Új Szó, 1995. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1995-02-09 / 33. szám, csütörtök

6 j ÚJ SZÓ OLVASÓINK OLDALA 1995. február 9. A kormányprogram veszélyei Segítség a családoknak Az Oktatási Minisztérium rendelete értelmében a szülőknek az étkeztetési költségeken kívül egy-egy gyermek után 150-250 koronával hozzá kell járulniuk az óvodák üzemeltetési költségeihez is. Napjaink igen nehéz szociális helyzetében példaértékű döntést hozott a nagykéri önkormányzat. Úgy határozott, hogy az Érsekújvári járásban jóváhagyott 150 korona illetéket kifizeti a szülők helyett. Ezzel is támogatja az óvoda zavartalan működését, mivel tudatosítja, hogy az óvoda megtartása a faluban éppen úgy érdeke a szülőknek mint az önkormányzatnak. A szülők és a falu minden józanul gondolkodó lakosa nagyra értékeli az önkormányzat döntését. Az önkormányzat tagjai bebizonyították: tudják hogy az óvodai nevelés hatékonyan elősegíti a gyermekek személyiségének sokoldalú, harmonikus fejlődését és az iskolára való felkészítést. Tudják, hogy a nevelésbe fektetett anyagiak többszörösen megtérülnek. MALI KATALIN Nagykér Űj utakon a Csemadok? Tisztelt szerkesztőség! ...Nagyon sokan örömmel fogadtuk, amikor egy-egy magyarlakta település elején és végén feltűntek a kék táblák. Mégis van demokrácia, mégsem akarnak minket átalakítani, semmibe venni... De sajnos lassan eltünedeznek szép csendben a létünket igazoló táblák. Erről már nem ír a szlovák sajtó...! Mérföldes léptekkel haladnak földrészünk kis országai a közös Európába. Lehet, hogy a mi országunk túl nagyokat lép és elmellőzi Európát? Mi így soha nem érünk oda! A minap Oldalfala „őslakosai" távolították el a kék táblát. így akarják a világ tudtára adni, hogy tévedés történt, falujukban nem lakik magyar polgár? Hát ennyit az emberi jogokról, a toleranciáról, a másság tiszteletéről, a békés egymás mellett élés utópiájáról. Ennyit a demokráciáról. BÍRÓ KATALIN Tornaija ...Jerguš Ferko írását olvasom a Slovenská Republika első oldalán. Többek között azt írja, hogy a szlovák-magyar viszonyban az enyhülés fejfájást okoz a szlovákiai magyar politikusoknak. A visegrádi négyeknek küldött levelet azzal intézi el, hogy az olvasó bizonyára el tudja képzelni annak tartalmát. Nos, merem remélni, Jerguš Ferko mindent megtesz azért, hogy a Slovenská Republika közölje a levelet, de teljes terjedelmében és természetesen szlovák nyelven. Mert mi rossz van abban, ha az ember anyanyelvén szeretne tudáshoz jutni? A szlovákiai mag/arok bátran felnézhetnek arra a három magyar parlamenti képviselőre (Bugár, Duray, Nagy), akiket Jerguš Ferko maďarský trojlístoknak nevez, mert ők logikusan, diplomatikusan igyekeznek politizálni, intézni ügyeinket. Gondolom, ennek a módszernek a szlovák fél számára is elfogadhatónak kell lennie, mert a bevált európai politikai gyakorlatból indul ki. LUKÁCS JÓZSEF Bártfa A szlovák parlament által elfogadott kormányprogram egyebek közt sok merész célkitűzést tartalmaz. No, de nem is akarom ezt értékelni, netán bírálni, hanem a program azon része keltette fel a figyelmemet, ahol rólunk, szlovákiai magyarokról van szó. Hát amit a sajtóból és a többi médiákból sikerült erről a programról megtudni, semmi jót nem tartalmaz számunkra, sőt egyenesen az itt élő kisebbségek, de főleg a magyarok jogainak a megtiprásáról van szó. Egy eddig nem használt új kifejezésre vagy szókapcsolatra bukkantam a programban, éspedig a „nyelvileg vegyes terület". Már nem használandó a nemzetiségileg vegyesen lakott terület, mert eszerint Szlovákiában már nem léteznek magyar nemzetiségű polgárok, csak magyarul beszélő szlovákok. A kormány nagyon ügyesen fogalmazott a programjában, de sajnos tudjuk, hogy mi van e mögött. Az Meglepett, hogy valamennyi hozzászóló két gimnáziumról tett említést, csak két gimnázium áldásos és áldatlan jövőjéről tanakodott, és senki sem említette meg azt a tényt, hogy a most megnyíló magyar tanítási nyelvű gimnáziummal együtt Ipolyságon három gimnázium létezik. A harmadik a szlovák tanítási nyelvű gimnázium. Ebbe a középiskolába szintén járnak magyar nemzetiségű fiatalok. De három gimnázium Ipolyságon? Nem lesz ez egy kicsit sok? Hát persze, a becsvágy és a telhetetlenség. Nagyon, de nagyon kívánatos lenne, hogy a Politikai színpadunkon gyakran hangsúlyozzák a toleranciát, az eltérő nézetűek közeledését. Igen, de az élet azt bizonyítja, hogy a toleranciát csak az ellenzéktől követeli vagy igényli a hatalmon lévő kormány vagy parlamenti többség, saját részéről ebbe nem hajlandó belemenni. Pedig a vásár mindig legalább kettőn áll. Nézzük csak a parlamentet és a toleranciát. A ház elnöke és annak három alelnöke a kormánykoalíció prátjainak tagjai. A negyedik alelnököt, az ellenzékből javasoltat, a 83-as parlamenti többség nem választotta egyszerű polgár is nagyon könnyen rájön, hogy itta nemzeti identitásunk, vagyis magyarságunk megőrzése van olyan veszélyben, amilyenben még eddig nem volt. A kormány nyíltan támogatja az alternatív oktatás bevezetését a „nyelvileg vegyes" területeken, ami egyenlő a magyar iskolarendszer leépítésével. Szerintük ez mind a mi érdekünkben történik azzal a céllal, hogy a szlovák nyelvet jobban elsajátítsák a magyar anyanyelvű gyerekek. Hát köszönjük az ilyenfajta gondoskodást, de nem kérünk belőle. A magyar kisiskolás az iskolában először tanulja meg a saját anyanyelvét, hogy ne felejtse el, hogy milyen gyökerekből származik, vagy itt éppen arról van szó, hogy felejtse el, hogy az ősei magyar nemzetiségűek voltak?! Hogy mit tehetünk ez ellen? Hát csak annyit, hogy gyerekeinket magyar nyelvű iskolába íratjuk addig, amíg egyáltalán léteznek. A harmadik ipolysági gimnázium kitervelői és kezdeményezői mihamarabb a realitások talajára lépnének, hisz sem ebben az államhatáron fekvő kisvárosban, sem a környékén nem rózsás a magyarság számbeli helyzete, messze vidékek „gyermekbázisára" építeni pedig nagyfokú felelőtlenség. Sajnos, bármilyen változás e téren már csak óhaj marad, mert az engedélyezés megtörtént. Meg kellene akadályozni, hogy valamelyik gimnázium az „alternatív" tanítás szállásadójává váljon. SZABÓ ISTVÁN Ipolyság meg. Nem tolerálta azt, hogy demokratikus rendszerben az ellenzék is részt vegyen ilyen módon a hatalom gyakorlásában. A kormány programtervezetének tárgyalása során a parlamentben az ellenzéki képviselők számos konkrét javaslatot tettek. Nem számoltam meg, ebből hányat hagyott jóvá a többség, de alig néhányat. Hát igen, ha ketten csinálják ugyanazt, az nem mindig ugyanaz. Jobbnál jobb javaslatok hangzottak el, de mivel azokat az ellenzék terjesztette elő, ezeket a parlament természetesen még a tolerancia évében sem fogadta el. A har kormány előkészíti az államnyelv védelméről szóló törvényt. El tudom képzelni, hogy milyen lesz ez a törvény! Ami a kisebbségi kultúrát illeti, a kormányprogramnak ez a része sem ad okot derűlátásra. A program szerint a nemzetiségi kultúrák támogatása a polgári lojalitás elvei alapján lesz megvalósítva. Tehát ha a nemzeti kisebbségek nem nyilvánítanak polgári lojalitást az állammal szemben, akkor kultúrájuk nem kap támogatást. Mi eddig nem voltunk polgárilag lojálisak, nem fizettünk ugyanúgy adót, mint a többi polgár? Csak az az eltérés van közöttünk, hogy mi más nyelven beszélünk, vagy itt épp ez a legnagyobb hiba?! Sajnos igazat kell, hogy adjak Bugár Bélának, aki ezt a kormányprogramot ránk nézve 1948 óta a legrosszabbnak jelölte meg. BENYOVSZKYLÁSZLÓ Léva Ugyancsak Ipolyságról érkezett még egy levél a témával kapcsolatban, amelyet a feladó nem írt alá, mondván,, mert az embert el is kell temetni". Szerinte az egész a nagyszombati érsekség szorgalmazására történt, amely meg akarja mutatni a látogatóba készülő pápának, hogy hogyan törődnek a Szlovákiában élő nemzetiségekkel. Ezzel a lépéssel a magyar püspökséget követelő magyar papoknak és pártoknak is vissza akarnak vágni. Az áldozat pedig egy önálló gimnázium... madszor hivatalba került kormányfő mindig azt hangoztatja, hogy a kormány hajlandó mindenkivel tárgyalni, ha... Ez a ha sajnos azt jelenti, ha mindenki hajlandó azt vallani, amit a kormány. Eltérő nézetet nem vesznek figyelembe, nem tolerálnak. Szerintem előszóra kormánynak kellene az ellenzékkel és a kisebbségekkel szemben toleranciát tanúsítania, megértést tanú sítani javaslatai és elképzelései iránt, szóval nagyvonalúnak lennie. Ennek bizonyára pozitív visszhangja lenne. IVÁN SÁNDOR Kassa A Csemadok kassai szervezetének évzáró taggyűlésére nem mindennapi hazai és nemzetközi helyzetben került sor, melyet elsősorban a bizonytalanság jellemez. Nem csoda tehát, hogy a szervezet jelen lévő tagjai mind hozzászóltak, van aki többször is, a felvetett kérdésekhez. így elhangzott, hogy a múlt év decemberében az Együttélés és a Csemadok kassai vezetői megbeszélést tartottak a sokasodó problémákról. Az elemzések eredménye, egy mondatba összefoglalva az lett, hogy Kassán szükség van egy olyan pártokon, mozgalmakon, szervezeteken kívül álló egyeztető szervre vagy szervezetre, amelyikben ott van minden magyar intézmény, kulturális csoport, párt és mozgalom képviselője, hogy egyeztessék a programokat, a tevékenységüket. Javaslat született, hogy ez csak a Csemadok lehet, amelynek tagjai között az említetteken kívül az iskolák képviselői is ott vannak. Napjainkban kaptuk kézhez a várva várt ajánlólevelet, hogy až eddig állami tulajdonban lévő lakásainkat megvásárolhatjuk. Nagyra értékelhető, hogy kedvező feltételek mellett, jutányos áron, rövid időn belül bérlő helyett lakástulajdonosokká válhatunk. Külön köszönetet szeretnék mondani Komárom város polgármesterének a mellékelt kedves hangú levélért, amelyre reagálni szeretnék. Tudom, és sajnos mélyen meg vagyok győződve arról, hogy a hozzánk intézett jókívánságait, ami a biztonságot és a nyugodt életmódot illeti, képtelenség valóra váltani, mivel lakótársainkat nem áll módunkban megválogatni. Nem szeretnék senkit sem lebecsülni, lenézni, de sajnos élA beszámoló rámutatott, hogy 1988-ban a Csemadok városi bizottsága 24 alapszervezetet hozott létre a város területén. Ezek azonban megszűntek, kivéve egyet, az l/5-ös számút, amelynek akkor 115 tagja volt, ma pedig 153. Ez a szervezet ma is eredményesen működik. Ennek egyik magyarázata, hogy vezetősége a teljességre törekszik, és kerüli a formalizmust. Ehhez teremtette meg a lehetőséget a városi szervezet négy év előtti konferenciája, amely kimondta, hogy a Csemadok szervezetei érdeklődési kör szerint működhetnek. Ezért fogadtunk el mostani évzárónkon is olyan határozatot, hogy Kassán pártok, szervezetek, szervek fölött álló, önálló kultúrpolitikai munkára van szükség. S ebbe bele kell foglalni a nyelv védelmét is, úgy ahogyan azt évek óta sürgetjük a Kazinczy nyelvművelő napokon! SZANYI JÓZSEF Kassa nek közöttünk olyan lezüllött családok, amelyeknek tagjait lassan nem tudjuk lakásunkba invitálni. Természetesen többségben vannak az intelligens, rendezett körülmények között élő családok. Tudom, hogy mindenkinek joga van az életre, lakásra, de azt is, hogy nekünk pedig, a napi megterhelés után, jogunk van a nyugalomra. Ehelyett hazatérve, kénytelenek vagyunk végighallgatni egy-egy család hangos veszekedését. Én személy szerint, nyugalmam érdekében, lakásomért hajlandó volnék dupla árat is fizetni, ha nem kellene ilyen családokkal egy házban élni. Gondolom, akadnának néhányan, akiknek módjukban lenne ezt megtenni. HEGEDŰS VALÉRIA Komárom Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat Is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket. Kettőn áll a vásár Nyugalmat szeretnénk A VÁLASZTÁST HAGYJUK A SZÜLŐKRE, ÚJ SZÓ, 1995. 1. 24 Nem sok egy kicsit? A KÖLTŐI ÉLETMŰ ÚJJÁÉLEDÉSÉNEK ESÉLYEI, ÚJ SZÓ, 1995. 1. 17. Hamu alatt izzo parázs Lelkiismeretfurdalással olvasom mostanában a Mécs Lászlóról szóló írásokat. Furdal a lelkiismeret azért, amiért ezelőtt 30 évvel úgyszólván semmit nem tudtam a költőről. Nem ismertem annak ellenére, hogy állandóan figyeltem a hazai és a magyarországi irodalmi lapokat. Bármilyen furcsán is hangzik, a szemem ez irányban egy győri fizika-kémia szakos tanár, Barla Ferenc nyitotta fel. A tanár úrnak irulva-pirulva bevallottam, hogy eddig nem is hallottam, nemhogy olvastam volna Mécs Lászlóról. Egy-egy osztálylátogatása alkalmából engem is magával vitt, és meggyőződhettem róla, hogy Mécs László az akkori diákjai előtt nem volt ismeretlen. Tehát egyes bátor tanárok (talpig emberek) akkor is megtalálták a módját annak, hogy a hívő költő munkássága otthonra találjon a diákszívekben! 1965-től rendszeresen látogattam Pannonhalmára, ahol az ottani könyvtárban végeztem kutatásaimat. Szívem mélyén alig vártam a pillanatot, hogy magával a költővel is személyesen megismerkedjem. A kolostorban lakó tanárok azonban eleinte eléggé bizalmatlanok voltak, de végül főkönyvtárosuk, dr. Karsai Géza jóvoltából megismerkedhettem Mécs Lászlóval. Ezt követően nappalaim a könyvtár termeiben töltöttem, az estéket pedig Mécs Lászlóval való ismerkedéssel és eszmecserével. Legújabb verseit is felolvasta és bizony néha-néha elvárta tőlem azt is, hogy főleg a szülőhazájáról költötteket fejből megtanuljam. Amikor a Csemadok szímői alapszervezete által szervezett magyarországi kiránduláson felkerestük többek között Pannonhalmát is,éppen Mécs Lászlót osztották be hozzánk idegenvezetőként. Melengető érzés volt számomra, hogy megismert és külön üdvözölt, azonban rögtön kikérdezte tőlem az általa megtanított versét. Mivel a betanítástól több idő telt el, bizony ittott megakadtam és a költő keresetlen szavakkal illette „emlékezőtehetségem". Egyben megígérte, hogy a már és a megjelenő kötetekből eltesz számomra egy-egy példányt, azonban ezek kézhezvételére nem került sor, azon egyszerű oknál fogva, hogy bevonták útlevelem. NAGY ANDRÁS Szimő EGY KORÁN KIHUNYT LÁMPÁS, ÚJ SZÓ, 1995. 1. 26. A jogok harcosa volt Tolvaj Bertalant a hatvanas évek végén ismertem meg, és természetesen a Csemadok révén futottak össze az ismeretség szálai. Attól kezdve szívesen ültem - akár kávéházi - asztalához, mert magam is úgy éreztem, hogy szívesen fogadott asztaltárs vagyok. Elsősorban mint nagy tudású tanárt tiszteltem, akinek a honi, a világ- és a magyar irodalom a kisujjában volt. Az irodalomról való beszélgetések, a kisebbségi jogokról szóló viták természetesen Pozsonyban zajlottak, ahol aztán később a kormány Nemzetiségi Titkárságának vezetője lett. Visszakanyarodva beszélgetéseinkre: nagyon világosan szólt az egyenjogúság elvéről, az önmegvalósításról, az önigazgatásáról, nem utolsósorban anyanyelvünk jogos használatáról és a jo gok alkalmazásáról... Tolvaj Bertalant kértük fel a Zoboralján, Lédecen a tájmúzeum megnyitására, egy októberi vasárnap délután. A megnyitón a tájház udvarán rövid beszédet tartott, és ha jól emlékszem, Fábry-idézettel zárta mondandóját, amely így hangzott: „A kultúrörökség a szellem és a becsület dolga. A hagyománytagadók mindig ráfizetnek könnyelműségükre." Utoljára 1974 március idusán találkoztam Tolvaj Bertalannal, a pozsonyi, ligetfalusi ünnepségről jövet megszakította útját, hogy Nyitrán, a Pedagógia Főiskola nagytermében tartott márciusi ünnepségen is résztvehessen. Nagyon tetszett neki a - Révész Bertalan által rendezett - diákműsor és elmondta, hogy a következő évben is pozsonyi márciusi útját összeköti Nyitrával. Akkor tudtam meg, hogy már évtizedek óta részt vesz a ligetfalui Petőfi szobornál tartott ünnepségeken. Ám a sors keze közbeszólt, a következő esztendő márciusának idusát már nem ünnepelhette meg. MOTESIKY ÁRPÁD Verebély