Új Szó, 1995. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1995-02-14 / 37. szám, kedd

| 6 l ÚJ SZÓ HIRDETES 1995. február 13. DUNARADVANY POLGÁRMESTERE: „Nem építünk légvárakat" Dunaradvány község a Komáromot Párkánnyal összekötő főút mentén, Komáromtól mintegy húsz kilométerre található. Lakosainak száma a községhez tartozó zsitvatőiekkel és balogpusztaiakkal együtt Jelenleg 755. Az utolsó népszámlálás alkalmával 711en magyar nemzetiségűnek vallották magukat, a többiek szlováknak, csehnek és lengyelnek. A nemzetiségi összetételt némiképpen annak a falu határában tanyázó határvadász századnak a katonái is formálják, akik a községbe nősültek. Dunaradvány első írásos említése az 1267es esztendőre datálódik. A történelem során felhalmozódott gazdag írásos anyagból kitűnik, hogy a község vízimolnárságáról volt messze földön híres. Állítólag még Perbetérői is a radványi malmokba hordták a gabonát őröltetni. A vízimalomhoz vezető Őrlő út, mely Dunaradvány és Dunamocs határán húzódik, nevében még ma is őrzi, hogy egykoron kik is koptatták azt. 1606. november 11-én a közeli Zsitvatorokban 20 évre szóló békét kötöttek Bocskai István, I. Rudolf és I. Ahmed szultán követei, lezárva a tizenötéves háborút. Ennek apropóján a nemzetek és politikai pártok megbékélését szorgalmazva tavaly márciusban, a békekötés helyén közös rendezvényt szerveztek Dunaradvány, Virt, Pat és Marcelháza önkormányzatai a Duna jobb partján található magyarországi településekkel karöltve. A marcelházi önkormányzat az említett községek elöljáróinak támogatásával pályázatot írt ki egy zsitvatoroki emlékmű megtervezésére és elkészítésére. Jelenleg a beérkezett pályaművek elbírálása van folyamatban. - Milyen gondok emésztik Dunaradvány önkormányzatát? - fordulok kérdésemmel Bödők László polgármesterhez, hogy a múltbéli kalandozás után visszatérjünk a kíméletlen jelenbe. - Mindenekelőtt a költségvetési provizórium aggaszt bennünket, bár tudom, ez másoknak is pontosan annyi bosszúságot okoz, mint nekünk. Pénz nélkül, sajnos, még tervezni sem lehet. Elképzeléseink természetesen vannak, de nem szeretnénk légvárakat építeni. Igyekszünk az adott lehetőségeket maximálisan kihasználni. Sajnos, a községi költségvetésben a radványi szövetkezettől befolyó ingatlanadóval nem nagyon számolhatunk, mert a szövetkezet nagyon rosszul áll. Tavasszal még tőlünk kértek kölcsön, hogy üzemanyagot és vetőmagot vásárolhassanak. Egyébként a közművesítéssel jól állunk, csupán Balogpusztán nincs vezetékes gáz. - Ha már Balogpusztáról esett szó, megoldódott mára nyugdíjak kézbesítése? - Annak ellenére, hogy a Balogpusztán élő 11-12 nyugdíjas ügyével már a minisztériumban is foglalkoztak, azt senkinek sem sikerült elérnie, hogy nyugdíjukat egy időben kézbesítsék. Ugyanis a posta Balogpusztára nem jár ki, ezért a nyugdíjasok kénytelenek Dunaradványra bejönni. Mi felajánlottuk, ha egy időben folyósítják a nyugdíjakat, akkor a községi önkormányzat vállalja a kézbesítést, ez azonban a mai napig nem történt meg. - Megoldódott már a szigetelt hulladéktároló kérdése? - Ajelenlegi - egyébként nem szigetelt - hulladéktárolóra ideiglenes üzemeltetési engedélyünk van. Felvetődött, hogy a tőlünk mintegy tíz kilométerre található izsai szeméttárolóba hordjuk a kommunális hulladékot, de úgy ítéltük meg, hogy a tonnánként 750 koronás ár nagyon sok. Ha Izsára hordanánk a szemetet, a kukaadót ajelenlegi 140 koronáról 600 koronára kellene felemelnünk. Ezt pedig a mai gazdasági helyzetben nem tehetjük meg. Éppen ezért egyre erőteljesebben foglalkozunk a szomszédos községekkel egy saját, szigetelt tároló megépítésének a gondolatával. Dunaradvány 8 méterrel a Duna vízszintje fölött helyezkedik el, ezért a kavicsbányákban sokkal kisebb ráfordítással megépíthetjük a hulladéktárolókat, mint az izsaiak. - Dunaradványhoz legalább száz, a Dunamocs felé vezető út mentén található hétvégi ház tartozik. Az üdülők mekkora részt vállalnak a közteherviselésből? Egyáltalán jelent-e az üdülőövezet hasznot a községnek? - Egyelőre inkább gondot, mint hasznot jelent. Főleg ami az ellátást illeti. Nyaranta ugyanis nagyon ingadozik a forgalom, s ez az élelmiszerüzletek számára, már ami a romlandó élelmiszerek megrendelését illeti, nem kis fejtörést okoz. A hétvégi házak tulajdonosaival rendszerint az egyébként nem túl magas ingatlanadó befizetésekor találkozunk, valamint egy-egy betörés alkalmával. Ugyanis főleg a téli időszakban szinte menetrendszerűek a lakatlan hétvégi házakba történő betörések. KOSÁR DEZSŐ VARHOSSZURET Alapítvány a faluért Jó híre kelt annak a tavaly ősszel rendezett kegyeletteljes ünnepségnek, melyet a Gömör-Tornai-karszt északi tövében, a Rozsnyói-katlanban fekvő 700 lakosú Várhosszúréten tartottak. A második világháborúban elhunyt katonák emlékművének avatása a falu apraját-nagyját megmozgató esemény volt 1994 októberében. Már akkor érezhető volt, hogy ebben a községben egy nagyon Jó közösség van alakulóban. Élén néhány tenni akaró, felkészült emberrel. És bizony ilyenekre van szükség ahhoz, hogy okosan megfogalmazva a célokat, cselekvéssé váljon az akarat, így történt ez az elmúlt hónapokban Várhosszúréten is. Példaértékű kezdeményezés az, ami itt mára konkrét formát öltött: létrehozták a Várhosszúrétért Falualapítványt. Az alapítvány létrehozásának egyik szellemi atyja az az Ulman István, akinek gyönyörű, faragott emlékoszlopai a katolikus templom kertjében örök felkiáltójelként magasodnak a gyűlölet és pusztítás ellen. A gömöri fafaragóművészt faggattam a januárban bejegyzett alapítvány létrejöttéről, céljairól: - A fafaragás közben nagyon sokszor elgondolkodom az élet dolgain - mondja. - Úgy érzem, az emberekben, itt, a szülőfalumban is, van erő, elszántság. S ez a felszínre kívánkozik, ha az egyén látja, hogy értelmes célokért munkálkodhat. Úgy gondolom, kötelessége a mai középnemzedéknek, hogy továbbadjuk azt, amit tudunk, amit öregleinktől megtanultunk. És egy jól működő Csemadokszervezetben, meg a falualapítványunk köré csoportosulva minderre ma is megvannak a lehetőségek. Amikor szervezni kezdtem, kezdtük az alapítványt, önként jöttek a falubéliek, és ígérték a segítséget. Tudom, hogy ez nem csak ígéret volt. A Várhosszúrétért Falualapítvány gondosan és részletesen kidolgozott alapítólevelében olvasom annak céljait: Várhosszúrét község múltjának tisztelete, kulturális örökségének megőrzése és gyarapítása, a népi hagyományok ápolása, Várhosszúrét fiataljai tevékeny közösséget, értékeket teremtő szándékainak segítése. - Sokat segített és komoly felajánlást tett az alapítvány javára a község polgármestere, Soltész Sándor - folytatja Ulman István. - Az alaptőkét mindenképpen gyarapítani akarjuk, hogy később is legyen mire támaszkodnunk. A halk szavú, szerény, de a falujáért mindent megmozgató Soltész Sándor, Várhosszúrét polgármestere szomorúan vette tudomásul, hogy a község idén állami dotációként a tavalyjuttatott összegnek csupán a felét kapja: 40 ezer szlovák koronát. Ez bizony nagyon kevés, még akkor is, ha ehhez hozzáadjuk a község kasszájába kerülő adót. A várhosszúrétiek mégsem csüggednek. Soltész Sándor és az önkormányzat folytatni szeretné a vízvezeték-hálózat építését, amelyre 1994-ben egymillió koronás támogatást kaptak. Bizakodnak abban, hogy fokozatosan sikerül megkapniuk a környezetvédelmi minisztériumtól a még hiányzó pénzt, és befejezni a vezeték építését. - Örülök a falualapítványunknak - mondja a polgármester -, jó látni a kezdeményező, tenni akaró embereket. Támogatni fogom ezt a tevékenységet azon a konkrét pénzösszegen túl is, amit az alapítvány működésére felajánlottam. Részt vállalok a Várhosszúrétért Falualapítvány elöljáróságának a munkájában is. Az idei terveink között szerepel a falunapok megrendezése, érdekes, főként fiataloknak szánt programokkai. Szeretnénk, ha valósággá válna Várhosszúrét és a magyarországi, nyírségi Ibrény baráti kapcsolatának kialakítása. Megvannak már e téren a konkrét elképzeléseink. Például a nyáron vendégül látunk és különféle rendezvényeket szervezünk falunkban és a környéken az ibrányi fiataloknak. Mi is meghívást kaptunk nyírvidéki látogatásra. Soltész Sándor és Ulman István megegyeznek abban, hogy az értékek őrzése értékek teremtésével történhet csak. S ez számukra szinte vezérelv, amely szerint élnek és tesznek. AMBRUS FERENC J' Várhosszúrét • Vaján • ) f Rimaszombat • J \ Nagytúr • Dunaradvány • \ KORSZERUSITES A VAJANI HŐERŐMŰBEN Lápok és emberek a kémények tövében A szlovákiai természetvédők idei nyári táborainak egyike a Latorca és a Laborc összefolyásánál, vagyis a vajáni hőerőmű közelében lesz. A résztvevők az ottani lápok növény- és állatvilágát akarják egy héten át tüzetesen tanulmányozni. Kíváncsiak arra, milyen hatással volt ebben a térségben a természetre az utóbbi egy-két évtizedben elvégzett talajmelioráció, a tájrendezés és nem utolsósorban az ipar, az ipari cégek közül pedig mindenekelőtt a hőerőmű. Vagyis az a magas kéményű üzem, amely környezetszennyező hatását tekintve néhány évvel ezelőtt az egyik legrosszabb volt a keleti országrész ipari létesítményei között, hiszen például még 1980-ban is évi 100 ezer tonna kén-dioxidot és több mint 26 ezer tonna hamuport bocsátott a levegőbe. Ugyanakkor ki tudja, hány száz tonna további port vitt a szél a közeli rétekre, legelőkre és szántóföldekre, az említett községeken kívül még Csicserre, Bésre, Deregnyőre is a Vaján és Iske közötti salakhegyről. Az ország villamos energiájának 16-24 százalékát termelő vajáni hőerőmű környezetkárosítása szerencsére nemcsak az agrártermelőket és a természetvédőket foglalkoztatja az erőmű beindulása Öta, hanem az említett települések képviselő-testületeit, valamint az erőmű dolgozóit is. A portástól kezdve az igazgatóig szinte mindenkit. Nekik sem mindegy, hogy a munkahelyükön és otthon is mennyi vajáni port, füstöt nyelnek. A helyzet javítása érdekében, évekkel ezelőtt, elkezdődött az Ies számú üzemegység kazánjainak és turbinablokkjainak a felújítása, a korszerű porleválasztók beszerelése, ám a környezetszennyezés csupán csökkent, de nem szűnt meg teljesen, nem süllyedt elfogadható szintre. Tavalyelőtt a korábbi 100 ezer tonna helyett már csak 28 ezer tonnányi kén-dioxid és más gáztermék került a légtérbe, a hamuporból pedig 9 ezer tonna. Közben a hatalmas salakhegyet is sikerült úgy-ahogy kordában tartani. A hőerőmű üzemeléséért és irányításáért felelős helyi vezetőség az ágazat országos szerveivel karöltve szeretné a környezetszennyezést tovább enyhíteni. A salakhegy ugyan nem kisebbedik, mert egyelőre építőelemek gyártásához sem kell senkinek, ám a két kémény füst- és gázkibocsátása a villanyfejlesztési technológia újabb korszerűsítésével tovább csökkenthető. Szakemberek csoportja ebből a célból is járt a közelmúltban a tengerentúlon, Amerikában, és az ottani szakemberekkel, üzemekkel tárgyalt. Ján Kudlovský igazgató szerint a vajáni hőerőműben 1999-ig úgy kell megváltoztatni a gáz-, szén- és fűtőolaj-tüzelésű kazánok műszaki berendezését, hogy az onnan kikerülő égési termékek mennyisége ne lépje túl a környezetszennyezési norma szintjét. Nagy, mintegy 320-340 millió dolláros beruházásra van szükség. A 27 éve működő l-es számú üzemegység széntüzelésű hagyományos porkazánjait fluidágyasokra kell kicserélni. Ha ezt sikerül elérni, akkor a szén kéntelenítése már az égési folyamat során megtörténik, s ugyanakkor kevesebb nitrogén-oxid kerül a természetbe, az elektrosztatikus porleválasztók pedig felfogják a füstkorom nagy hányadát. Az igen időszerű, nagy beruházás tanulmányterve már két éve elkészült. Most az illetékesek a szükséges pénz előteremtésén fáradoznak. Nem kizárt, hogy a vajániak valamilyen tehetős amerikai beruházópartnerrel kötnek szerződést, és közösen valósítják meg a tervet. A fölöttébb időszerű feladat mielőbbi teljesítését Vaján környékén a természet epekedve várja. (gazdag) A gömöri táj filmen A rimaszombat melletti Cseres hegység Tájvédelmi Körzet dolgozói évekkel ezelőtt dokumentációs filmet készítettek. Bemutatták az ember által kialakított létesítményeket, falusi házakat, tanyákat, gémeskutakat. Továbbá a gazdálkodás azon létező és javasolt formáit, amelyek összhangban vannak a természettel. Beleértve az erdőgazdálkodást, a mezőgazdaságot, a kőfejtést, a vízgazdálkodást, a turisztikát, valamint a tájvédelmi körzet természeti értékeit. A film 1993-ban elkészült, és váratlan sikert aratott. A zsolnai EKOTOP filmfesztiválon az Oktatási és Művelődési Minisztérium nagydíját kapta. Azóta több iskolában, természetvédelmi előadásokon mutatták be. A filmsiker után a tájvédelmi körzet dolgozói úgy határoztak, hogy külön filmet forgatnak a mocsarakról, a vulkánokról, a legértékesebb területekről. Elsőként a mocsarakat szándékoztak filmen feldolgozni, de mindjárt a legelején komoly akadályba ütköztek. Nem volt és ma sincs csónakjuk, amely nélkül lehetetlen filmre rögzíteni mondjuk a mocsarak madárvilágát. Közben megkezdődött az a kétéves kutatóprogram, amelynek keretén belül számba vették a Pogányvár értékeit, amiről dokumentumfilmet is készítettek. Mivel az első felvételek kiválóan sikerültek, úgy döntöttek, hogy a leltározás mellett befejezik a film forgatását is. A Cseres hegység Tájvédelmi Körzet második filmje - A Pogányvár - a napokban készült el. Alkotói szerint az első filmnél lényegesen jobban sikerült. Ezt is filmfesztiválra küldik, előadások keretében bemutatják, szervezetek, iskolák is levetíthetik. (farkas) NAGYTÚR Bőven akad tennivaló Kistúr és Középtúr ma, közös igazgatással, Nagytúr néven szerepel. Ebben a 840 lakost számláló Hont megyei községben Hudec Péter a falu polgármestere. Az 1994 májusában kiírt pótválasztásokon nyerte el első alkalommal a választópolgárok bizalmát, majd az elmúlt év őszén a lakosság másodszor is rá adta voksát. Hudec Péter eredeti foglalkozását tekintve általános iskolai tanító. Elképzeléseiről, terveiről kérdeztük. B Alig pár éve végzett a nyitrai pedagógiai főiskolán. Miként lesz a pedagógusból polgármester? - Az elmúlt választási időszakban a polgármester csak másodállásban, hetente egy alkalommal foglalkozott a falu ügyesbajos dolgaival. Ez nem jeleneti azt, hogy elhanyagolta teendőit, de mivel lakhelyet változtatott, lemondott funkciójáról. Ekkor kért fel a lakosok küldöttsége, jelöltessem magam a pótválasztásokon. Hosszas gondolkodás után döntöttem úgy, nekivágok. Egy biztos, a lelkem mélyén pedagógus maradtam, és nem adtam fel végleg pedagógusi pályafutásomat. m Milyen tervekkel állt választói elé? - Nem ígértem nagy dolgokat. Inkább több, apró, megoldásra váró probléma orvoslását hélyeztem előtérbe. Ugyanis szűkösek az anyagi lehetőségeink. A község egymillió koronás költségvetéséből bizony nem sok mindenre telik. Befejeztük a községi vízvezeték építését, de ezt is külső segítséggel. Sikerült a Szlovák Környezetvédelmi Alap támogatását kieszközölnünk. Nagyon nagy szükség volt már erre, hiszen nem rendelkeztünk megfelelő minőségű ivóvízzel. Kidolgoztattuk a községi gázvezeték tervdokumentációját, a múlt év decemberében elkészült. Az ehhez szükséges építkezési engedélyt március végén kapjuk meg. Költségvetésünkből nem telik erre az építkezésre, ezért keresem a lehetőségeket az anyagiak előteremtéséhez. A kistúri falurészben a ravatalozó villanyvezetékét kell megjavítanunk. Javításra szorulnak községi épületeink is. m Milyen a munkanélküliség a faluban? - Meglehetősen magas. A múlt év végén nyolcvanöt munkanélkülit tartottunk nyilván, ami huszonegy százalékot tesz ki. Annak érdekében, hogy ezen javítsunk, szorosan együttműködünk a helyi mezőgazdasági szövetkezettel, hiszen itt dolgozik a falu munkaképes lakosságának a zöme. Ma már hozzávetőleg félmillió koronával tartozik a szövetkezet a falunak, de keressük a lehetőségeket ennek törlesztésére. Nagyon súlyosan érintené a lakosságot, ha megszűnne a szövetkezet. Távlati terveiben kisebb kft.-k létrehozása is szerepel, ami újabb munkahelyeket teremtene. Nem úgy állok a dolgokhoz, hogy mindenáron be akarom hajtani a szövetkezet adósságait. Próbálunk javítani az áldatlan állapoton más eszközökkel is. A községi hivatal közhasznú munkákra munkanélkülieket alkalmaz, sajnos, tavaly csak két személyt, mivel a Lévai Járási Munkaügyi Hivataltól nem kaptunk lehetőséget több munkaerő foglalkoztatására. Pedig bőven akadna tennivaló. TURCZI ÁRPÁD