Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-13 / 10. szám, péntek

1995. január 14. SPORT Ú J SZ Ó [ 71 A CAPITALBROKERS-UGY: Öt év bizalom November utolsó napjaiban tumultuózus jelenetek játszód­tak le a dunaszerdahelyi művelődési otthonban, a somorjai városházán és még az ország jó néhány helyén. Mindezt a trencséni Capitalbrokers Kft. ügyfelei okozták, akik arra voltak kíváncsiak, vajon ígéretének megfelelően bejegyez­tette-e a cég a vagyonjegykönyvüket. Sokan nemleges vá­laszt kaptak, így nem maradt más választásuk, mint hogy az utolsó pillanatban lóhalálában új könyvet jegyeztesse­nek be. Ezzel azonban sokuk számára nem fejeződtek meg a megpróbáltatások, hiszen néhány nap múlva újabb meg­lepetés érte őket. így mi sem tehettünk mást, nekiláttunk a Capitalbrokers-ügy felderítésének. Azt ígérték, mindent elintéznek A gellei Görcs Júlia annak idején nem vett részt az első hullámban, ezért örült, amikor néhány hónapja kedvezőnek tűnő ajánlatot kapott: - Azt ígérték, nem kell rá pénzt kiadnunk, sőt mindent el­intéznek helyettünk, ezért is ír­tuk alá velük a szerződést. No­vemberben újra jött a hölgy, és elvitte személyi igazolványun­kat, mondván, hogy erre is szükségük van, az igazolványo­kat viszont a megbeszéltnél jó­val később adta vissza. Remél­tük, ezután minden rendben lesz, erre november 27-én kap­tunk egy levelet, amelyben az állt, hogy nem tudtak bennün­ket bejegyeztetni. A levélben adott tanácsoknak megfe­lelően a férjem be is ment So­mórjára, ahol a városháza épü­letében működő regisztrációs hely előtt már nagy tömeg fo­gadta. A sarokban egy hölgy ült, tőle lehetett érdeklődni. Férjem is kiállta a sort, a hölgy egy hosszú lista alapján közöl­te vele, hogy mi sem vagyunk bejegyezve. írásos igazolást nem adott erről, az emberek idegesek voltak, mindenki tud­ni szerette volna, hányadán áll, így nem lehetett sokat beszél­getni. Mi kétezer koronáért be is regisztráltattunk két könyvet, amelyeket máshová helyez tünk el. Erre december elején értesítést kaptunk az ipolysági regisztrációs hivatalból, hogy két könyvünk van, és hívtak bennünket az eset tisztázásá­ra. Sőt a faluban olyan is akad, akinek a hölgy Somorján sze­mélyesen adott a kezébe új könyvet, bélyeggel együtt, még­is hozzánk hasonlóan értesí­tést kapott a kettős regisztráci­óról. Most nem tudjuk, mi lesz, ki téríti meg a kárunkat, hiszen ha tudtuk volna, hogy már van érvényes könyvünk, nem re­gisztrálunk újat. A Capitalbrokers dunaszer­dahelyi ügynöke, aki Gellén hetven szerződést kötött, kész­ségesen elmondta, miként is néz ki az ő szemszögéből ez az ügy, csak éppen nevének el­hallgatását kérte. Polgári fog­lalkozását tekintve egyébként óvónő, és hirdetés útján került kapcsolatba a trencséni kft. ipolysági munkatársával, bár a remélt jövedelem helyett egyelőre csak kiadásai és gondjai vannak: - Kezdetben nagyon megbíz­hatóan viselkedtek. Amikor vá­laszoltam a hirdetésükre, eljött hozzám az ipolysági Petrežil László, és elmondta, hogy a cég igazgatója egy talpraesett közgazdász-mérnök, ő pedig a dél-szlovákiai magyarságot cé­lozta meg. Azt. mondta, hogy hozzájuk hasonló szolgáltatá­sokat, mint például az ezer ko­rona megelőlegezése és a re­gisztrálás elintézése, csak na gyon kevesen fognak kínálni. Nagyon előnyösnek nevezte azt is, hogy évente a részvények ér tékének hat százalékát fogják le, így hát a dílerjük lettem. No­vember elején azonban kide­rült, hogy nem tudják regisztrál­tatni a könyveket. Ekkor arra kértek, hogy gyűjtsem össze a személyi igazolványokat. Az ak­ció egy hétig tartott, és ezalatt éjjel-nappal hordták az igazol­ványokat. Végül azonban így sem tudták megoldani a prob­lémájukat, és le is állították az egészet. Nálam négy falu került csak sorra, a többi nem. Ezt kö­vetően kezdték el felállítani a saját regisztrációs helyeiket, de erről már nem tájékoztat­tak, hanem más dílerektől hal­lottam róla. Gútára például az egyik trencséni vezető, Prie­ložný úr személyesen hordta a vagyonjegykönyveket és a bé­lyegeket, így ott nem volt fenn­akadás. A dunaszerdahelyi művelődési otthonban viszont borzasztó helyzet volt. Arra. kér­tek, hirdettessem ki a faluk­ban, hogy hétfőn kilencré jöjje­nek be. Össze is gyűlt ötszáz ember, ők viszont fél kettőkor érkeztek meg, és akkor is csak kétszáz könyvet hoztak. Engem ebbe nem vontak bele, az em­berek viszont hozzám jöttek reklamálni. Én megpróbáltam Somorjára küldeni őket, de az­zal érkeztek vissza, hogy ott már időközben megszüntették a regisztrálást, és visszaküld­ték őket Dunaszerdahelyre. A dunaszerdahelyi hölgy ott­jártunkkor, január elején ta­nácstalan volt, a Capitalbro­kerstől utoljára december ele­jén léptek vele kapcsolatba. Ek­kor tudta meg, hogy ezentúl egy bizonyos Makrai Lászlóhoz tartozik. Róla csak annyit tu­dott, hogy a nyáron még Pet­režil László sofőrjeként mutat­ták be neki, most viszont ő a Dunaszerdahely környékéért is felelős illetékes. Akik bíznak önmagukban A felmerült problémák tisztá­zása érdekében utunk Ipoly­ságra vezetett tovább, ahol Pet­režil László egyben Tomáš Ka­rasszal, a Capitalbrokers ügy­vezető igazgatójával is találko­zót beszélt meg számunkra. Petrežil László első felvetése­ink hallatán azonnal leszögez­te, hogy nem vállal felelősséget az ügynökeik által tett megala­pozatlan kijelentésekért. így például tudomása van arról, hogy egyikük Fülek környékén harmincezer koronás jövede­lemmel kecsegtette az embere­ket, holott ők soha konkrét összeget nem ígértek, már csak azért sem, mert a vagyon­jegyes privatizációba besorolt vállalatok végleges névsora sem ismert. Hasonlóan véleke­dik arról is, hogy dunaszerda­helyi ügynökük Gellén többeket azzal győzött meg, miszerint ez a cég a magyarok érdekeit fog­ja képviselni. Az ipolysági Capi­talbrokers-irodát azért nyitotta meg, mert környezetében gyak­ran tapasztalta, hogy bár az emberek elégedetlenek a be­fektetési alapokkal, nem tud­ják, mi módon fektessenek be közvetlenül a vállalatokba. így azután az ő irodája vált a köz­pontjává a Nagykapostól So­morjáig eredményesen dolgozó hálózatnak. Szerinte az ügyfe­leik számára nagyon előnyös, hogy a Capitalbrokers közvetle­nül vállalati részvényekhez jut­tatja Őket, és azokat öt évig szakértő módon kezeli. Mindez természetesen még nem válasz a regisztráció körüli bonyodalmakra - Tomáš Karas viszont éppen ezért vállalta a találkozót. A botrányos körül­mények közt lezajlott dunaszer­dahelyi akcióra nem szívesen emlékszik vissza, de szerinte a többi helyen sokkal sikereseb­ben tudták megoldani azt a sok gondot, amely váratlanul és egyszerre szakadt a nyakukba. Hangsúlyozta, hogy a vagyonje­gyes privatizációval kapcsola­tos akciójukat igyekeztek fe­lelősen előkészíteni, így példá­ul azon kevesek közé tartoz­nak, akik az ügyfelekkel kötött megbízói szerződések szövegét előzetesen jóváhagyatták a pénzügy-minisztériummal. A va­gyonjegykönyveket azért nem tudták regisztráltatni, mert a minisztériumtól nem kapták meg a remélt különengedélyt. Arra számítottak ugyanis, hogy bár a szerződéseken szereplő aláírásokat csak az anyakönyv 7 vezetőkkel hitelesíttették, a szeptember elsejéig, vagyis a regisztráció kezdetéig megszer­zett huszonötezer emberre való tekintettel a minisztérium kivé­telt tesz velük (vagyis eltekint attól, hogy a regisztrációs he­lyek csak a közjegyző által hite­lesített megbízásokat fogad­hatják el). Mindez persze nem ad magyarázatot arra, miért csak november végén, az utol­só napokban hívták össze az embereket. Az ügyvezető igaz­gató szerint óriási gonddal szembesültek akkor is, amikor kiderült, szeptember elsején nem kapják meg a beígért bankhitelt a vagyonjegybélye­gek megvásárlására. Hatvan­millió koronát viszont a hazai viszonyok közt csúszópénz adá­sa nélkül nagyon nehéz előte­remteni, így ezzel is sok időt vesztettek. Mindez oda veze­tett, hogy november utolsó há rom hetében negyvenezer ügy­felük problémáját kellett egy­szerre megoldaniuk. - Naponta szinte huszon­négy órát dolgoztunk, minden elképzelhető ismerősünket be­vontuk, akire csak rá mertünk bízni több százezer korona ér­tékű vagyonjegybélyeget. Az is lassította a munkánkat, hogy a bank, amely végül is meghite­lezte a szükséges pénzt, min­dig csak a nála megőrzésre lea­dott regisztrált vagyonjegy­könyvek ellenében szabadított fel számunkra újabb összege­ket - idézi fel november utolsó napjainak eseményeit. - Mind­ezt tetézte, hogy a felhívásun­kat kézbesítő cég egy sor olyan ügyfélnek is levelet küldött, aki­ket pedig rendesen regisztrál­tattunk. Azokban a napokban ez számunkra őrült körforgást jelentett, amelyet viszont a kö­rülményekhez képest végül is Sikeresen megoldottunk. Én azt hiszem, ügyfeleink legna­gyobb része számára végül is rendeződtek a dolgok. Elisme­rem, hogy a majdnem negyven hely közül a dunaszerdahelyi szervezés sikerült a legkevés­bé, de sajnos, éppen ide nehe­zen találtunk embert. Novem­ber harmincadikán azonban végül kétszáz oda vitt vagyon­jegykönyv és bélyeg megma­radt, vagyis ezek másnapra ér téktelenné váltak. A kárvallottak Trencsénben jelentkezhetnek A Capitalbrokers ügyfeleivel folytatott beszélgetések alap­ján a regisztrációkkal kapcso­latban kétféle probléma merül­het fel. Lehetnek olyan ügyfe­lek, akik az írásbeli felszólítás ellenére nem tudtak személye­sen vagyonjegykönyvet regiszt­ráltatni, vagyis teljesen kima­radtak a vagyonjegyes privati­zációból. Mások a Capitalbro­kers megbízottjának tanácsára új könyvet regisztráltattak, amely viszont a duplicitás miatt érvénytelennek bizonyult. To­máš Karas szerint a Capitalbro­kers minden olyan levéllel fog­lalkozik majd, amelyben ügyfe­lük részletezi az ilyen jellegű problémáját. Mivel a leggyak­rabban a duplicitás fordulhat elő, kérik a regisztrációs helytől erről kapott értesítést is. Amennyiben ügyfelük a máso­dik könyvét már leadta valaki másnak, ennek a címét is fel kell tüntetni, hogy a két cég tisztázhassa egymás között a helyzetet. Végezetül mivel ezzel kapcsolatban sok a félreértés, fontosnak tartotta újra hangsú­lyozni, hogy a duplicitás miatt a polgár nem marad ki a vagyon­jegyes privatizációból, hiszen az elsőként regisztrált vagyon­jegykönyve mindenképpen ér­vényben marad. A szerződés Ha már ennyit foglalkozunk a Capitalbrokers-üggyel, nézzük meg kicsit közelebbről az ügy­felekkel kötött megbízói szerződésüket. Bevezetőként újra fontos hangsúlyozni, hogy a Capitalbrokers nem befekte­tési alap, hanem egy bróker­cég. Vagyis egy olyan vállalat, amely megbízások alapján ér­tékpapírokat vásárol, majd igény szerint tovább kezeli azo­kat (úgy adja-veszi az értékpa­pírokat, hogy összértékük le­hetőleg növekedjen). A vagyon­jegyes privatizáció keretében az esetek nagy részében arra kötött megbízói szerződést, hogy az ügyfelek számára meg­vásárolja és regisztrálja a va­gyonjegykönyvet, majd pedig a pontokért részvényeket rendel a számukra. A megoldás egyik ­lehetséges előnye, hogy így az ügyfél - szerinte hozzáértő cég által kiválasztott - vállalati részvényekhez jut, ezek után esetleg osztalékot kap, és mi­vel öt évre a kezelést is átenge­di, ez alatt az idő alatt a részvé­nyek csereberéje által még ja­vulhat is a birtokában lévő ér­tékpapírok összértéke. A meg­oldás egyik hátránya, hogy öt évig nem adhatja el a részvé­nyeit, ráadásul mivel a bróker­cégekre nem vonatkozik a be­fektetési alapokról szóló tör­vény, a kapcsolatukat főként a szerződés feltételei, illetve né­hány általános jogszabály sza­bályozza. A Capitalbrokersszel kötött szerződéseket tanulmányozva már csak a konkrét összegeket tartalmazó kitételek esetében is két dolog mindenképpen szö­get üt a fejünkbe. A részvények évi kezelési díja az értékük 5-7 százaléka. Ez azt jelenti, hogy az öt százalék esetében is a szerződés érvényességének ideje alatt a részvények negye­de a Capitalbrokers tulajdoná­ba megy át. Érdemes azt is megjegyezni, hogy a befekteté­si alapok számára a törvény ilyen címen legfeljebb két szá­zalék levonását engedi meg, de az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy az alapok ennél kisebb ér­tékkel is megelégednek. Tomáš Karastól erre azt a választ kap­tuk, hogy a befektetési alapok, esetében a részvényesek nagy része nincs tisztában azzal, hogy milyen arányban viszonyul egymáshoz a portfóló jelentette vagyon és az alap részvényei­nek piaci értéke. Ők igyekezni fognak, hogy öt év alatt a rájuk bízott részvények értéke olyan mértékben növekedjék, amely eredményeként a kezelésért le­vont százalékok nem jelente­nek majd akkora veszteséget, mint az esetleg első pillantásra látszik. A másik érdekes kitétel a megbízói szerződés felmondá­sa esetén térítendő díj, amely az első évben a legmagasabb ­kétezer korona. Az ügyvezető igazgató szerint a hozzájuk ha­sonló megoldást ajánló bróker­cégek általában ennél sokkal előnytelenebb feltételeket ad­tak, például a szerződést öt évig nem lehet felbontani. Ez a pénz az ügyféllel kapcsolatos korábbi költségek megtérítésé­re szolgál, illetve ebből fizetnék az ügynökeiknek járó részese­dést, amely folyósítását ők is öt évre vállalták. Összegzés A Capitalbrokers-ügy jelle­géből adódóan egyelőre nem értékelhetjük hitelt érdemlően azok választását, akik erre a cégre bízták vagyonjegypontjai­kat. A kezdet nyilvánvalóan nem sikerült a legjobban, hi­szen sok ügyfél váratlan problé­mákkal szembesült. Végül azonban a cég, ha nehézségek árán is, de megoldotta ezeket, illetve - éppen jó híre megőrzé­se céljából - térítést ígér az esetleges kárvallottaknak. Nem szabad azonban megfe­ledkeznünk arról, hogy mindez csak a kezdet. A brókercégek­kel kötött szerződés tulajdon­képpen harmadik utas megol­dás, vagyis közvetlenül vállalati részvényekhez jutunk, viszont öt évig más rendelkezik azok­kal. A brókercég a szerződés ér­telmében ezalatt szabadon ad­hatja-veheti a részvényeinket, mi csak az értesítéseket kapjuk a változásokról. Végső soron ez egy nagyfokú kiszolgáltatottsá­gotjelent, vagyis a brókercégek kiválasztása során az egyik leg­fontosabb kritérium a bizalom. Ugyanakkor ha hozzáértő és megfelelő tőkepiaci érzékkel megáldott emberek kezébe he­lyezzük részvényeinket, ez ko­moly haszonnal járhat. Tomáš Karas szerint cége rendelkezik a megfelelő szervekkel, alkal­mazottjaik pedig korábban más, hasonló profilú cégeknél már bizonyítottak. Ez az oka an­nak, hogy jelenleg nem minősít­hetjük a Capitalbrokers mint­egy negyvenötezer ügyfelének döntését. Ezt csak nébány év múlva tehetjük meg, amikor majd látjuk, miként alakult az ügyfelek tulajdonában lévő részvények összértéke. Ennek alapján ugyanis néhány éven belül megcáfolhatatlanul tisztá­zódik napjaink egyik nagy kér­dése: milyen taktikát volt érde­mes választani a vagyonjegyes privatizáció során. Lehet, hogy a vállalati részvények rendelé­se bizonyul majd a legkifi­zetődőbbnek, lehet, hogy ugyan­ezt egy brókercég közvetítésé­vel kellett volna megtennünk, de az is megtörténhet, hogy a befektetési alapok által nyúj­tott kollektív invesztálásban rejlő előnyök biztosítják a leg­nagyobb hozamot. TUBA LAJOS Esthajnal­csillag és Jupiter Január 13-án, vagyis ma lesz nyugati elongációban, ill. kitérésben a Vénusz bolygó. így a kora reggeli órákban lesz látható a kele­ti, délkeleti égbolton egé­szen addig, amíg el nem tűnik a felkelő Nap egyre erősödő fényében. Rendkí­vül fényes, sárgásán tün­döklő csillagnak fog látsza­ni napokon át az égbolt eme részén. A Skorpió csil­lagképben található meg nem túl magasan a hori­zont felett, az Antares fé­nyes és vörös színű csillag közelében (pontosabban felette), amely az említett csillagkép legfényesebb csillaga. Vörös színe na­gyon emlékeztet a Mars bolygóéra, ezért is kapta az „anti Mars = Antares" elne­vezést. Ugyanitt és nagyon közel a Vénuszhoz, ill. az Esthajnalcsillaghoz találha­tó Naprendszerünk legna­gyobb bolygója, a Jupiter is, amely szintén nagyon fé­nyes, és alig félórával a Vé­nusz után, kb. fél ötkor kel. A páratlanul szép és feltűnő trió (együtt az Anta­ressel) addig látható, amíg a Nap 7 óra 40 perckor fel nem jön. A tündöklő hár­mas legfényesebb tagja a Vénusz, utána a Jupiter, majd a vörös csillag követ­kezik, amely alacsonyan a horizont felett látható. Ter­mészetesen néhány nap után ez az állás megválto­zik (a képen az e napi együttállás látható), és a bolygók eltávolodnak egy­mástól, lassan szétesik a trió. MÉHES OTTÓ A Skorpió Vénusz Jupiter i RACIO RACIO Export - Import Consulting Szlovákia legnagyobb óra-nagykereskedése felvesz adminisztratív munkaerőt Feltétel: érettségi bizonyítvány autóvezetői jogosítvány számítógépkezelési ismeretek Előnyt: könyvelési alapismeretek, német vagy angol nyelvtudás Jelentkezzen a 37 10 15-ös pozsonyi telefonszámon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom