Új Szó, 1995. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1995-02-01 / 26. szám, szerda

ÚJ SZÓ RIPORT 1995. február 2. Szlovákián múlik a továbblépés (Folytatás az 1. oldalról) ben lesz elérhető. A túlzott opti­mizmus beszél belőlem, ha az ezredfordulót tippelem, de a re­alitások talaján maradva ehhez a dátumhoz egy-két évet hozzá­tennék. Csáky Pál: - Szlovákiá­nak elméleti­leg esélye lenne arra, hogy az év­század vé­gén az EU tel­jes jogú tagja legyen. Elméletileg, mert ehhez a szlovák társadalom egységes politikai akaratára van szükség, s én ebben kételkedem. Gyakor­lati téren ennek a feladatnak a megvalósítása szerintem három tényezőtől függ: első a szlováki­ai belpolitikai helyzet, amely a kívánt irányba kellene, hogy ala­kuljon politikai, gazdasági és törvényalkotási területen. Ez több száz-törvénymódosítást je­lent. Örömmel mondom el, hogy a demokratikus jogok, s ezen belül a kisebbségi jogok betartá­sa terén is, mert a társulási szerződésünkbe bekerült egy olyan kitétel, hogy a szerződés az EU részéről egyoldalúan fel­bontható, ha Szlovákia nem tart­ja be a vállalt kötelezettségeket. A társulási szerződésben szere­pel egy emberjogi cikkely, amely a gazdasági együttműködést a felsoroltak teljesítéséhez köti. A második tényező az, hogy mi­lyen lesz az EU helyzete, s mi­lyen döntések születnek az 1996-os konferencián az Unió to­vábbi bővítéséről. Az Unió akara­ta után a harmadik, s talán a legfontosabb tényezőt a szlovák szándékok jelentik, s az az ob­jektív szint, amelyet Szlovákia addig el tud érni. Hiába lesz meg ugyanis egyfelől az akarat, más­felől a készség, ha gazdaságunk nem leSz kompatibilis. Sok függ attól, hogy milyen lesz Szlováki­ában a politikai és szociális klí­ma, a demokrácia foka. Időpon­tot nem szívesen mondanék, de ha mégis, nos, akkor attól tar­tok, hogy Szlovákiát nem az első hullámban fogják felvenni, ha­nem valamikor 2010 körül. Ami­kor ezt mondom, nem pusztán a saját véleményemre hagyatko­zom, hanem azokra az elemzé­sekre utalok, amelyek szerint Szlovákia már most a második csoportban szerepel. • Vladimír Mečiar harmadik kormánya úgy döntött, hogy az idei év derekán juttatja el a brüsszeli EU-központba a teljes jogú tagságért folya­modó kérelmet. Megítélése szerint a szlovák kormány jól választotta-e meg ezt az időpontot? Milan Kňažko: - Nem az a lé nyeges, hogy mikor kérjük a tel­jes jogú tagságot, hanem az, hogy mikorra teszünk eleget bi­zonyos elvárásoknak. Gondolok itt a megkívánt politikai feltéte­lekre, a jogi és egyéb normák hozzáigazítására az EU-ban ér­vényes jogszabályokhoz és egyéb előírásokhoz. Jozef Moravčík: - Úgy gondo­lom, hogy a kormány részéről ez egy propagandisztikus húzás. Hogy az idén nyújtjuk be a kérel­münket, vagy csak a jövő év ele­jén - ez inkább a dolog formális oldala. A jelenlegi koalíció de­monstrálni akarta, hogy az EU­hoz való közeledés politikáját akarja folytatni, amelyet mi is képviseltünk. A kérvény benyúj­tásának időpontja nem elvi je­lentőségű, ennél sokkal lénye­gesebb és egyáltalán nem for­mális kérdés a tagság megfelelő politikai és gazdasági feltételei­nek a megteremtése. Eduard Kukán: - A teljes jogú tagságért folyamodó kérelem benyújtásának időpontját, meg­látásom szerint a kormány he­lyesen tűzte ki. Nagyon sok fog múlni azon, hogy a folyamod­vány megszövegezése gondos munka eredménye lesz-e. Hogy később vagy esetleg más orszá­gokat megelőzve nyújtjuk-e be a kérelmet, nos, ez önmagában még nem jelent semmit. A ma­gyarok és a lengyelek már tavaly áprilisban beterjesztették, de úgy gondolom, hogy ennek el­lenére nagyjából ugyanakkor ve­szik fel őket is, amikor bennün­ket. A Cseh Köztársaság azt ter­vezi, hogy 1996-ban folyamodik csak teljes jogú tagságért, de ez az illető állam dolga. A kérelme­ket mindenképpen a jövő évben esedékes kormányközi konfe­rencia előtt el kell juttatni Brüsszelbe Ekkor már döntés várható a közösség további bővítését érintő konkrét kérdé­sekben. Ilyen összefüggésben is úgy értékelem, hogy a kormány által kitűzött időpont helyes és reális. Csáky Pál: - Nem a kérelem benyújtásának időpontján van a hangsúly, de még az előző kérdés­hez visszatérve megjegyezném: ha nagyon akarnánk, akkor azt hi­szem, hogy a 2010-es dátum reá­lis lenne a teljes jogú tagság eléré­sére. Ha maradt volna a Moravčík­kormány, akkor még azt merném mondani, hogy fogcsikorgatva és nagyon nagy nehézségek árán ez a limit betartható lenne. Az EU számára is előnyös lett volna, ha egy blokként kezelhette volna a vi­segrádi négyeket, de a jelek sze­rint ezt a csoport kezd önmagá­ban széthullani. • A szlovák miniszterelnök a kormányprogram vitája köz­ben úgy fogalmazott, hogy Szlovákia 2010-ig a gazdasági fejlettség tekintetében képes lesz utolérni a fejlett nyugat­európai országokat. Reálisnak tartja-e ennek elérését? Milan Kňažko: Az utolérni kifejezés nekem nem tetszik, mert a múltban is mindig valakit meg akartunk előzni, vagy utol akartunk érni, s láttuk, hova ju­tottunk. Az utolérés önmagában nem lehet a cél, mert ezek az or­szágok dinamikusan tovább­fejlődnek. Az a fontos, hogy szót tudjunk velük érteni, politikai és gazdasági téren egyaránt. Meg­látásom szerint a meglévő gaz­dasági különbségek kiegyen­lítődése csak hosszabb távon képzelhető el. Jozef Moravčík: - Nyugat-Eu­rópa meglehetősen tág foga­lom, s ha az EU-tagállamokra gondolok, akor ezek között olyan eltérő fejlettségi fokú álla­mok vannak, mint Görögország és Németország, s a közössé­gen belül is nagyok a szintkü­lönbségek. Szerintem Szlovákiá­nak esélye van arra, hogy e kö­zösség szerves részévé váljon. A kérdés, hogy behozza-e ezeknek az államoknak a fejlettségi szintjét minden mutató tekinte­tében, beleértve az életszínvo­nalat is például Franciaország­ban, nos, szerintem nem ez a leglényegesebb. Fontosabb ennél olyan politikai és gazdasá­gi feltételek létrehozása, hogy az Európai Unió szerves részévé válhassunk, ami Szlovákia fejlődése szempontjából előnyös lenne. Eduard Kukán: - Hogy 2010­ig Szlovákia utoléri-e Nyugat-Eu­rópát? Ez a várakozás eltúlzot­tan optimista és nem reális. Még ha Szlovákia az ezredfordu­ló táján vagy az új évszázad első éveiben elnyerné is a teljes jogú tagságot, ez automatikusan még nem jelenti, hogy elértük az EU-tagállamok színvonalát. Igaz, az Unió tagállamai között jelen­leg is vannak gazdag és szegény országok, s ebből kifolyólag az életszínvonal is államonként el­térő. Természetesen jó lenne behozni legalább a kevésbé fej­letteket, de én úgy látom, hogy ez egy elérhetetlen célkitűzés. Csáky Pál: - Nagyon nagy ké­telyeim vannak ezzel kapcsolat­ban, s főleg a kormányprogram­mal összefüggésben, amely ugyan szép mondatokat tartal­maz erről a célról. Ha az ember behunyná a szemét, akkor hajla­mos lenne elhinni, hogy ez való­ság lesz. A kormányprogram mel­lé azonban oda kell tennünk a költségvetési tervezetet. Attól tar­tok, hogy az utóbbiba foglalt ke­mény restrikció épp a hosszabb távú fellendülést, fejlődést fogja fékezni, s csírájában fojtja el azo­kat a pozitív tendenciákat, ame­lyek tavaly megmutatkoztak. Ér­zésem szerint a mostani kor­mánynak nincs esélye arra, hogy az általa kidolgozott programot megvalósítsa, s emiatt nincs re­mény arra sem, hogy 2010-re az életszínvonalat és egyáltalán a gazdasági fejlettségi szintet az ígért fokra tornássza fel. Egy eset­leges jobb kormánynak nagyobb esélyei lennének, de még így is kétlem, hogy Szlovákia akár egy megálmodott szuperkormánnyal is az EU színvonalára tudja emel­ni a gazdasági fejlettség szintjét. Kérdezett: P. VONYIK ERZSÉBET EURÓPA TANÁCS Zsirinovszkij botránya MTI-hír Edouard Balladur francia mi­niszterelnök szerint Oroszország a csecsenföldi katonai beavatkozás miatt nem felel meg az Európa Ta­nácshoz való csatlakozás feltétele­inek. Egy francia lapnak adott in­terjúban úgy vélte, az a módszer, ahogy Oroszország a csecsen kér­désben fellépett, súlyos ellent­mondásban van mindazzal, amit Moszkva az emberi jogok tisztelet­ben tartása terén az EBESZ kere­tében vállalt. Eközben az Európa Tanács most folyó parlamenti közgyűlé­sén Vlagyimir Zsirinovszkij szélsőjobboldali orosz képviselő, aki a meghívottként jelen lévő orosz küldöttség tagja, hétfő este botrányt okozott Strasbourgban: inzultálta Szergej Kovaljovot, Jel­cin elnök emberi jogi tanácsadó­ját, aki a parlamenti közgyűlés bi­zottságait tájékoztatta a csecsen­földi konfliktusról - jelentette a szervezet illetékeseire hivatkozva az AFP. Zsirinovszkij hazugnak és árulónak nevezte a csecsenföldi orosz katonai beavatkozást elítélő Kovaljovot. Az ülésen elnöklő hol­land szocialista képviselőnő, Elisa­beth Baaveld-Schlaman erre el­rendelte, hogy kapcsolják ki az orosz Liberális Demokrata Párt ve­zetőjének mikrofonját Az ülés végén Zsirinovszkij le­gazemberezte az emberi jogi meg­bízottat, azt üvöltve, hogy Kovaljov egy züllött alak, helye egy koncent­rációs táborban lenne, nem pedig Strasbourgban. Szergej Kovaljov hétfő este zárt ülésen tájékoztatta a parlamenti közgyűlés politikai, jogi, illetve a szervezeten kívüli országokkal való kapcsolatokért felelős bizottságait. A csoportos szexről is kifejtette véleményét Vlagyimir Zsiri­novszkij szélsőségesen nacionalista orosz vezető a Playboy ma­gazinnak, amely következő számában közli majd nyilatkozatát. A ledér képeiről ismén havilap szerint Zsirinovszkij az interjút készítő Jennifer Gouldnak és húszéves tolmácsának, Masha Pavlenkónak azt mondta: Jobban megértenénk egymást, ha maguk itt most rögtön levetkőznének. Masha is. Ráfeküdnének ezekre a kis ágyakra, és ezek a fiúk (mármint a testőrei) ölelget­nék-cirógatnák magukat. Én hallgatnám magukat, és folytatnám a mondanivalómat magam." Politikai kérdésekről szólva a Playboy munkatársa megkérdez­te Zsirinovszkijt, kész lenne-e találkozni Fidel Castro kubai ve­zetővel. „Mindig szívesen teremtek kapcsolatot, mindegy, hogy kivel" - idézte a választ az AP. (MTI) Világraszóló esemény helyszíne volt hétfőn a New York-i Lincoln Központ: itt adták át az amerikai divatter­vezők idei díjait. A kitüntetettek az elismerést Diana hercegnő, az angol trónörökös felesége kezéből vették át. A felvételen a divat egyik nagymogulja, Calvin Klein feleségével. KOREAI-FELSZIGET Japán igen és nem A japán kormányfő tegnap először elismerte, hogy országa is „bizonyos mértékig" felelős a Koreai-félsziget 1945-ben tör­tént kettéosztásáért. Muraja­ma Tomiicsi a képviselőház költségvetési bizottságának ülésén utalt rá: Japánt azzal összefüggésben terheli törté­nelmi felelősség Korea felosz­tásáért - és ezzel annak jelen­legi politikai helyzetéért is -, hogy 35 éven át gyarmati sor­ban tartotta. Mielőtt azonban még bármelyik fél véleményt nyilvánított volna az ügyben, a kormányfő visszavonta kijelen­tését. Az említett bizottságban hangzott el a pontosítás is, hogy Japán csak a gyarmatosí­tásért felelős, a kettéosztásért nem: az a hidegháborús viszo­nyok következménye volt. MTS A lgéria katonai kormánya már jó két éve azt igyekszik elhitetni a töme­gekkel, hogy az iszlám ellenzék tagjai maguk az ördögök, s ha nem sike­rül legyőzni őket, ha mégis hatalomra kerülnek, akkor az országban elszaba­dul a pokol. Ezt megakadályozandó, ar­ra kárhoztatják a népet, hogy ott szen­vedjen a pokol tornácán. Merényletek, letartóztatások, gyilkosságok, kínzá­sok, kivégzések, rajtaütések, betiltá­sok, fenyegetések - csak ezekről érkez­nek hírek az észak-afrikai országból, amióta az Iszlám Üdvfront (FIS) és má­sik két iszlám mozgalom választási győzelmével - ma már nyilvánvaló ­számtalan túlkapásra kényszerítette a hadsereget és a rá támaszkodó, úgy­mond világi politikusokat. Az iszlám erők már az első fordulóban megszerez­ték a szavazatok 80 százalékát, ami ta­lán nem felelt meg a tényleges erővi­szonyoknak - de ez már a demokrácia elkerülhetetlen veszélye. S ezt az ép­pen csak rügyező demokráciát áldozták fel a régi-új algériai vezetők, hogy meg­fékezzék az iszlám előretörését, amely­nek reneszánszát csak a saját hibáik rovására írhatják. Nemzetközi méreteket öltött az utób­bi hónapokban ez a belviszály, hiszen a ALGERIA Pokoli viszonyok legradikálisabb iszlám pártok és moz­galmak fegyveres szárnyai, elsősorban a Fegyveres Iszlám Csoport (GIA) hadat üzent a külföldieknek. A következmény: az 1992 januárja óta a terrorhadjárat során meggyilkolt 15 ezer - más forrá­sok szerint 30 ezer - személy között 80 külföldi is van, főleg franciák. A francia repülőgép elrablása, a nagykövetségek bezárásának követelése szintén sze­rencsétlen lépésnek bizonyult, a nem­zetközt közvéleményt - amely már ed­dig is rettegett az iszlám terrorizmustól - egyértelműen az algériai kormányzat mellé állította. Mégpedig annak elle­nére, hogy legitimitása több mint kérdé­ses. Nyilvánvalóan ez a kedvezőtlen for­dulat késztette Algéria nyolc vallási és világi ellenzéki pártjának vezetőit arra, hogy elfogadják a San Egidio nevű olasz vallási közösség kezdeményezését, s a tavaly novemberi kudarc után január közepén ismét Rómában próbálkozza­nak a közös álláspont kialakításával. Ezúttal sikeresen. Megegyezésre jutot­tak abban, hogy a kormányzattal folyta­tandó tárgyalások elengedhetetlen fel­tétele kell legyen valamennyi politikai fogoly szabadon engedése, a FIS sza­bad működésének engedélyezése, a rendkívüli intézkedések feloldása, a kínzások és kivégzések azonnali be­szüntetése. Ugyanakkor elítélték a ha­zai lakosság és a külföldi állampolgárok elleni támadásokat, s a merényletek beszüntetésére szólítottak fel. A római megegyezés után még a GIA is békülé­kenyebb hangot ütött meg, bejelentet­te: beszünteti a szent háborút, ha a kor­mány elfogadja a római feltételeket. A kormány azonban nemet mondott, azt állítva, ez még kevés, továbbra is alap­feltételnek tekinti, hogy az ellenzék el­ítélje a terrorizmust. Az sem térítette jobb belátásra Algír urait, hogy az ellen­zéket vendégül látó Olaszország mellett egy sor állam, köztük Franciaország és az Egyesült Államok is komoly tárgyalási alapnak minősítette a római dokumen­tumot. Ennek a makacs hatalomféltésnek a következménye, hogy az ellenzék mérsé­keltebb része is „bekeményített", s a radi­kálisok támogatóinak száma tovább nö­vekedettt. Az erőszaktól megcsömörlött többség immár a kormányt hibáztatja, amiért elszalasztotta a megegyezés le­hetőségét. S következménye ennek a szűklátókörűségnek az az új terrorhadjá­rat, amelyet az iszlám vallás legnagyobb ünnepsorozata, a ma kezdődő Ramadan idejére hirdetett meg a FIS fegyveres szárnya. Nem lehet nem komolyan venni ezt a fenyegetést: hétfő délután Algír központ­jában több száz kiló TNT erejű pokolgép robbant. A tegnap délutáni mérleg: 38 ha­lott, 256 sebesült, közülük 55 válságos állapotban. Vagyis várni lehet, hogy az ál­dozatok száma még növekedni fog. F elháborító, szörnyű tett ez a me­rénylet. A kormány közleménye szerint „barbár bűntett, amely nem marad büntetlenül". Helyes: De nem szabad megfeledkezni arról sem: bűn ter­heli azokat is, akik hagyták idáig fajulni a helyzetet. GÖRFÖL ZSUZSA

Next

/
Oldalképek
Tartalom