Új Szó, 1995. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1995-02-04 / 29. szám, szombat

1995. február 6. KÜLFÖLD ÚJ SZ Ó [ 4 J KAIRÓI NEGYES CSÚCS EURÓPA TANACS A békefolyamat nem áll le Oroszország előtt becsapták az ajtót MTI-hír MTI-hír A tervezett közös sajtóérte­kezlet nélkül ért véget csütörtö­kön késő este Kairóban Egyip­tom, Izrael, Jordánia és a palesz­tinok példa nélkül álló csúcsta­lálkozója, mely ennek ellenére az első értékelések szerint nem tekinthető kudarcnak. Az össze­jövetellel kialakulni látszik egy közel-keleti béketábor, melynek valamennyi tagja a tárgyalások folytatása mellett foglal állást. Hoszni Mubarak egyiptomi el­nök, Jichak Rabin izraeli kor­mányfő, Jasszer Arafat PFSZ-ve­zető és Husszein jordániai király ötórás tárgyalása után az egyip­tomi külügyminiszter bejelentet­te, hogy Rabin és Arafat a jövő héten Erezben ismét találkozik, Kairóban újra tárgyalnak a pa­lesztin autonómiáról, s a négy fél külügyminiszteri szinten majd Washingtonban folytatja az eszmecserét. A csúcstalálko­zó lényegében ezzel betöltötte szerepét, biztosította, hogy ne omoljon össze a békefolyamat, mely a palesztin iszlám szélsőségesek által Netánjában elkövetett merénylet óta állt le. (A felvételen balról: Simon Pe­resz izraeli külügyminiszter, Ji­chak Rabin izraeli kormányfő, Húszéin jordán uralkodó, Hoszni Mubarak, a vendéglátó ország elnöke és Jasszer Arafat palesz­tin vezető.) TOVÁBB TAGOLODIK A VAJDASAGI MAGYARSAG A viszály újabb jele Tegnap röviden már bemutattuk a délvidéki magyarság ú], „harmadik utas" pártját, a Vajdasági Magyarok Polgári Mozgalmát. Az alábbiakban újvidéki munkatársunk, GYAR­MATI JÓZSEF további részleteket közöl a mozgalomról, s egyben feltárja a „régiek" ellentéteinek hátterét, azokat az okokat, melyek teret engedtek ennek a mozgalomnak. Azon kívül, hogy január végén megalakult a kezdeményező bi­zottság, és hogy valószínűleg feb­ruár 28-ig megtartja alakuló közgyűlését, egyelőre még nem sokat hallottunk a szárnyát bonto­gató harmadik vajdasági magyar politikai tömörülésről, a Vajdasági Magyar Polgári Mozgalomról. Be­recz József, a kezdeményező bi­zottság elnöke a napokban a füg­getlen BETA hírügynökségnek vá­zolta. fel az alakuló párt politikai programját. Olyan mozgalomról van szó, amely egyféle „harmadik út" lesz a Vajdasági Magyarok Demokrati­kus Közössége és a Vajdasági Magyar Szövetség között - mond­ta Berecz. - Nem számíthatunk ugyanis arra, hogy Belgrád elfo­gadja majd azt az autonómia-kon­cepciót, amelyért a VMDK és á VMSZ küzd. Ha ezt az országot, ahol születtünk, s ahova 1918 után kerültünk, hazánknak fogad­juk el, igenis párbeszédet kell foly­tatnunk Belgráddal, mert problé­máinkat csak közösen oldhatjuk meg. Berecz kijelentette még, hogy a mozgalom célja a vajdasá­gi magyarok nemzeti és kulturális identitásának megőrzése, s e cél­ból megállapodást kell kötni a szerbiai hatóságokkal. A VMPM létrejöttével minden jel szerint tovább tagolódik a délvi­déki magyarság, és szétforgácsol­ja erejét. Annak ellenére, hogy idestova egy éve, az emlékezetes pénzügyi botrány következtében került sor a szakadásra a VMDK­ban s alakult meg a VMSZ, a két párt, igaz, „egymás mellett él", de még mindig képtelen közeledni egymáshoz. A legalapvetőbb kér­désekben, például az autonómia ügyében sem tudnak egyetértésre jutni. A VMDK „öregebbnek" tekin­ti magát, s igyekszik elhatárolódni a „meszesekétől, pedig kényte­len-kelletlen beismerni, hogy ki­sebbségben van az önkormányza­tokban (a tartományi parlament VMDK-s frakciójában is csak hat Ágoston-párti képviselő áll szem­ben a kilenc VMSZ-szimpatizáns­sal). A közelmúltban a VMDK §1­nöksége közölte is, hogy ellenzék­be vonul, és árnyékkormányokat alakít az önkormányzatokban. Ez­zel szemben a VMSZ a szabadkai és a Tisza-vidéki régióban élő tömbmagyarság többségének tá­mogatását élvezi. A két szervezet politikai programja tulajdonkép­pen nem mutat akkora eltérése­ket, hogy az ütközésre adna okot. Mindkettő az autonómiát tűzte zászlajára, noha Ágostonék váltig hangoztatják, hogy a VMSZ az au­tonómia ellensége. Berecz fen­tebb ismertetett nyilatkozatából az is kiolvasható, hogy sokan már unják a VMDK-VMSZ viszályt, s inkább egy „harmadik utat" vá­lasztanának. Az előzetes várakozásoknak megfelelően az Európa Tanács Strasbourgban ülésező parla­menti közgyűlése befagyasztotta Oroszország felvételének megvi­tatását. A döntésre hosszas vita után került sor csütörtök este, s a befagyasztást a csecsenföldi katonai akcióval, az emberi jogok ottani orosz megsértésével indo­kolták. A határozat külön is leszö­gezi, hogy a parlamenti közgyűlés „minden fenntartás nélkül elítéli az orosz haderő vá­logatás nélküli s eltúlzott beveté­sét, nevezetesen a polgári lakos­ságellen". Oroszország számára azért lett volna fontos az Európa Tanácsba való mielőbbi bekerülés, mert a szervezetbeli tagság egyben a de­mokrácia meglétének, az emberi jogok tiszteletben tartásának, az „Európához csatlakozásnak" a fokmérője. Az elmúlt hetekben a felvétel érdekében Oroszország négy legfőbb közjogi méltósága (az államfő, a kormányfő, vala­mint a parlament két házának el­nöke) közös levélben fordult a szervezet vezetőihez, ám a jelek szerint ez sem használt. A mosta­ni, ideiglenes elutasítás egyéb­ként már csak azért is kínos Moszkva számára, mert Oroszor­szág ezzel egyre inkább elszige­telt helyzetbe kerül: az egykori kö­zép-európai szocialista országo­kat már régen felvették a szerve­zetbe, s Lettország e heti „bebo­csátásával" immár a Szovjetunió három volt állama, mindhárom balti köztársaság is az Európa Ta­nács tagjának mondhatja magát. THE ECONOMIST Silány erők a román kormányban A nacionalizmus, amely soha nem volt messze a politikai fel­színtől a Balkán országaiban, most a kormány szintjéig látszik feltörni Romániában - írta teg­napi elemzésében a The Econo­mist. A hetilap cikke megállapít­ja: miután a kormányzó szociál­demokraták nemrégiben egyez­ményt írtak alá a nyíltan antisze­mita és általában is rasszista igéket hirdető Nagy Románia Párttal, s amióta a hisztérikusan magyarellenes Román Nemzeti Egységpárt tavaly közvetlen ré­szesévé vált a koalíciónak, „min­den elképzelhető mocsok jelen van a román kormányban". A szélsőséges csoportok, amelyeket a kormánypárt támo­gatásuk fejében a húsosfazék közelébe engedett, mind erőtel­jesebb befolyást tudhatnak ma­gukénak. A sajtóban, a kultúrá­ban és az oktatásban elfoglalt pozícióik révén szabadon ter­jeszthetik történelmi hősük, An­tonescu marsall - a Hitlerrel szövetkező egykori katonai dik­tátor - mítoszát, akinek szobrot is állítottak. A brit lap idézi a bu­karesti amerikai nagykövetet, aki kijelentette: az Antonescu­szobor felállítása egyenértékű azzal, mintha Németországban Hitler, Olaszországban Mussoli­ni emlékét örökítenék meg ha­sonló módon. A román politikai szélsőség mindet elkövet annak érdeké­ben is, hogy elejét vegye a Ma­gyarországgal kötendő államkö­zi szerződés tető alá hozásának, jóllehet a viták elsimítása a két állam EU- és NATO-csatlakozá­sának feltétele lenne - olvasha­tó a The Economist legutóbbi számában. (MTI) Szoboravatás Udvarhelyen Székelyudvarhelyen ma délben avatják Orbán Balázs szobrát. Hunyady László mintázta meg a Székelyföld híres kutatójának szob­rát, melynek leleplezésére összegyűlik a vidék lakossága. A „legna­gyobb székely" szobra előtt lerója tiszteletét Marosvásárhely, Csík­szereda, Sepsiszentgyörgy, Székelykeresztúr és más székely telepü­lések küldöttsége. Az RMDSZ tegnapi tájékoztatása szerint az ünnepélyen jelen lesz Sütő András író, Markó Bé/a, az RMDSZ elnöke, Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke és még sokan mások. Kérdé­ses viszont Tőkés László részvétele, mivel a püspök a napokban le­mondott minden közszereplésről. IRAN Aranyat ér a gúny Aranypénzekkel jutalmazzák Iránban azokat az elfogadott pá­lyaműveket, amelyek rövid leírás­ban ismertetik, hogy „milyen rémü­letet élhetett át Salman Rushdie, amikor a Khomeini ajatollah által ellene meghozott halálos ítéletről értesült". Az iszlám terjesztésével foglalkozó, a teheráni kormányhoz közel álló szervezet írta ki a pályá­zatot, amelyben az első helyezett tíz, a második öt,a harmadik pedig három aranypénz jutalomban ré­szesül, 1993-ban egy másik iráni szer­vezet tűzött ki jutalmul aranypén­zeket azon a pályázaton, amely­nek résztvevői a legjobb Rushdie­karikatúrákat küldték be. Az azóta elhunyt Khomeini aja­tollah 1989-ben fatmában utasí­totta az iszlám világot az indiai származású brit író, Salman Rush­die meggyilkolására, amiért „meg­sértette az iszlám vallást". (MTI) K ézzelfogható eredmény nem sok született a kai­rói négyes csúcstalálko­zón, de már pusztán létrejötté­nek ténye is felér egy politikai szenzációval. Ebből a szempont­ból még Warren Christopher „történelmi" jelzője sem tekint­hető túlzásnak, főleg ha tudjuk: a csúcsot Egyiptom kezdemé­nyezte, de mindvégig konzultált az amerikai diplomácia ve­zetőjével. így az is érthető, hogy Egyiptom, Jordánia, Izrael és a palesztinok külügyeinek irányí­tói a jövő vasárnap éppen Was­hingtonban ülnek tárgyalóasz­talhoz, hogy megvitassák a csú­cson született nyilatkozat végre­hajtásának módjait. Három fontos feladatuk lesz a külügyminisztereknek: 1. a gaz­dasági együttműködés beindítá­sa, ezen belül az októberre Am­manba tervezett közel-keleti gazdasági csúcstalálkozó előké­szítése. 2. A biztonság fokozása a térségben, elsősorban a pa­lesztin szélsőségesek aktivitá­sának visszaszorítása. 3. A poli­tikai együttműködés kibonta­Kairói babérok koztatása a békefolyamat to­vábbvitele érdekében. Ebből a felsorolásból - és az elfogadott közleményből - is kitűnik, hogy nem született előrelépés a pa­lesztin területek zárlatának fel­oldása, a zsidó települések épí­tése, de az izraeli csapatkivonás pontos menetrendje kérdésé­ben sem. Úgyszintén nem szüle­tett áttörés az atomsorompó­egyezmény körül hetek óta tartó izraeli-egyiptomi vitában. Vi­szont a résztvevők szeretnék in­tézményesíteni a „kairói né­gyek" csoportját - amire a máris összehívott külügyminiszteri ta­lálkozó is utal -, hogy bizonyít­sák: a békefolyamat sínen van, azoké a babér, akik elkötelezték magukat a béketeremtés mel­lett. Új, friss babérra pedig mind a négy résztvevőnek nagy szüksé­ge volt. A legnagyobb mérték­ben talán Jichak Rabinnak, hi­szen Izrael az ő kormányzása alatt tette meg a nagy fordula­tot, békült ki a halálos ellenség­gel, a palesztinokkal. Az autonó­mia megadása, a tervezett csa­patkivonás, ami lényegében a „bibliai juss" feladását, az Erec Israel, a Nagy Izrael álmáról való végérvényes lemondást jelenti. Kényes helyzetét tovább súlyos­bították a véres palesztin me­rényletek, de most megmutat­hatta: Izraelnek már három olyan arab szomszédja van, amellyel békét kötött, vagyis jó úton jár. Arafat hasonlóan kényes hely­zettel küszködik, neki is azt kel­lett megmutatnia, hogy csak a megegyezésnek és békének van esélye, a terror kudarcra van ítélve, s nem is képes telje­síteni deklarált célját, a tárgyalá­sok leállítását. Husszein király pedig bebizo­nyíthatta Kairóban, hogy Jordá­nia nincs mellékvágányon, s ép­pen az Izraellel kötött béke ré­vén a régió fontos tényezőjévé vált. Egyiptom a csúcstalálkozó megszervezésével ismételten megmutatta: az arab világ köz­pontja. Egyben köszörült vala­mit azon a csorbán, amely a de­cemberi egyiptomi-szíriai-szaú­di csúcstalálkozó után esett a hírnevén. Alexandriában ugyan­is a résztvevők azt ajánlottak az arab világnak, fogják kicsit vissza a kibékülést Izraellel, nem kell a dolgot elkapkodni. Ebben nyilván Szíria hatása ér­vényesült, de utólag még ez a visszalépés is Hoszni Mubarak kezére játszott: demonstrálhat­ta, hogy Egyiptom jó közvetítő, s nem véletlen, hogy a palesz­tin-izraeli autonómiatárgyalá­sok éppen Kairóban zajlanak. Akarva-akaratlan a kairói né­gyek Damaszkusznak is üzen­tek: lám, miből marad ki, ha to­n . János Pál pápa szeptem berben a horvátországi Splitbe látogat - jelentették be zágrábi egyházi források. A ka­tolikus egyházfőt Ante Juric spliti püspök hívta meg az egy­kori jugoszláv tagköztársaság­ba. A pápa legutóbb múlt év őszén járt Horvátországban, s Zágrábban tartott istentisztele­tet. Ljubljanában pedig már ko­rábban bejelentették, hogy a pápa májusban vagy júniusban ellátogat Szlovéniába is. S rasbourgban az Európai Unió tagállamainak 50 vá­rosa létrehozta a SécuCités Eu­rope elnevezésű biztonsági há­lózatot. Ennek célja a városi erőszak elleni harc, az ezzel kapcsolatos tapasztalatok cse­réje, a közös fellépés. Anyagi támogatást az EU-tól kap a há­lózat. L amberto Dini, az új olasz mi­niszterelnök tegnap bemu­tatkozó látogatásra Washing­tonba utazott. Dini, aki egyben a szakértői kormány ideiglenes kincstárügyi minisztere is, a hét legfejlettebb ipari állam, a G-7 csoport pénzügyminisztereinek torontói találkozóján vesz részt, s Kanadába érkezése előtt áll meg az amerikai fővá­rosban. S zergej Szkorocskin szemé­lyében újabb orosz parla­menti képviselő esett gyilkos­ság áldozatául. A 33 éves alsó­házi honatyát a moszkvai terü­leten fekvő Zarajszk városában négy álarcos fegyveres szerdán egy étteremből elrabolta, majd meggyilkolta. Szkorocskin saját korábbi állítása szerint összetűzésbe keveredett a maf­fiával, miután nem volt hajlan­dó védelmi pénzt fizetni. Tavaly a képviselő egy kettős emberö­lés vádlottja volt, de az esetet a hatóságok jogos önvédelemnek minősítették, és a képviselőt felmentették. Géppisztollyal lelőtt egy grúz férfit és nőt, akik állítólag megtámadták őt. U krajnában a parlament el­számoltatja a kormányt ­közölte Olekszandr Moroz, a tör­vényhozás elnöke. A kabinet­nek arra kell magyarázatot ad­nia, hogy miért éppen most és miért ilyen nagy mértékben emelte meg az alapvető élel­miszerek, illetve szolgáltatások árát. A kormánynak arra is vála­szolnia kell, hogy miért nem gondoskodott a szociális ellen­tételezés megfelelő növelé­séről. A politikus nem zárta ki, hogy - amennyiben a parla­ment nem kap kielégítő választ - a jövő héten bizalmatlansági indítványt terjesztenek be a kor­mány ellen. vább makacskodik. Merthogy Mubarak Hafez Asszadnak is küldött meghívást, de merev visszautasításban volt része. Mégpedig azzal a változatlan in­doklással, hogy Izraellel csak az­után hajlandóak tárgyalni, ha a Golant már maradéktalanul visszakapták. Pedig a palesz­tin-izraeli és a jordán-izraeli békekötés, de még Camp David is azt bizonyítja: kis lépések ve­zetnek a nagy cél felé. D amaszkusz, mivel a nagy kapun keresztül nem hajlandó belépni a béke­kötők táborába, az adott hely­zetben csak egyet tehet: keresi a kis kapukat, nyíltan is vállalja a titkos diplomáciát, amely igen­is folyik, s amely - ezt számta­lan példa bizonyítja - a hasonló­an kényes esetekben valóban eredményes lehet. Talán lehul­lik közben néhány levél Asszad elnök saját kezűleg font babér­koszorújából, de - egye fene! Ha csatlakozik a kairói négyek­hez, kap helyettük frisseket. GÖRFÖL ZSUZSA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom