Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-26 / 21. szám, csütörtök

[214] ÚJ szó BELFOLD - KÜLFÖLD 1995. január 27. Tisztelt szerkesztőség! ...Egyre több ember panaszkodik a szegénységre. Vegyünk például egy négytagú családot, amelynek bevétele körülbelül 4000 korona, mert a szülők munkanélküliek. Ebből lemegy a lak bér, a többi marad a kosztra. Az pedig kevés. Ha jól akarnak lakni, nem fizetik ki a lakbért, de akkor fennáll a kilakoltatás veszélye. Csakhogy enniük kell. Ám egy liter tej 11 korona, 18 korona a kenyér, 26 a vaj. És hol van akkor a többi szükséglet? Csoda-e, hogy sok ember betegszik meg? Az orvosok azt mondják, éljünk egészségesebben. Csakhogy mi örülünk, hogy élünk, hogyan tudnánk ennyi pénzből még egészségesebben is élni? DARIDA NORBERTNÉ Ipolyság Sokszor elgondolkodom, amikor a csecsenföldi eseményekről hallok és olvasok. A tévében fiatalok és idősebbek könyörögnek a békéért a világhoz, holttesteket mutatnak, majd megszakítják a képsorokat, és Jelcin elnök szólal meg. Őt nem fenyegeti veszély. Könnyű így irányítani a harcokat! És ha netán győznek, akkor ő fog a kamerákba mosolyogni, mintha az életét kockáztatta volna. Ha maga és a családja is olyan helyzetben lenne, mint a Csecsenföldön élő egyszerű polgárok, bizonyára véget vetne az öldöklésnek. Vannak, akik azt kérdezik, miért nem segít Amerika. Csakhogy ha beavatkozna, kitörne a harmadik világháború. Ezért csak remélhetjük, hogy hamarosan véget érnek a harcok. ifj. SZABÓ LÁSZLÓ Felsőszeli ...Hat év telt el a rendszerváltás óta, és mára hatodik kormányunk van. Már csaknem valamennyi parlamenti párt tagjai voltak kormánytagok. Ebből kifolyólag a központi szervekben, de járási és helyi szinten is évente személycserék történtek. Ez azt jelenti, hogy a hatalmon lévők egy év alatt megtollasodnak, a szóbeszéd szerint százezrekhez, sőt milliókhoz jutnak. így érdemes hatalmon lenni, ha csak egy évig is. Egy év elteltével, átadva a hatalmat, egy másik garnitúrának nyílik lehetősége a megtollasodásra. Persze ígérnek a lakosságnak is, csak azt már nincs idejük megvalósítani. És még egy megjegyzés: a magyar koalíció is parlamenti tényező, de nincs a kormányban, ami jelzi, hogy a kisebbségi kérdést nálunk nem kezelik európai szinten! IVÁN SÁNDOR Kassa A MINISZTER, AKI KÉSZÜLT, ÚJ SZÓ. 1995. 1. 18. Feledékenység P. Vonyik Erzsébet találó kommentárjához szeretném hozzáfűzni, hogy Ducký miniszter, aki a clevelandi beruházási konferencián dicshimnuszokat zengett Szlovákiáról, valamit elhallgatott. Az értekezlet határozata a posztkommunista országokat tudniillik három csoportba osztotta az amerikai cégek beruházási érdeklődése szempontjából. Eszerint az első csoportba Csehország, Lengyelország, Magyarország tartozik, a másodikba Szlovénia, Észtország és Szlovákia, a harmadikba pedig Románia, Bulgária, Ukrajna és Oroszország. Miért kell ezt nekünk külföldi rádióadóból megtudnunk, a konferencia egy másik részvevőjétől!? Dr. NAGY LÁSZLÓ Pozsony SZŰKLÁTÓKÖRŰSÉG ÉS IGÉNYTELENSÉG, ÚJ SZÓ. 1995. 1. 19. Nagy teher a kényelem Különösen januárban, a beíratások idején jut eszünkbe a magyar iskolák létéről és nemlétéről, múltjáról s jövőjéről beszélni. Okos, tudós felnőtt emberek, egyszerű szülők beszélgetnek a beíratásról, és mint olvashatjuk: sok magyar szülő inkább szlovák iskolába íratja csemetéjét: legalább szlovákul tanuljon meg a gyerek." Bizony, ez nagyon sekélyke érv, amit csak megmosolyogni lehet, noha bántó, hogy sokszor olyan magyar szülő szájából hallja az ember, aki maga is magyarban végzett, sőt fogalmazhatnám úgy is, hogy magyarlakta területen, magyarok között, a magyar kultúrában dolgozik és él... Voltam már olyan esetnek is fül- és szemtanúja, amikor az egyszerű falusi parasztasszony tette fel kicsinosodott, városon élő lányának a kérdést, amikor arról volt szó, hogy szlovákba íratják egyetlen unokáját: - Nem szégyellitek magatokat? - és ebben bizony tömören benne volt minden. Az elmúlt ötven esztendő kemény küzdelmei, az identitástudat, a hagyományőrzés és a legfontosabb, a nemzeti hovatartozás mély átélése. - De, anyuka, hiszen tudja jól, hogy a magyar iskola nagyon messze van a lakótelepünktől! hangzott a felelet. - Villamoson? - kérdezte a magyar asszony, és keményen nézett maga elé. Ladányi Lajos és utasai Bizony, bizony, a kényelem sokszor nagyon nagy ellenségünk, de lehet, hogy csak a távolságokra beszéljük ki magunkat, és féltjük a szélfúvástól, a buszozástól csemetéinket. Mert aki Kálnáról, Felsőszecséből, Garamlökről és Varsányból mondjuk Lévára akarná járatni magyar iskolába a gyermekét, az nem beszélheti ki magát a közlekedésre, mivel a közlekedés megfelelő. De ugyanaz a helyzet a nagyobb városokban is, például Pozsonyban, ahol ugyan sokan a Duna utcai magyarba járatják gyermeküket, de lehetnének még sokkal többen is. Az ötvenesek vagy talán még a fiatalabbak is emlékezhetnek, hogy a fővároshoz tartozó Főrévnek és Ligetfalunak is volt egykoron magyar iskolája. Ám ellenkező példával is szol(A szerző felvétele) gálhatunk. Talán a zoboraljai Kálaz községet említeném, ahol a hetvenes években, a ma is többségében magyar faluban, az iskola bezárta kapuit. A fiatal szülők, Ladányi Lajossal az élen, úgy döntöttek, hogy Nagycéténybe, a magyar iskolába íratják gyermekeiket. Ma hatan járnak, jövőre öt elsőssel gyarapodik a „kisbusz" utasainak száma, mert naponta - a Zoboralja Alapítvány vásárolta és üzemelteti a járművet utaztatják a gyerekeket, mivel csak verebélyi átszállással tudnának eljutni Nagycéténybe. Néha bizony áldoznunk is kell, és feladni a kényelmet, nem elég sopánkodni magyarságunk foszlása felett, hanem tenni kell ellene határozott és jogos cselekedetekkel. MOTESIKY ÁRPÁD Verebély Tallózzanak a magyar sajtóból is! Az ember mindennapjához hozzátartozik, hogy tájékozódjék a világ dolgairól. Ezért kora reggeltől figyelem a Magyar és a Szlovák Rádió műsorát. Az utóbbi időben egyre többször volt kellemes meglepetésben részem, amikor is a pozsonyi rádió bemondója, a sajtószemle keretében, nemcsak a hazai lapokat ismertette, hanem a külföldi sajtó írásaira is felhívta a figyelmet. Egyebek között a magyarországi lapok tartalmáról is tájékoztatott. El kell árulnom, titokban reméltem, hogy a hazai magyar sajtó tartalmát is ismerteti majd a bemondó a szlovák hallgatósággal. Azonban ez a mai napig nem történt meg - amit nagyon fájlalok. Fájlalok, már csak azért is, mert szlovák polgártársaink, bárminemű magyar követelésről is legyen szó - tegyük hozzá, hogy jogos követelésről - mindjárt azzal rukkolnak elő, hogy a kölcsönösség elve alapján ugyanezen követelések jogossága megilleti a Magyarországon élő szlovákokat is. Szerintem, legyen az bármilyen megrögzött szlovák érzésű állampolgár, tudomásul kell(ene) vennie, hogy mind a Magyar Rádió, mind a Szlovák Rádió magyar nyelvű adása beszámol a szlovák nyelvű sajtótermékekben található írásokról. Tehát jogosan várnánk el, hogy ezt megtegye a Szlovák Rádió is, a tárgyilagos tájékoztatás érdekében. Hiszen egy országban élünk, egy célunk van - az ország gazdasági talpraállítása -, csak azzal a különbséggel, hogy ezt a törekvésünket saját nyelvünkön fogalmazzuk meg. Ha ezt megvalósítanák a Szlovák Rádióban - mármint, ha ismertetnék a hazai magyar sajtótermékek tartalmát akkor meggyőződésem, hogy az ország északi részében élő honfitársaink sem dőlnének be holmi nacionalista hangvételű szólamoknak. Megvalósíthatná ezt a Szlovák Rádió éppen most, hogy az 1995-ös évet a tolerancia évének nyilvánították. NAGY ANDRÁS Szimő HOL AZ IGAZSÁG?, ÚJ SZÓ, 1995. 1. 12. Itt az igazság A cikk írójának meggyőződése szerint a magyar nyelv és a magyar nép nem tartozik a finnugor nyelvcsaládba, hanem eredetünk „dicsőbb", keleti származású. Ezt a dicsőbb keleti hazát nem nevezi meg, s így nem tudhatjuk meg, hogy honnét származunk. Viszont írja, hogy a vitatott hazában bogyókat, gyökereket szedtünk, halásztunk, vadásztunk. Ez igaz. De mi ebben a szégyen? Hiszen akkor a többi nomád nép is így élt. Ami a bogyókat illeti, nagyon vitamindús termékek, meg a halak is, nem szoktak tőlük infarktust kapni. Talán a dicső hazában mást ettek? Továbbá állítja, hogy a finnugorságunk bizonyítói ezt a tudorriányosság látszatával akarják bizonyítani, s csak a Habsburgok és más „divide et impera" elvet valló rosszakaróink, ellenségeink tukmálták volna ránk. Állítólag ezzel az elmélettel Arany János és Széchenyi sem értett egyet. Ez viszont érthető, hisz akkor a finnugor rokonságot kutató nyelvtudomány még nem volt a mai színvonalon. A cikkben ezt is olvashatjuk: „Tudom, hogy... sokak számára megdöbbentően hat ez a kijelentés, ami egyébként érthető". No, ezzel én is teljesen egyetértek. Megdöbbentett, s elgondolkoztatott: tud-e ez az ember finnül, volt-e már Finnországban, ismeri-e nyelvünk történetét? Azért hivatkozom a finnekre, mert rajtunk kívül ők a legnagyobb finnugor nép, s aránylag (az észteken kívül) ők laknak hozzánk legközelebb, és velük van a legszorosabb kapcsolatunk. Es miért volna szégyen az, ha a velük való rokonságot és a közös eredetet valljuk? Én voltam Finnországban. Lakáskultúrájuk, iparuk, technikájuk, tudományuk magas színvonalon van. Ezek között van a nyelvtudomány is. Érdekes, az ő álláspontjuk is az, hogy nyelvrokonok vagyunk, s eredetünk is közös. Tehát ha két sógor közül az egyik tagadja a sógorságot, de a másik büszke erre (ylväs), ak kor nem rokonok, nem sógorok? De az azonosság csak elemzés után válik nyilvánvalóvá. A bizonyítás nem lehet rövid írásom feladata, ezt már elvégezték mások. Viszont térjünk vissza a cikk „távoli Szibéria vadonjából származunk" kijelentéséhez. Ezt senki se állítja. Mint minden nép, valószínűleg délről származunk. Azt viszont tudjuk, hogy kb. 4000 évvel ezelőtt a finnugorok a Volga, Oka folyók táján laktak, s onnét váltak szét. Egyes törzsek, pl. a vogulok, osztjákok stb. az Urálon túlról, tehát szibériai oldalra vándoroltak, s most is (bár már kis számban) ott élnek. Halszagú rokonságunk miatt nem kell szégyenkeznünk. De nem az a fontos, hogy honnét származunk és mit ettünk, hanem az, hogy hová, mivé fejlődtünk. Vannak Nobel-díjas ötleteink, kiváló tudósaink, dolgos népünk. De vannak hibáink is. Az összetartás nem erényünk. Sok-sok történelmi tragédiához vezetett és vezethet, ha hibáinkból nem tanulunk. SZABÓ ZOLTÁN Köbölkút Színház iskolások nélkül? Tavaly ősszel a fiam boldogan jött haza az iskolából, újságolta, hogy színházba mennek. Örömmel fogadtam a hírt. Az egészből mindeddig nem lett semmi. Megkérdeztem az iskola igazgatónőjét, hogy miért maradt el ebben az iskolai évben az eddig szokásos színházlátogatás. A válaszából megtudtam, hogy nem az ő hibájukból. Az egész a színház vezetőségén múlik. A bérlettel rendelkezők előnyben részesítését még helyesnek látom, viszont azt, hogy az alapiskoláknak nyújtott korábbi kedvezményt eltörölték, már nem. A színház arra hivatkozott, hogy míg 100-110 koronáért el tudják adni a jegyeket.... Igaz, miért is szerettetnék meg a legkisebbekkel a színházat? Az, hogy ez majd később bumerángként visszaüt, őket nem érdekli. Ezek a gyerekek ugyanis felnőtt korukban sem fognak színházba járni. Úgy látszik, a mai színházi vezetésnek csak a pillanatnyi gazdasági helyzet a fontos. Fontosabb mint a népnevelés, ami pedig küldetésük lenne! A gyerekek otthon elmesélték színházi élményeiket, és ennek alapján a szülők sokszor elmentek megnézni a darabot. Szerény véleményem szerint az iskoláknak adott kedvezmény kettős célt is szolgálna: reklámot és nevelést is! PAUER GYÖRGYI Komárom Tiltakozunk a koholmányok ellen Az 1989. évi bársonyos forradalom után mind erősebbek a szélsőséges, nacionalista és ortodox kommunista fellángolások. Hol a szlovák partlamentben, hol pedig az erdélyi magyarság szószólói kerülnek a rágalmazások kereszttüzébe. Minden megnyilvánulásukból világos, hogy nem a munkanélküliek és a létminimum alatt sínylődök nyomorának enyhítése a fontos számukra, hanem az, hogy milyen eszközöket találjanak a magyarság elnémítására. Nekünk, szlovákiai magyaroknak nemcsak a saját nemzeti közösségünk fennmaradására kell figyelnünk, hanem .szolidaritást kell vállalnunk a Közép-Kelet-Európában élő többi magyar nemzetiséggel is, nem engedhetjük, hogy egyetlen magyarnak is szenvednie kelljen szülőhazájában a magyarsága miatt. Nem elég, hogy Ján Lupták ortodox kommunista munkásvezér a szlovák parlamentben sértegette magyar őseinket, amiért A. Nagy László felszólalásában rendre is utasította, most fel kell emelnünk tiltakozó szavunkat azon rágalomhadjárat ellen, amelyet Tőkés László református püspök személye ellen koholtak a nacionalisták. Megdöbbenéssel és felháborodással vettük azt a páratlan rágalmat, miszerint Tőkés László, az erdélyi magyarság egyik neves szószólója az ottani titkosszolgálat embere volt. A rágalom nevetséges, azonban ha a célját nézzük ennek a koholmánynak, akkor tudatosítanunk kell, hogy az antikrisztus, a sátán, a drakula van feltámadóban ott és a volt kommunista országokban. Ezért mi, hívő keresztények a leghatározottabban visszautasítunk minden vádat, amely őseink, magyarságunk, hitünk és lelkészeink ellen irányul. özv. PETŐCZ KÁLMÁNNÉ Komárom Akinek pénze van... Manapság csupán az építkezik, akinek sok pénze van. A mi városunkban a bank és a biztosító. A biztosító építésénél a helyet jól kihasználták, habár az .alapok láttán sokan csóválták a fejüket. A bank építkezése külön fejezetet érdemel. Egy lakóházat alakítottak át, láthatja mindenki, hiszen az autóbusz-állomás mellett van. Már a kezdés is szokatlan volt: előbb elvégezték a közművesítést. A szocializmusban ezt fordítva csinálták. A hasonlóság csupán annyi, hogy a járókelők morogva bukdácsoltak a gödrös járdán, míg végül valakinek eszébe jutott a törmelékkel betömni a gödröket. Egyébként a munkatempó dicséretet érdemel, Ján Ľupták kollégái hangyaszorgalommal dolgoztak, esténként és még munkaszüneti napokon is. Talán még az építőanyagot sem dézsmálták meg, s lehet, hogy az átadásnál sem derűi fény annyi hibára, mint az elmúlt rendszerben szokott. Az épület fokozatosan bújik ki védőburkából, és az emberek vérmérsékletük szerint kr'h tizálnak. Egyik a sárgaréz esőcsatornán háborog, másiknak az ablakok nem tetszenek. A harmadik összeszámolja az ablakokat, és arra következtet, mennyien dolgoznak majd itt. A pénzszakma üdvözültjei kiváltképpen a legfelsőbb rétegekbe tartoznak, tehát fölösleges azon hüledezni, hogy ebben a hatalmas épületben egész hadsereg fog dolgozni. Elkészült tehát a pénz temploma. Hogy a földhözragadt pórnép nagynak találja? A jövőre kell gondolni, a fejlődésre. A hőn óhajtott külföldi hitel is szívesebben jön palotába, mint kunyhóba. A belföldi ügyféljelöltek csak sóvárogjanak, vállalkozásról ábrándozva, kölcsönt remélve. Annak is eijön az ideje. Mikor? GYŐRI SAROLTA Szepsi Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve Jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat Is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket