyzetén azonban a kulturális autonómia önmagában keveset javítana. Léteznek olyan problémák az oktatás, a közélet különböző területein, amelyek kezelés hiányában identitásuk megőrzését veszélyeztethetik. Megtörténhet, hogy a szlovák fél a készülő alapszerződésben elutasítja ezek rendezését. - Nem is tudom, miről kössünk alapszerződést, ha ez nem lesz benne. Magyarország az elmúlt negyven év során mindig előzékeny volt a szomszédaival szemben, de ez semmilyen konkrét eredményt nem hozott a kisebbségek vonatkozásában. Naivitás lenne abban bízni, hogy ez most megváltozik. Nekik kellene előbb megváltozniuk, és teljesíteniük a nemzetközi szerződésekben szereplő kötelezettségeket ahhoz, hogy az alapszerződésekről tárgyalni lehessen. Amennyiben pedig nem felelnek meg az Európában érvényes konvencióknak, nem tudom, hogy Magyarországgal miről tárgyalhatnának. A tízmillió magyar érdeke egyszerűen nem választható le a határon túl élő magyarok érdekeitől. Más szóval: nem köthető meg az alapszerződés, ha az a szlovákiai magyar pártok számára elfogadhatatlan. HORVÁTH GABRIELLA AHOGY ÉN LÁTOM i Van már annak vagy harminc esztendeje is, hogy jókat derültem Jan Werich egyik ál latmeséjén. Arról szólt, hogy az állatok birodalmában a kupaktanács - ha jól emlékszem, a nyúl javaslatára - elhatározza, hogy demokratikus köztársaságot hoznak létre. Az oroszlán kissé meghökkent, de végül is levette fejéről a koronát, majd leszállt a trónusáról, és elvegyült a tömegben. Kis idő múlva a bagoly javasolta, hogy az őzike legyen a miniszterelnök, így is lett, megválasztották. Összeállt a kabinet. Pontosan már nem emlékszem a tárcák elosztására, de azt tudom, hogy többségi szavazat eredményeként miniszter lett a zebra, a fecske és a gazella. A kormány összeállítása után a hiéna javaslatára ellenőrző szervet választottak. A párduc, a tigrist jelölte az állati jogok megtartása főellenőrének, az igazságügyet pedig a róka fellllatszergyártásunk perspektívái ügyelte. Mindenkinek jutott funkció. A legnagyobbat azon nevettem, hogy a vaddisznó javaslatára a görényt tették meg az illatszergyártási minisztérium főtanácsosának, a szarka pedig a rendőrminisztérium ellenőrzésével lett megbízva. Egészen tegnapig azt gondoltam, hogy az ilyen dolgok csak mesében fordulhatnak elő. Nyilvánosságra hozták a kormány Nemzetiségi Tanácsának első üléséről szóló jelentést, és megtudtam: nem mendemonda, hogy olyan összetételű ez a testület, amilyet még nem látott Szlovákia népe. Nemcsak 1989 óta, hanem a kommunizmus négy évtizede alatt sem látott. Ebben a Nemzetiségi Tanácsban kisebbségben vannak a nemzetiségek. A kormánykoalíció - demokratikusan - úgy intézte, még csak véletlenül se derülhessen ki e testület működése alapján, hogy milyen kérdések foglalkoztatják a Szlovákiában élő nemzetiségeket. Az 1989-es fordulat előtt is mindig létezett valamilyen formában ilyen szerv. És a kommunista párt mindig gondoskodott arról, hogy minden állásfoglalásnál jelen legyenek az emberei. Azzal a céllal tette ezt, hogy mindig mindenről értesülhessen. A rezsim nem bánt kesztyűs kézzel a kisebbségekkel. Egy dologra azonban mindig ügyelt: törődött vele, hogy a feszültségek soha se lépjenek át egy bizonyos határt. Éppen ezért ragaszkodott hozzá, hogy megbízottai mindig „jelezzenek". így történhetett meg például: a rendszer utolsó évtizedében, látva, hogy tömegbázisa van az alternatív iskolák elleni mozgalomnak, a pártközpont meghátrált, és „szőnyeg alá söpörte" a magyar tannyelvű iskolák elsorvasztására kidolgozott tervet. Ez csak egy példa a sok közül, a'történészek lesznek a megmondhatói, részleteiben miként működött a pártállam alatt a mindenkori „nemzetiségi tanács" és a hatalom birtokosai között a kommunikáció. Annak, hogy a Nemzetiségi Tanácsban kisebbségbe kerültek a kisebbségek, illetve hogy még ezt a kisebbséget is atomizálták, valamint annak, hogy olyan személyiségek jutottak a testületben meghatározó szerephez, mint például Kalman miniszterelenök-helyettes, Ivan Hudec kulturális miniszter, vagy Stanislav Bajaník, a Matica slovenská hírhedten magyarfaló főtisztségviselője, az a legnagyobb veszélye, hogy a nemzetiségi ügyekben döntéshozatalra illetékes szervek sohasem tudják meg, mi történik a valóságban a kisebbségek körében. Soha nem tudják meg, milyen problémák foglalkoztatják a kisebbségeket. Vagy ha meg akarják tudni, legfeljebb titkosrendőri módszerekkel lesznek képesek kiszimatoltatni a tényeket. Ez a testület úgy, ahogy van, már most egyfajta sóhivatalnak minősíthető, amelynek működésére kár pénzt kidobni. A kormánynak azonban nyilván megéri, hogy a külföld felé bizonyítani tudja, van a végrehajtó hatalomnak egy szerve, amelyet Nemzetiségi Tanácsnak neveznek. A testület összetétele valamit egyértelműen bizonyít. Bizonyítja, hogy megvalósult az a gondolat, amelyet Víťazoslav Móric fogalmazott meg, amikor kijelentette: ebben az országban meg kell mutatni, hogy itt mi vagyunk az urak. Már ne is haragudjék Stanislav Bajaník, hogy én a Nemzetiségi Tanács összetételét tanulmányozva ugyanarra gondolok, amire annak idején Jan Werich, amikor meséjében az állatok kormányát ellenőrző hivatalban a görényt tette meg az illatszergyártási minisztérium főtanácsosának. TÓTH MIHÁLY