Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-07-24 / 30. szám

„Ha eljön az idő, a válogatott edzője leszek!” Beszélgetés FARAGÓ TAMÁS olimpiai, világ- és Európa-bajnok vízilabdázóval Faragó Tamás a világ egyik legjobb pólósa volt, nem mindennapi ßzi- miskája, hosszú, háta közepéig érő haja már a parton fölhívta rá a fi­gyelmet. Tonó, ahogy csapattársai hívták 1970 és 1981 között, 235 al­kalommal szerepelt a válogatottban. Nemcsak a Vasasnak, hanem a nemzeti hetesnek is a legeredményesebb góldobója volt. A piros-kékek­kel nyolcszor nyert bajnokságot, részese az 1976-os olimpián első, 1972- ben a második és 1980-ban a harmadik helynek. Tagja volt az 1973- as világbajnokságon első, 1975-ben és 1978-ban második helyet elért együttesnek. Az 1974-es és 1977-es Európa-bajnokságon első, 1970-ben második helyre került válogatottban is játszott. Három-há­rom szezont pólózott Düsseldorfban és Arenzanóban. Az utóbbi gárdá­val nyert Olasz Kupát és KEK-et is. Jelenleg az ifjúsági válogatott tré­nere, valamint a junior csapat másodedzője. A közelmúltban a ma­gyar juniorok látványos játékkal nyerték a révkomáromi nemzetközi korosztályos tornát. Ezen a viadalon készült az alábbi beszélgetés. Faragó Tamás (az álló sorban balról az első) a világverő Vasas csapatában... 9 Mikor „igazoltál” a junior együt­teshez?- Tavaly az ifikkel megnyertük a kontinensviadalt. Mivel az idén nem lesz komoly világversenyük, ezért elfo­gadtam Kemény Ferenc ajánlatát. Ter­mészetesen, nem hagyom cserben régi csapatomat sem, az ő kispadjukon is én ülök majd. Előbb azonban megnyerjük a junior Európa-bajnokságot. Magyar- országon más célja nem lehet egy póló­gárdának, mint az elsőség. 9 A felnőtteknek is?- A mostani csapat már beérett, s ko­moly játékerőt képvisel. Az olaszorszá­gi világbajnokságon az esélyesek közé tartozik. Jól ismerem a taljánokat, ép­pen ezért nagyon nehéz lesz őket oda­haza legyőzni. Ha mindenki hozza a for­máját, meglepjük a favoritot. Egy dol­got azonban tudatosítani kell: jól játsza­ni és nyerni nem ugyanaz. Mert a póló­ban nem mindig a jobbik nyer... • Mi a különbség a mostani és a két évtizeddel ezelőtti vízilabda kö­zött, amikor te voltál a világsztár?- A legtöbb változás abban van, hogy míg régen egy-egy játékos eldönthetett egy meccset, addig ez már ilyen érte­lemben nem áll fönn. Most elsősorban a csapat nyerhet, illetve veszíthet. Ma­napság, ha egy kulcsember rosszul ját­szik, elbukhat az egész gárda. Ez az ún. dominóelmélet. 9 Szerinted gyorsabb a jelenlegi póló?- Valamicskével igen! De főleg takti­kailag fejlettebb. Mint minden labdajá­ték, ez a sportág is komoly fejlődésen ment keresztül. Megemlíteném az úszáskészség és az erőnlét javulását. Talán csak a technika nincs a kívánt szinten. Sajnos, a látványossággal sem vagyok elégedett. De ez az én privát vé­leményem. A közeljövőben - egészen biztos - e téren is változik a helyzet. 9 Ügy tűnik, jelenleg hiányoznak a vezéregyéniségek a magyar váloga­tottból. Az aranycsapat valamennyi tagja fogalomnak számított a vízilab­dában odahaza s külföldön egyaránt.- Hihetetlen, hogy egy generáción belül ennyi kiváló pólós összejött. Min­denki ezt csodálta, aki figyelemmel kí­sérte a magyar vízilabdasportot. Mol­nár Bandi szenzációs kapus volt, Szívós Pista valódi karizmatikus személyiség­nek számított, Csapó Gabi és Horkai Gyuri pedig mindig meglepte valami­vel az ellenfelet. Ennek a gárdának szinte nem volt gyenge pontja. Gyar­mati Dezső edző szokta mesélni: min­dig izgult a tétmeccsek előtt, de amikor felsorakoztunk a medence partján a be­mutatáshoz, akkor azt mondta, ez a gár­da nem kaphat ki, mert olyan magabiz­tosan álltunk, hogy ez előrevetítette a győzelmet. A kérdés első felére az a vá­laszom: a mostani együttesnek is van vezéregyénisége, mégpedig Benedek. Róla egészen biztos sokat hallunk még. • Azt már elárultad, Gyarmati lámpalázas volt a találkozók előtt. Es te?- Nagyképűség lenne, ha nemmel vá­laszolnék. A kezdet kezdetén a győze­lemre törekedtünk, később meg arra, hogy ne veszítsünk. • Melyik diadalra emlékszel vissza a legszívesebben?- Speciálisan, hozzám méltóan gon­dolok a múltra. Az a véleményem, tel­jesen felesleges nekem emlékeznem. Ha a világ minden pontján emlegetnek, beszélnek a magyar vízilabda aranykor­szakáról, akkor megérte, amit csinál­tam, ha meg nem, abban az esetben tel­jesen feleslegesen güriztem. Nevetsé­gesnek tartom azt, ha a játékos saját magára emlékezik. Ha nekem valaki azt mondja, Tamás, milyen parádés gólokat dobtál, ennek és ennek az ellenfélnek, az egy remek érzés. Végül is egyfajta élményt adtam a sportrajongóknak. Szinte mindent megnyertünk, amit csak lehetett... 9 Azért itt-ott be-becsúszott egy kudarc is. Melyik volt a legfájóbb?- Azt hiszem, a moszkvai olimpián a harmadik hely. Habár meg kell monda­nom, a magyar vízilabda már régóta gondol erre a fiaskóra, most szívesen elfogadná ezt a „rossz” eredményt. Ak­kor azért számított az nagy tragédiának, mivel még mindig jók voltunk, csak va­lahogy taktikailag nem fejlődtünk to­vább. Ez a sok remek játékos megtelt a győzelem érzésével, másrészt valóban egy kicsit leültünk, azt hittük, úgy, ahogy nyertünk tavaly vagy azelőtt, Moszkvában is sikerülni fog. Ez végze­tes hibának számított. 9 Milyen viszonyban voltál a já­tékvezetőkkel?- Igazából sosem akadt problémám a bírókkal. Egy jó pólósnak tudomásul kell vennie azt, hogy a síp mestereivel nem foglalkozhat. Nincs értelme, mert a vitatkozás kizökkent a ritmusból. Az ellenféltől kapott pofonok sem hoztak ki a sodromból. 9 Mely csapat(ok)ban érezted ma­gad a legjobban?- A válogatottban, s természetesen, a Vasasban. Én mindig hazabeszélek. Nekem szívügyem volt az angyalföldi gárda, egy belső erő, egy olyan bázis, ahová mindig visszamehetett az em­ber. 9 Az edzőkkel sem vitatkoztál?- Nem titok, ebben a dologban is nagyképű voltam, s azt vallottam: jó já­Egymás között: Rusorán Péter edző és a világválogatott Tonó tékos vagyok, jöhet bárki. Ha az úszó­mester ül le a kispadra, vele szintén si­keresnek kell lennem. 9 Állítólag az állatorvosi egyete­men többször is magadra haragítot­tad a tanárokat...- Ez csak részben van így! Mindig extra egyéniségnek tartottak, s annyi történet fűződik hozzám, hogy a fele sem igaz. Különben, az egyetemi évek alatt nemcsak tanultam, mint a güzü, hanem felvettem a nyakkendőt és az öl­tönyt is. Ez volt a minimum, hogy az embernek sansza legyen a vizsgán. 9 Az egyik Tungsram elleni, ide­genbeli meccsre csupán öt perccel a kezdés előtt érkeztél - autóval. Nem féltél a fejmosástól?- Nem mindegyik ellenfelet vettem komolyan, s ezt az edzők is tudták... 9 Állítólag Olaszországban is volt egy furcsa húzásod?- Nemrégen mesélték a következő történetet az arenzanói barátaim. A tévé által sugárzott bajnoki meccsen, állító­lag a kispadon cigarettáztam, s amikor a tréner szólt, beugrottam a medencébe, dobtam egy gólt, majd folytattam a do­hányzást. Csodálkozom magamon. De hát ez mind én voltam egykoron. 9 Elmesélnél egy magyarországi sztoridat?- Íme, egy kis, helyes történet. Egy vidéki élménybeszámolón megkérdez­ték: miért érdemes híres embernek len­ni? A válaszom. Amikor behajtottam kocsival a Margitszigetre, a rendőr a következő szavakkal kegyelmezett meg: „Szívós úr, most az egyszer még megbocsátok!” Ennek az a lényege, igenis jó dolog, ha az ember híres. 9 Ha jól tudom, volt egy-két na­gyobb kaliberű balhéd...- Az az igazság, soha nem volt igazi botrányom, ám mégis elkönyvelhettem két balhét. Öt nappal egy tétmeccs után megpofoztam egy bírót, azért mert el­jött a fegyelmi tárgyalásra és morali­zált. Egy olyan jellemtelen ember okta­tott ki, aki a múltja miatt jobb lett vol­na, ha hallgat. A másik „ügy” nemrég történt. Egy komolytalan fickónak megtiltottam, hogy köszönjön. Pár nap múlva találkoztunk az uszodában, s ő újra köszönt nekem. Erre habozás nél­kül - ruhástul - bedobtam a vízbe. Ebből is nagy cirkusz lett. Így utólag szégyellem, hogy megtörtént. Egy do­log, ami mellettem szól: mindkét eset­ben előre megfontolt szándékkal csele­kedtem. A hirtelen felindulás nagyobb bűnnek számít a távolkeleti filozófiák­ban... És én mindkettőt előre eltervez­tem! 9 Ha össze kellene állítani minden idők legjobb magyar vízilabdacsapa­tát, te kikre voksolnál?- Nehéz, nagyon nehéz feladat. Azt hiszem, igen furcsa lenne összehasonlí­tani a mi csapatunkat a Gyarmaiiékkal, illetve a mai gárdával. Minden korszak­nak voltak kimagasló, nagy egyénisé­gei. Gyerekkoromban azt mondogat­tam, a világ legjobb pólósa akarok len­ni. Mindenki azt hitte, megőrültem, nagyképű vagyok; pedig nem volt eb­ben semmi fölényeskedés. 9 Milyen érzés volt a világ legjobb­jának lenni?- Fantasztikus! Elismertek, kedvel­tek, s nagyon sok barátot szereztem. Mindig s mindenhol tanultam valamit a medencében, a labda még most is na­gyon jó barátom, nem okoz gondot, ha bemegyek a vízbe. Talán még negy­venkét évesen is pólóznék, ha korábban nem szakad le a bicepszem, s nem for­dul ki kétszer a vállam. 9 Lennél a felnőtt válogatott ve­zetőedzője?- Erre nem fognak felkérni. Ugyanis nagyon jól tudjuk, a világon soha senkit nem hívnak a nemzeti együtteshez. Ah­hoz sok mindent kell tenni, legfőképp lobbizni. Ha eljön ennek az ideje, akkor mindent megteszek, hogy odakerüljek. Most a tanulás időszakát élem. Nem feltétlenül egyértelmű: ha valaki nagy pólós volt, sikeres edző is lesz. Ezt a szakmát nekem is el kell sajátítanom. 9 Szoktál politizálni?- Nem érdekel a dolog! Ha megné­zem a jelenlegi politikusainkat, szá­momra óvodáskorúaknak tűnnek. Nagy hangon beszélnek, de még nem rendel­keznek azzal a képességgel, hogy meg­hallgassák a másikat. Mivel ők ilyenek, ezért szégyelleném, ha valaki azt mon­daná, engem képviselnek. Az viszont kétségtelen, hogy családi neveltetésem folytán erősen magyarnak érzem ma­gam. Sosem fordult meg a fejemben a távozás, a disszidálás gondolata. An­nak ellenére, hogy Budapesten töltöt­tem az életem nagy részét, szoros szá­lak fűznek az Alföldhöz, mégpedig azért, mert Hódmezővásárhelyen gye- rekeskedtem. 9 De azért külföldön sem volt rossz sorod?- Így van! Hosszú éveket töltöttem távol a hazámtól. Nem panaszkodom, jól kerestem, ám az egészet emigráció­nak fogtam föl, ahonnan remek hazata­lálni. Még akkor is, ha Magyarországon a sport helyzete jelenleg rendezetlen. Hiszem, hogy a sport is megtalálja a maga helyét, mint ahogy a nyugati de­mokráciákban is így történt. Elvégre szerte a világon mindenki előtt világos: a sport az egyetemes kultúra része! 9 Melyik párttal szimpatizálsz?- Igazából a zöldekkel, csak azok amolyan komolytalan artisták. Engem semmilyen politikai eseményre nem le­het mozgósítani. Viszont, ha valaki azt mondja, ültessünk fát, erre bármikor kapható vagyok. Zsigárdi László

Next

/
Oldalképek
Tartalom