Új Szó, 1995. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1995-02-07 / 31. szám, kedd

1995. február 7. BELFÖLD ÚJ SZ Ó 5 1 Január elsejétől az állami betegbiztosítón kívül több más, ága­zati, szakmai stb. alapon működő betegbiztosító szer­veződik. A Csallóközi Régió legutóbbi közgyűlésén Pásztor Ist­ván komáromi polgármester felvetette egy Duna menti regio­nális biztosító megalapításának lehetőségét. Milyen előnnyel járna ez, tettük fel számára a kérdést az ülés után: - A közgyűlést informáltam a re­gionális biztosító megalapításának feltételeiről, amelyek között egye­bek mellett szerepel harmincezer előzetes jelentkezés összegyűjté­se is. Az ily módon létrehozott biz­tosító fő előnye az lenne, hogy tel­jes mértékben ellenőrizhetné a la­kosok által erre a célra befizetett összegek felhasználását. i. VÁLASZ OLVASÓINKNAK A nyugdíjasnak nem jár? M. Gy.: Majdnem negyven éve dolgozom már a helyi szövet­kezetben, amelynek egyben tagjai is vagyunk. Két éve nyug­díjas vagyok. 1994-ben minden egyes munkanapot ledol­goztam, sőt gyakran még vasárnap és ünnepnap is dolgoz­tam, de nekem az úgynevezett ünnepekre járó pénzt még­sem fizették ki. Tudomásom szerint annak, aki az ünnep előtti és utáni munkanapot ledolgozza, annak az ünnepet is ki kell fizetni. A szövetkezet vezetősége ezt azzal utasította el, hogy a nyugdíjas dolgozónak erre nincs joga. Igaz ez? ü 1 KOMMENTÁRUNK L Erózió vagy integráció? Nem volt megtárgyalásra érdemes probléma - indokolta meg Pásztor István korábbi elnök és Szabó Olga tanácstag, hogy egy búcsútalálkozót leszámítva miért nem tartott tavaly február és november között közgyűlést a Csallóközi Városok és Falvak Társulása. Ezek szerint ilyennek ítélték a Dunaszerdahely kör­nyéki polgármesterek április 14-én közzétett javaslatát is, amely szerint a korábbi kedvezőtlen tapasztalatok miatt a régió két ka­marára tagolódott volna. Pásztor István és Szabó Olga beismer­te, hogy ez a vezetőségi ülésen is felmerült, de emiatt sem tartot­ták fontosnak összehívni a közgyűlést. Múlt pénteken a helyhatósági választások után újra kezdte a tevékenységét a Csallóközi Régió - azonnal egy felemásra sike­rült vitával arról, vajon újra lehetőséget ad-e közvetlen politikai befolyásolásra a legfelsőbb pártvezetésekhez tartozó polgármes­terek részvétele a testület vezetésében. Pázmány Péter, a megvá­lasztott elnök, Dunaszerdahely polgármestere és egyben az Együttélés intéző bizottságának tagja ugyan a gazdasági kérdé­sekre szeretné helyezni a legfőbb hangsúlyt, de mindjárt azt is hangsúlyozta, hogy szerinte a régió nem lehet teljesen apoliti­kus. Ennyi történt pénteken, a konkrét munka a következő közgyűlésen kezdődik, amelyre remélhetőleg nem kell újabb fél évet várni. A jövő szempontjából fontos, hogy Pázmány Péter integráló személyiségnek tartja magát, aki képes lesz. áthidalni a dunaszer­dahelyi és a komáromi régió között korábban kiéleződött ellen­téteket. Nem lesz könnyű feladata, már csak azért sem, mert a polgármesterek jó része az erre fordított pénz. és idő fejében hasznos munkát vár el a szervezettől, viszont a 108 tagúra duz­zadt testület már a működőképtelenség határához közeledik. Le­het, valakiket elégedettséggel tölt el, hogy a Csallóköz jelenleg már Tardoskeddig terjed, de az illetékesek talán idejében felis­merik a Kis- és Nagy-Duna között megindult lemorzsolódás első jeleit. Kiderült ugyanis, hogy a Somorja és Nagymagyar környé­ki falvak már szinte kivétel nélkül a Felső-Csallóközben működő Podunajsko Régióba is beléplek, amely csendben, de eredményesen és a falvak mindennapi gondjaival törődve műkö­dik. A Csallóközi Régió nem akkor lesz sikeres, ha egy év múl­va mondjuk Ipolyságot is integrálja, hanem ha képes lesz meggyőzni ezeket a falvakat, hogy érdemes visszatérniük erede­ti társulatuk kebelébe. Enélktil ugyanis könnyen megtörténhet, hogy az erózió tovább folytatódik és a ma csallóközinek neve­zett régióból csak a szélesebb környékről bizonyos szempontok alapján pártirodák tanácsára beléptetett települések laza, mind­össze tüntetések szervezésére és tiltakozások elfogadására alkal­mas halmaza marad. TUBA LAJOS 150 éves a szövetkezeti mozgalom Kiállítás Ma délután 18 órakor a buda­pesti Óbudai Társaskör Galériá­ban (Budapest, III. Kiskorona u. 7) a Vízpróba kiállítássorozat rendezvényeként Németh Ilona dunaszerdahelyi festőművész munkáiból nyílik kiállítás Vesszőfutás címmel. A kiállítás, melyet Juhász R. József nyit meg, március 5-ig te­kinthető meg, naponta 14-18 óra, szombat-vasárnap 10-18 óra között. (Hétfőn zárva.) Közös gondokról Uj Szó-tudósítás A Losonci Regionális Gazda­sági és Ipari Kamara kezdemé­nyezésére tegnap Losoncon a Vigadó épületében tanácskoz­tak a Nagykürtösi, a Losonci, a Rimaszombati és a Rozsnyói já­rás elöljárói, a városok polgár­mesterei, valamint a vállakozók járási szövetségeinek elnökei. Az ülésen, amelyen részt vett Miloš Lelovský, a gazdasági mi­nisztérium főosztályvezetője, és Peter Mihók, a Szlovák Gazda­sági és Ipari Kamara elnöke, megvitatták a régió gazdasági és általános fejlődésének le­hetőségeit. Bár a felszólalások­ban gyakran elhangzott, hogy gyakorlatilag mindén járásban­különbözők a gazdasági és egyéb feltételek, a résztvevők megegyeztek abban,, hogy van­nak közös érdekek, mint példá­ul az úthálózat korszerűsítése, a vasút fejlesztése, a kereskede­lem serkentése stb., amelyeket közös erővel lehet és kell megol­dani. Továbbá elhangzott egy olyan javaslat is> hogy a regioná­lis gazdasági és ipari kamara a járások valamelyikében létesít­sen egy kihelyezett részleget. A tanácskozásról bővebben egy későbbi számunkban még visszatérünk. (farkas) Peter Weiss, a DBP elnöke ag­gasztónak tartja a Kelet-Szlováki­át sújtó rejtett munkanélkülisé­get, amely egyes járásokban a 37 százalékot is meghaladja. Ki­vándorlási hullám indult be, sok családfő külföldön, többek között Amerikában vállal képzettségé­nél alacsonyabb munkát - közöl­te Weiss a DBP tegnapi sajtótájé­koztatóján. Az önkormányzati ré­giók létrehozása és az eurorégió­kon belüli együttműködés nézete szerint jelentősen elősegítené a nehézségek leküzdését, ezért a Mečiar-kormánnyal ellentétben támogatják az eurorégiók gondo­ELOKESZULETBEN: Duna m Nézetünk szerint ebben az esetben a munkabérről szóló 1/1992. Tt. számú törvényből kel­lene kiindulni, amely vonatkozik azokra a szövetkezeti tagokra is, akiknek tagsági viszonyába bele­tartozik egy bizonyos munkavi­szony, vagy pontosabban munka­végzési viszony is (lásd az említett törvény 3. §-át). Az ünnepnapokra járó bér sza­bályozását az idézett törvény 6. §­a tartalmazza. Az említett rendel­kezés szerint az alkalmazottnak az ünnepnapon végzett munká­ért elsősorban az elvégzett mun­káértjáró munkabérre keletkezik a bíróságon is perelhető jogigé­nye. Ugyanakkor a hasonlóan pe­relhető jogigénye keletkezik egy külön díjazásra is (éppen azért, mert ünnepnapon dolgozott), amely a törvény értelmében nem latát. Weiss nem kívánta kom­mentálni a pártján belüli ellenté­tekről szóló híreszteléseket, és nem nyilatkozott arról sem, hogy a DBP február 18-i poprádi kong­resszusán milyen személyi válto­zásokra lehet számítani. Nem zárta ki ugyanakkor annak le­hetőségét, hogy a DBP tagságá­nak egy része átlép más pártok­ba, mindenekelőtt a Munkásszö­vetségbe, mivel a jelenlegi párt­vezetéstől eltérően ítéli meg a baloldali értékeket. - A DBP egyértelműen a Szocialista Inter­nacionálé felé orientálódik, a Munkászövetségazonban nem ­lehet kevesebb , mint az átlagke­resete ötven százaléka - hacsak a munkáltató nem állapodott meg az alkalmazottal abban, hogy az említett ötven százalékos jutalom helyett úgynevezett pót­szabadnapot (fizetett szabadna­pot) nyújt neki. Nem egészen pontosak az is­meretei arról, hogy ki az. aki nem kaphatja meg az ünnepnapra já­ró munkabérmegtérítést (amely ugye az ünnepnap miatt kiesett munkabér megtérítése, mégpe­dig az átlagkereset összegében). A törvény értelmében ez nem jár annak az alkalmazottnak, aki az ünnepet közvetlenül megelőző vagy követő műszak, esetleg az ünnepnapra a munkáltató által az ünnepnapra elrendelt műszak ledolgozását igazolatlanul elmu­lasztotta. nyilatkozta a két politikai erő köz­ti különbségeket ecsetelve. We­iss egy kérdés kapcsán állást fog­lalt a kormánykoalíció politikusa­inak a Demokratikus Unió parla­menti képviseletét megkérdője­lező magatartásával is. Rámuta­tott: nem az a fontos, hogy puccs­nak lehetne-e minősíteni vagy sem a DU képviselőinek parla­mentből való eltávolítását és mandátumaik kisajátítását, sok­kal lényegesebb a végeredmény, amikoris a DU 250 ezer választó­jának akaratát vonnák kétségbe. - A DU képviselőinek a törvény­hozásból való kizárása megvál­toztatná a parlamenti erőviszo­nyokat, ami a politikai és az al­kotmányos rendszer megváltoz­tatását vonhatná maga után ­tette hozzá. (horváth) • Hova fordulhatnak az ér­deklődők? - Az alapvető tájékoztatást a Csallóközi Régió titkársága vég­zi. A titkárság a dunaszerdahelyi városháza épületében székel, il­letve elérhető a 0709/52 34 01-es telefonszámon, de a szük­séges információkat hamarosan a polgármestereknek is meg­küldjük. (tuba) Elképzelhető persze az is, hogy önt a szövetkezet úgynevezett munkaviszonyon kívüli tevékeny­ségekről szóló szerződésekkel al­kalmazza, amikor esetleg szóba jöhetne, hogy önnek nem keletke­zik joga az ünnepnapokra járó munkabérmegtérítésre, illetve az ünnepnapokon végzett munkáért a már említett legalább 50 száza­lékos pótlékra. Itt viszont látni kell azt, hogy az ilyen szerződést elsősorban írásban kellett volna megkötni, különben érvénytelen (és ezáltal úgynevezett tényleges munkaviszony keletkezik a mun­kavállaló alkalmazott és a mun­káltató szövetkezet között), továb­bá azt, hogy a munkatevékeny­ségről szóló megállapodás nem vonatkozhat bármilyen munkára (általában olyan tevékenységekről lehet szó, amelyek elvégzéséhez szükséges idő nem haladja meg a törvényes heti munkaidő felét). Ha a munkáltató a vonatkozó tör­vények megszegésével kötött ön­nel munkatevékenységről szóló megállapodást, akkor a Munka Törvénykönyve 270 b paragrafu­sa alapján kaphat egy olyan pénz­bírságot, amely sokszorosan meg­haladja az önnek, az ünnepna­pokra járó munkabérmegtérítései összegét. dr. P.D. Ú] Szó-tudósítás Nagyszabású ünnepségsoro­zat keretében ünneplik meg ezen a héten a szövetkezeti mozgalom fennállásának 150. évfordulóját. 1845. februárjá­ban Sobotište községben Samu­el Jurkovičalakította megazelső gazdaszövetkezetet, amely az akkori forradalmi időkben az együttműködés és a humánum elveire támaszkodva a falusi földművelők önsegélyező társu­lásaként nemcsak a gazdálko­dásban jelentett támaszt és se­gítséget, hanem egyúttal a tagok önképzéséből, illetve művelődé­séből is kivette a részét. Amint arról Cyril Moravčík, a Szlovákiában működő szövet­kezeti szövetségeket tömörítő Szövetkezeti Unió elnöke a tegnapi sajtóértekezleten be­számolt, az elmúlt negyven év botlásai és megszorításai el lenére a szövetkezeti mozga­lom bizonyította életképessé­gét. A kedvezőtlen gazdasági feltételek ellenére az ország­ban működő szövetkezetek még mindig 180 ezer embert foglalkoztatnak, s megköze­lítőleg 1 millió tagjuk van. A megváltozott gazdasági kör­nyezethez a szövetkezeteknek is igazodniuk kell. Az unió meg­bízást kapott, hogy dolgozza ki a szövetkezeti mozgalom további fejlődésének koncepcióját, amelyet 3-4 hónapon belül a kormány elé terjesztenek. Eb­ben többek között javaslatot tesznek a vidéki emberek életé­ben sokáig hagyománynak szá­mító szövetkezeti napok felújítá­sára is. A koncepcióhoz kapcso­lódik a szövetkezetekről szóló törvény javaslata, ennek az alapelvein jelenleg dolgoznak az unió szakemberei. Az évforduló kapcsán február 8-án Sobotišté­ben tartja ünnepi ülését a Szö­vetkezeti Unió. Az évforduló tisz­teletére 9 koronás postabélye­get is kibocsátanak. (t.szilvássy) PETER WEISS: Aggaszt a kivándorlás AHOGY ÉN LÁTOM Washingtonból nézve l Az USA Külügyminisztériuma az idén is közzétette az emberi jogok tiszteletben tartásáról szó­ló globális jelentést. A „globális" azt jelenti, hogy a földkerekség minden országában külön-külön felmérték, összegezték az ame­rikai diplomaták és emberjogi szakértők, hogy miként tartják meg a törvényeket, nem véte­nek-e az emberiesség általáno­san elfogadott normái ellen, kü­lön szemügyre véve minden ál­lamban a legveszélyeztetetteb­bek, a legkiszolgáltatottabbak helyzetét. Ahogy olvasom a csehországi lapokban, Václav Klaus már meg is sértődött, és megint azt mondta: „Ez mélysé­ges tévedés." A helyzetfelmérők valami skinheadeket emleget­nek, meg a romák hátrányos megkülönböztetéséről írnak. És nyomban arra gondolok, vajon Szlovákiában is nem lesznek-e politikusok, akik vérig sértődnek a dokumentum bennünket érintő megállapításain. Lehet valami 25 gépelt oldal­nyi a bennünket érintő jelentés. Az általános rész a belpolitikai helyzetet ismerteti. Arról szól, hogy 1994 márciusában hogyan került hatalomra Jozef Moravčík kormánya, majd a szeptember végi választások eredményeként miként lett ismét miniszterelnök Vladimír Mečiar. A kormányváltá­sokat nyilván alkotmányosnak minősítették az amerikaiak, mert a szövegben egy szó kifo­gás sem esik ennek ellen­kezőjéről. Viszont a sorok között kiolvasható, hogy a washingtoni elemzők nem egészen tartják rendjénvalónak, hogy Mečiarék elnapolták a Moravčík-kormány által előkészített privatizációt. Rámutatnak, hogy a vagyonnak még csak mindössze negyven százaléka van magánkézben. A dokumentum szóváteszi, hogy a kormányváltásokat követően el­bocsátások voltak az elektroni­kus médiáknál, és ez „befolyá­solta a tájékoztatás szabadsá­gát és függetlenségét." Nem hagyja szó nélkül, hogy pszichiát­riai intézetbe utalták be azokat a rendőröket, akik 1993-ban Kle­nócon meggyilkoltak két romát. Szlovákia kisebbségi politiká­ját előbb az alkotmány szemszö­géből, majd a valóság néhány mozzanatát ismertetve tükrözi az elemzés. A törvények betűje szempontjából - úgy tűnik ­mindent rendben talál. Vladimír Mečiar egyik közelmúltban tett nyilatkozatából idéz: „A szlovák kormány elítéli... a sovinizmus, a rasszizmus, az antiszemitizmus és az idegengyűlölet minden megnyilvánulását". Egyáltalán nem foglal állást, hogy jó-e vagy sem az alternatív oktatás, csak megjegyzi: „A német és az ukrán nemzetiségű szlovák állampol­gárok a vegyes oktatási nyelvű iskolákat részesítik előnyben, a magyarok viszont a teljes anya­nyelvű oktatás mellett szállnak síkra, az egyetemi oktatást is be­leértve." Egyszerűen csak meg­állapítja a jelentés, hogy a nem­zetiségileg vegyes lakosságú te­rületeken békés az etnikumok együttműködése, „politikai szín­vonalon" azonban feszültségek vannak. Nem nagyon lehet mit kezdeni a jelentésnek azzal a megállapításával, amely szerint „noha a magyarok minden szin­ten bekapcsolódtak a politikai, gazdasági és társadalmi életbe, közülük egyikből sem lett minisz­ter.". Az elemzők valószínűleg nem vették figyelembe a szlová­kiai parlamenti demokrácia hely­zetét és magyar pártok elhelyez­kedését a politikai palettán. A szlovákok címére a következő megállapítás olvasható a szö­vegben: „Esetenként magyarel­lenes érzelmi megnyilvánulások­ra is sor került." Konkrétan emlí­ti a dokumentum, hogy március­ban, a Mečiar-kormány leváltá­sakor a tömeg tettleg bántal­mazta a Magyar Keresztényde­mokrata Mozgalom két vezetőjét , és hogy a képviselőknek a rendőrök nem voltak hajlandók segítséget nyújtani. A hivatalos szervek - hangsúlyozza a doku­mentum - nem gondoskodtak az eset kivizsgálásáról. A romaellenesség konkrét megnyilvánulásairól is többször szó esik a jelentésben, rámutat­va, hogy a cigányszármazásúa­kat diszkriminálják a munkahe­lyeken, nem hajlandók őket szál­lodába befogadni, és a skinhea­dek is gyakran összecsapnak ve­lük. Kétségtelen, hogy Washing­ton messze esik Szlovákiától, és az ideiglenesen itt tartózkodó amerikaiak csak a felszín jelen­ségeit látják. Ennek ellenére jó, hogy minden évben elkészül az emberi jogok megtartásával fog­lalkozó jelentés. Nem ideális a helyzet Szlovákiában, a politikai vezetők azonban az iránt sem közömbösek, hogy mit gondol ró­luk a világ. TÓTH MIHÁLY

Next

/
Oldalképek
Tartalom