Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-31 / 31. szám
Itesärnap 1994. július 31. _____________________________________________________________________________________________________________riport JÓ GÁRÓL - SOKSZEMKÖZT ember ereje ugyan véges, ám 6 maga korántsem annyira gyönge, amint azt gyakran véli, sőt még gyakrabban prezentálja. Határ- helyzetekben - az egzisztencialista írók ezekben vélik fölfedezni az ember igazi arcát - olyan erőket mozgósít legbensőbb ÉN-je, amelyekről mit sem sejtett, amelyek már-már csodával határos eseménysorokat indítanak el, s mögöttük inkább külső, az esetek túlnyomó többségében felső ösztönzést, sugalmazást vél ki-ki fölfedezni. Nos, a klasszikus értelemben vett „égi- ek” viszonylag ritkán ártják magukat ügyes-bajos hétköznapi dolgainkba, a rejtett erőközpontok eleve adottak, és tegyük hozzá: nyilván nem véletlenül rejtettek. Fölfedezésükhöz, tudatosításukhoz sokszor göröngyös út vezet, legbelső, legfinomabb struktúráink szintjére kell eljutnunk, sőt ezeken a „tájakon” otthonossá válnunk, hogy a rendszer működését beavatottan és adekvátan irányíthassuk. A jóga a kozmosz egységében talál rá az sok, akik egy csepűrágó szavahihetőségével közvetítenek jóhiszemű emberek és a „felső, kozmikus szellem” között. Az ilyen szeánszok misztikus lelkesedése egyeseknél átmeneti, másoknál sajnos, tartósabb jellegű egzaltációt vált ki, ha nem valami rosszabbat...! Ugyanis teljesen fölösleges „nyitogatni” - főként tudatlan emberek esetében - azokat az energiaközpontokat, amelyek Haris Dzsohari, a neves és divatos szerző szerint is „... állandóan működnek, akár tudatában vagyunk ennek, akár nem... ...Az energia áthalad a csakrákon, és pszichés állapotokat vált ki... ” Persze nekünk nem szükséges szakirodalomért a szomszédba menni. Dr. Vígh Béla „Jóga és az idegrendszer” című átfogó jellegű műve először 1980-ban - tehát egy évtizeddel a jóga jelenlegi „reneszánsza” előtt - jelent meg, és föllelhető Szlo- vákia-szerte sok-sok magánkönyvtárban, de könyvkölcsönzőben is. A hét csakra - nemiszerv-érzőkör, bél-érzőkör, gyomorérzőkör, szív-érzőkör, garat-érzőkör, <t tMWia» Csakrák láncsora - a rejtett energiaközpontok emberre, nem tartja őt a természet urának, koronájának, tulajdonosának, elhivatott irányítójának, de szolgájának se. Az ember a világmindenség része, alkotóeleme, a maga nemében, szerepkörében, funkciójában pótolhatatlan. S mint ilyen az Egész törvényszerűségeihez igazodik, cselekvő gondolatai, tettei belesimulnak ebbe a harmóniába, még akkor és annak ellenére is, ha pillanatnyi látószögünk torzítja ezt a v a lóságot, amelyet bátran írhatnánk le nagy kezdőbetűvel, sőt csupa nagybetűvel. Ha a világmindenség nincs se fölöttem, se alattam, se körülöttem, hanem bennem van - éppúgy, amint én vagyok benne - kétségtelen, hogy ezt a hatalmas „szerke- zeíeí” ffiuZgaio-iranyiio, üli. kozmikus erők rajtam keresztül, bennem is áramlanak, sőt divatos szóval élve, transzformálódnak. Ennek az „energiagazdálkodásnak” saját rendszere van, amelynek központjai a csakrák (csakra = kör, kerék), s amelyről a jóga évezredek óta tud, klasszikus szövegeiben leír - Hatha jóga Paradi- pika, Gerandha Szamhita, Satcsakra Niru- pána stb., sőt Patandzsali mester Jóga Szutrája (III. könyv) gyakorlati tanácsokkal is szolgál „használatukat” illetően. Ami rejtett, egyúttal titokzatos, misztikus is lehet, és időről időre (század- és ezredfordulók idején tipikus jelenség) módot ad okkultista spekulációkba burkolózó kóklerkedésre. Napjainkban is fel-felbuk- kannak „csakrákat nyitogató” mutatványo(Illusztráció: archívum) szem-érzőkör, legfelső-érzőkor leírása az említett munkában méltán keltette fel a jógától kissé távolabb állók figyelmét is. Manapság az érdeklődő viszonylag könnyebben juthat hozzá tudományos igénnyel megírt munkákhoz, amelyeknek egyik legfőbb érdeme, hogy tiszta forrásból, klasszikus szövegekből merítenek. A csakrákat sokan és sokféleképpen határozták meg: nevezték gerinc előtti idegdúcoknak, azonosították vegetatív idegfonatokkal. A csakrák láncsorát kapcsolták különböző szervekhez, egyes szerzők szerint a csakrák „érzékszerveinkkel felfoghatatlan energiaközpontok”, tehát nem a fizikái, hanem SZ aSZuuiis lesi l*.’/lÁm jelentsenek transzcendens életerőt (szúks- ma prána), tény, hogy vannak ...sőt a már idézett Haris Dzsohari szerint „együttműködnek a paraszimpatikus, a szimpatikus és az autonóm idegrendszerrel... ” Mindezt persze tudomásul vehetjük, megkérdőjelezhetjük, elvethetjük... A jógik tapasztalata azonban egyértelműen bizonyítja: nagyon izgalmas, kalandos és tanulságos vállalkozás, ha kellő elméleti és gyakorlati felkészülés után fölfedező útra indulunk önmagunkba. Persze, mint a jógában általában, mindent a legeslegelején kell kezdeni... Polák Imre N ehéz lenne összeszámolni, hány pusztulófélben lévő kúria, kastély, egykori nemesi lak is található Szlovákiában. Tulajdonosaikat a kommunista rezsim elüldözte, az épületek pedig, amennyiben nem lett belőlük nyugdíjasotthon, árvaház, orvosi rendelő avagy raktár, sorsukra maradtak. Ilyen sorsára hagyott kastélynak tűnik első pillantásra a brhlovcei is. Málladozó vakolat, betört ablaküvegek, oldalához támaszkodó dülöngélő állványzat. Pedig ennek az épületnek ma is van gazdája. Ott él a faluban, alig pár méterre a kastélytól, ahol született. Ladislav Sroufek családi háza ablakából éppen rálát az omladozó, pusztuló épületre. Több mint harminc éven keresztül kellett tétlenül néznie, mint válik az idő martalékává az egykori családi tulajdon. Igaz, ma már gond nélkül visszaköltözhetne, csakhogy mára az egykor impozáns barokk épület lakhatatlanná vált, neki pedig, egyedülálló nyugdíjasként, se pénze, se ereje nincs a helyreállítására. Sroufek úr családja Csehországból származik. Szülei a morva-osztrák határ mentén éltek, mígnem az első Csehszlovák Köztársaság megalakulása után egyszeriben Ausztriában találták magukat. Mivel nem akartak egy idegen állam polgárai lenni, felkerekedtek, hogy új otthon után nézzenek. így kerültek ebbe a Léva melletti kis faluba. A kastélyt 1925-ben vették meg akkori tulajdonosától, Pongrácz Béla nyugalmazott budapesti főpostamestertől, és az mind a mai napig a tulajdonukban is maradt. Még a pártállam sem vette el tőlük, csupán kiköltöztette őket „túlméretezett” otthonukból. Siegéayek és gaidagak Család: öttagú (3, 7 és 14 éves gyerekek) Lakhely: Érsekújvár (3-szobás állami lakás) Bevétel: nem egészen 10 000 korona Kiadás: 10 500 korona Az S. házaspár férfi tagja 40, az asszony 35 éves. A családfő villamosmérnök, a feleség közgazdász, jelenleg munkahely és bevétel nélkül. Havi jövedelmük - a családi pótlékkal együtt - csak nehezen osztható be úgy, hogy fizetésnap előtt ne legyen üres a kassza.- Városban élő, öttagú család számára kevés a jövedelmem. Néha-néha kisegítek egy-egy vállalkozó barátomnak, ebből a mellékjövedelemből vásároljuk a gyerekek cipőit. Havonta a legtöbb pénz a kosztra megy el. általában 5000 korona. A lakbér és a biztosítás összegét kézhez sem kapom, egyenesen levonatom a fizetésemből. Ezer koronába kerül a srácok óvodai, iskolai ét* keztetése, további ötszázba a zene- és nyelvórák. A munkahelyre való utazásra, az üzemi kosztra és valamicske zsebpénzre további 500 korona megy, s mivel a hétvégéket hol az egyikünk, hol a másikunk szüleinél, falun töltjük, a húszéves Skodánkba a benzin 600 koronával terheli családi költségvetésünket. Havonta 800 korona kölcsönt törlesztőnk, és a kisebb ruházkodási kiadások körülbelül 400 koronát tesznek ki.- Egy fillér tartalékunk sincs, pedig csak a gyerekeknek és a munkának élünk; az életszínvonalunk a béka feneke alatt van - mondja ki nyíltan a feleség. Nem szo- morkodik, sőt a családban ő tartja a lelket. Egyszerűen kénytelen belenyugodni átmeneti szegénységükbe.- Míg a kislányom nem lett hároméves, nem akartam munkába állni. Közben megszűnt a munkahelyem, így állás és jövedelem nélkül maradtam. Augusztus 1-től, szerencsére, találtam munkát, hiszek sorsunk jobbra- fordulásában - mondja optimistán. S.-ék, egyelőre szemmel láthatóan, és érezhetően nem szenvedtek hiányt semmiben; igaz, megelégedtek a gyengébb minőségű dolgokkal. Kényszerből. Az viszont bántja a szülőket, hogy noha egyetlen fiúgyermekük remek tanuló, nem taníttathatják a kiszemelt magángimnáziumban. A szegénység életérzés is, mondják a szociológusok. Vajon szegények-e azok, akik tízezer koronás jövedelemmel lakótelepen élnek? S miért tartja magát szegénynek az, aki szintén tízezer koronás jövedelemmel a milliomos-negyedben él? A statisztikusok szerint szegény az, akinek bevétele nem éri el az államilag meghatározott létminimumot. Nem hal ugyan éhen, tengődik valahogy, de érzi, s a valóságban is ezzel találkozik: a jómódúbbak kirekesztik társaságukból. Persze, szegénynek érezheti magát az is, aki nem küldheti gyermekét magániskolába, nem engedheti meg magának, hogy hébe-hóba elvigye családját egy étterembe, kirándulni, nyaralni. S.-ék harmadik éve nem nyaral(hat)nak. Két évig azért nem utazhattak valamerre, mert az utolsó gyerek kicsi volt, ez idén kizárólag a pénzhiány az ok. A havi bevételből a gyerekek táborozására valót sem sikerült félretenni A két nagyobbik gyerek szegénynek tartja magát, hiszen a pajtásaik közül sokan ilyen-olyan tengernél vakációznak, ám ők belenyugodtak abba, hogy a nyarat megint a nagyszülőknél töltik. S akinek falun élő nagyszülei sincsenek?- teszik fel helyettem is a kérdést, és máris boldogabbnak tűnnek... Család: háromtagú (14 esztendős gyerekkel) Lakhely: Érsekújvár) családi ház) Bevétel: nem tartják számon Kiadás: 20 000 felett- Gazdagok lennénk? Szemlélet kérdése. Nem érdekel, megvehetem-e azt, ami tetszik, ami kell. Most romlott el a hűtőszekrényünk. Gond nélkül újat vásároltam. Egyi gyei: az ut jobb váki: gok ‘89-1 szün bog) állt b bog) is ti zon; Ugyan De szí pénzt, i közgaz család éltek re akaratE fűzi ho A 31 a szüle ban élr ülőgan ban kéi is helyi gi ház de íme/ menny - Ti Hetent élelmi« vagyis szerre, sokba hiszen Az utó vitás - hogy s A Görgői halastó Rövidesen, szeptemberben különösen jó feltételeket kínál a Görgői halastó (Tomagörgő község határában) a gémféléknek és a récéknek. A nádrengeteg sekély vizében tízesével mozognak a szürkegémek, itt-ott felbukkan egy nagykócsag is közöttük. Ez az év kedvezett a gémeknek is, sok év után (a 60-as években már fészkeltek itt) újra sikerült bizonyítani a szürkegém fészkelését a Görgői halastavon. Legalább 5 szürke- gémpár fészkelt a gyékény között a Nagy-tavon. A fészkek meglelé- se volt az egyik fő eredménye a négynapos ornitológiái tábornak, •.xv,ní\rc»: Immííív rpr..ÍP7tí'k diuvi j v^l J uinuj v v^wn *--lu^LS. !£*_■ ornitológusok és a természet- védők a Görgői halastavakon. A fészkekből legkevesebb négy fióka repült ki. Más ritka madarak is újra fészkelnek a nádasban: bölömbika, törpegém, cigányréce, guvat, kis vízicsibe, valamint pettyes vízicsibe, feketenyakú vöcsök, vízityúk. Nehéz megmondani, melyik ma a legritkább vagy legveszélyeztetettebb a felsorolt védett fajok közül területünkön - talán a titokzatos, mély búgó hangot adó, majdnem gólya nagyságú bölömbika, amelynek példányszáma eeész Euróna-szerte erősen megcsappant a mocsarak visszaszorítása, lecsapolása következtében, vagy az alig rigó nagyságú vízicsibék, melyek a gyékény levelei között élik életüket a Nagytó belsejében. Az énekesmadarak közül a nád- és a gyékényrengetegben leggyakoribbak a cserregő és a foltos nádiposzáta; jellegzetes a nádirigó, melynek a „kare-kare- kit” strófája recsegve szól az öreg nádasból májustól július derekáig. Az apró függőcinege
