Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-16 / 12. szám, hétfő

12 \ ÚJ SZÓ HÍREK - VELEMENYEK 1995. január 11. Lábakelt helységnévtáblák Akik az utóbbi hetekben a 63aa úton Őrsújfalu felől utaztak Komáromba, bizonyára keserű szájízzel tapasztalták, hogy a tavaly kihelyezett magyar helységnévtáblák szőrén-szálán eltűntek. Míg más városokban vagy falvakban a táblarongáló brigádok megelégedtek a sötétkék információs táblák lemázolásával, esetleg deformálásával, addig a Komáromban járt „önkéntes nyelvőrök" egyszerűen leszerelték a magyar megjelöléseket. Miroslav Hulák, a Komáromi Járási Útkarbantartó Vállalat igazgatója lapunknak elmondta, hogy a magyar helységnévtáblák eltűnését ők is észlelték, éppen ezért ismeretlen tettesek ellen feljelentést tettek a rendőrségen. Az elkövetők ez idáig nem kerültek rendőrkézre. Az útkarbantartók új táblákat rendelnek a martini gyártól. (kosár) Átlagéletkor: 33,8 év TA SR-hír Szlovákia lakosságának átlagos életkora 33,8 év volt 1994ben a Szlovák Statisztikai Hivatal becslése szerint. Az előző évhez viszonyítva 0,6 százalékkal lett rövidebb. A férfiak áltagosan 68,7 évet, a nők 76,9 évet éltek. Szlovákia lakosainak száma 22 ezerrel növekedett. 1994ben 68 400 gyerek született, ami 6,7 százalékkal kevesebb mint az előző évben. Az elhalálozottak száma 50 200 volt. UKRÁN VÉLEMÉNY Ruszin szeparatista törekvések Kelet-Szlovákiában egyre többen tiltakoznak a ruszin nyelv kodifikálása ellen, amit január 27-én akarnak Pozsonyban ünnepélyesen kihirdetni. Az Ukrán írók Szövetsége felszólította a kormány képviselőit, a nyelvtudósokat és írókat, hogy bírálják felül a kérdéssel kapcsolatos álláspontjukat. Véleménye szerint politikai szeparatista megnyilvánulásról van szó, amelynek az a célja, hogy az ukrán nemzetiségi kisebbséget két etnikai csoportra osszák. „Nyilvánvaló történelemhamísítással állunk szemben, amely destabilizálja az ukrán nemzetiséget, hiszen a kezdeményezők a ruszin nemzet területi igényeiről beszélnek." VILLÁMINTERJÚ Hudec sántító érvelése Ivan Hudec kultuszminiszter két érvet hozott fel minapi bemutatkozó sajtótájékoztatóján az államnyelvről szóló törvény kidolgozása mellett. Éspedig a közös kommunikációs nyelv fontosságát, valamint a szlovák(iai) fogyasztók védelmét. Az utóbbit azzal magyarázta, hogy a honi polgár olyan termékeket vásárol a kereskedelemben, amelyekhez nincs mellékelve a szlovák nyelvű használati utasítás. De vajon nyelvtörvényben kell-e azt megszabni, hogy milyen nyelvű legyen, lehet a forgalmazott termékek ismertetője vagy használati utasítása? - kérdeztük Marta Cérnától, a Szlovák Kereskedelmi Felügyelőség vezetőjétől. - Erre hivatkozva nem kell megalkotni az államnyelvről szóló törvényt, ugyanis ezt a kérdést már a fogyasztóvédelmi törvény szabályozza. A 634/1992-es T. t. számú jogszabály 9., 10. és 11. paragrafusa egyértelműen kimondja, hogy a termékeket közérthetően kell megjelölni és mellékelni kell hozzájuk a közérthetően megfogalmazott útmutatót, használati utasítást. A közérthetőség alatt mindeddig a szlovák, illetve a cseh nyelven megfogalmazott útmutatót értettük. A jogszabályt eddig nem novellizálták, tehát ez ma is érvényben van. • A fogyasztók védelmének szükségessége tehát nem helytálló érv. - Nézze, hallatlan, hogy nálunk drága szintetizátorokat vagy más műszaki cikkeket, sőt néhány milliós gépkocsikat forgalmaznak, és csak angol, japán, francia, német stb. nyelvű használati utasítást mellékelnek, nem pedig olyat, amilyet a hazai vásárló is megértene. Törvényt sértenek azok a forgalmazók, akik ennek a kötelezettségnek nem tesznek eleget. Ez ellen fel kell lépni, ám ez a hatályos fogyasztóvédelmi törvény értelmében is megtehető. • A kereskedelmi felügyelőség intézkedik az ilyen esetekben? - Természetesen. A közelmúltban már 300 ezer koronás büntetést is róttunk ki ilyen címen. • A múlt évben azzal példálóztak egyes körök, hogy az érsekújvári konzervgyár magyarországi exportra gyártott termékeinek egy részét a hazai kereskedelmi hálózatban forgalmazta... - Ha a konzervek nem voltak ellátva a fogyasztóvédelmi törvénynek megfelelő megjelöléssel és útmutatással, akkor a gyártó törvényt sértett. Hudec miniszter szavaival kapcsolatban más is eszembe jut. Bizonyos termékekből csak keveset hozunk be. A gyártók pedig csak egy bizonyos mennyiség felett hajlandóak az útmutatást az adott ország nyelvén kiadni vagy a terméken feltüntetni. Ha olyan törvénymódosítás születne, melynek értelmében Szlovákiában csak szlovák nyelvű termékmegjelölés lehetséges, tehát cseh nyelvű útmutatás sem, akkor ez újabb bonyodalmakat jelentene, s végső soron újabb áremelést eredményezne. Ugyanis a gyártók, illetve a forgalmazók a fogyasztókkal fizettetik meg többletkiadásaikat. GÁGYOR ALIZ Tévéilleték VÁLASZ OLVASÓINKNAK M. K.: Fiatal házasok vagyunk. A szüleimtől karácsonyi ajándékként egy hazai gyártmányú színes tévét és szatellitantennát kaptunk. Egyes szlovák lapokban olyan nézetekkel is találkoztam, hogy az emberek ne fizessék a tévéilletéket, mivel a tévé most már csak egy párt nézeteinek a szócsöve. Engem igazából nem érdekel, miről szól a szlovák televízió, mert soha nem néztem, és most már nem is fogom. Sőt azt hiszem, hogy amikor az állomásokat kerestem és beprogramoztam, a szlovák állomásokat nem is találtam meg. Akkor én miért fizessek a szlovák tévének havi ötven koronát? Mindezeket a kérdéseket még ma is pártállami jogszabályok rendezik. A távközlésről szóló 1964. évi 110. számú törvény 7. paragrafusa megállapítja, hogy a rádió- és tévékészülékek tulajdonosai készülékeiket kötelesek nyilvántartásra bejelenteni és fizetni a meghatározott illetékeket. A Szövetségi Távközlési Minisztérium 1985. évi 51. számú rendelete pedig az előbb említett törvényi rendelkezést végrehajtva állapítja meg, hogy a rádió- és tévékészülékeket használó személyek attól függetlenül kötelesek fizetni a megállapított illetékeket, hogy használjákre egyáltalán, esetleg milyen mértékben (milyen gyakran, mennyi ideig) használják a készülékeiket. A tévét vagy a rádiót a megszerzésétől (számított 15 napon belül kellene a nyilvántartásba bejelenteni, és a bejelentést követő hónap első napjától fizetni a rendelet által megszabott illetéket (a rádióért havi 20 koronát, a tévéért pedig havi 50 koronát). Ezt az illetéket az úgynevezett lakossági közös inkasszó számlájára kell befizetni. A már említett rendelet egyben szankciókat is meghatároz. Az, aki a rádióját vagy a tévékészülékét nem jelentette be a meghatározott határidőben, utólag köteles befizetni a havi 20 vagy 50 koronákat arra az időre, amíg a készülék nem volt bejelentve. A rendelet megállapítja: „ha a készülék jogosulatlan használatának időtartamát nem lehet megállapítani", akkor a készüléktulajdonosa, birtokosa vagy használója egy bizonyos átalányösszeget köteles befizetni; ez az átalány a rádió esetében 720 korona, a tévé esetében pedig 1800 korona (mindkét átalányösszeg három évi készülékhasználatot tételez fel). További kérdés lehet az, hogy a hivatal felderítheti-e az úgymond jogosulatlan készülékhasználatot? Ezzel kapcsolatban elsősorban arra hívnánk fel a figyelmet, hogy senkinek sincs joga házkutatási parancs nélkül belépni egy magánlakásba, hogy kiderítse, kinek van otthon tévékészüléke (és mondjuk a családi házra felszerelt szatelitantenna sem bizonyíthatja még azt, hogy a háztulajdonosnak tévéje van, habár alaposan feltételezhető, hogy ilyen antennát csak azok szerelnek fel, akik tévézni akarnak). Második megjegyzésünk: a már említett törvény értelmében soha nem lehet szó „jogosulatlan készülékhasználatról", hiszen maga a törvény szögezi le 7. paragrafusának első mondatában, hogy „a rádió- és tévékészülékek használatához engedély nem szükséges". Ha pedig külön engedély, speciális jogosítvány nem szükséges a tévé bekapcsolásához, akkor a „jogosulatlan készülékhasználathoz" kapcsolódó szankciók gyakorlatilag a fellegekben úsznak, mert Jogosulatlan készülékhasználat" egyszerűen nem létezik. dr. F. M. ITTHON TÖRTÉNT-7 NAP ALATT | RAPORTRA IDÉZIK AZ ÁLLAMFŐT. A múlt hét folyamán több jelzésből is arra lehetett következtetni, hogy Mečiar miniszterelnök a jövőben koalíciós partnereivel kívánja elvégeztetni a rendteremtést, vagy ha úgy tetszik, a Moravčík-éra utáni nemzeti konszolidáció piszkosabb feladatait. A Szlovák Nemzeti Párt már eddig is számtalanszor kinyilvánította, hogy vezetői nem tartják eléggé szlováknak Michal Kováč köztársasági elnököt. A SzFovák Munkásszövetség vezetői viszont korábban úgy nyilatkoztak, hogy bizonyos feltételek között nem kapcsolódnak be az államfővel szembeni kampányba, és hívei maradnak az alkotmányos status quo fenntartásának. Mindez ma már a múlté. A Slota-, illetve a Lupták-párt parlamenti képviselői a törvényhozás elé kívánják idézni Michal Kováčot, hogy magyarázza meg azokat a megállapításait, amelyeket a szlovákiai sajtószabadsággal kapcsolatban tett, és amelyek alapján arra a következtetésre lehet jutni, hogy Szlovákiában veszélyben a sajtószabadság. Teljesen nyilvánvaló, hogy a kezdeményezés az államfő lejáratását, pozíciójának gyengítését szolgálja. A másik figyelemre méltó akció főszereplője Ján Slota. Miközben a miniszterelnök nem győzi bizonygatni, hogy „itt nem lesznek tisztogatások", az SZNP elnöke a reá jellemző stílusban „nemes egyszerűséggel" a nemzet tudomására hozta, hogy a kormánykoalíció igenis elfoglalja az összes kulcspozíciót. Járási szinten is. Minden járásban „akcióötöst" hoznak létre a kormány által kinevezett járási főnökkel az élen. A testület további négy tagját a koalíció négy pártja delegálja, és a járásokon belül ez az öt ember gondoskodik majd róla, hogy „megfelelő pozíciókba megfelelő emberek" kerüljenek. Ahogy látjuk, új megoldást ez a garnitúra sem tudott kitalálni; egy az egyben „lekoppintották" Gottwaldék 1948-ban alkalmazott módszerét. NEM FOLYOTT A KŐOLAJ. Viszonylag kis szenzációnak számított, hogy néhány napig szünetelt az orosz kőolaj Szlovákiába irányuló exportja. Kiderült, hogy ez az utóbbi években időről időre ismételten előfordult. Ezúttal nem oroszországi intézkedések hatására történt így, hanem mert Ukrajna nem tudott megegyezni Moszkvával a tranzittal kapcsolatos elszámolásban. A végeredmény szempontjából azonban teljesen közömbös, hogy politikai indítékból, az orosz-ukrán viszály miatt vagy netán a vezeték környékén dúló háború következtében zárják-e el a csapot. Tény, hogy Szlovákia pillanatnyilag kizárólag orosz forrásokból tudja beszerezni kőolajszükségletét, és ennek veszélyeire most, a szállítás felfüggesztését követő napokban számos közgazdász, politikus és újságíró figyelmeztetett. Évtizedek óta teljesen nyilvánvaló, hogy e nélkülözhetetlen energiahordozó beszerzésében az egyoldalú orientáció, csak az orosz forrásoktól való függőség végső soron politikai függőséget is jelenthet. Nemhiába mondotta 1968 őszén egy némileg mérsékeltebb orosz diplomata, hogy tulajdonképpen el sem kellett volna foglalni Csehszlovákiát, az ország vezetését egy hónap alatt „észhez lehetett volna téríteni" a kőolajvezeték csapjainak elzárásával. A környező országokban, Csehországban és Magyarországon már tettek lépéseket az egyoldalú függőség felszámolására. Prága meggyorsította az Ingolstadt és Litvínov közötti vezeték építését, és Magyarország is jelentős erőfeszítést tesz az Adria kőolajvezeték újbóli beindítására, noha e törekvést egyelőre még gátolják a volt Jugoszlávia területén folyó harci cselekmények. Szlovákia kormánya - lehet, hogy anyagi megfontolásból, de nincs kizárva, hogy politikai indíték ból - is várakozó álláspontra helyezkedett e kérdésben. Talán nem a véletlen műve, hogy éppen a kőolajvezeték „kiszáradásának" napjaiban jelentette ki Vít'azoslav Móric, a kormánykoalícióhoz tartozó Szlovák Nemzeti Párt gazdasági kulcsembereinek egyike, hogy: „Oroszbarát vagyok". TÓTH MIHÁLY MEGKÉRDEZTÜK Pásztor Istvánt, Komárom polgármesterét, a Csallóközi Városok és Falvak Társulásának elnökét: - Mire készül ezekben a napokban a CSVFT? - Szervezzük a választások utáni első ülésünket. Ha sikerül a szervezőbizottság tagjainak megegyezniük, január huszadikán, pénteken tartanánk tanácskozásunkat. A megbeszélés napirendjén az új vezetőség megválasztása szerepel majd, és szeretnénk felújítani a társulás tevékenységét. A választások óta nem változott a taglétszám, a társulásnak továbbra is 108 tagja van. Új tagok esetleges felvételéről szintén az első ülésen lesz szó. A Komáromi járásból a negyven polgármester közül harmincan régiek, tízen újonnan választottak. (gaál) Legyünk lojálisak, a többit meglátjuk És meg fogjuk látni, mennyit ér a ma még kétségbevont lojalitásunk, elvégre mi másért emlegetnék szüntelenül a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok hűségét ahhoz a szlovák államhoz, amelynek alkotmánya más nemzetiségűként de jure kizárta valamennyiüket az államból, amelynek megszilárdításában de facto állampolgárként naponta részt vesznek. Nagyjából ennek a mondatnak az érthetőségével áll arányban a múlt héten parlament elé terjesztett kormányprogram azon kitételeinek a sora, amelyekben a Mečiar-kormány egyebek között bizonygatni kényszerül jóindulatát a nemzeti kisebbségekkel szemben. Pontosabban: 1. esküdözik égre-földre, mennyire az érvényes alkotmány, valamint az európai kisebbségi jogok szellemében és ezek gyakorlati normáit követve fog eljárni. 2. Ugyanakkor két helyen is bejelenti, hogy ezek a normák nem is léteznek, ezért „támogatja a kisebbségi jogokat feldolgozó nemzetközi összehasonlító tanulmány kidolgozását". Ebből véli majd kiolvashatónak az eddig oly gyakran - ezek szerint csak blöffként - emlegetett európai kisebbségjogi normatívákat. 3. Kész haladéktalanul aláírni az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelmét szabályozó keretegyezményét. Akkor most ugye a következő négy évben ennek a bizonytalan állapotnak a függvényében támogatja, finanszírozza, segíti, eltűri - ne a próféta szóljon belőlem! romlásba is döntheti a nemzeti kisebbségek kultúráját és művelődését? Mert azt ugye nem gondolja a kormány komolyan, hogy ami valójában nincs, meg nincs is aláírva, azt teljesíteni kötelessége annak a kormánynak, amelyben olyanok is ülnek, akik a demokrácia törvényes keretei között, akár ebben a pillanatban, másodrendűnek nyilvánítanák a Szlovák Köztársaság állampolgárainak nem is kicsi részét. A nemzeti kisebbségekkel és kultúrájukkal foglalkozó bekezdésekben olvasható kijelentések nemcsak jogi ellentmondásoktól hemzsegnek. Megtalálható ebben a programban ez a mondat is: „Az újságírók szakmai, társadalmi helyzetét és függetlenségét figyelembe véve megakadályozzuk a gyűlölet, a faji és vallási ellentétek, valamint az erkölcstelenségek terjesztését a tömegkommunikációs eszközökben." A külpolitikával foglalkozó fejezetben pedig az alábbi áll: „ A Szlovák Köztársaság kormánya elítéli az ellenségeskedés, a sovinizmus, az agresszív nacionalizmus, rasszizmus, antiszemitizmus és az idegengyűlölet valamennyi formáját, tekintet nélkül arra, hogy a .világnak mely részén fordul elő." Ha ezt a két programrészt összevetem, akkor nyilvánvaló, hogy: 1. két, egymástól szemléletben igencsak különböző szerzőtől szár mazik. Az előbbi szöveg a kulturális minisztériumban, az utóbbi a külügyminisztériumban született. Ebből következik, hogy külföldön ez a .kormány fellép a gyűlöletkeltés, az agresszív nacionalizmus ellen, otthon viszont a sajtóban elnézi - mi másért hagyta ki a felsorolásból? - , ha a nemzeti kisebbségek ellen uszítanak, ha agresszív nacionalizmus ömlik felénk főmunkatársak cikkeiből, meg valóságos és fiktív olvasói levelek ezreiből. Ilyen ellentmondásoktól hemzseg ez a kormányprogram, pedig gazdasági fejezeteit csak átfutottam. Azt azért tudom, ismerve a Szlovák Köztársaság gazdasági állapotát, hogy mit és mennyit kaphat a magyar nemzeti kisebbség kultúrájának átmentésére, anyanyelvi iskoláinak megtartására, ha ezt így fogalmazza meg a kormány: „Kidolgozzuk a kisebbségi kultúrák támogatásának normarendszerét, amely a Szlovák Köztársaság érdekeiből következik majd, államunk gazdasági lehetőségeitől és az európai szokásoknak az állampolgári lojalitás elvein való meg újításától függően." Milyen érdekei lehetnek egy nemzetállamnak, amely még az alkotmányában is diszkriminálja a nemzeti kisebbségeket? Mihez mérten, kinek az eszméi szerint állítják fel ezt a támogatási normarendszert? Megkérdezik-e a kisebbségek kulturális, szakmai érdekvédelmi szervezeteinek képviselőit? Politikai képviseletünk a parlamentben remélhetőleg szívós állóharcra készült fel, hogy ezeket a dolgokat legalább részben semlegesítse. Higgyük-e, hogy először legyünk lojálisak, aztán majd megkapjuk az európai normáknak megfelelő támogatást? Egyes kormányzati körökhöz tartozó személyek a kormányprogramban is megfogalmazták a lelki szlovakizációnkat. Ellentmondásosan ugyan, az egyet hátra, kettőt előre módszerével, de minden kétséget kizáróan. És újra a mi érdekünkben, a mi érvényesülésünkért, a mi boldogulásunkért, a mi közeledésünkért, a mi teljes körű jogainkért. Feltéve, ha a lojalitásunk mértékét némely szlovák kormánypolitikusok megfelelőnek ítélik majd. Addig is legyél lojális, tisztelt magyar nemzetiségű polgártár sam, de nem akárhogyan: némán dolgozva, zokszó nélkül adót fizetve, hallgata gon tűrve, ha az utcán gyerekedet leköpik, csendesen egyetértve a külföldön tapasztalható nemzeti és etnikai intolerancia ellen harcoló szlovák kormánnyal, csendesen, csendesen, csendesen! Legyünk hát végre jó szlovákok, mert ha nem, igenis beledöglünk! DUSZA ISTVÁN