Új Szó, 1995. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1995-02-17 / 40. szám, péntek

1995. február 17. BELFÖLD - KÜLFÖLD ÚJ SZ Ó 1 3 | FRICSKA Nóta, indulj! Heuréka! Heuréka? Heuréka! Megvan a mód­szer, amelynek segítségé­vel játszi könnyedséggel sajátíthatják el a magyar iskolát látogató gyerekek a szlovák nyelvet! Természe­tesen, nem az oktatási mi­nisztérium illetékesei, sem egy népes team, de nem is holmi nagy szakállú tudós dolgozta ki, hanem egy is­ten háta mögötti falusi is­kola fiatal tanítónője, az ipolybalogi Szkabela Rozá­lia. Tehát a Tolnay-mód­szert adaptáló szlovák nyelvoktatási módszer léte­zik, és még az oktatási mi­nisztérium szakemberei is nagyon pozitívan értékel­ték, ami, ugye, nagy szó. Már csak be kellene vezet­ni, és gyerekeink úgy tud­nának szlovákul, hogy örök időkre feledésbe merülhet­nének az ún. alternatív, kétnyelvű iskolák, hisz egy­szerűen nem lenne ok, ürügy a működtetésükre, így gondolja a laikus. Az ok­tatási minisztérium, per­sze, nem így gondolja. Sze­rinte ahhoz, hogy egyálta­lán megfontolás tárgyát ké­pezze, bevezetésre érde­mes, alkalmas-e a mód­szer, vagy sem, az alapis­kola első négy évfolyama számára ki kellene dolgoz­ni a komplett programot. Az azonban még csak az első és a második osztály szá­mára létezik. Hogy Szkabe­láné gyorsan elkészíthes­se, egy fénymásolóra, no meg egy nyomtatóval ellá­tott számítógépre lenne szüksége. Ez minimum 70 ezer korona. Telefonálgat­tam ide-oda, pénz, persze, nincs. Egyelőre. Most kí­váncsian várom, vajon lesz-e? Megér-e nekünk 70 ezer koronát a magyar is­kola, vagy olcsóbb-e az al­ternatív? Azért, ugye, fizet­nünk se kell, azt állampén­zen, tálcán nyújtják. Mon­dom, kíváncsi vagyok. Mi­vel az idő sürget - a pályá­zatot, amelyre be lehetne nyújtani Szkabeláné prog­ramját, hamarosan kiírják és rövid a beadási határidő - és főleg közügyről, mind­nyájunk érdekéről van szó, kivételesen közlünk egy te­lefonszámot, amelyet hív­hatnak, ha segíteni hajlan­dóak. Ha valaki akár csak kölcsönözni tudná az emlí­tett felszereléseket, azzal is rengeteget lendítene az ügyön. Telefonszám: 0854/91920. VOJTEK KATALIN VÁLASZ OLVASÓINKNAK Szülői hozzájárulás N. K.: Szombaton olvastam az Új Szóban a szülői hozzá­járulásról. Arra lennék kíváncsi, milyen esetekben kér­hető a három évesnél idősebb, de hét évesnél fiatalabb gyermekre ilyen hozzájárulás, mivel utaltak arra, hogy erre is van lehetőség. Nekem három ilyen gyermekem van (az első öt, a második négy, a harmadik pedig három­éves). Az óvoda olyan drága, hogy nem engedhetjük meg magunknak. Ezért én maradtam velük otthon, de éppen ezért munkát sem tudok vállalni. Saját Jövedel­mem nincs. Csóré töltött vadászpuska Csak idő kérdése volt, hogy mikor találja meg a szlovák sajtó és kormányzati politika azt a magyar politikust, aki az „igazság bajnokának" szerepé­ben tetszelegve „kipakol" a sajtó nyilvánossága előtt az Együttélés politizálásáról. Az is nyílt titok volt, hogy a királyhelmeci és nagykaposi régiók­ban nincs békesség az Együttélés különböző poli­tikai ambíciókkal élő tagjai között. Több héten át taglalta a sajtó a Gyimesi György egykori és Pásztor István jelenlegi parlamenti képviselő (mellesleg polgármester) Királyhelmecen viselt dolgai nyo­mán kirobbant botrányokat Tegnap azonban a Szlovák Rádió déli Rádiožul­nál című hírmagazinjában a látszólag helyi je­lentőséggel bíró önkormányzati csatározásban alulmaradt Gyimesi György nyilatkozott arról, mi­ért lépett ki az Együttélés Politikai Mozgalomból. Összefoglalta mindazt, amivel állítólag rég nem ért egyet: felrótta a konfrontatív nemzeti kisebb­ségi politizálást, a hatalmon lévő kormányokkal való kapcsolattartás elmaradását, a dél-szlovákiai magyarok lakta régiók gazdasági szempontjainak és a fejlesztés feltételei megteremtésének az el­hanyagolását. Felrótta azt a politizálási módszert, amit az Együttélés és a többi magyar politikai erő az Európa Tanács felé a szlovák kormány nemze­tiségi politikájával szemben érvényesítettek, a kormánnyal való rendszeres konzultációk helyett. A szlovákiai magyarság politikai tagozódását bírál­va elmondta, hogy nincs baloldali csoportosulás. Majd a riporter kérdésére adott válaszában sejtet­ni engedte egy baloldali magyar politikai tömörü­lés megalapítását, ahová a jobboldali orientációjú három parlamenti magyar párttal elégedetlenek léphetnének be. Ennyi lenne a hír azok számára, akik nem emlé­keznek, vagy nem akarnak emlékezni az 1989 no­vembere utáni történésekre. Maga Gyimesi György, akit a legtöbben vadászíróként ismernek, belgyógyász főorvosként majd igazgatóként, vala­mint a Csemadok tőketerebesi járási bizottságá­nak elnökeként, de a szövetség központi bizottsá­ga elnökségének tagjaként is fontos szerepet ját­szott az emlegetett régió politikai - akkor a kom­munista párt uralta - közéletében. Pártfunkcióiról nincsenek pontos információim, csupán arról tu­dok, hogy a mindenkori járási pártvezetők magyar bizalmasa volt. Természetesen az ott élő magyar­ság érdekében, ahogy az minden ilyen személy esetében védekezésként elhangzott már. így az­tán sok lamentálásra nem maradt ideje, amikor megalakult az Együttélés Politikai Mozgalom. Já­rási vezetője, tisztségviselője és hamarosan par­lamenti képviselője lett. Egészen a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság parlamentjében elfoga­dott átvilágítási törvény megszületéséig, illetve az azt megelőző képviselői átvilágításokig. A dolog pikantériája, hogy a némán távozó és a hangosan megvádolt, de mandátumuk lejártáig maradó Együttélés-képviselőkről mind a mai na­pig nem nyilatkozott a mozgalom. Az önálló Szlo­vákiában időközben nem született meg az a testü­let, amely az átvilágításokat a még érvényes tör­vény szellemében elvégezte volna. Látszatra min­denre a feledés fátyla borult, egészen mostanáig. Az Együttélés parlamenti képviselői között volt né­hány olyan, akik sietve távoztak a prágai és a po­zsonyi parlamentekből. Ezek között volt Gyimesi György is, aki most éppen felborította az éjjelie­dényt. A hozzá hasonló politikai ambíciókkal élő egyé­nek éppen az ilyen tisztázatlan helyzeteket szere­tik. Tudják azt, hogy közismertségük -az orvos-be­teg viszony függőségei - eleve megosztja a rosszul vagy sehogyan sem tájékoztatott mozga­lom tagjait és az Együttélés választóit. Mindezt megtetézi, hogy Dr. Gyimesi György olyan dolgokat állít - magyar politikusi szerepben tetszelegve -, amelyeket a Szlovák Nemzeti Párttól kezdve Mečiaron át Weiss pártjával bezáróan annyian hangoztattak mind az önállóan politizáló Együtt­élésről, mind az MKDM-ről, mind az MPP-ről. Vilá­gos, hogy Mečiarnak és mozgalmának akadt egy önjelölt magyarja, aki sértettségében, tisztázásra váró múltjával a háta mögött hajlandó ugyanazo­kat a vádakat elismételni. Az a tény, hogy közben baloldali propagandával operál, egyrészt vissza­igazolja elszámolatlan múltját, másrészt megfelel az ország, s benne a magyar nemzeti kisebbség szociális helyzetének. Nincs min csodálkozni, Dr. Gyimesi György tudja, mit akar, és mit csinál. Azt sem lehet kizárni, hogy az ŠtB titkosügynöki adat­tárával oly sokszor operáló Mečiar végre megtalál­ta a magyar kuncsaftját, akinek tisztázatlan múlt­ja elegendő egy politikai zsaroláshoz, meg talán valami máshoz is. Elvégre sohasem titkolta, hogy olyan magyarokra számít, akikkel létrehozhatja a magyar nemzeti közösség új képviseletét, új sajtó­ját, új kulturális struktúráját, s akik majd támogat­ják a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom cél­kitűzéseit és nemzetiségi programját. Most tehát Dr. Gyimesi György lenne az, aki ezt felvállalná? Esetleg újra a királyhelmeci kórház igazgatói székébe vágyik? Netán, mégsem tudta megzabolázni szenvedélyét, amely a Volga menté­re, a Meru lankáira, az Ördöngősre, a Hortobágy­ra, a Kaukázus ormaira meg a tucatnyi egzotikus vadászhelyre hajtotta? Mondják, a vadászat halá­los szenvedély, csupán az a kérdés, hogy a vadász vagy a vad hal-e bele. Ezúttal azonban a vadász nem vadra céloz, de nem is csupán az Együttélés Politikai Mozgalomra, hanem a parlamentben egyeztetett politikát folytató magyar koalícióra. DUSZA ISTVÁN Az Együttélés állásfoglalása Tisztelt.volt kolléganők, kollé­gák! Kedves magyar szülők! Én azt mondom, nem kell félni az alternatív oktatási koncepciótól! Company & Slavkovská tudja mit csinál. Egyébként is az összes majdan, sőt már most szóba jöhető tantárgy olyan, hogy alig van szükség bármilyen nyelvtudásra. Nézetem szerint két tantárgyról lehet csak szó: Testnevelés és zene. Világos? Ami a testnevelést illeti, fon­tos, hogy jónemzeti tartásom erős ifjú nemzedékkel induljunk Európába. Az órák menete így néz ki: Először is a diák megta­nulja a vigyázzállást. És a balra­átot. Meg a hátraarcot. Aztán a forgás. Ez kell a helyezkedés­hez. Európában, természete­sen. Akiknek ez nehezen megy és mocorognak, ott segít a leg­fontosabb vezényszó: Kuss! A karizmok erősítésére szolgál a két új? sportág: fúrás és fara­gás, az ujjak finom mozgatását pedig mikrofon ki-be kapcsolga­tó segédeszközön sajátíthatja el a nebuló. Az eminensek kapnak egy szavazógépet is és gyakorol­hatnak a parlamentben. A zenével sem lesz sok gond. Átvéve Honti Zoli sógoromtól az alapszabályt - „nem a kóta fon­tos, hanem, hogy messze hangoz­zék" •- minden menni fog. Böm­bölésben, harsogásban már most is verjük a Niagarát 83:67-re! Per­sze vigyázunk a lelkekre is, ezért a gyermekeket megtanítjuk ját­szani a dörgölődző doromb nevű hangszeren. Aki nem jól dorom­bol, azt elküldjük operahallgató tanfolyamra. Ha rosszul megy ­nyolc szemeszter. A kötelező mű, a karmester tiszteletére: Mečiá­ria. Az ósdi, elcsépelt, szolmizáci­ós hangsort megreformáljuk. Ed­dig ez úgy szólt, hogy: do, re, mi. Ezután, egy már majdnem svájci fordulattal: Via, do, re, mi. Remélem azonban, hogy mi sem vagyunk teljesen bénák és süketnémák, Tisztelt volt kollé­ganők és kollégák, kedves ma­gyarszülők?! KERTÉSZ GÁBOR KÖZLEMÉNY A Csallóközi Városok és Köz­ségek Társulásának Tanácsa 1995. február 13-án tartott ülé­sén a régió fejlesztésének érde­kében javasolta négy bizottság, az önkormányzati, a gazdasági­vállalkozói, oktatási és kulturális, valamint környezetvédelmi bi­zottság létrehozását. Foglalko­zott a Csallóközi Regionális Beteg­biztosító és a Csallóközi Fejlesz­tési Alap kérdéseivel. Pázmány Péter, elnök Funar kolozsvári polgármes­ter, a Vatra vezére meglepő adatokat adott közre a minap. Pártjának nagygyűlésén beje­lentette, hogy hazudik a sta­tisztika, amely szerint Románi­ában a magyarok száma 1 mil­lió 700 ezer. A valóságban ­mondotta - legalább félmilliót le kell vonni ebből a számból, mert újabban kiderült, hogy Er­délyben ennyi cigányt sikerült elmagyarosítani. A sajtóirodai jelentést átfut­va először azt gondoltam, hogy a szemem káprázik. Hiszen én ezt a hírt nemrég a Slovenská republikában már olvastam! Szlovákiára, a szlovákiai ma­gyarokra és a szlovákiai ro­mákra vonatkoztatva tudósí­A szülői hozzájárulás megíté­lésének első feltételét ön nyil­ván teljesíti, hiszen személye­sen, egész napi jelleggel és rendesen gondoskodik a gyer­mekeiről. Ugyanakkor, mint már a múlt heti szombati vála­szunkban is utaltunk arra, ki­veételes esetekben a három évesnél idősebb, de hét éves­nél fiatalabb gyermekekről gondoskodó szülők is jogosul­tak lehetnek erre a hozzájáru­lásra. Ez akkor jöhet számítás­ba, ha a három évesnél idősebb gyermek, az illetékes állami szerv szakvéleménye (határozata) értelmében az egészségében tartósan káro­tott valaki. Csak a számok vol­tak mások, és Erdély helyett éppen csak azt kellett behe­lyettesíteni, hogy: Dél-Szlová­kia. Nem tudom, találkozott-e az erdélyi metropolis nagytermé­szetű polgármestere azokkal, akik Szlovákiában a cigányok elmagyarosításáról szóló tételt megfogalmazták. Szerintem aligha találkoztak. Inkább csak arról lehet szó, hogy ha­sonló gondolkodású emberek hasonló jelenségeket rendsze­rint hasonló módon értékel­nek, és hasonló következteté­seket vonnak le. És itt a hangsúlyt arra kell helyezni, hogy: „hasonló gon­sodott gyermeknek tekinthető és különleges gondoskodásra, esetleg különlegesen igényes gondoskodásra szorul. A levelében ilyen körülmé­nyekre nem utal, nem említi, hogy a gyermekei valamilyen súlyos betegségben szenved­nének, tartós egészségkároso­dásuk lenne stb. A jogszabá­lyok szigorú feltételeiből kiin­dulva tehát inkább csak remél­ni merjük, hogy ön erre a rend­kívüli támogatásra, segélye­zésre nem jogosult, azt, hogy nincsenek rokkantnak tekint­hető gyermekei. dr. P.D. dolkodású emberek". Hasonló indulatokkal, vágyakkal, törek­vésekkel. Az elmúlt öt évben, nem tud­nám megmondani, hogy me­lyik politológiai iskola repre­zentánsai, a szakirodalomban meghonosították a „standard politikai párt" fogalmát. Ami nagyjából azt jelenti, hogy Eu­rópában a politikai pártok leg­többje különböző irányzatokba sorolható be, és ezeknek az irányzatoknak nemzetközi szervezetei is vannak. A kon­zervatívoknak az Európai De­mokratikus Unió, a szociálde­mokrata irányzatúaknak a Szocialista Internacionálé, a li­berális pártoknak pedig a Li­berális Internacionálé. Gyimesi Györgynek a Szlo­vák Rádió „Rádiožurnál" mai adásában tett nyilatkozatát felháborítónak tartjuk, és hatá­rozottan elutasítjuk, miszerint az Együttélés szélsőséges jobboldali politikát képvisel. Mozgalmunk tagja a Liberális Internacionálénak, és a ma­gyar nemzeti közösség jogai­nak védelme mellett program­jának megfelelően támogatja egy demokratikus jogállam megteremtését. Az Együttélés A nemzeti pártoknak még nincs „internacionáléja". Ta­lán azért, mert szemérmesek. Ugyanis meglehetősen gro­teszkül hatna, ha egy szép na­pon valamelyik újság címolda­lán öt hasábon és hatalmas betűkkel megjelenne a szen­zációs hír: Románia, Szlová­kia, Magyarország nemzeti pártjai megalakították a Nacio­nalista Internacionálét. Képzeljük csak el, hogy te­szem azt Funar, Slota és Csur­ka egy szép napon mégis csak úgy döntenek, kerekasztalhoz ülnek, és - ahogy ilyenkor lenni szokott - megegyeznek a közös platformban. Megfogalmazzák a nacionalista minimumot. Rá­menősségüket ismerve, per­együtt tud működni az olyan szlovák pártokkal, amelyek hasonló eszméket képvisel­nek. Ezt bizonyítja az az időszak, amikor a Magyar Koa­líció támogatta Moravčík úr kormányát, Szlovákia külföldi megítélése kedvezően alakult. Az Együttélés nem változtatott meg semmit programjában a IV. kongresszusa óta, ezért számunkra érthetetlen, hogy Gyimesi úr, aki ennek a prog­ramnak lelkes támogatója és sze, valószínű, hogy az első né­hány tanácskozáson hajbakap­nának, végül azonban mégis megtalálnák a közös hangot. Hiszen kiderülne, hogy mind­annyian ugyanazt akarják. Akarják - de azt nagyon hogy államukban nemzetiségileg ho­mogén legyen a lakosság. Akar­ják, hogy ne legyen ebben a ho­mogénnak megálmodott állam­ban se cigány, se zsidó, de még csak olyan román, magyar, szlovák se legyen Romániában, Magyarországon, illetve Szlová­kiában, aki nem tekinthető pe­digrés (tehát első osztályú) ha­zafinak. Szinte biztosra veszem, hogy a nagy találkozó előbb­utóbb bekövetkezik, és nem­képviselője volt, most ugyan­ezt elfogadhatatlannak tart­ja. Gyimesi úrnak jogában áll feltételezni, hogy igény van egy baloldali magyar mozga­lom létrehozására, de a ma­gyar választópolgárok szavaza­taikkal bebizonyították, hogy hozzájuk a Magyar Koalíció s ezen belül az Együttélés prog­ramja áll legközlebb. Dolník Erzsébet, vezető titkár zeti uraimék végül is összebo­rulnak. Leküzdik a szemér­mességüket, mert nem kis do­log „standard pártként" működni, és az azonos vércso­porthoz tartozás tudata is szí­vet-lelket melengető érzés. Különösen Közép- és Kelet-Eu­rópában, illetve a Balkánon vár majd nagy jövő erre a nem­zetközi szervezetre, hiszen a legvérmesebb nemzeti párto­kon kívül olyan párt is szép számmal van ebben a térség­ben, amely még nem döntötte el, nacionalista legyen-e vagy megmaradjon baloldalinak, kereszténynek, netán liberális­nak. Európának ezen a tájé­kán minden és mindennek a fordítottja előfordulhat. TÓTH MIHÁLY AHOGY ÉN LÁTOM A nacionalisták internacionáléja

Next

/
Oldalképek
Tartalom