Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-07-24 / 30. szám

„Ha eljön az idő, a válogatott edzője leszek!”

Beszélgetés FARAGÓ TAMÁS olimpiai, világ- és Európa-bajnok vízilabdázóval

Faragó Tamás a világ egyik legjobb pólósa volt, nem mindennapi ßzi- miskája, hosszú, háta közepéig érő haja már a parton fölhívta rá a figyelmet. Tonó, ahogy csapattársai hívták 1970 és 1981 között, 235 alkalommal szerepelt a válogatottban. Nemcsak a Vasasnak, hanem a nemzeti hetesnek is a legeredményesebb góldobója volt. A piros-kékekkel nyolcszor nyert bajnokságot, részese az 1976-os olimpián első,

1972- ben a második és 1980-ban a harmadik helynek. Tagja volt az

1973- as világbajnokságon első, 1975-ben és 1978-ban második helyet elért együttesnek. Az 1974-es és 1977-es Európa-bajnokságon első, 1970-ben második helyre került válogatottban is játszott. Három-három szezont pólózott Düsseldorfban és Arenzanóban. Az utóbbi gárdával nyert Olasz Kupát és KEK-et is. Jelenleg az ifjúsági válogatott trénere, valamint a junior csapat másodedzője. A közelmúltban a magyar juniorok látványos játékkal nyerték a révkomáromi nemzetközi korosztályos tornát. Ezen a viadalon készült az alábbi beszélgetés.

Faragó Tamás (az álló sorban balról az első) a világverő Vasas csapatában...

9 Mikor „igazoltál” a junior együtteshez?- Tavaly az ifikkel megnyertük a kontinensviadalt. Mivel az idén nem lesz komoly világversenyük, ezért elfogadtam Kemény Ferenc ajánlatát. Természetesen, nem hagyom cserben régi csapatomat sem, az ő kispadjukon is én ülök majd. Előbb azonban megnyerjük a junior Európa-bajnokságot. Magyar- országon más célja nem lehet egy pólógárdának, mint az elsőség.

9 A felnőtteknek is?- A mostani csapat már beérett, s komoly játékerőt képvisel. Az olaszországi világbajnokságon az esélyesek közé tartozik. Jól ismerem a taljánokat, éppen ezért nagyon nehéz lesz őket odahaza legyőzni. Ha mindenki hozza a formáját, meglepjük a favoritot. Egy dolgot azonban tudatosítani kell: jól játszani és nyerni nem ugyanaz. Mert a pólóban nem mindig a jobbik nyer...

• Mi a különbség a mostani és a két évtizeddel ezelőtti vízilabda között, amikor te voltál a világsztár?- A legtöbb változás abban van, hogy míg régen egy-egy játékos eldönthetett egy meccset, addig ez már ilyen értelemben nem áll fönn. Most elsősorban a csapat nyerhet, illetve veszíthet. Manapság, ha egy kulcsember rosszul játszik, elbukhat az egész gárda. Ez az ún. dominóelmélet.

9 Szerinted gyorsabb a jelenlegi póló?- Valamicskével igen! De főleg taktikailag fejlettebb. Mint minden labdajáték, ez a sportág is komoly fejlődésen ment keresztül. Megemlíteném az úszáskészség és az erőnlét javulását. Talán csak a technika nincs a kívánt szinten. Sajnos, a látványossággal sem vagyok elégedett. De ez az én privát véleményem. A közeljövőben - egészen biztos - e téren is változik a helyzet.

9 Ügy tűnik, jelenleg hiányoznak a vezéregyéniségek a magyar válogatottból. Az aranycsapat valamennyi tagja fogalomnak számított a vízilabdában odahaza s külföldön egyaránt.- Hihetetlen, hogy egy generáción belül ennyi kiváló pólós összejött. Mindenki ezt csodálta, aki figyelemmel kísérte a magyar vízilabdasportot. Molnár Bandi szenzációs kapus volt, Szívós Pista valódi karizmatikus személyiségnek számított, Csapó Gabi és Horkai Gyuri pedig mindig meglepte valamivel az ellenfelet. Ennek a gárdának szinte nem volt gyenge pontja. Gyarmati Dezső edző szokta mesélni: mindig izgult a tétmeccsek előtt, de amikor felsorakoztunk a medence partján a bemutatáshoz, akkor azt mondta, ez a gárda nem kaphat ki, mert olyan magabiztosan álltunk, hogy ez előrevetítette a győzelmet. A kérdés első felére az a válaszom: a mostani együttesnek is van vezéregyénisége, mégpedig Benedek. Róla egészen biztos sokat hallunk még.

• Azt már elárultad, Gyarmati lámpalázas volt a találkozók előtt. Es te?- Nagyképűség lenne, ha nemmel válaszolnék. A kezdet kezdetén a győzelemre törekedtünk, később meg arra, hogy ne veszítsünk.

• Melyik diadalra emlékszel vissza a legszívesebben?- Speciálisan, hozzám méltóan gondolok a múltra. Az a véleményem, teljesen felesleges nekem emlékeznem. Ha a világ minden pontján emlegetnek, beszélnek a magyar vízilabda aranykorszakáról, akkor megérte, amit csináltam, ha meg nem, abban az esetben teljesen feleslegesen güriztem. Nevetségesnek tartom azt, ha a játékos saját magára emlékezik. Ha nekem valaki azt mondja, Tamás, milyen parádés gólokat

dobtál, ennek és ennek az ellenfélnek, az egy remek érzés. Végül is egyfajta élményt adtam a sportrajongóknak. Szinte mindent megnyertünk, amit csak lehetett...

9 Azért itt-ott be-becsúszott egy kudarc is. Melyik volt a legfájóbb?- Azt hiszem, a moszkvai olimpián a harmadik hely. Habár meg kell mondanom, a magyar vízilabda már régóta gondol erre a fiaskóra, most szívesen elfogadná ezt a „rossz” eredményt. Akkor azért számított az nagy tragédiának, mivel még mindig jók voltunk, csak valahogy taktikailag nem fejlődtünk tovább. Ez a sok remek játékos megtelt a győzelem érzésével, másrészt valóban egy kicsit leültünk, azt hittük, úgy, ahogy nyertünk tavaly vagy azelőtt, Moszkvában is sikerülni fog. Ez végzetes hibának számított.

9 Milyen viszonyban voltál a játékvezetőkkel?- Igazából sosem akadt problémám a bírókkal. Egy jó pólósnak tudomásul kell vennie azt, hogy a síp mestereivel nem foglalkozhat. Nincs értelme, mert a vitatkozás kizökkent a ritmusból. Az ellenféltől kapott pofonok sem hoztak ki a sodromból.

9 Mely csapat(ok)ban érezted magad a legjobban?- A válogatottban, s természetesen, a Vasasban. Én mindig hazabeszélek. Nekem szívügyem volt az angyalföldi gárda, egy belső erő, egy olyan bázis,

ahová mindig visszamehetett az ember.

9 Az edzőkkel sem vitatkoztál?- Nem titok, ebben a dologban is nagyképű voltam, s azt vallottam: jó jáEgymás között: Rusorán Péter edző és a világválogatott Tonó

tékos vagyok, jöhet bárki. Ha az úszómester ül le a kispadra, vele szintén sikeresnek kell lennem.

9 Állítólag az állatorvosi egyetemen többször is magadra haragítottad a tanárokat...- Ez csak részben van így! Mindig extra egyéniségnek tartottak, s annyi történet fűződik hozzám, hogy a fele

sem igaz. Különben, az egyetemi évek alatt nemcsak tanultam, mint a güzü, hanem felvettem a nyakkendőt és az öltönyt is. Ez volt a minimum, hogy az embernek sansza legyen a vizsgán.

9 Az egyik Tungsram elleni, idegenbeli meccsre csupán öt perccel a kezdés előtt érkeztél - autóval. Nem féltél a fejmosástól?- Nem mindegyik ellenfelet vettem komolyan, s ezt az edzők is tudták...

9 Állítólag Olaszországban is volt egy furcsa húzásod?- Nemrégen mesélték a következő történetet az arenzanói barátaim. A tévé által sugárzott bajnoki meccsen, állítólag a kispadon cigarettáztam, s amikor a tréner szólt, beugrottam a medencébe, dobtam egy gólt, majd folytattam a dohányzást. Csodálkozom magamon. De hát ez mind én voltam egykoron.

9 Elmesélnél egy magyarországi sztoridat?- Íme, egy kis, helyes történet. Egy vidéki élménybeszámolón megkérdezték: miért érdemes híres embernek lenni? A válaszom. Amikor behajtottam kocsival a Margitszigetre, a rendőr a következő szavakkal kegyelmezett meg: „Szívós úr, most az egyszer még megbocsátok!” Ennek az a lényege, igenis jó dolog, ha az ember híres.

9 Ha jól tudom, volt egy-két nagyobb kaliberű balhéd...- Az az igazság, soha nem volt igazi botrányom, ám mégis elkönyvelhettem két balhét. Öt nappal egy tétmeccs után megpofoztam egy bírót, azért mert eljött a fegyelmi tárgyalásra és moralizált. Egy olyan jellemtelen ember oktatott ki, aki a múltja miatt jobb lett volna, ha hallgat. A másik „ügy” nemrég történt. Egy komolytalan fickónak megtiltottam, hogy köszönjön. Pár nap múlva találkoztunk az uszodában, s ő újra köszönt nekem. Erre habozás nélkül - ruhástul - bedobtam a vízbe. Ebből is nagy cirkusz lett. Így utólag szégyellem, hogy megtörtént. Egy dolog, ami mellettem szól: mindkét esetben előre megfontolt szándékkal cselekedtem. A hirtelen felindulás nagyobb bűnnek számít a távolkeleti filozófiákban... És én mindkettőt előre elterveztem!

9 Ha össze kellene állítani minden idők legjobb magyar vízilabdacsapatát, te kikre voksolnál?- Nehéz, nagyon nehéz feladat. Azt hiszem, igen furcsa lenne összehasonlítani a mi csapatunkat a Gyarmaiiékkal, illetve a mai gárdával. Minden korszaknak voltak kimagasló, nagy egyéniségei. Gyerekkoromban azt mondogattam, a világ legjobb pólósa akarok lenni. Mindenki azt hitte, megőrültem, nagyképű vagyok; pedig nem volt ebben semmi fölényeskedés.

9 Milyen érzés volt a világ legjobbjának lenni?- Fantasztikus! Elismertek, kedveltek, s nagyon sok barátot szereztem. Mindig s mindenhol tanultam valamit a medencében, a labda még most is nagyon jó barátom, nem okoz gondot, ha bemegyek a vízbe. Talán még negyvenkét évesen is pólóznék, ha korábban nem szakad le a bicepszem, s nem fordul ki kétszer a vállam.

9 Lennél a felnőtt válogatott vezetőedzője?- Erre nem fognak felkérni. Ugyanis nagyon jól tudjuk, a világon soha senkit nem hívnak a nemzeti együtteshez. Ahhoz sok mindent kell tenni, legfőképp lobbizni. Ha eljön ennek az ideje, akkor mindent megteszek, hogy odakerüljek. Most a tanulás időszakát élem. Nem feltétlenül egyértelmű: ha valaki nagy pólós volt, sikeres edző is lesz. Ezt a szakmát nekem is el kell sajátítanom.

9 Szoktál politizálni?- Nem érdekel a dolog! Ha megnézem a jelenlegi politikusainkat, számomra óvodáskorúaknak tűnnek. Nagy hangon beszélnek, de még nem rendelkeznek azzal a képességgel, hogy meghallgassák a másikat. Mivel ők ilyenek, ezért szégyelleném, ha valaki azt mondaná, engem képviselnek. Az viszont kétségtelen, hogy családi neveltetésem folytán erősen magyarnak érzem magam. Sosem fordult meg a fejemben a távozás, a disszidálás gondolata. Annak ellenére, hogy Budapesten töltöttem az életem nagy részét, szoros szálak fűznek az Alföldhöz, mégpedig azért, mert Hódmezővásárhelyen gye- rekeskedtem.

9 De azért külföldön sem volt rossz sorod?- Így van! Hosszú éveket töltöttem távol a hazámtól. Nem panaszkodom, jól kerestem, ám az egészet emigrációnak fogtam föl, ahonnan remek hazatalálni. Még akkor is, ha Magyarországon a sport helyzete jelenleg rendezetlen. Hiszem, hogy a sport is megtalálja a maga helyét, mint ahogy a nyugati demokráciákban is így történt. Elvégre szerte a világon mindenki előtt világos: a sport az egyetemes kultúra része!

9 Melyik párttal szimpatizálsz?- Igazából a zöldekkel, csak azok amolyan komolytalan artisták. Engem semmilyen politikai eseményre nem lehet mozgósítani. Viszont, ha valaki azt mondja, ültessünk fát, erre bármikor kapható vagyok. Zsigárdi László