Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-07 / 6. szám, hétfő

6] ÚJ SZÓ KULTÚRA 1995. január 9. MEGJEGYZESEK EGY IRODALOMTORTENETI KISERLETHEZ Nyomkereső' Talán szükségtelen hangsúlyoznunk, mennyire igaza volt Schöpflin Aladárnak, amikor kijelentette: tévhit..., hogy az irodalom sorsa a kritika kezében van, ... és a dolog fordítva igaz: a kritika sorsa van az irodalom kezében". Nem véletlenül jutottak eszembe ezek a szavak, a kritika értelmezésének'tájainkon ugyanis gyakran olyan kicsengése van, mintha meghatározó jellege lenne/lehetne az irodalom fejlődésében. Igaz persze a „látleletek" megfogalmazása, a művek visszajelzése szempontjából pótolhatatlan és az irodalmi folyamatokat is befolyásoló szerepe lehet, lényegében azonban az alkotók és a művek döntik el egy-egy irodalom sorsát. Bármennyire nincs is nálunk kivételezett helyzetben az irodalomkritika, s bármennyire hiányoznak is a tartalmas viták, egy-egy irodalomtörténeti kísérletnek óhatatlanul pótolnia kell azt is, ami „hiánycikk" az irodalmi életben. Feltehetően így voltak ezzel a Nyomkereső című kötet társszerzői, Bodnár Gyula és Tóth László is. A közelmúltban meg"jelent kötetük - a Lilium Aurum kiadásában - a második világháború utáni (cseh)szlovákiai magyar irodalom kistükrét kívánja nyújtani. Arról, hogy ezt a tiszteletre méltó szándékot hogyan sikerült a szerzőknek beváltaniuk, szeretnék néhány keresetlen megjegyzést tenni. Szükséges elmondanunk, hogy a kötet lényegében négy szakaszra osztva tárgyalja az elmúlt negyven év irodalmi történéseit. „A hontalanság évei" című részben az 1945 utáni állapotokra próbálnak visszatekinteni, meglehetősen vázlatosan. A „némaság éveiről" szólva az illegális szervezkedés módozatairól és iljegális közlönyeiről (Gyepű Hangja, Észak szava) is tájékoztatnak, igaz, mindössze a tényközlés szintjén. Említik azt a szerepet is, melyet a magyarországi Új Otthon (1947-1949), illetve a Csehországban deportáltak tájékoztatására kiadott Jó Barát (1948-1949) töltött be. Említést tesznek a memorandumirodalomról, így Fábry Zoltán A vádlott megszólal (1946) című manifesztumáról, illetve Szalatnai Rezső (A csehszlovákiai magyarok 1918 és 1945 között) és Peéry Rezső (Memorandum a csehszlovákiai magyarság helyzetéről;. Hét sovány esztendő gazdag termése) emlékiratairól, melyek ugyancsak 1946 elején íródtak. Sas Andor monográfiája (A szlovákiai zsidók üldözése 1939-1945) csak a későbbi években vált ismertté. A „némaság éveit" azokkal a szerzőkkel, illetve 1945 utáni tevékenységükkel zárják, akik Szlovákiából indultak, s Magyarországra menekülve adtak jelzést a korról (Kövesdi László, Jócsik Lajos, Duba Lajos, Hlavicska (Holbay) László), Darkó István, Szenes Erzsi) és mások munkásságával is csak jelzésszerűen foglalkoznak. Az „alapozás" című fejezet lényegében az indulás éveit s a „derékhad" munkásságát lenne hivatott tárgyalni. Sajnos, itt is környékez bennünket a hiányérzet, a csehszlovákiai magyar irodalom indulásáról ugyanis meglehetősen keveset tudhatunk meg. Nem a politikai, művelődéstörténeti háttér hiányzik (bár ez utóbbiból valamivel több is elkelt volna), hanem az irodalmi élet kibontakoztatását befolyásoló tényezők néven nevezése, közte az „adottsági sematizmus" körülményeinek árnyalt megközelítése. Az a tény, hogy a korszak íróit lényegében belezsúfolták néhány semmitmondó mondatba, s jóformán csak szócikkszerű megközelítésben ismerhetjük meg Fábry Zoltán, Sas Andor, Egri Viktor, Szabó Béla, vagy az induló írók, költők közül Bábi Tibor, Gyurcsó István, Szőke József, Csanda Sándor, Rácz Olivér munkásságát, lényegében felfedi azt is, milyen hányaveti megközelítésben lehet érdemes írói, költői életműveket - elsikkasztani. Az induló szépírók esetében sokkal nagyobb tapintattal kellett volna a szerzőknek a kor képét felmutatniuk. Az önálló portrékban bemutatott alkotók (Csontos Vilmos, Dénes György, Ozsvald Árpád, Mács József, Ordódy Katalin, Turczel Lajos, Dávid Teréz, Monoszlóy Dezső) munkásságáról is eléggé egyoldalú képet kaphatunk. A szerzők ezzel a kiemeléssel jelezni kívánták, kit tartanak ebből a korszakból fontosnak, az irodalmi élet Szempontjából említésre érdemesnek. Értelmetlen volna az ízlésről vitatkozni, hisz a sajátos megközelítésre mindenkinek joga van. Az a tény azonban, hogy Fábry Zoltán 1945 utáni életművéről, s küzdelméről az „elemek" ellen alig egy oldalnyi anyagot szenteltek, döbbenetet válthat ki az olvasóból, íme, hová lesz a tavalyi hó, és az a tiszteletet parancsoló magatartás, melyet,még Fábry ellenfelei is kénytelenek voltak elismerni. De ezt mondhatjuk el több más szerzőről is, akiknek az életműve a későbbi évtizedekben teljesedett ki, az indulás ideje miatt azonban furcsa módon „zárlat" alá kerültek. A hatvanas évek első fele című fejezet lényegében az 1958 utáni korszak nemzedékét öleli fel. Ez a rész talán a legkövethetőbb a korszak szempontjából, hisz Tőzsér Árpád, Cselényi László, Zs. Nagy Lajos, Duba Gyula, Koncsol László munkássága mindenképpen azok közé tartozik, akik méltóképpen ott hagyták kézjegyüket az irodalmi történéseken, s az önálló portrék több-kevesebb ügyetlenséggel lényegében megközelítik (adatszerűen mindenképp!) munkásságukat. A legkirívóbb talán Dobos László mellőzése. Ő ugyanis a bevezető keresztmetszetben a „futottak még" írók között szerepel. Mostoha ez az elbánás, hisz Dobos szépírói tevékenysége elsősorban a szlovákiai magyar próza korszerűsödése szempontjából nagyobb figyelmet érdemelt volna. Ami meglepő, az „éllovasok" esetében is meglehetősen kevés a saját mondanivalójuk van a szerzőknek, olyan életművekről, mint Tőzséré, Cselényié, Zs. Nagyé vagy Dubaé. Az utolsó fejezet A hatvanas évek közepétől máig címmel tárgyalja az „egyszeműsökkel" folytatódó irodalmi életet. Ami az előző fejezetekben is zavaró, lényegében itt csúcsosodik ki. Az ugyanis, hogy a korszakot indító keresztmetszet „futottak még" alkotói, „aprószentjei" jóval későbbi indulással megelőzik azokat, akik az életmű szempontjából sokkal jelentősebb szerepet játszottak a csehszlovákiai magyar irodalomban. Lényegében beleszürkül a képbe olyan alkotók tevékenysége, mint Varga Imre (Tóth László költőként teljesen kimaradt!), Grendel Lajos, Vajkai Miklós, Farnbauer Gábor, Hizsnyai Zoltán vagy Győry Attila. Ha valahol el lehet mondani, hogy álértékek és álnagyságok lepik el az irodalmat, e fejezet egyes alkotóinak kritikátlan megközelítése szempontjából ez egyértelműen elmondható. Lényegében örülni kellene a kötetnek, hisz a csehszlovákiai magyar irodalom 1945 utáni korszakáról meglehetősen keveset tudunk. Annál lényegesen többet viszont, mint amit a szerzők a bevezetőben feltételeznek. Görömbei András kötete ugyanis példamutató módon a nyolcvanas évek elejéig dolgozta fel a csehszlovákiai magyar kisebbségi irodalmat, Szeberényi Zoltán Arcok és művek című kiadványa pedig negyven alkotót mutatott be. Lényegében a nyolcvanas évek utáni fejlődés amolyan fehér foltja irodalmunknak, s erre kellett volna nagyobb, hangsúlyt helyezniük a szerzőknek. A legmeglepőbb talán az az értékítéletben bizonytalanság, mellyel egyes műveket felmagasztalnak, másokat elhallgatnak. A leggyakrabban a határozott támpontok hiányoznak a portrékból, meg a viszonyítás. Nem lehet ugyanis egy kisebbség irodalmát úgy tárgyalni, mintha mentes lett volna minden külső hatástól. S egyáltalán, nem lehet az irodalmi életet úgy felfogni, mintha világirodalom nem is létezne. A „csehszlovákiai magyar mérce" már évtizedek óta nem értékkategória. Az aránytévesztések elsősorban abból adódnak, hogy a kisebbségi irodalom a viszonyítás, a mértékegység alapja, ami teljességgel elfogadhatatlan. Tisztázni kellett volna azt is, ismeretterjesztő irodalomtörténetet akartak-e írni, vagy szócikkekkel ellátott szöveggyűjteményt szerkeszteni. Mert ebben a kiadványban elsősorban az irodalomtörténet-írás érdekei, szempontjai szenvedtek csorbát. Az említett tényéknél fogva, valamint szemléleti elfogultságai miatt is nehezen lehet elképzelni, hogy az „oktatási segédlet" szerepét betöltheti ez a kötet. A folyamatok érzékeltetése, a művek értékelése ugyanis teljesen véletlenszerű, sőt még a lexikális rész is hiányos, következetlen. Lehet, hogy Kulcsár Szabó Ernő merész irodalomtörténetének a szemlélete (A magyar irodalom története 1945-1991) megérintette a szerzőket. Csak amíg Kulcsár Szabó Ernőnél érződik a belső logika, s a munka szerkezete is áttekinthető, az áramlatok, folyamatok kérdésében pedig példás, addig a Nyomkereső esfetében ezek a tulajdonságok nem mondhatók el. Való igaz, Kulcsár Szabó kötetéből káprázatos életművek szorultak ki, vagy bújtak meg szürke felsorolásokban (Kodolányi János, Áprily Lajos, Szentkuthy Miklós, Szabó Magda, Karinthy Ferenc, Kolozsvári Grandpierre Emil stb.) De még ezt a szűkkeblűséget is indokolni lehet Kulcsár Szabó Ernő művének belső logikájával, szemléletével, a polgári irodalom és látásmód, valamint a korszerűség nyomvonalai követésével. A Nyomkereső laza és kellően végig nem gondolt szerkezete viszont arra enged következtetni, hogy éppen a belső kohéziója hiányzik ennek a kötetnek. Nagy kár, elsősorban az elszalasztott lehetőségért, melyet a kisebbségi irodalom érdekében tehettek volna. Biztosnak mondható támpontok ebben a kötetben talán azok a ténybeliségek, melyek az alkotói életműveket sorakoztatják fel. [gy hát nem szívesen, de a kötet elolvasása után - ha a pontatlanság miatt fenntartással is - egyet kell értenünk a bevezető megállapításával: eddig nem született meg a csehszlovákiai magyar irodalom története". Elmaradt a teljesítményszembesítés szándéka, s elmaradt a rendszerváltást követően „óhatatlanul szükségessé vált" átértékelése is irodalmunknak. A téma tehát - tetszik, nem tetszik - gazdát keres. Hozzáértő, az irodalmi folyamatokat ismerő, a belső és a külső törvényszerűségeket felmutató szakembert, akinek édes „gyermekei" az irodalmi művek, s mostoha sorsra csak a dilettáns próbálkozások számíthatnak. FÓNOD ZOLTÁN ERTEKMENTES KÉT ORSZÁGBAN Ipoly Szabadegyetem Mint arról már tudósítottunk, a tavalyi év végén szervezte az Észak-Magyarországi Közösségszolgálat, az Ipoly Unió Környezetvédelmi és Kulturális Egyesület, valamint a Szent István Király Alapítvány Ipoly Mente Kultúrköre az Ipoly Szabadegyetemet, magyarországi és szlovákiai résztvevőkkel. Tekintettel arra, hogy a hét végén az Ipoly Unió nyilatkozatot adott ki (amelyre később visszatérünk), Wollent Józsefet, az Ipoly Unió titkárát faggattuk az unió tevékenységéről és a szabadegyetem céljairól: - Régi tervünk valósult meg, mikor megszerveztük a szabadegyetemet, melynek célja az volt, hogy az Ipoly mente civil társadalmában tevékenykedőknek, illetve a területen dolgozni óhajtóknak bemutassuk az Ipoly völgye természeti és humán értékeit, továbbá készségfejlesztési lehetőséget biztosítsunk a finanszírozás, szervezetépítés, stratégia- és kampánytervezés területén. - Ezáltal külföldön is elismert tevékenységük? - A Magyar és a Szlovák Köztársaság területén működő Ipoly Unió 1992ben alakult azzal a céllal, hogy az Ipoly folyó vízgyűjtőterületén az ENSZ Környezetvédelmi Programja által kívánatosnak tartott, a térség természeti és kulturális örökségén és sokféleségén, valamint annak helyreállításán alapuló, fenntartható fejlődési modell kialakításán dolgozzunk. Szlovákiában a számtalan természetvédelmi szervezet közül csak négynek a munkáját ismerik el külföldön, s az Ipoly Unió ide tartozik. -turcziRimaszombat város versenykiírása: A vállalatok felszámolási raktárépületének eladása Rimaszombatban, a Drexler utcában (a raktárkészlettel együtt). A létesítmény és a telek kikiáltási ára 2 650 000 korona a raktárkészlet ára - 20% 1 000 000 korona Tájékoztatás: Telefon: 0866/233 11, 26-os mellék A kérvények benyújtási ideje 1995. január 15-ig Mestský úrad, Referát správy majetku, Dél-szlovákiai Cellulózés Papírgyár, Párkány felvételt hirdet az alábbi munkakörök betöltésére: módszertani előadó a könyvelés és infgrroqciós rendner területén, Fellételek: • közgazdasági irányzatú főiskolai végzettség, legalább 3 éves könyvelési gyakorlat és a személyi számítógép kezelési ismerete. • pqtuvgyi dfadó Feltételek: m közgazdasági irányzatú főiskolai végzettség, az adótörvények, a bankszakma és a személyi számítógép kezelésének ismerete. Belépés azonnnal vagy megegyezés alapján. Felvételi kérvényüket az alábbi címre küldjék: Juhoslovenské celulózky a papierne akciová spoločnosť Továrenská č.1 943 03 Š t ú r o v o Telefon: 0810/611 APRÓHIRDETÉS Jeligés hirdetések címeit nem közölhetjük olvasóinkkal. A válaszborítékon tüntessék fel a hirdetés számát és a Jeligét Ezeket a i jMÜHB • Külföldi vállalat fő-, illetve mellékállásba munkatársakat keres. Felülbélyegzett válaszborítékot és rövid életrajzot kérünk. CORRECT DEAL, P.O.BOX 22, 932 01 Veľký Meder. V-19 m {tiMmmMM • Kárpótlási jegyet vásárolunk, azonnali fizetéssel. Érdeklődni naponta 8-tól 14 óráig és 17 órától a 07/29 46 58-as telefonszámon lehet. V-4264 Szívünkben mélységes fájdalommal mondunk köszönetet minden kedves rokonnak, ismerősnek, a barátoknak, iskolatársaknak, tanároknak, tűzoltóknak és mindazoknak, akik 1994. december 31-én elkísérték utolsó útjára a csallóköznádásdi temetőbe MÉSZÁROS GÁBORT, akinek szerető szíve 16 éves korában negszűnt dobogni. Köszönjük a sok szép koszorút, virágot és a vigasztaló szavakat. Örökké gyászoló özvegy édesanyja és testvére V-22 • Veszek cseh és szlovák részvényeket. Tel.: 0709/92 38 52, 07/254 748. VS-12 • Bérelnék Nagymegyeren a központban állami vagy szövetkezeti lakást. Lehet garzon is, bebútorozva vagy bútor nélkül, hoszzabb időre. Telefon/fax: 0709/901 19, hívható 9-től 12 óráig. VS-13 Nem ígérgetünk - azonnal fizetünk! Felvásároljuk az első forduló részvényeit AII. fordulóban az ajánlatunk: 31 378 722 Banská Bystrica Bratislava Bratislava Bardejov Detva I). Streda Košice VI 088/72.1 786 07/683 25 07/664 04 0935/4534 0863/286 82 0709/923 852 095/766 788 Košice Košice Košice Levice Martin Martin Nitra 095/710 103 095/422 704 095/369 190 0811/934 14 0842/926 98 0842/346 22 087/414 967 Nitra Prievidza Poprad Revúca Senica Topoľčany Zvolen 087/244 03 0862/313 44 092/618 44 0941/223 04 0802/973 74 0815/976 31 0855/244 56 J