Új Szó, 1995. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1995-02-13 / 36. szám, hétfő

1995. február 13. BELFOLD - KÜLFÖLD ÚJSZ

Ó[Ž\ A KALLIGRAM BECSBEN Másság mint összekötöjegy „A múlt szálainak kibogozása során gyakran merül fel Bécs városa. Néha már úgy érezzük, hogy Bécs magyar város" - a múlt hét végén, pénteken hangzott el a fenti kijelentés az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének székházában, Bécs belvárosában. Dr. Fazekas József, a pozsonyi Kalligram Kiadó főszerkesztője tartotta azt a bevezető előadást, mely szellemi háttérinformációul szol.gált ahhoz, hogy miként is hozható kapcsolatba Bécs városával a pozsonyi Kalligram Könyvkiadó és annak itt kiállított több mint kilencven könyve. Impozáns tényfelsorolás érzékeltette a magyar nyelvű könyvkiadás Bécshez fűződő adatait. Tankönyvekben szereplő és, valljuk be, kevés figyelemre méltatott tények elevenedtek meg, keltek a szó legszorosabb értelmében életre. Mert az első magyar nyelvű katolikus biblia 1626-ban történt megjelenésétől a cizellált magyar költői nyelv első.Bécsben tanult mesterének, Faludi Ferencnek az alkotásain át a monarchia bukása utáni bécsi magyar emigrációig terjed a követhető kapcsolatrendszer. Az adatok felsorakoztatása szinte öngerjesztő módon jutott el a felvilágosodás kori bécsi testőrírók kiemelkedő alakjához, Bessenyei Györgyhöz, aki 1801-ben írta le: „Az emberség, tudomány annyira összehozott bennünket a világnak e részén, hogy. amióta hazát, hazafiságot emlegetnek, Európát értsd rajta." A rádöbbentés erejével hatott, hogy Pozsonytól pár kilométerre a Bécshez kötődő hagyományok egyfajta kapaszkodót jelentenek. Egy olyan tükröt, amelyben a Kalligram Kiadó kisebbségi léthelyzetét, perspektíváját és programját láthatja viszont, az önértéktudat megbizonyosodásának erejével. Mert a XX. század hajnalán ahogy ezt Fazekas József előadása és Grendel Lajos ismertetése érzékeltette - Bécs az egymással érintkező, egymásra épülő gondolatok, a különféle szellemi-művészi irányzatok, a változás és az állandóság elemeinek gyűjtőlencséjévé vált. Bécs a haza szeretetével együtt mindenkinél jobban be tudta fogadni a tágabb Európát. Bécs szellemisége nem ismerte a patriotizmusnak a nacionalizmusba hajló tendenciáit hangsúlyozta az előadás. S az önértékelés határozottságával szögezte le, hogy a pozsonyi Kalligram Kiadó ezt az örökséget igyekszik - a regionális és kisebbségi értékeket megtestesítve - a szlovákiai magyar irodalom értékrendjébe átmenteni. Másság mint összekötőjegy talán ebben foglalható össze az ausztriai kisebbségi-etnikai sokszínűségtársadalmi lecsapódása. Megtiszteltetésnek vette Anton Gaál, az osztrák szociáldemokraták parlamenti képviselője, hogy jelen lehetett és köszönthette a kiállítás résztvevőit. Látható örömmel fogadta dr. Deák Ernőnek, az Ausztriai Magyar Egyesületek elnökének megnyitó szavait, aki elmondta, hogy a képviselő úr családfájában magyar gyökerek is találhatók. A kiállítás megnyitóján megjelent Anton Hrabovec, a bécsi szlovákok egyesületének elnöke is. Ott állt a Magyar Köztársaság bécsi nagykövetségének tanácsosa, dr. Farka s Miklós mellett. Annál is inkább érdekes ez, hogy - amint később a megnyitást követő ismerkedés és terefere közepette kiderült - Hrabovec úr már-már felháborodással vegyes zavarral fogadta a meghívást. A Kalligram Kiadó bécsi bemutatkozását ugyanis Deák Ernő összekötötte a Dunaszerdahelyen élő Csörgő Zsuzsának dunatáji képkiállításával. A bécsi szlovákok vezető alakja ezt, első hallásra valamiféle, a Dunatáj pusztítását felidéző provokatív látomásként értelmezte. Örvendetes volt viszont, hogy a képeket szemlélve belső vívódáson ment keresztül. Mert Csörgő Zsuzsa pasztell- és olajképei az élő, az emberi léttel azonosuló csallóközi tájat jelenítik meg. Senki sem szabadulhat a benyomástól, hogy képein az elemekkel dacoló csallóközi, ma már talán nem is létező holtágak fáinak lelke van. Valószínűleg ilyesfajta képzettársításokat indíthatott el a résztvevőkben Bordás Ilona dunaszerdahelyi iskolaigazgató avatott tárlatvezető előadása. Elárulta többek között, hogy a festőművész - aki ezt az elismerést önerőből vívta ki - gyermekkorában a bősi családi ház falára rajzolta a fákat és a virágokat, apai-anyai pofonokkal számolva. Most a feltehetően szoba-konyhás lakásból átalakított parányi bécsi székházban a hófehér és karcolásmentes falakon az élményt adó múlt jövőbe mutatva jelent meg. S a nagy zsúfoltság közepette, ahol szinte egy tűt sem lehetett volna leejteni, talán elkerülte a résztvevők figyelmét, hogy Csörgő Zsuzsa képeinek azonnal vásárlója is akadt, dr. Zinkenek, a nemzetközi tájvédő egyesület (WWF) közép-európai képviselőjének személyében, nejével, az anyai örömöknek elébe néző Benkovics Klárával együtt, akit a szlovákiai magyarok az egykori élőláncról szóló tévéadásokból jól ismernek. Frigyük is a szó szoros értelmében az élőláncban született, s számukra a megvásárolt kép - családi ereklye. Jó hangulatban távoztak a résztvevők az ausztriai magyarok székházából. A bécsi belvárosi székház folyosója eléggé tág volt ahhoz, hogy ne ütközzenek bele az ott sorakozó családi kerékpárokba, amelyeket csak egy üvegajtó választott el az utca forgalmától. Istenem, mi lenne ezzel az üvegajtóval, hol lennének ezek a biciklik a határon túl, egy ottani bérház folyosóján. KISS JÓZSEF HAVEL SZERINT Sürgős a tagság A Közép-Európában támadt biztonsági vákuum áthidalásának leglogikusabb és legtermészetesebb módja a térség államainak felvétele a NATO-ba, nyilatkozta a Spiegel magazin most megjelenő számában Václav Havel. Ezzel kiterjedne a stabilitás övezete, vélte a cseh elnök, hozzáfűzve: az oroszoknak meg kellene érteniük, hogy ez a bővítés nem ellenük irányul. Havel szerint biztonsági okokból Csehországnak sürgetőbb a NATO-tagság, mint az Európai Unióhoz való csatlakozás. A cseh elnök szerint a NATO-nak nem szabadna várnia az említett országok tagfelvételével. NATO-BOVITES Nem időszerű MTI-hír Az amerikai elnök és a belga kormányfő egyetértett abban, hogy a NATO-t fokozatos ütemben, körültekintően és átlátható módon kell kibővíteni. Bili Clinton szombaton munkaebéd keretében látta vendégül Jean-Luc Dehaenét. Mindketten hangsúlyozták, hogy az északatlanti szövetség kiszélesítése mellett hangsúlyt kell fektetni az Oroszországgal kialakítandó biztonsági együttműködésre is. Közös álláspontjuk volt, hogy még nem célszerű időpontot megjelölni a NATO-hoz való csatlakozásra. BOSZNIA ES HORVÁTORSZÁG ELISMERÉSÉVEL Belgrád lemondana Nagy-Szerbiáról MTI-hírek Legkevesebb egy polgári lakos életét veszítette szombaton amikor két szerb tüzérségi gránát csapódott be a védett övezetnek nyilvánított északnyugat-boszniai Bihac városában. Az incidens a hat hete érvényben lévő tűzszünet megsértését jelenti. Rasim Delic tábornok, a boszniai tüzérség parancsnoka azt mondta, hogy a bihaci cselekmények megkérdőjelezik az egész boszniai tűzszünetet. Gray Coward, az UNPROFOR szóvivője a boszniai tűzszünet sorozatos megsértésével vádolta meg a boszniai muzulmán felet. A szarajevói repülőtéren tartott sajtóértekezletén azt állította, hogy az Alija Izetbegovicshoz hű muzulmán erők támadásokat indítottak a bihaci fronton, Szarajevó körzetében és az észak-boszniai Posavinánál. A hírt a Tanjug jelentette. Haris Silajdzic sürgette, hogy szabjanak határidőt a szerbeknek a nemzetközi béketerv elfogadására. A boszniai miniszterelnök úgy vélte, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint kormánya nem fog beleegyezni a négy hónapja érvényben lévő tűzszünet meghosszabbításába, mert az csak „ellenségeik céljait szolgálná". Momcilo Krajisnik boszniai szerb parlamenti elnök szerint Belgrád politikájának teljes csődjét jelentené, ha Jugoszlávia elismerné Bosznia-Hercegovinát és Horvátországot. A horvátországi és boszniai konfliktus tárgyalásos rendezésének újraindítása érdekében Franciaország a Szerbia ellen 1992 májusában hozott ENSZszankciók teljes felfüggesztését javasolja. Ennek az lenne a feltétele, hogy Milosevics szerb elnök rendszere ismerje el a Hon/át Köztársaságot, illetve Boszniát, méghozzá jelenlegi határaik között: ez pedig egyet jelentene a „Nagy-Szerbia" létrehozásáról való lemondással - írja hétvégi számában a Le Monde című francia napilap. DREZDA EVFORDULOJAN Hősök vagy hóhérok MTI-jelentés Háborús bűncselekménytől a világ hadtörténetének legsúlyosabb baklövéséig terjednek azok a jelzők, amelyekkel a drezdai szőnyegbombázás 50. évfordulóján a brit elemzések sora illeti a német nagyváros elpusztítását. A mértékadó londoni vélemények - jóllehet részleteikben alaposan eltérnek - egy közös vonást hordoznak: egyikük sem magasztalja hősi fegyvertényként Drezda éppen fél évszázaddal ezelőtti felperzselését. Az 1945. február 13-ai szövetséges légitámadást, amelynek első hullámában a brit királyi légierő (RAF) játszotta a főszerepet, a kortárs angol történetírás nem egy képviselője Hirosimával, Guernicával veszi egy kalap alá. Max Hastings, a hazájában közismert brit hadtörténész elemzésében nyíltan kijelenti: ostobaság volt megengedni, hogy a RAF még 1945 kora tavaszán is - amikor a háború vége már látótávolságon belül volt - szőnyegbombázásokkal pusztítsa a németvárosokat, mivel akkor ennek hadászati jelentősége már elenyészett. Mégis: a légierő 55 ezer halottja, az addig befektetett mérhetetlen erőfeszítése és a bombahadjáratot vezénylő főtisztek puszta tekintélye süketté tette a RAF vezetését a figyelmeztető hangokra. A légierő vezérkari főnöke, Charles Portai 1944 végén már maga is szinte kétségbeesetten figyelte a bombázásokért felelős parancsnok, Arthur „Bomber" Harris fanatikus elszántságát, de nem mert közbeszólni. Drezda mégis fordulópontot jelentett a brit hadvezetésen belül, amelynek tagjai közül sokan tisztában voltak azzal, hogy ez a város elsősorban kulturális örökség, említésre sem méltó hadászati jelentőséggel. Harris mellett - akinek később sokat idézett mondása szerint „a megmaradt német városok összesen nem érnek annyit, mint egyetlen brit gránátos élete" - jószerivel csak a parancsnoksága alatt harcolt veteránok maroknyi maradéka tartott ki a háború után. Harris holtában is súlyos indulatokat kavart, s ezt megszenvedte II. Erzsébet királynő is, akinek autójára a Harrisnak emelt szobor leleplezése után fél évvel tojások záporoztak a német városban. Drezda polgármestere sem volt kíméletesebb, amikor annak idején kijelentette: „a történelem nem ismer még egy hóhért, akinek valaha is emlékművet emeltek volna". K

örvonalazódnak a Peru és Ecuador között dúló heves harcok ellenére a fegyveres határkonfliktus diplomáciai megoldásának esélyei. Jimmy Carter amerikai exelnök és Oscar Arias egykori Costa Rica-i államfő késznek mutatkozott a közvetítésre a szembenálló felek között. A perui és az ecuadori államfő egyaránt üdvözölte, hogy a válságban eddig is közvetíteni próbáló USA, Argentína, Brazília és Chi le a héten megfigyelő csoportot indít a harcok övezetébe. A heves harcok a hétvégén is folytak, s mindkét részről a légierőt is bevetették. Z

avargások voltak a hónap elején Tibet közigazgatási központjában, Lhaszában, ismerték be az elmúlt hétvégén a kínai hatóságok. A világsajtó már korábban tájékoztatott erről a tibeti autonóm területen járt turisták beszámolói alapján. A mostani kínai hivatalos verzió szerint huligánok robbantották ki az utcai verekedéseket, amelyek állítólag egy vendéglői veszekedéssel kezdődtek. A rendbontók széttörték az étterem berendezéseit, később a helyi adóhivatal irodáinak ablakait is betörték. Külföldi'szemtanúk viszont úgy írták le a történeket, hogy tibeti lakosok bevándorolt kínai vendéglősöket és kereskedőket támadtak meg, akiket csalással vádoltak. P

olitikusgyilkosság történt az indiai Manipur szövetségi államban, pár nappal a közelgő választások előtt. A Reuter jelentése szerint a Néppárt helyi vezetőjét elrabolták, miután hazatért kampánykörútjáról. A korábban sportminiszterként ismert politikust állítólag 12 fiatat elrabolta, majd agyonlőtte. A Dzsanata Párt egyik vezetőjét otthona közelében két férfi motorbicikliről lőtte le. A további erőszakos cselekedetek megelőzésére a helyi hatóságok nagy létszámú biztonsági erőket mozgósítottak. M

exikóvárosban tegnap mintegy százezer ember tüntetett az ellen, hogy a kormány a hadsereget vetette be a Chiapas tartományban dúló zavargásokban. A felvonulók felszólították a kormányt a fegyveres beavatkozás azonnali befejezésére. A főváros utcáin végigvonuló tömeg a Zapatista Nemzeti Felszabadító Hadsereg felkelőit éltető transzparenseketvitt. Mexikói hivatalos közlés szerint 2 500 katona, 33 repülőgép és helikopter, valamint több mint 60 páncélos és páncélozott szállító jármű vesz részt a harcokban. A hadsereg a déli Chiapasban már tucatnyi várost vont az ellenőrzése alá. Kié legyen a Hradzsin gyöngyszeme? Munkatársunktól * Kié legyen a prágai Hradzsin egyik építészeti gyöngyszeme, a történelmi értékű Szent Vitus székesegyház - erről lángolt fel a napokban heves vita a cseh közvélemény körében és politikai berkekben azután, hogy egy bírósági döntés a katolikus egyháznak, konkrétan a prágai püspökségnek ítélte oda a székesegyházat és még tíz másik várbeli épületet. Az egyházi képviselet még 1992-ben nyújtotta be kérelmét az épületek visszaadására, de a bírósági döntésre csak tavaly decemberben került sor. A bírósági döntés nyilvánosságra hozatala után rövidesen számos ellenakció indult meg annak érdekében, hogy a székesegyház maradjon állami tulajdonban, úgy, ahogy az gyakorlatilag a szocialista rendszer évtizedei alatt volt. A csehek ugyanis nemzeti vagyonnak, nemzeti műkincsnek tartják a katedrálist, úgy, mint például a Nemzeti Színházat, az „aranykápolnácskát", s a többség ezért azt tartaná jónak, ha az továbbra is állami kézen, nevezetesen az államelnöki hivatal gondozásában maradna. Az érzelmileg felfokozott légkörben az utóbbi hetekben például olyan fantasztikus hírek is felröppentek, hogy az egyház be akarja zárni a Szent Víiust és a Vatikánba akarja vitetni a székesegyházban őrzött cseh koronázó ékszereket. Az egyház cáfolta az effajta híreszteléseket és teljesen alaptalannak minősítette őket. A Cseh Püspöki Konferencia szóvivője, Miroslav Fiala kijelentette, hogy az egyház csak az eredeti állapotot akarja visszaállítani. A tulajdonjogi viták megelőzésére ugyanis még /V. Károly német-római császár és cseh uralkodó a XIV. században úgy döntött, hogy a Szent Vitus székegyház tulajdonosa maga a székesegyház. Állami tulajdonba 1954-ben került. Fiala azt is hangsúlyozta, hogy az egyházi tulajdon semmit sem változtatna a székesegyház jelenlegi státusán, tehát továbbra is szabadon látogatható lenne, kulturális célokat szolgálna. A számos spontán kezdeményezés mellett a napokban a cseh parlament 107 képviselője is levelet intézett Václav Havel államelnökhöz, hogy irodája kérje a bírósági döntés felülvizsgálatát, illetve érje el azt, hogy Szent Vitus ismét az államé, tehát az egész nemzeté, a cseh népé legyen. Az államelnöki hivatal a héten megfellebbezte a döntést, s így az ügy magasabb fórumokhoz kerül. Már előre látható, hogy a jövőbeli döntés nem lesz könnyű, s újabb vitákatfog kiváltani. Megnyugtatólag hathat, hogy úgy az egyház, mint az államelnöki kancellária igyekezett előre élét venni az új vitáknak, és bejelentették, hogy bármilyen is legyen a bírósági döntés, azt elismerik és nem fogják vitatni. Igazat lehet adni Ľuboš Dobrovskýnak, az elnöki hivatal vezetőjének, aki a fejlemények kapcsán kijelentette: nem az a lényeg, hogy formálisan ki lesz a tulajdonosa Szent Vitus székesegyháznak. A lényeg az, hogy a katedrális továbbra is oly módon legyen kihasználva, amely megfelel a közvélemény többsége követelményének, s ugyanakkor a katolikus egyháznak is. KJ. A kép azt a pillanatot örökíti meg, amikor Alois Mock osztrák külügyminiszter Brüsszelben aláírásával szentesítette Ausztria részvételét a NATO Békepartnerség programjában. A bécsi lépést egyes helyzetelemzők úgy értékelik, hogy Ausztria ezzel tulajdonképpen negyven éves múltra visszatekintő hagyományos semlegességi politikáját adta fel.