Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-07 / 5. szám, szombat

42 \ ÚJ SZÓ HÍREK - VELEMENYEK 1995. január 11. DUSÁN SLOBODNÍK: Alapszerződés Bős nélkül Új Szó-hír A közelgő szlovák-magyar kor­mányfői találkozó kapcsán nyilat­kozott a tegnapelőtti késő esti po­zsonyi tévéhíradóban Dušan Slo­bodník, a szlovák parlament kül­ügyi bizottságának elnöke. Töb­bek között kifejtette: az a tény, hogy Horn Gyula augusztusi po­zsonyi látogatása alkalmával tár­gyalt Vladimír Mečiarral is, jó kiin­dulópontot jelenthet az újabb tárgyalásokhoz. A kétoldalú vi­szonyra vonatkozó kérdésre vála­szolva általánosítva szólt egyes szélsőséges magyar politikusi megnyilvánulásokról, arról, hogy némely sajtótermékek alacso­nyabbrendűnek állítják be a szlo­vák nemzetet. Az alapszerződés­sel kapcsolatban kifejtette: a szlo­vák fél nem áll el attól, hogy a hat­árok sérthetetlenségéről szóló ki­tétel szerepeljen a szerződés szö­vegében. Ugyanakkor a bősi erőmű problémája szerinte nem kerül bele. RÖVIDEN Brünnben tegnap cseh-szlo­vák külügyminiszteri találkozót tartottak, melynek célja a köl­csönös információcsere volt. Jo­sef Zieleniec és Juraj Schenk a kétoldalú kapcsolatokon túl­menően a két ország külpolitikai irányvonaláról folytatott megbe­széléseket. A pozsonyi városi bíróság büntetőtanácsának csütörtö­kön kellett volna ítéletet hoznia a 40 éves Viliam B. vádlott ügyé­ben. A vád szerint a szóban for­gó személy a múlt év júliusában a pozsonyi Vernosť művelődési otthonban megölte barátnőjét, a 38 éves Otília K.-t. Az ítéletho­zatalt február 7-ére halasztották Az utasok megúszták TA SR-hír Nem mindennapi baleset tör­tént a csütörtök esti órákban a pozsonyi Gagarin utcán. Egy Tat­ra 613-as gépkocsi, miután fá­nak ütközött, kettészakadt. A városi rendőrség illetékesei el­mondották, hogy a gépkocsi há­rom utasa szerencsére könnyebb sérülésekkel megúsz­ta a balesetet. Az orvosi ellátást követően a két nőt hazaenged­ték, a férfi kórházba került. II. kiadás Lapzárta: 22.00 Lenne, de nem 12 koronáért (Folytatás az 1. oldalról) a burgonyapiacon kialakult fe­szültség mérséklésével. Amint azt Milan Fiilótól, a földművelési minisztérium külkereskedelmi szekciójának vezetőjétől meg­tudtuk, a minisztérium illetéke­sei intenzíven dolgoznak a bur­gonyabehozatali feltételek meg­teremtésén. ígérete szerint a kö­zeli napokban kialakulnak azok a szabályok, amelyek alapján le­hetővé válik a burgonya behoza­tala, egyúttal nem zárta ki az ár­viszonyok módosítását sem. A burgonya maximált ára ugyanis ma már egyértelműen fékezi a kereslet-kínálati viszo­nyok egyensúlyba hozását. A magas termelői ár miatt mind a forgalmazók, mind pedig az el­adók minimális árréssel kényte­lenek dolgozni. A forgalmazók 10 korona körüli áron vásárol­ták a termelőktől, és átlagosan 11,50-ért adták tovább az üzle­tekbe. Nyilvánvaló, hogy a pár filléres árrés az üzletek számára sem kifizetődő, a nagyobb gond azonban az, hogy egyáltalán nincs. Ráadásul az idei előrejelzé­sek sem túlságosan kedvezőek, ugyanis a vetőburgonya ára a duplájára emelkedett. A hazai fajtákat 10-12 koronáért, a kül­földieket 18-20 koronáért áru­sítják a vetőmag-forgalmazó vál­lalatok. A keleti országrészben az Eperjes melletti Lemesányban van az egyik legnagyobb burgo­nyaraktár. Üzemeltetőjénél arról érdeklődtünk, milyen az ottani készlet. Nos, megtudtuk, hogy a tározók szinte konganak az ürességtől, a múlt évben ilyen­kor létezett mennyiségnek ezút­tal csak a töredéke található bennük. - Az áruért most jelentkező kereskedők igényeit még kis mértékben sem tudjuk már ki­elégíteni. Tárolóink a gyenge ter­més következtében tavaly ősszel nem teltek meg, jelenleg pedig már csak az eperjesi hűtőüzemnek itt raktározott kis készletéről és szövetkezetük vetőburgonyájáról gondosko­dunk - tájékoztattak a szövet­kezet irodájában. Kassán a leg­nagyobb helyi zöldség- és gyü­mölcskereskedő cégben, az OVOCENTRUM-ban Jozef Toper cégtulajdonos siralmasnak ítél­te meg a burgonyaellátás kilátá­sait. Mint mondta, a hazai forrá­sok, raktárak kiapadtak, kül­földről pedig a mai árviszonyok és vámilletékek mellett nem ér­demes behozni. - Egy külföldi ügyféllel de­cemberben 5 ezer tonnára kö­töttünk behozatali szerződést. Igen ám, csak közben a hazai piacvédelmi intézkedések meg­hiúsítják az üzlet lebonyolítását - nyilatkozta a magánkeres­kedő. (gazdag) PÁRTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI UJ Szó-tudósítás A MAGYAR POLGÁRI PÁRT pél­dátlannak tartja azt a tisztogatá­si hullámot, amely a választások óta az államigazgatásban és a sajtóban beindult. A. Nagy Lász­ló elnök szerint október 3-ától ja­nuár 2-áig több mint 370 embert mozdítottak el helyéről. Az elnök azt mondta: ez lesz a Mečiar-kor­mány definitív végének kezdete. A párt idei legfontosabfeledatait ismertetve kifejtette, hogy az MPP a továbbiakban is azt az irányvonalat képviseli majd, amelyet 1989-ben megkezdett. Arra fog törekedni, hogy megma­radjanak a demokrácia intézmé­nyei Szlovákiában és javuljon a szlovák-magyar viszony. Petőcz Kálmán külügyi titkár az államfő újévi beszédével kap­csolatban pozitívan értékelte, hogy Michal Kováč kitartott elvei mellett. Ugyanakkor szerinte ok nélkül engedett a múlt évi beszé­dében deklarált pozíciókból. A KERESZTENYDEMOKRATA MOZGALOM örömmel nyugtáz­za, hogy a szlovák kormány el­szánta magát az Európai Unió­hoz való csatlakozásra, s immár utasította is a külügyminisztert a csatlakozási kérelem kidolgozá­sára. Ján Čarnogurský elnök ez­zel kapcsolatban megjegyezte, a csatlakozásnak vannak bizo­nyos feltételei is, s reményét fe­jezte ki, hogy Vladimír Mečiar kormánya tudatában van ezen feltételeknek. (gágyor) Nincs helye a magyar szónak? (Folytatás az 1. oldalról) Ami a tényeket illeti, Svetla­na Bornayová szakmailag való­ban nem versenyezhet sem a leváltott igazgatóval, sem pedig a munkatársak által javasolt Bodorová asszonnyal. Svetlana Bornayová pedagógiai végzett­ségű, korábban különböző is­kolákon töltött be nevelői ál­lást. 1989 áprilisában került a Gömöri Múzeumhoz azzal a konkrét feladattal, hogy doku­mentálja a szocializmus építé­sének időszakában elért ered­ményeket és segítsen a forra­dalmi emlékszobák létrehozá­sában. Mindezek mellett még a múzeum numizmatikai gyűjte­ményét bízták rá. Odakerülése óta legfőbb vágya, hogy vezető tisztséget töltsön be. Ennek már 1990-ben tanújelét adta, amikor megpályázta a Gömöri Múzeum igazgatói posztját, ho­lott a feltüntetett elvárások egyikének sem felelt meg. Az­óta az ő és két társa feljelenté­sei révén 13 ellenőrzést tartot­tak a Gömöri Múzeumban, de egyetlen esetben sem találtak indokot az intézmény igazgató­jának a leváltására. B. Kovács Istvánt mindezek ellenére ta­valy márciusban Dušan Slobod­ník kulturális miniszter - szó szerint ugyanazzal a szöveggel, mint most, fölmentette funkció­jából, és helyébe akkor is Bor­nayová asszonyt nevezte ki. Az igazgató akkor gyűlést hívott össze, melyen a munkatársak rendelkezésére bocsátotta a följelentések szövegét és vala­mennyi ellenőrzés jegyzőköny­vét. - Van annyi önérzetem, hogy nem dolgozom együtt azzal az emberrel, akinek a tevékenysé­ge az elmúlt négy év alatt aljas vádaskodásban merült ki ­mondta kérdésünkre dr. B. Ko­vács István. És most, akárcsak 1988-ban, látszólag ismét ön­ként távozom a Gömöri Múze­umból, pedig akkor is, most is a háttér kényszerített, illetve kény­szerít erre a lépésre. Visszatérve az ellenőrzések­hez, amelyek, ugye, nemcsak az igazgató ártatlanságát bizonyí­tották - négy év alatt 13 eset­ben és ki tudja hány pontban - , hanem azt is, hogy a feljelentő nem mondott igazat. Ilyen eset­ben egy valóban demokratikus országban a feljelentőről is le­vonják a tanulságot. Mellesleg Svetlana Bornayová hétfőn reg­gel 8 órára hívott össze gyűlést, amelyen valószínűleg saját ma­ga jelenti be kinevezésének hí­rét. Megbízható forrásokból tud­juk, hogy e héten még nem irá­nyított, csupán egyetlen intézke­dést tett: kinevezésének napján azonnal összegyűjtötte az iro­dákban található, Pozsonyban kiadott magyar nyelvű asztali naptárakat. Ezzel mintegy jelez­vén, ezek után a magyar szónak nincs helye a Gömöri Múzeum­ban. FARKAS OTTÓ TALALKOZTAK A KORMÁNY ÉS A SZAKSZERVEZETEK KÉPVISELŐI Közeledtek az álláspontok TA SR-hír A kormány programnyilatkoza­tának tervezete szerepelt elsősor­ban a kabinet képviselőinek és a Szakszervezetek Konföderációja Elnöksége tagjainak tegnapi meg­beszélésén. A kormány részéről Vladimír Mečiar miniszterelnök vezette a megbeszéléseket. A kor­mányfő a munkaértekezletet kö­vetően a sajtóiroda munkatársá­nak kijelentette, hogy a tárgyalófe­lek álláspontját sikerült közelíteni egymáshoz, így a programnyilat­kozatban már a minimálisra szo­ríthatják a szakszervezetek és a kormány közötti lehetséges fe­szültségforrásokat. Vladimír Mečiar szerint a felek megegyez­tek egyebek között abban, hogy a szociális érdekegyeztetés az alap­vető eszköze a szociális béke megőrzésének. A megbeszéléseken továbbá szó volt a munkaerőpiac és szoci­ális rendszerének jogi szabályozá­sáról, a tanácskozás harmadik fontos pontja pedig bérkérdések megvitatása volt. A miniszterel­nök leszögezte, hogy a kormány nem számol az általános bérsza­bályozással. A szakszervezetek fő követel­ménye a minimálbér szintjének émelése volt - hangsúlyozta Alojz Engliš, a Szakszervezetek Konfö­derációjának elnöke. A tárgyalófe­lek e kérdés megvitatásához leg­közelebbi tanácskozásukon visszatérnek. Veszteségek (Folytatás az 1. oldalról) Az orosz tüzérség tegnap szinte szünet nélkül lőtte Groznij köz­pontját, s a támadásokkal meg­akadályozták, hogy a csecsenek erősítést küldjenek a városba.'Szá­mos épület romba dőlt vagy meg­rongálódott, állítólag tűz ütött ki az elnöki palotában is. Szemtanúk szerint az oroszok teljesen tönkre­tették a várost, mindent lerombol­nak, lebombáznak, hogy szabad­dá tegyék maguk előtt az utat. E hét végén a hírügynökségek különböző adatokat tettek közzé az oroszok, illetve csecsenek veszteségeiről. Egyes források szerint a konfliktusban eddig mintegy 1800 orosz katona és csaknem 2000 csecsen vesztet­te életét. Az orosz hadsereg hiva­talos adatai szerint 40 orosz kato­na halt meg és 95-en sebesültek meg, a Komszomolszkaja pravda viszont úgy tudja, hogy az oroszok 246 embert vesztettek. Ami a menekülteket illeti, a becslések szerint mintegy 300 ezer személy menekült el a háború sújtotta Csecsenföldről. Bili Clinton amerikai elnök teg­nap jóváhagyta az orosz ál lamfőnek címzett levelet, amely­ben aggodalmát fejezte ki a cse­csenföldi háború miatt. A fehér házi szóvivő helyettese nem volt hajlandó megerősíteni, hogy Clin­ton elküldte-e a levelet Jelcinnek, csak annak tartalmáról tájékoz­tatta az újságírókat. Alain Lamas­soure, az európai ügyekért felelős francia miniszter csütörtöki konk­rétabb nyilatkozatában úgy vélte, az európai partnereknek joguk van arra, hogy figyelmeztessék Oroszországot az EBESZ kereté­ben tett kötelezettségvállalásai­ra. Oroszországnak jogában áll, hogy védelmezze területi egysé­gét. De a moszkvai vezetőknek meg kell érteniük, hogy a polgári személyek elleni támadások nem képezik az európai demokratikus modell részét, hangsúlyozta. NYUGAT-BOSZNIA - SZERB KÖZTARSASAG Vége a hadiállapotnak A boszniai szerbek vezetősége tegnap bejelentette: véget vet a hadiállapotnak, amelyet a múlt évben hirdetett válaszként a bosz­niai muzulmánok offenzívájára. Radovan Karadzsics boszniai szerb vezető azonban hozzáfűzte, Bosznia területének 70 százalé­kán tovább érvényben marad a teljes harckészültség. A rendelet ma, nem is egész egy héttel a 4 hónapra szóló tűzszünet megkö­tése után lép érvénybe. A fegyvernyugvás ellenére teg­nap Bihac környékén tovább foly­tatódtak a harcok, amelyek polgári áldozatokat is követeltek. A bosz­niai rádió jelentése szerint Velika Kladusa és Bosanska Krupa térsé­gében a szerb tüzérségi támadá­sok során legalább három sze­mély vesztette életét és mintegy húszan megsebesültek. A bihaci muzulmán enklávé polgári hatósá­ga segélykérő felszólítással fordult a nemzetközi közösséghez. Köz­ben az ENSZ is kéréssel fordult a tagállamokhoz: a tűzszünet fel­ügyelésére további 6 ezer kéksisa­kost kellene küldeni Boszniába, ahol jelenleg 23 ezer UNPROFOR ­katona állomásozik. TA SR LÁTÓSZÖG Hiába vártuk, hogy az új kultu­rális miniszter első sajtóbeli meg­nyilatkozásában (Slovenská re­publika, 1995.1.2.) legalább az ő és elvbarátai szóhasználata sze­rint a „nemzetiségileg vegyesen lakott területek kultúrája" megje­löléssel illetett fogalomkörrel is foglalkozzon. Emlegette ugyan a „dél-szlovákiai szlovákok kultúrá­jával" és a homályossága miatt értelmezhetetlen „helyi és önálló kultúra" irányításával majdan együtt foglalkozó új minisztériumi szakosztály létrehozását, de sza­vai alapján csak gyanítom, hogy az etnikumok és a nemzeti közös­ségek kultúrájáról van szó. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy a nemzeti közösségek kultú­rájának támogatásáról, intézmé­nyeik, társadalmi szervezeteik, szakmai társulásaik költségveté­si finanszírozásáról mintha nem is lenne szó a közeljövőben. Viszont Ivan Hudec kulturális miniszter erőteljesen sürgeti a szlovák kultúra nemzeti karakté­Törvényen kívüli kultúra rének erősítését. Ennek szelle­mében legfontosabbnak tartja az államnyelv és az írásbeliség vé­delmét, amivel külön főosztály foglalkozik majd minisztériumá­ban. Feltehetőleg ennek minden intézkedése a másnyelvűeket, a más nyelven és a szlovákul más­képpen gondolkodókat sújtja majd. (gy a szlovákok mindegyike sem érezheti magát biztonság­ban, hiszen a miniszter meghir­dette az új elveket. Ezek szerint forszírozni fogja a kultúra támo­gatásának pályázati rendszerét, szemben a költségvetési támoga­tásokkpl. Márpedig Ivan Hudec szerint csak azokat a kulturális te­vékenységi formákat fogják tá­mogatni, amelyekre Szlovákiá­nak szüksége van. Ezzel összefüggésben figyel­mezteti azokat az intézményeket és alkotókat, akik nem szeretik eléggé szülőhazájukat, mert nem eléggé nemzeti gondolkodásúak. Mindezeket a jelenségeket a mi­nisztérium el fogja bírálni. Ugyan­így a tájékoztatás rendszerét is, amit egy ún. „közérdekű informá­ciók főosztálya" teremt meg és el­lenőriz. A miniszter vágyai szerint ez a főosztály látná el a külföldi új­ságírókat információkkal. Mindezt mindvégig és minden­hol a törvényesség nevében, ami­hez persze az ilyen jellegű vissza­központosításokhoz szükséges törvényeket is meg kell alkotni. Megszületik majd a törvény az ál­lamnyelvről, a kulturális örök­ségről, az audiovizuális kultúrá­ról, az elektronikus médiákról, a könyvtárakról, a színházakról és a szerzői jogról. Ezek alapján aztán majd felügyelnek, ellenőriznek és szankcionálnak csallóközi gaz­dasszonyt, felvidéki grófot, bárót, magyar királyokat, a kulturális örökség szellemében szlovákosít­ják valamennyit, függetlenül at­tól, él-e, hal-e az illető. Megrend­szabályozzák vagy törvényen kí­vül helyezik a kozmopolita festőket, írókat, rendezőket, szín­igazgatókat, nem kevésbé a saj­tót. Azt a sajtót, amelynek a minisz­ter szerint "sárga" jellege van, s egyszerűen a minisztérium ilyen terveinek a támadójaként minősí­ti. Most gondoljak arra, hogy vala­mikor voltak sárga csillagok, s hogy ez a szlovákiai szinonimája a zsidózásnak? Jusson eszembe, hogy a magyar közírás alpári vo­nulatában is használnak egye­sek ilyen jelzőket? Gondolkodjak el azon, nem véletlenül a katoli­kus sajtót aposztrofálja így a mi­niszter, elvégre a pápa és a Vati­kán zászlaja is sárga-fehér? Vagy a sajtóbeli liberalizmust minősíti ilyetén? Egy biztos, hogy utólag bármit belemagyarázásnak mondhat, ha értelmezni próbá­lom szavait. Ugyanez vár arra is, aki a szlo­vákiai magyar nemzeti közösség kultúrájának várható sanyarú sor­sára hívja fel a figyelmet. Egyetlen szó, de mégcsak utalás sem hangzik el erről. Tények azonban vannak: A parlament a költségve­tési provizóriummal szinte lefejez­te a kulturális évadot, ugyanígy a színházak, a Csemadok, a könyv­kiadók, a sajtó és a szakmai tár­saságok munkáját. A miniszter el­vei szerint erről a tényről már be­szélni is fölösleges. Szép lassan a szlovákiai magyar kultúra törvé­nyen kívülre kerül, hiszen olyan törvények születnek majd, ame­lyekkel szellemi és pénzügyi get­tóba zárhatják. Ennek a párialét­nek számos előjele van. Ha az Ivan Hudec vezette kulturális mi­nisztérium bevezeti az általáno­san érvényes pályázati rendszert - intézményeket sem kihagyva ebből -, aligha maradnak auto­nómak az egyes művészeti ágak, aligha marad állami befolyásolás­tól mentes a sajtó, a kiadás és a Csemadok munkája. Ellenállni le­het, kell, sőt erkölcsi kötelesség, mert annak a kulturális miniszter­nek, aki a szlovák nemzeti kultúra erősítéséről szólva az adófizetők pénzére hivatkozik, el kell ismer­nie: közöttük több mint tíz száza­lék magyar is van. Ezért sem len­ne lebecsülendő harc a Szlováki­ában kultúrára fordított pénz­összeg tíz százalékát követelni a szlovákiai magyar kultúrára. Ha csupán felét adnák meg, akkor is többszöröse lenne a most éppen elmaradónak. DUSZA ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom