Új Szó, 1995. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1995-02-21 / 43. szám, kedd

[ 6 j ÚJ SZÓ SZULOFOLD 1995. február 21. POZSONYPÜSPOKI Pártatlanul és elfogulatlanul Ott, ahol valóban kisebbségben él a kisebbség, hogyan lásssa el feladatát a polgármester és vele együtt az önkormányzat? Fővárosi szinten kerestem választ erre a kérdésre, abban a reményben Is, hogy okulásul szolgálhat másoknak. hoz, hogy újra polgármester lettem. - Mi lehet annak magyarázata, hogy ilyen bizalommal voltak a személye iránt? - Az itt élők tudják, hogy püspöki születésű magyar vagyok, és mégis elfogadnak polgármesternek egy olyan városrészben, ahol túlnyomórészt szlovákok élnek. Négy év alatt volt alkalmuk megismerni. Mint polgármester mindig a racionális és célszerű megoldásokat kerestem. Látták, tapasztalták, hogy nem vagyok részrehajló. Az elmúlt időszak legnagyobb eredményének azt tanom, hogy három helységrészünk egyenletesen fejlődött, és polgáraink békésen együtt éltek. Nálunk tevékeny a Csemadok, van itt magyar alapiskola és óvoda is, s egyformán finanszírozzuk a szlovák és a magyar nyelvű kulturális rendezvényeket. Ha az ember becsületesen oldja meg a felvetődő problémákat, akkor lehet tenni valamit a kisebbség érdekében is. Ez megkívánja, Érdekes táblázat akadt a kezembe, amely feltünteti, hogy az elmúlt évtizedekben miként alakult Pozsony nemzetiségi megoszlása. Az 1950-től tízévenként megtartott népszámlálások szerint 90,2-88,7-89,8-90,6 és 90,9 százalékban éltek a városban szlovákok. A magyar nemzetiségűek aránya 3,5-5,35,2- 4,9 és 4,6 százalékot ért el. Legtöbb magyar (3283-an) a pozsonypüspöki városrészben lakik. Az egykor önálló községet 1971-ben csatolták a fővároshoz. Csehszlovákia megalakulásáig, 1918-ban még csaknem színtiszta magyar falu volt. Utána - Pozsony szomszédságában lévén - megindult a betelepülés. 1945 után az embertelen kitelepítés és deportálás következtében jóval megcsappant a magyarok száma. A hatvanas években már fele-fele arányban éltek itt magyarok és szlovákok. 1990-ben keletkezett a mostani városkerület, amikor az ősi községterületén épült két új lakótelepet, Medzijarkyt (Árokköz) és Dolné Honyt (Homorúszög) Püspökihez csatolták. Huszonegyezerre duzzadt e városrész lakossága. A magyar nemzetiségűek így is valamivel több mint tizenöt százalékot tesznek ki! Ez már fővárosi sajátság. Sajátságnak tekinthető a polgármester személye is. Az ötvenedik életévét idén betöltő Nagy Vilmos gépészmérnökről van sző, akit múlt év novemberében már másodízben választottak meg polgármesternek. - Mint független jelölt indultam 1990-ben, s a függetlenséghez mindvégig hű marad

r tam. Első jelölésemet csupán az Együttélés támogatta. Tavaly szintén függetlenként indultam, de most már a Magyar Koalíció támogatását élveztem. Természetesen a magyarok mellett a szlovákok is hozzájárultak ahhogy nap nap után odafigyeljünk a dolgokra, minden apróságra, hogy valami el ne kerülje figyelmünket. Ez a megoldás. Mindig tisztában kell lennünk azzal, hogy döntéseink megfelelnek-e mindkét félnek. Pozsonypüspökin, akárcsak a főváros más részeiben helyi hivatal működik. A múlt évi választások után alakult képviselő-testületet, amelyben a Magyar Koalíció hat mandátumhoz jutott, foglalkoztatja a fővárosi és a városrészek közti viszony, amely az utóbbi időben hátrányos helyzetet teremtett. - Az igaz, hogy a fővárosi önkormányzat partnerei vagyunk - mondja Nagy Vilmos -, a vagyon azonban a városé, mi csak a kezelésével vagyunk megbízva. Az eltelt négy év alatt a főváros részéről semmiféle beruházást nem kaptunk. Ezért félünk a központosított városszervezési tervektől, mert várható, hogy a főváros peremrészei továbbra is mostohagyerekek maradnak. A múlt év áprilisában elfogadott statútum-módosítás szerint az egyes városrészek az ott élők száma szerint már nem részesülnek az országos adókból. így negyvenmillió helyett a felére csökkent a költségvetésünk. Ez kevés akkor is, ha a fővárosi önkormányzat biztosítja az első és másodosztályú utak karbantartását, gondoskodik a közvilágításról és a városi közlekedésről. Példa is van a mostoha bánásmódra. Hogy a kilenc éve bezárt régi kultúrházukat újra működtessék, előbb csatornázniuk kellett a Püspöki utca egy részét. Ehhez a főváros egy koronát sem adott. A helyi önkormányzat nyolc és fél milliót költött erre, mert fel kellett újítaniuk az útburkolatot, és a járdát is. Ezek a munkálatok 1993-ban fejeződtek be, s csak azután kezdhették meg saját erőből, tizenötmillió ráfordítással (a múlt év novemberében rendeltetésének átadott) művelődési központjuk rendbe hozatalát, belső átépítését. E nagy kiadáshoz a főváros csak húszezer koronával járult hozzá! A püspöki és más városrészek nem élhetnek meg csupán a helyi adókból, illetékekből és bérleti díjakból. Ebből alig jutna valami a városrészek fejlesztésére. Nagy Vilmos ennek tudatában beadványt terjesztett a fővárosi tanács elé. - Javasoltam, hogy az egyes városrészek továbbra is részesedjenek az országos adókból bizonyos kritériumok alapján. A peremvárosrészek polgármesterei támogatják ezt az elképzelést. Várható, hogy valamit mi is kapunk az országos adókból. De az nem lesz sok. Más itt a probléma: a fővárosnak kellene többet kapnia a kormánytól az őt megillető szerep betöltésére, s akkor mi is elégedettebbek lehetnénk... Ha nem akarnak egy helyben topogni, szükségük van a nagyobb bevételre, mert csak így valósíthatják meg az új választási időszakra szóló terveiket. - Terveink között szerepel a családi, községi és vállalkozói lakásépítkezés. A lakásprobléma megoldására törekszem, mégpedig úgy, hogy a lakáseladásból befolyó összeget fiatal családok és rászorulók részére községi lakások építésére fordítanánk. A Slovnaft melletti, mezőgazdasági szempontból étéktelen területet ipari zóna kiépítésére használjuk fel. A tanulmányi tervek szerint itt akár tízezer ember részére is teremthetnénk munkalehetőséget. Azzal is nagy fába vágjuk a fejszénket, hogy az egyik, nekünk átadott munkásszállót nyugdíjasok otthonává akarjuk átalakítani. Ez óriási anyagi megterhelést jelent számunkra, de szükségünk van erre, mert öregjeink szanaszét vannak a szociális otthonokban. Vissza szeretnénk őket hozni, már aki visszahozható. S még vagy negyvenen várnak elhelyezésükre... Nagy Vilmos megemlíti a legnagyobb beruházást igénylő tervüket is. A városépítés és városrendezés megkívánja tőlük, hogy mielőbb kiépítsék városrészük központját. Ezt a régi község és a két új lakónegyed közé tervezték. Az új városközpontban . templom, modern művelődési otthon, szálloda és városháza is épülne, mert a mostani, a régi püspöki községháza már nem felel meg a követelményeknek. - Ez igen sokba kerül. Lesz erre pénzük? - kérdezem. - Manapság nem szabad így gondolkodni. A pénzt egyszerűen elő kell teremtenünk. Külföldi beruházókat keresünk, és számolunk vállalkozók és alapítványok részvételével. Hosszú folyamatról van szó. A tervek szerint a központ kiépítése 2010-ben fejeződne be... Másfél évtized múlva Pozsony Püspöki városrésze igazi városi arculatot kap tehát a tervek szerint. Nagy Vilmos hozzáállása valóban tanulságul szolgálhat másoknak is, különösen a nemzetiségileg vegyesen lakott területeken. Országos méretben is. Milyen örvendetes lenne, ha a vegyesen lakott Szlovákia legfelsőbb szintű önkormányzatában, a parlamentben a képviselők is politikai nézetükre való tekintet nélkül az ország érdekeit tartanák szem előtt! Ez még csak álom. A demokrácia azonban a pártatlan és elfogulatlan döntéshozatalt is lehetővé teszi, csak élni kell vele. PETRŐCI BÁLINT • 1 Fülekpilis Nagykövesd Pozsonypüspöki Sókszelőce FÜLEKPILIS Kiüt a zsákutcából A Magyar Polgári Párt losonci tanácskozásán a vitában felszólaló Molnár Dóra, Fülekpills polgármestere Javasolta, hogy az MPP hozzon létre alapítványt a kistelepülések fejlesztésének segítésére. Honnét az ötlet? - kérdeztük a felszólalót. - Nézze, a falunk 1990-ig központi községhez volt csatolva. Tudnivaló, hogy azok a települések, amelyek évtizedekig nem rendelKeztek saját önkormányzattal, kevésbé lettek kiépítve, minta központi községek. Márpe-, dig minden polgármesternek az a célja, hogy minél jobban kiépítse faluját. Ez a célunk nekünk is, kisebb települések polgármestereinek. Csak hát a tapasztalat azt mutatja, hogy nagyobb beruházásokat nem tudunk megvalósítani, mivel a költségvetésből nem futja. Az állami támogatás csekély, s az is a lakosság számaránya szerint osztódik szét. Fülekpilis lakossága 220 fő, egyszerű matematikai művelettel előre kiszámítható, mennyi lehet az éves bevételünk. Ez a pénz olyan kevés, hogy a legfontosabb munkálatokat sem tudjuk elvégezni. Arról nem beszélve, hogy az előző választási időszakban vízvezetéképítésbe kezdtünk, ehhez szükséges lenne a csatornarendszert kiépíteni. Ami talán a legfontosabb, az egy út megépítése lenne a szomszédos Sikóra. Fülekpilis 16 kilométerre fekszik Losonctól, Fülektől tízre, ha egy szakaszt mezei úton teszünk meg. Körbe 25 kilométert utazunk. A Füleki Körzeti Hivatalhoz tartozunk, a lakosok oda járnak intézkedni, munkába, vásárolni... Ami szintén nem elhanyagolható szempont, a falunk egy végállomás, ahonnan már csak mezei utak vezetnek tovább. Ebből kifolyólag egyre kevesebb az autóbuszjárat, egyre bonyolultabbá válik az utazás. Ezt a gondot csak úgy tudnánk megoldani, ha az említett Sikóra vezető mezei utat leköveztetnénk, és országutat építhetnénk. De ehhez és mindenhez - pénz kellene. Mi jobban már nem tudunk takarékoskodni, mint ahogyan eddig takarékoskodtunk. A polgármesteri fizetésemért elvégeztem az adminisztrációs munkát, takarítottam... De ez sem megoldás. - Mi lett javaslatának sorsa? - Az MPP losonci tanácskozásán a küldöttek elfogadták a javaslatomat, és be lett foglalva a határozatba. (farkas) Magyarország és Szlovákia vámparancsnokai a közelmúltban megállapod tak abban, hogy márciusban megnyitják a Pácin-Nagykövesd határállomást. A hírt bizonyára sokan örömmel fogadták, mert így a szomszédos két terület polgárai a korábbi több száz kilométer kerülő út megtétele nélkül juthatnak el egymáshoz. Az új határátkelő egyelőre csak reggel nyolc órától négy óráig üzemel majd személyek és személykocsik számára, de később a teherautók és kamionok átkelését is lehetővé teszik üt. (Gazdagjózseffelvétele) SÓKSZELŐCE: Óvodatámogatás a községi pénztárból Sókszelőcének a novemberi helyhatósági választások óta új polgármestere van. Krkošek Ferenc 1937-ben ebben a faluban született, később katonatisztként dolgozott a pozsonyi repülőtéren, majd 1964-ben visszakerült szülőfalujába, és tizenkét évig tanítóként, majd másfél évtizeden keresztül Igazgatóként működött a helyi szlovák alapiskolában. A választásokon négy Jelölt közül ő volt az egyetlen független, és ő nyerte el a választók bizalmát. A polgármester tisztában van vele, hogy milyen gondokkal kell szembenéznie: a közlekedésben érezteti hatását a vasút hiánya, a munkanélküliség aránya pedig nagy. A 2850 lakosú, több mint kilencven százalékban magyar nemzetiségű falu lakóinak egyharmada roma. A több mint négyszáz munkanélküli nagy része Is közülük kerül kl. A legfontosabb feladat természetesen a falufejlesztés, a távlati tervekben a faluközpont kiépítése szerepel az első helyen. A beruházások közül a legsürgetőbb feladatának a gázművesítés befejezését tartja a polgármester. Nagy problémát jelent, hogy sok rossz állapotban lévő lakatlan ház van a faluban, amelyek közül soknak a tulajdonosát sem ismerik, ami nagy gondot okoz a falufejlesztési tervekben és a környezetrendezésben is. A gazdátlan, lebontásra ítélt házakat a környezetvédelmi hivatallal együttműködve, bírósági határozat alapján akarják likvidálni, a községi fejlesztési program kidolgozására pedig egy tizenhét szakemberből álló helyi munkacsoportot hoztak létre. Sajnos, az államtól nem nagyon várhatnak anyagi támogatást, több segítségre számíthatnak a helyi földműves-szövetkezettől, amelynek vezetősége már eddig is nagyon jól együttműködött az önkormányzattal. A jól menő szövetkezet adja a falu lakosainak a legtöbb munkalehetőséget, nemrég indítottak be egy új malmot, és a számítógépes vezérlésű malacnevelde is Sókszelőce jó hírnevét öregbíti. Állítólag arra is van remény, hogy amerikai közreműködéssel a szövetkezet műhelyeiben mezőgazdasági gépek komplettizálásával foglalkozzanak. Az áruellátás nagy problémája Sókszelőcének, a polgármester szerint a környező falvak közül itt a legelavultabb az üzlethálózat. A probléma abban van, hogy a Jednota fogyasztási szövetkezet megszüntette az üzleteit, és most a faluban hiányzik a cipő-, a textil-, a vasüzlet vagy a háztartási cikkek boltja. A polgármester a vállalkozókat is biztatta, hogy vegyék át az üzleteket, de nem nagyon mernek belevágni, így aztán az önkormányzat tárgyalásokat kezdett a Jednota vezetőivel, hogy a fogyasztási szövetkezet és a község a kezdeti időszakban fele-fele arányban vállalná az üzletek felújításával járó kockázatot. A polgármester szívügyének tartja a fiatalokkal, valamint az idős emberekkel való foglalkozást, és a jól működő nyugdíjasklubba is gyakran ellátogat. A fiataloknak két klubjuk is van - külön a roma és külön a többi lakos számára. A sportpálya mellett van egy felújításra szoruló öltözőépület, aminek a rendbe hozatalához másfél millió koronára lenne szükség, de nemcsak az öltözőt akarják felújítani, hanem szaunát, szórakozási és művelődési célokat szolgáló helyiségeket is szeretnének ott létrehozni. Ezzel együtt a körülményekhez képest a sportegyesületet is támogatják, szeretnék, ha a focicsapat ismét magasabb osztályba tudná felverekedni magát. Az önkormányzat egyformán támogatja mindkét iskolát - annak ellenére, hogy a valóságban a falu több mint kilencven százaléka magyar ajkú, a gyerekek megközelítőleg egyforma létszámban látogatják a magyar és a szlovák alapiskolát. Az óvodát már eddig is támogatták, de most, hogy az új rendelet szerint megemelkedtek az óvodalátogatásért fizetendő díjak, és azt sok szülő már nem tudná megfizetni, a képviselőtestület megszavazta, hogy az első hónapokban minden óvodás után a díj 50 százalékát a falu kasszájából fogják fizetni. Nagyon kellemetlen kötelességként említette a polgármester, hogy az önkormányzat igazgatása alatt működő szolgáltató kisüzemből hét-nyolc embert el kellett bocsátani, mert a lakosság nem tart igényt a szolgáltatásaikra, és az utóbbi időben a vállalatok részéről sincs kereslet a teherautóval, a szippantókocsival, a kotrógéppel végzendő munkák iránt. A faluban jól működő, száz-százhúsz tagot számláló horgászszervezet működik. A polgármester elmondta, hogy maga is szenvedélyes horgász, és tervei között szerepel a hetvenes években a falu határában kiépített két halastó környezetének rendbe hozatala, persze csak a fontosabb problémák megoldása után, ha erre is lesz anyagi lehetőség. (gaál) ? 'V miUM: