Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-30 / 24. szám, hétfő

1995. január 30. MINDENNAPI BUNUGYEINK ÚJ SZ

Ó 9 ) A fenékküszöb Sok ember fellélegzett csütörtök este a Szigetközben, amikor a kormányszóvivő bejelentette, mégis megépítik Dunakiliti mellett a fenékküszöböt, amelynek köszönhetően végre elegendő víz kerül a szigetközi ágrendszerbe. Ebben sokáig nem lehettek biztosak, hiszen az ügyben egészen a múlt hétig folyt a ködösítés, és mindössze a Mečiar-Horn találkozó után tűnt úgy, végre megtört a jég. A Szigetköz kálváriája sokáig a Csallóközével párhuzamosan folyt. E két tájegység lakosai közösen szemlélték tehetetlenül, miként nyúl átfejükfelett kisstílűén a nagypolitika. Ennek lett azután az eredménye a C-változat és a hágai per, amellyel a stratégák számára néhány évre le is zárult az ügy. Nem úgy viszont a szigetközieknek, akik megdöbbenve ismerték fel, hogy egyesek a meggyőzőbb bizonyíték érdekében akár a tájegység teljes kiszáradását is hajlandóak vállalni. Ehhez járult még a korábbi budapesti lekezelésből eredő keserűség is, amikor egyre növekedő papírtengert láttak a töltés helyett. Folytatódott ez az éppen környezetvédelmi miniszterként tevékenykedő pesti építészmérnök pimasz kioktatásaival és a kétéves víztelenséggel, így nem is csodálkozhatunk azon, hogy a helyzet tavalyra pattanásig feszült. Ezt felismerve már az előző kormány is utasításba adta az egyetlen józan megoldás, az ideiglenes fenékküszöb felépítését. Ekkor viszont működésbe lépett a pesti intrika, így a parlament hamarosan közfelkiáltással rendelt el stopot. Azután jött a kormányváltás, az újak reményt keltő biztatása, majd pedig hónapokig semmi. Pontosabban annyi, hogy újabb néhány alibista ötletet vetettek papírra, kezdve a Csúny melletti vízkivételi műtől egészen egy osztrák Duna-Lajta csatornáig. Ez nagyszerű időhúzási lehetőséget jelentett volna, mondjuk szeptemberig, amikor azután újra felesleges az egész, hiszen véget ér a vegetációs időszak. Ennek vetett véget csütörtökön a magyar kormány. Legalábbis reméljük, hogy az a néhány ember, aki ebben az ügyben korábban céljai érdekében négy évig mesteri módon ki tudta játszani egymás ellen a három nagy pártot, most nem lesz képes meglovagolni a szocialista párton belüli esetleges ellentéteket. A dunakiliti fenékküszöb egyéb szempontból is mérföldkő lehet. A vízlépcső működésének kétéves tapasztalatai alapján nyilvánvaló, hogy ebben a tekintetben a hivatalos magyar politikát négy évig könyörtelen következetességgel befolyásoló és irányító társaság vitathatatlan diplomáciai ügyessége ellenére sem lesz képes megnyerni a hágai pert, vagyis nagy valószínűséggel kompromisszum születik. Felmerül a kérdés, vajon minek van szükség arra, hogy mindkétfél milliárdos költséggel rontsa évekig saját országának imidzsét egy hágai veszekedéssel. Nyugodtan kezdhetnék ott, ahol Hága után is kénytelenek lennének folytatni. A közös megoldás kimunkálása nem lesz könnyű, annál is inkább, hogy ma nehéz megítélni, a belpolitikai helyzetre való tekintettel mit is engedhetnek meg maguknak a felek mondjuk egy év múlva. Valamiképpen azonban már véget kell vetni az ügynek, hiszen nálunk például van víz, csak éppen a mindkét oldali beavatkozást igénylő komoly problémákat itt is a szőnyeg alá söpörték, ami persze hosszabb távon nem marad következmény nélkül. TUBA LAJOS Jótékonysági bál A Csemadok Dunaszerdahelyi Területi és Pozsonyi-Városi Választmányának Gyurcsó István Alapítványa 1995. február 18-án, szombaton 19.00 órakor jótékonysági bált rendez Dunaszerdahelyen, a Dunstav-Agrostav báltermében. Ha műsorral szeretne közösségének örömet szerezni kapcsolódjon be az alapítvány Támogasson, hogy támogathassunk sorsolásos játékába. Ha szelvényeinkből vásárol (amelyeket a jótékonysági bálon sorsolunk ki) akkor kulturális műsorral ajándékozhatja meg települése iskoláját, óvodáját, Csemadok szervezetét vagy Csoportját. Az alapítvány négy műsort ajánl fel: Ferencz Éva (Budapest) népdalénekes, Dinnyés József (Budapest), az Istiglinc Néptáncegyüttes, a Vox Camerata Kamarakórus műsorait. Információ, jegyelővétel és helyfoglalás: a Csemadok Dunaszerdahelyei titkárságánál (tel.: 0709/52 24 78). A báli belépő ára: 150 korona, a játékszelvény ára: 200 korona. VK-113 Ki húzza a rövidebbet? Úgy igazán csak alig-alig tudtam megérteni, felfogni a sztorit, amellyel az egyik (egyébként valóban szavahihető) pozsonyi újságírótársam fordult hozzám. Azt panaszolta ugyanis, hogy amíg valamilyen kölcsönvett dolgot visszavitt a barátjának, és kulcsra zárt autóját úgy leg feljebb tíz percig őrizetlenül hagyta az utcán, valaki felnyitotta a gépkocsit, és egyszerűen kirámolta. Pozsonyban ez persze mással is megesik (hiszen tudunk olyan esetről is, amikor csak egy napszemüveg miatt törték fel az autót). Ez az eset viszont egy picivel több volt egy átlagos panasznál, mivel a kihívott rendőrök még őt akarták ötszáz koronás pénzbírsággal sújtani, mert holmiját (a kabátját, pénztárcáját, táskáját és igazolványait) az autóban hagyta. Az állandó Jogi konzultánsunkon kívül más jogászok véleményét Is kikértem. Az immár nem rendőrállami Jogászok meghökkenése általános volt (habár ugye, szinte mindegyik azzal kezdte, hogy egy igazán óvatos sofőr még a tollát sem hagyja a kocsijában, mert lassan már ezért Is képes valaki feltörni egy autót). így a január 14-i Új Szó Jogtükör című rovatában megjelent az eset rövid összefoglalása és a válasz, amelynek lényege: „A törvény valóban nem tiltja és nem tilthatja meg szankció kilátásba helyezésével, hogy valaki a saját bezárt gépkocsijában, lakásában vagy nyaralójában hagyja a vagyontárgyait, személyes iratait, és senki sem követ el szabálysértést azzal, ha ezt megtette. Következésképpen senkit sem lehet ilyen indokból szabálysértési pénzbírsággal büntetni." Két héttel az említett panasz, illetve a válasz megjelenése után az utolsó kételyem is eloszlott. Igen, most már fenntartás nélkül elhiszem a kollégám sztoriját. Történt ugyanis, hogy levelet kaptam egy rendőr főhadnagytól, aki egyébként már 1989 előtt is felháborodottan reagált a lapunkban megjelenő liberális szellemiségű írásokra. Most, öt év elteltével, ki tudja miért és mitől felbátorodva, ott folytatja, ahol öt évvel ezelőtt abbahagyta. A főhadnagy úgy valahogy a „mindenki gyanús, aki él" szemléletből indul ki. Elsősorban az bántja őt, hogy „a csak tíz perc a rendőri körök szerint" jóval több időt jelent, tehát a panaszosunk nyilván úgy hazudik, mintha csak könyvből olvasná. Ugyanakkor meglátása szerint „akadt már számtalan olyan eset, amikora pénzes magánvállakozó Úr a hátsó ülésre biggyesztette diplomatatáskáját, benne a készpénzzel és egy kilences mordállyal. ...Ön szerint nem dukálna az ilyen személyt megbírságolni, már csak azért is, mert megszegte a fegyverviseléssel járó kötelességét? Persze mint károsultat Vagy talán ez sem lenne jogos?... Nyilvánvaló, hogy a s értett nem zárta le autóját, és persze a kínálkozó alkalmat használta fel az ügyeskezű tolvaj, jó zsákmányt szimatolva. A rendőrök nyilván azért akarták megbírságolni (én is ezt tettem volna nyugodt lelkiismerettel) az illetőt, mert nem zárta le a kocsiját... Ne haragudjon tisztelt Uram, de másnak a trehányságáért mindig a rendőrök húzzák a rövidebbet, mert csak sok munkát ad nekünk, amiből úgyis »„kevés «van". Egyszóval a nem „főhadnagy uram vagy elvtársam" remélhetőleg még Szlovákiában is ritka jelenség - a belemagyarázó, az alkotmányossággal ellentétben álló alaptalan gyanúsítgatásával. És a válaszban ugye hiába szerepel az, hogy bezárt gépkocsiról van szó, ő a saját, bezárt és kirámolt gépkocsiba belemagyarázza, hogy az nyitott volt, no meg aztán belekever egy „kilences mordályt" is. Apropó: szerencsétlen kollégám talán még örülhetne, hogy a főhadnagy nem azzal gyanúsítja, hogy „piroskát" (az atombomba gyártásához alkalmazható úgynevezett vörös higanyt), vagy „havat" (magyarán kokaint vagy heroint) hagyott a „hátsó ülésen". Én az ő helyében talán még meg is köszönném, hogy csak egy „kilences mordállyal" gyanúsít - még akkor is, ha nem igazán tudom, miről is van szó. Ami pedig a mordályok (feltételezhetően kézifegyverek) kezelését illeti, mintha éppen az elmúlt két-három hétben olvastam volna egy érdekes hírt. Mindössze arról volt szó, hogy egy rendőr úgy kezelte a „mordályát", hogy lelőtte a másikat. Ha így történt, talán jobb lett volna, ha a mordályos zsaru is a rendőrkocsi hátsó ülésén hagyja a „kilences mordályát". Hagyjuk a rendőrökre, hogy ki, hogyan, esetleg miért intézte el a másikat. Engem, a kollégámat, és feltételezem valamennyiünket valójában csak az érdekel, miért tekintenek ránk egyes zsaruk eleve úgy, mintha született bűnözők lennénk. Igaz, a választ talán megtaláljuk a rendőrfőhadnagy nagyon őszinte hangú levelében; abban a mondatban, ahol levélírónk a sok munkára panaszkodik. Végül is, most már el kell mondanom azt, amit korábban egy belügyes jogásztól hallottam, de a közölhetőségét illetően kételkedtem: Nézete szerint az ötszáz koronás pénzbírsággal való fenyegetés csak arra szolgált, hogy a károsult visszavonja a feljelentését; arra, hogy a rendőrségnek ne kelljen foglalkoznia egy olyan üggyel, amelyre amúgy sem igen hajlandó áldozni idejéből. FEKETE MARIAN í ITTHON TÖRTÉNT I NAP ALATT J SZERETI ON MARKOVICOT? Szélesebb összefüggésekben a rádió és a televízió némely műsorai is tömegtájékoztatási „terméknek" minősülnek. Milan Markovič politikai kabaréja minden kétséget kizáróan ebbe a kategóriába tartozik, hiszen állásfoglalásaiban a népszerű humorista mindig olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyek foglalkoztatják az ország lakosságát. Akár egyfajta havi folyóiratnak is tekinthetjük M. M. műsorait, így azzal, hogy ezeket a kormányhoz rendkívül közel álló televíziós vezetők „kivonták a forgalomból", voltaképpen a sajtószabadságot sértették meg. Ha úgy tetszik, működésbe hozták a cenzúrát. Figyelemre méltó, ahogy erre, pontosabban a Markovic-műsorok védelmére létesült petíciós bizottság felhívására a lakosság reagált. Csak Pozsonyban (és két nap alatt) több mint 10 ezer aláírást gyűjtöttek össze az aktivisták, és arra lehet számítani, hogy az aláírások száma hamarosan eléri a 100 ezret. A jelenség többet elárul önmagánál. Egyebeken kívül azt is cáfolja, hogy Szlovákiában teljesen közömbössé váltak az emberek. A feltételezett apátiát egy publicista nemrég így jellemezte: „Ebben az országban az emberek manapság aligha lennének készek tömegdemonstráción védelmezni a sajtószabadságot". Nos, ha sikerül összegyűjteni a 100 ezer aláírást (vagy még többet), akkor örömmel állapíthatjuk meg, hogy nem egészen reménytelenek a demokrácia pozíciói. És az is kiderült, hogy az állampolgári véleménynyilvánításnak más formái is léteznek az utcai tömegdemonstrációkon kívül. Kl MONDJA MEG, Ml JÓ NEKÜNK? Miniszterelnökünk a budapesti vizit után kijelentette: Jelképesen meghúzzuk a múlt és a jövő közötti választóvonalat. Feltételezhető tehát, hogy mindkét állam meg akar szabadulni a kapcsolatok fejlesztését gátló múltbéli koloncoktól. így lehet, hogy a március 21-re ígért alapszerződésben majd számos komoly dologról szó esik konkrét vagy kevésbé konkrét formában. Valószínűi, hogy a szlovákiai magyar kisebbség jogait szabályozó (és az alapszerződéssel egyenlő „jogi erejűnek" ígért) dokumentumban is lesznek majd egyértelmű és kevésbé egyértelmű fogalmazások. Egyvalamit azonban - ha azt akarja Pozsony és Budapest, hogy nekünk, szlovákiai magyaroknak is tetsszék az alapszerződés - feltétlenül egészen egyértelműen kifejezésre kell juttatni: a magyar tannyelvű iskolák rendszeréhez a jövőben nem szabad hozzányúlni. Ezt, a szlováknyelv-oktatást is beleértve, legfeljebb fejleszteni lehet, a Szlovák Nemzeti Párt koncepciója szerinti átalakításukról azonban nem lehet szó. Ennek a követelménynek az alapszerződésbe, vagy a „mellékletbe" való belefoglalása nélkül inkább ne legyen alapszerződés. A szlovákiai magyarság fennmaradása, Bismarck szavaival élve, a falusi iskolamestereken múlik. Ehhez képest nyugtalanító, hogy éppen ezekben a hetekben, amikor a miniszterelnök az alapszerződés végső formába öntésére készül, iskolaügyi minisztere, Slavkovská asszony szinte már mint kész tényről beszél az alternatív iskolákról. Mély meggyőződéssel nyilatkozik arról, hogy a szlovákiai magyarok számára minden elképzelhető megoldás közül ez a legjobb. Tulajdonképpen azt a receptet írja elő számunkra, amelynek alkalmazása ellen a múlt század utolsó és a 20. század első évtizedeiben a szlovák nemzet legjobbjai küzdöttek. Apponyi is azzal próbálta elhúzni a mézesmadzagot a szlovákok szája előtt, hogy érvényesülési lehetőséget ígért azoknak, akik feladják, konyhanyelwé silányítják anyanyelvüket. Minden demokrata számára nyilvánvaló, hogy ez reakciós törekvés volt. Most tehát, amikor már a Szlovák Köztársaság miniszterelnöke is belátta, hogy a múlt és a jelen között meg kell húzni a „választóvonalát", itt az ideje, hogy a fordított előjelű „Apponyi-koncepciót" annak minősítsük, ami. Slavkovská asszony pedig csak bízza a legilletékesebbekre, a szlovákiai magyarokra, hogy eldöntsék, számukra mi a jó, és mi az elfogadhatatlan. TÓTH MIHÁLY Gűtán önálló a szakmunkásképző Múlt héten, a hidaskürti magán szakmunkásképző intézetről szóló írásunkban tévedésből ennek kihelyezett részlegeként említettük a hasonló gútai iskolát. Szokol Dezsőtől, a gútai Schola Privata magyar tannyelvű középfokú szakmunkásképző magániskola ügyvezető igazgatójától viszont megtudtuk, hogy az intézmény teljesen önálló. így természetesen a felvételi kérvényeket is ide kell küldeni. Az iskolának jelenleg 212 nappali tagozatos és 10 levelező tagozatos diákja van autószerelő, pincér-szakács, pék, fodrász, varrónő, elárusító, illetve érettségivel végződő kozmetikus szakon. A jövő tanévben új szakokat is nyitnak (művészkovács, tűzzománckészítő-, és a levelezősök számára érettségivel végződő fodrászszak). A diákok számára biztosítják a gyakorlatot, így nem kell szponzort keresniük. A felvételiket március közepén tartják, bővebb felvilágosítást a 0819/ 941 590 és 941 987-es telefonszámokon kaphatnak. . (tuba) Sulák Sulák spoí. s r.o. SULAK SZŐNYEGEK MÁR KOMÁROMBAN IS (A POSTÁVAL SZEMBEN) Király püspök u. 8 tel.: 0819/635 33 ÜZLETNYITÁS JANUAR 30 - án Vállaljuk padlószőnyeg lefektetését bankokban, hotelokban, irodákban... NYITVATARTÁS: hétfő - péntek 9°° -17

M szombat 9°°-12" SULAK SZŐNYEGGEL f VK-109-1> fonszámon nyújtunk: AGROFRIGOR a. s. Budovateľská 1248/7 929 90 Dunajská Streda Telefon: 0709/524 571, 522 170,522 171 ——TW"f.' ——— mtmmm,*.^ • » igawa li Megbízható partnert keres? Legyen az ügyfelünk! A dunaszerdahelyi AGROFRIGOR részvénytársaság az idén is eladásra kínál gyökeres szegfűpalántákat. Bővebb tájékoztatást a következő címen és tele-