Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-08-07 / 32. szám

DETE? (Fotók: archívum) itt harca folyamán. Ez fajta megbetegedés, mészetesen, nem csak gliában fordul elő. rdekessége” inkább hogy kis területen, id időn belül, arány- A baktériumok szinte vil- nagy számban fordult lámgyorsan szaporodnak: ■ Az egészségügyi A sztreptokokkuszlánc, il- rvek intenziven kutat- , , , ennek okát, és általá- letve a husevo sztrePt0' í a baktériumok váltó- kokkuszok a mikroszkóp át teszik érte fe- alatt 5ssé. Ezért is küldtek ctériummintákat a vi- különböző kutatócso- tjaiba, így például Prágába is. vlegnyugtató tudat, hogy ma már való- í hatásos gyógymódok állnak az orvo- : rendelkezésére. A sebészeti kezelé- i vagy beavatkozáson (operáció) kívül, glepően jó eredményeket sikerült elér- a jó öreg penicillinnel. A riadalmat )zó betegség kezelésének nehézsége ább a betegség atipikus kezdetében és n gyors lefolyásában rejlik. Szó sincs át egy új, gyilkos betegségről, mint dául az AIDS esetében... Talán inkább írmészet adott megint egyszer tanúbi- íyságot arról, hogy az ember fölénye ~ 1 •Se ,s'4V ­______■■ • csak látszólagos és ideiglenes. Sok-sok szakember számára már régen világossá vált, hogy a baktériumok elleni harcot nem tudják megnyerni, hiszen a baktériu­mok - szaporaságuk és ebből adódó óriá­si számuk révén - mindig lépéselőnyben lesznek. Egyesek szerint az antibiotiku­mok mindenhatóságának ideje leáldozó­ban van, mert egyre nehezebb rábukkan­ni új gyógyszerekre. A mostani, „gyil­kos” esetek is erre hívták fel a figyelmet. A tanulság, legalábbis számunkra az, hogy meg kell tanulnunk együtt élni a természettel, nem pedig ellene. Dr. Braunsteiner Tamás ísét a Műemlékvédelmi iport végezte. Az omla- iclték”, a Bebek-tomyot yíát egyharmad részében birtokába került, amely :csal fedte be a kutakat, ejáratot stb. Tavaly ün- neg a várat a látogatók gtekinthető, kívánságra alak között a turistacso- Egy séta körülbelül egy g tekinthető meg, zárás «kerített területet. Farkas Ottó m A Bebek-torony Kovácsolt vaskapu - a gácsi mesterko­vács munkája (A szerző felvételei)-n re rebben. veikéinek a ülésben később pár száz merész ember úgy döntött, kilép a fürdőru­hából, s fedetlen testtel hódol a nyár örömeinek. Természe­tesen, a mezítelen fürdőzés nem volt engedélyezett, s gyak­ran közbeléptek a hatóság emberei, akik idővel kénytelenek voltak megbékélni a pucér strandolok oroszvári jelenlétével. Szlovákiában az a helyzet, hogy a kilencvenes évek köze­pén egyetlenegy(!!) hivatalos nu­distastrand sincs. Éppen ezért a „műfaj” kedvelői (egyre töb­ben vannak; a legfrissebb adatok szerint közel 15 ezren!) még mindig ösztönösen, szerve­zetlenül hódolnak kedvtelésüknek. Mert a nudizmus, bárhogy is vesszük, szenvedély a javá­ból. Olyan, mint a szeszesital-fogyasz­tás vagy a dohány­zás. Ha valaki egy­szer belekóstol, s kedvet kap rá, nincs visszaút, „visszaeső bűnössé” válik. De vajon milyen le­hetőségei vannak az egyre népesebb szlovákiai nudistacsa­ládnak? Nagyon őszinte leszek: az ellenzők és az ellenségek (mert ezek is akadnak jó néhányan) nagy örömére és megnyugvására igencsak minimálisak. Ma­rad a szigorúan tiltott területek (vízvédelmi bá­nyatavak?) látogatása. De ezt a nudisták már meg­szokták, s a zaklatásokat, megaláztatásokat is vi­szonylag nyugodtan veszik tudomásul. Ugyanúgy fittyet hánynak az ittas kukkolók- ra, a .jelmezesekre” és a szélsőséges egyénekre. A kommunista rendszer bukása óta ugyan sokat vál­tozott a helyzet, ám még mindig amolyan megtűrt vendégek a Pozsony mel­letti tavaknál. Egyelőre a legtöbben Oroszvárra jár­nak, a többi, ugyancsak nem hivatalos hely (Duna- csún, Szene, Dénesd, Vág- újhely, Duchonka, Harcsás, Hemádgecse...) nem ilyen népszerű. Ez alatt a két évtized alatt - Oroszvárral kapcsolato­san - rengeteg sok (rémtörténet látott napvi­lágot. Beszéltek arról is, hogy valakit megkéseltek, megerőszakoltak, kirabol­tak, vízbe fojtottak. Ez nem igaz! Az viszont megtör­tént: egy törzstagot megfé­lemlítettek, megvertek, lek...ztak. Mégpedig ta­valy, fényes nappaí. Ennek ellenére nem csökkent a lá­togatottság, sőt... Aki nem ták). Ők azt szeretnék, ha mindig nyár lenne... Aligha gondolta a SLUK főkoreográfusa és a tánccsoport merészebb része, hogy Oroszvárott meghonosítja a nudiz­must. Juraj Kubánka így emlékezik vissza a kezdetre: „Egy külföldi utamon jöttem rá, teljesen felesleges nyári ruhadarab a fürdó'nadrág. E nélkül sokkal jobban érzi ma­gát az ember a vízben s a parton. Szóltam a lá­nyoknak, menjünk ki a kastély melletti tóhoz, hadd legyen egy kis forradalom, felfordu­lás. Pár nap múlva hozzánk csapódtak az arra kirándulók merészebbjei. Aztán jöttek a zsaruk, mi viszont nem mentünk. Hányszor, de hányszor megfenyegettek, büntetésekkel ijeszt­gettek. Egyszer az egyik egyenru­hás odajött, s fejenként há­romezer koro­nát akart in­kasszálni. Én erre azt mond­tam: megőrül­tél, elvtárs?! Vetkőzz le, állj be közénk. Azt a pénzt meg együtt elmulat­juk. A rendőr káromkodott egyet, s elment, azóta se láttuk... Különben soha, sehol sem olvas­tam olyat, nálunk tiltva lenne a nudiz­mus. Arra meg senki sem hivatkozhat, hogy az oroszvári tó vízvédelmi öve­zet. Mert akkor a szemetelő horgászokat is ki kellene tiltani. ” Ebben az évben volt már rendőrattak, mégpedig Dunacsúnban, július 13-án. Újabb táblák jelentek meg a bejáratot eltorlaszoló vaskapun. A rendőrök elza­varták a tóhoz készülő látogatókat, s állítólag, aki ennek ellenére megmártózott a hűs vízben, ezer koronája látta kárát. Az a hír járja, az oroszvári ta­vat is ki szeretnék üríteni a hatóság mindenre el­szánt emberei. Ez az akció - mint mindig, most is - augusztus elején várható. Eddig sikertelen volt minden próbálkozás, még a tó körülkerítése sem valósult meg, mivel éjjel ellopták az előző nap odaszállított vasoszlopokat. Nehezen képzelhető el, hogy a nudisták fújták meg a háromméteres do­rongokat. Erre mondják a rendszeres látogatók: itt is zajlik az élet, mindig történik valami. Az illeté­keseknek meg azt üzenik a törzstagok: ameddig víz lesz a tóban, nudista is lesz Oroszvárott! Nem lenne egyszerűbb dolog legalizálni az egé­szet, kulturáltabbá tenni a környéket? Mert a leg­könnyebb a NEM szót kimondani. Ezzel a témá­val, igenis, foglalkozni kell, a hallgatás és a tiltás nem old meg semmit! Nyári László Nudizmus, naturizmus. Vannak, akik e két szó hallatán felkapják a fejüket, legyintenek egyet, s pálcát törnek hívei fölött. Mindenféle jelzőkkel illetik őket, nevelet­len exhibicionistáknak nevezik a meztelenül fürdőzőket, napozókat. De vajon miért ítélik el a fürdőruha nélkül strandolókat? Megérdemlik? Az igazi nudistáknak, naturistáknak semmi közük sincs a pu­cérstrandokon egyre nagyobb számban megjelenő, it­tas, ferde hajlamú egyénekhez, akik a hivatalos strando­kon is zaklatják a fürdőruhás látogatókat. Valójában, mi is a nudizmus? Latin eredetű szó: a szótő (nudus) meztelent jelent, az „izmus” pedig irány­zatra, felfogásra utal. A naturizmus olyan életforma, amely fokozottan törekszik harmóniában élni a termé­szettel, jobban megbecsülni embertársainkat és védeni környezetünket. A modem naturizmus egyik alapvető jellemzője a közös nudista együttlét, amely igyekszik szabá­lyozó és kiegyensúlyozó hatást gyakorolni az emberekre, ol­dani a társadalmi tabukat, visszaszorítani a szemérmetlen ér­zékiséget. (Ezek a sorok olvashatók a Nemzetközi Naturista Szövetség, az INF kézikönyvében.) A nudizmus kérdése már évek óta a hazai közérdeklődés fókuszában van. Mi is történt tulajdonképpen? Az oroszvári bányató mellett - húsz évvel ezelőtt - eleinte néhány tucat, hiszi, meggyőződhet róla délidőben, szikrázó napsütésben. Csak a 116-os buszra kell felülnie, s a faluból minden út „oda” vezet! A helyi lakosok szemében éppen ez jelenti azt a bizonyos szálkát, mivel a nyári napokon feje tetejére áll a máskor nyu­godt, határmenti falu. A kocsmárosok és az üzletesek vi­szont örülnek a népvándorlásnak (a szomszédos Magyaror­szágról, Ausztriából, de még Csehországból is jönnek nudis­RIPORT 1994. augusztus 7. l/BSÉHmap

Next

/
Oldalképek
Tartalom