Új Szó, 1995. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1995-02-22 / 44. szám, szerda

8 j ÚJ SZÓ GAZDASÁG 1995. február 22. A KOMÁROMI ÁG-BEN A NYOLCADIK PRIVATIZÁCIÓS TERVEZETNEL TARTANAK: A körbetartozás szorításában A Komáromi Állami Gazdaság a múltban azon kevés mezőgazdasági üzemek közé tartozott, amelyek gyakorlatilag nem folyamodtak hitelhez, mégis folyamatosan nyereséget termeltek. A szlovák mezőgazdaság zuhanórepülése azonban a komáromiakat sem kímélte. Az elmúlt néhány év alatt az állami gazdaság 800 alkalmazottjából csupán 400 maradt, a mezőgazdasági társaság kintlévőségei elérték a 36 millió koronát. Igaz, tartozásaik ezzel szemben csak 16 millió koronára rúgnak... m Milyen eredményekkel zárják az elmúlt esztendőt? - kérdeztem Farkas Gáspártól, az állami gazdaság igazgatójától. - Igaz, az utóbbi évek sikertelenségeit az elmúlt év során némiképp ellensúlyoztuk, a mérleg mégis 10 millió korona körüli veszteséget fog kimutatni. Ha figyelembe vesszük, hogy az 1992es évet 34 millió, az 1993-asat pedig 25 millió koronás veszteséggel zártuk, akkor a tavalyi eredmények nem is olyan rosszak. Sőt, még jobbak lehettek volna, ha a vegyszerezést a kívánt mértékben tudtuk volna elvégezni. Anyagiak híján azonban csak a legszükségesebb vegyszerezést hajtottuk végre, így aztán kisebb terméshozamokat értünk el. Az államtól még tavasszal mintegy 1,8 millió koronás támogatást kaptunk a vetőmagra, valamint üzemanyag-vásárlásra. A beígért őszi támogatás azonban elmaradt. • Miért nem vettek fel hitelt a vegyszerekre? - Óriási kockázatot vállaltunk volna, ha 20 százalékos kamatra hitelt veszünk fel. A mezőgazdaságban ugyanis gyakorlatilag nincs olyan terület, ahol a hitelkamat biztonsággal törleszthető. • Tavaly tavasszal több mezőgazdasági társulás is jelezte, hogy anyagiak híján képtelen elvégezni a vetést. A komáromi állami gazdasághoz tartozó farmok mindegyike a terv szerint vetett? - A mi mottónk az, hogy nekünk akkor is vetnünk kell, ha lőnek. A vetőmag és a gázolaj árát, valamint a munkabért elő kell teremtenünk. Az 1600 hektárnyi területre elegendő vetőbúza javarészét magunk termeltük meg, kisebbik hányadát pedig magnemesítőtől vásároltuk azzal a szándékkal, hogy a következő évi vetőmag nagy részét megtermelhessük. • Az állami gazdaság csibekeltetője tavaly teljes kapacitással üzemelt? - Tavaly 8,7 millió kiscsibét keltettünk ki. Ezzel elértük, hogy minden 3,5-dik Szlovákiában forgalmazott naposcsibe tőlünk származott. Még akkor is, ha a keltetőnk tavalyi kihasználtsága csupán 80 százalékos volt. Szigorítottuk az eladás feltételeit, a keltetőbe csak akkor raktuk be a bábolnai szülőpároktól a tojásokat, ha a 21 nap múlva kikelt naposcsibékre biztos vevőink voltak. - Erre a szigorításra azért volt szükség, mert az állami gazdaság kintlévőségeinek döntő többsége épp a baromfikereskedelemmel hozható szoros összefüggésbe magyarázza Krnáč Katalin közgazdász. - Az egyébként felszámolás alatt levő UNIGAL állami vállalat dunaszerdahelyi üzeme 17 millió koronával tartozik nekünk. Ők még '91-ben és '92-ben vittek tőlünk nagyobb mennyiségben levágni való csibét, amit elmulasztottak kifizetni. Noha az említett tartozás már több mint két éve húzódik, a bíróság is elismerte jogos követelésünket, a pénzünket mégsem kaptuk meg. Többek között ennek az ügynek a megoldatlanságán is lemérhető az állam gyengesége, vagy ha úgy tetszik, tehetetlensége. Mi is egy állami vállalat vagyunk, az UNIGAL is az, a közös tulajdonos mégsem törődik azzal, hogy tartozásaink rendezve legyenek. • De ha az adók befizetésérői van szó, az állam már nem tétlenkedik. Vagy egy állami vállalattal szemben elnézőbbek az adóhivatalok? - Mi egyáltalán nem érezzük, hogy az adóhivatal elnézőbb lenne. Sőt! Ha egy könyvvizsgáló megtekinti a könyvelésünket, hamar megállapítja, hogy a mi tartozásaink oka a másodlagos fizetésképtelenség. Ennek ellenére amikor az adóhivatal megállapítja, hogy az 1992-es esztendőben késtünk az ingatlanadó befizetésével, önhibánkon kívüli mulasztásunkat nem kevesebb mint 2 millió 230 ezer korona pénzbírsággal bírságolta. • Hol tart ma az állami gazdaság privatizációja? - A minisztérium eredetileg versenytárgyalásos formában szerette volna értékesíteni a Komáromi Állami Gazdaságot, az összes gazdaságával és farmjával együtt. A privatizációs folyamat előkészítéFarkas Gáspár és Krnáč Katalin sében részt vevő szakemberek azonban csakhamar belátták, hogy az állami gazdaság egészében eladhatatlan, [gy aztán felvetődött a vagyonjegyes privatizáció második hullámába való besorolás oly módon, hogy a kibocsátott részvényeknek csupán a 3 százaléka került volna magánkézbe. Később ez a megoldás is esett. Ma már a nyolcadik privatizációs projekten dolgozunk... Egyébként az állami gazdaság földterületeiből csupán 15 hektár az egyházi birtok, a többi magánkézben van. A törvény értelmében a tulajdonosokat nekünk kell azonosítanunk, de velük csak akkor köthetünk bérleti szerződést, ha ők jelentkeznek. Igaz, a föld tulajdonjoga nem évül el. • Ha már a részleges eladás egyelőre nem kerülhet szóba, mién nem próbálkoznak a farmok vagy egyes üzemegységek bérbeadásával? - Azokat az épületeinket, amelyeket nem használunk és egyértelműen elkülöníthetők az általunk használt részektől, igyekszünk bérbe adni - veszi át a szót az igazgató. - Jelenleg az állami gazdasághoz tartozó 137 lakást kínáljuk fel a bérlőknek eladásra. A bérlők visszajelzései alapján úgy tűnik, hogy a felkínált lakások többségére - amelyek eladási ára 6 és 150 ezer korona között mozog - lesz vevő. • Mennyire tekinthető eredményesnek az állattenyésztés? - A szarvasmarha- és juhtenyésztés már attól veszteségesre van ítélve, hogy óriási költségek mutathatók ki a belépésnél. Tavaly például évi 4200 liter tejhozamátlagot értünk el, ami országos viszonylatban egy jó átlagnak számít, ennek ellenére mégis veszteségesek voltunk. A tej osztályozásának (A szerző felvétele) új kritériumai újabb kihívást jelentenek a számunkra, mivel első osztályú tejet csak abban az esetben tudunk szállítani, ha új fejőtechnológiát vezetünk be. Hiába vagyok tisztában azzal, hogy a 2-3 millió koronát kitevő új beruházás hosszú távon megtérülne, ha egyszer a jelenlegi gazdasági viszonyok mellett fejlesztésre gyakorlatilag egy fillért sem költhetünk. • Mi várható tehát ebben az esztendőben? - Nagyon örülnék, ha valaki erre a kérdésre megadná nekünk a pontos választ. Manapság annyira változik a kereslet s a felvásárlói árak is akkora ingadozást mutatnak, hogy egyszerűen képtelenség hosszú távú tervekről beszélni. Míg tavaly decemberben a baromfi felvásárlási ára kilónként 31-32 korona volt, addig néhány nap alatt, januárra 26-27 koronára csökkent. S ez a nagyarányú csökkenés a mi forgalmunk mellett nem kis veszteséget jelent. Ennek ellenére a naposcsibe-eladás az első félévben biztosított. A növénytermesztési ágazat eredményeit részben a rágcsálókár mértéke is befolyásolhatja. Biztos vagyok abban, hogy az elvetett 1600 hektár búzából néhány hektárnyit ki kell szántanunk, és tavasszal szükséges lesz az újravetés. Várhatóan az évelő takarmánynövényeknél is alávetést kell majd alkalmaznunk. Fennmaradásunk a fizetőképes vásárlók megtartásában és újabb megbízható partnerek felkutatásában rejlik. Ha az egyébként kedvező áron értékesíthető és a piacon keresett hibrid naposcsibék eladása zökkenőmentes lesz, akkor nem kell attól tartanunk, hogy gazdaságunknál további munkaerő-elbocsátások lesznek. KOSÁR DEZSŐ HARMINC ÚJABB MUNKANÉLKÜLI Megszűnik az Ipolysági tejüzem Ipolyságon az ötvenes években kezdett működni az egykori lévai Milex tejüzem fiókja. Eléggé szűkre szabott termékválasztékkal indult, és az évek folytán bizony nem bővült a tevékenységük. Jelenleg 40 alkalmazottja van az ipolysági részlegnek, közülük harmincan április elsejétől munkanélkülivé válnak. Arról faggattuk Mahút Milánt, a Lévai Tejüzem Rt. vezérigazgatóját, miért szűnik meg a termelés Ipolyságon. - Sajnos, szembe kell néznünk a valósággal. Elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy a lévai és az ipolysági tejüzemek tulajdonosai, 70 százalékos részesedéssel, különböző befektetési alapok, harminc százalékban pedig magánszemélyek. Ezzel csak azt szeretném érzékeltetni, hogy az üzemmel kapcsolatos döntéseket a tulajdonosok hozzák. Mint közismert, Szlovákiában jelenlegtejhiány van. Mivel a mezőgazdaság rossz helyzetben van, ez érthető is, de semmiképpen nem elfogadható. A szarvasmarha-állomány jó hányadát régiónk szövetkezetei is likvidálták. Ebből kifolyólag csak negyven százalékos termeléssel tudtuk üzemeltetni az ipolysági részleget, és bizony megtörtént már az is, hogy Léváról kellett szállítanunk tejet, mert nem volt elegendő. Ez gazdaságilag nem felel meg a nyereséges üzlet elvárásainak. A második fő probléma abból adódott, hogy sajnálatos módon csak háromféle terméket tudunk gyártani - míg Léván negyvenfélét -, meglehetősen nehéz körülmények között, mivel a géppark elavult. A kétféle sajt és a tasakokba töltött tej ugyan keresett termékek a piacon, mégis ráfizetéssel kerültek a boltokba. Véleményem szerint öthat éven belül Szlovákiában a tejüzemek ötven százaléka megszűnik, és a lévainak is lesz mit tennie, hogy fennmaradjon. - Mi történik majd a megüresedett üzemmel, hiszen a területükön itt áll egy befejezésre váró, félkész épület is? - Szeretnénk néhány embert továbbra is foglalkoztatni, hiszen jelenlegi üzletünket élelmiszerbolttá alakítjuk át, mivel van rá igény. Ipolyság, ugye határváros, nemzetközi útvonal észak és dél között. A gépeket elszállítjuk a lévai üzembe, így teljesen kiürülnek az épületeink, és semmiképpen nem szeretnénk, ha kihasználatlanul maradnának. Folytattunk tárgyalásokat az Ipolysági Városi Hivatallal is, és biztató megállapodásrajutottunk. Még az is megtörténhet, hogy egy kétszáz vagy háromszáz embert foglalkoztató üzemet sikerül létrehozni. Hogy konkrétan miről van szó, az maradjon titok, mivel ezek csak tervek. - Azáltal, hogy megszűnik az ipolysági részleg, létrejönnek újabb munkahelyek Léván? - Igen, mivel teljes egészében folytatjuk Léván azt a tevékenységet, amelyet eddig Ipolyságon végeztek. Körülbelül hét-nyolc munkaerőt tudunk majd felvenni. Felkínáltuk a lehetőséget az ipolysági dolgozóknak is, de nem tudják vállalni az utazást, mivel alkalmazottaink nagy része családanya. Nagyon sajnálom, hogy megszűnik az üzem, mivel tisztában vagyok azzal, hogy a munkanélküliség magas a városban. De még egyszer hangsúlyozom, ez nem a mi hibánk. Köztudott, hogy az 1995-ös esztendő igen rosszul kezdődött. Megszűnt a trencséni és a pűchovi tejüzem, és az év végéig még az ipolyságihoz hasonló további húsz kisebb üzem felszámolására lehet számítani Szlovákia-szerte. Egyre áldatlanabb helyzetbe kerül e határ menti, nyolcezer lakosú kisváros. Ipolyságon jelenleg tizenhat és fél százalékos a munkanélküliség, amely áprilistól már biztosan további egy százalékkal lesz nagyobb. TURCZI ÁRPÁD ÁLLAMI KÖLTSÉGVETÉS: Ez sem jobb, mint a korábbi A kormány a múlt heti ülésén elfogadta az 1995-re szóló állami költségvetés tervezetét, amelynek minden egyes fejezetét mától ízekre szedik az egyes parlamenti bizottságokban. A tervezet meglehetősen optimista kicsengésű: az országot növekedési pályára akarja állítani, a beruházások volumenét pedig szintén növelni szeretné. Természetesen minden kormány a fejlődést óhajtja elősegíteni, az igazán nagy kérdés az: mennyire tudja biztosítani a növekedéshez szükséges feltételeket. A kormányprogramból kitűnik, a beruházásokra fordítandó anyagi eszközökre már nem futja a költségvetésből, e szerepet a Mečiar-kabinet a bankokra, a Nemzeti Vagyonalapra és a külföldi befektetőkre bízza. A legfontosabb makroökonómiai mutatók a következők: az idén a bruttó hazai össztermék 5 százalékkal növekszik, az infláció 9-10 százalékos lesz, a munkanélküliek aránya pedig 14-16 százalék között mozog majd. A költségvetés a bevételek nagyságát 146,4 milliárd koronában, a kiadásokét 167,4 milliárdban szabja meg, vagyis az 1995-ös deficit nagysága a tervek szerint 21 milliárd korona. Ez az összeg a bruttó hazai össztermék mintegy 4,6 százaléka; a kabinet tehát eleget tett a Nemzetközi Valutaalap (IMF) követelésének, miszerint a hiány ne lépje túl az össztermék 5 százalékát. Még egy fontos adat: az idén államadósságcímén 29,7 milliárd koronát kell kifizetni, ami az állami kiadások 18 százalékának felel meg. Ha az egyes fejezeteket vesszük, akkor kitűnik, 1994hez képest az egészségügy 40 százalékkal nagyobb keretből gazdálkodhat, az oktatási szféra, a mezőgazdaság, a közlekedés és a távközlés pedig tavalyhoz viszonyítva néhány százalékkal több pénzhez jut. Meglepő viszont, hogy a szociális kiadásokra fordított pénzösszeg csökken, mégpedig 3,5 százalékkal. Ez már csak azért is figyelemre méltó, mivel a költségvetés megalkotói nem számolnak a munkanélküliek számának mérséklődésével. Tavaly négyéves csökkenés után végre nőtt a bruttó nemzeti össztermék, mégpedig mintegy 4 százalékkal. E jó hír tudatában 1995-ben már 5 százalékkal számolnak. Valószínűleg e mutató teljesítésén, no meg az adóbehajtás színvonalán áll vagy bukik az idei költségvetés teljesíthetősége. A Szlovák Tudományos Akadémia Prognosztikai Intézete által kiadott év eleji mértéktartó tanulmány 2-4,3 százalékra becsüli az 1995-ös gazdasági növekedést. „Az elmúlt év bruttó nemzeti terméke növekedésében a legfontosabb szerepet a külkereskedelem játszotta" - szögezi le a tanulmány. Ez valóban így van, az export meghaladta a behozatalt, a valutatartalékok gyarapodása pedig a cseh-szlovák kereskedelemben megmutatkozó többletnek köszönhető, mivel a csehek ECU-ban fizették ki hátralékukat. De: a szlovák kereskedelmi többlet nem a honi termékek minősége javulásának tudható be, hanem a protekcionista intézkedéseknek, a piacvédő lépéseknek, a cseh termékek behozatalát nehezítő döntéseknek. Ráadásul kivitelünk szerkezete szintén kedvezőtlen; alacsony a feldolgozottsági szint, kevés a nagy tudást igénylő exporttermék. A 10 százalékos védővámokat nem lehet sokáig fenntartani, és az is csak az idő kérdése, hogy a csehek mikor mondják fel a klíringelszámolást és térnek át a szokványos kétoldalú kereskedelemre. Vagyis egyáltalán nem biztos, hogy 1995-ben is kedvező lesz a külkereskedelmi mérleg, márpedig akkor a húzóhatás elmarad. Különben is, igazi fellendülés komoly beruházások nélkül elképzelhetetlen; becslések szerint évente 50 milliárd koronát kellene a gazdaságba beruházni, hogy folyamatos legyen a szerkezetváltás és a korszerűsítés. Ezzel szemben az idei költségvetés a vállalkozói szférára, a mezőgazdaságra és az építkezésekre mintegy 27-28 miliárd koronát szán, és a hiányzó összeget bizonyosan nem teremtik elő a bankok és a külföldi beruházók. Az elégtelen nagyságú beruházások mellett az adósságállomány terhe ugyancsak fékezőleg hat. Míg a Moravčíkkormány költségvetési tervezete az idén 34,6 milliárd korona visszafizetésével számolt, addig a most elkészült tervezet csupán 29,7 milliárddal. E csökkenés nem a kormány ügyességének köszönhető, hanem „számmágiának", mivel a Szlovák Nemzeti Banknak kevesebb kamatot fizet, cserébe a központi jegybank is kisebb összeget fizet be a költségvetésbe. Összességében az idei költségvetés semmivel sem fogja jobban támogatni a fellendülést, mint a korábbi. Ha mégis lesz gazdasági növekedés, az a pillanatnyi lehetőségek kiaknázásán alapul, és nem a Mečiarkormány tudatos gazdaságélénkítő lépéseinek lesz köszönhető. (sidó)