Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-24 / 30. szám
«gyffife-. gl (Fotó: archívum) inyes a piaci regula. A 1, mint a bizományi ní- iz életkor sem mellékes: a 15-18 év körüli lányoknak jóval nagyobb az ázsiójuk, mint egy-egy nagymama korú matrónának, mert azokból is akad néhány az E 55-ösön! A választék tehát igazán bőséges. Ki-ki megtalálhatja a kedvére való típust. A „mézes bödönke” alakút éppúgy, mint a Twiggy típusút. Sőt! Azok a perverz férfiak, akiket csak az állapotos nők vonzanak, is kiélhetik beteges hajlamaikat. A lányok jelentős hányada, az AIDS-re való tekintettel, óvszerrel dolgozik. Ezért is rejtély, hogy történhet ennyi munkahelyi „baleset”, hiszen csak a szlovák nemzetiségű utcalányok több mint negyedszáz gyereket helyeztek el a csehországi otthonokban. Aki végigutazott az E 55-ösön, láthatta: az örömlányok közt sok a roma. És nemcsak a Teplicei járásból, hanem Zsolna, Rimaszombat és Kassa környékéről is eljönnek ide szerencsét próbálni. A stricik rögtön felfedezik az új „árut”, és elosztják őket maguk között. Az érdeklődők főleg a volt NDK állampolgárai. Korábban a kamionsofőrök voltak a leggyakoribb ügyfelek, de azóta változott a helyzet. A németek, a határ közelsége miatt, olykor munkaidő alatt jönnek át egy-egy röpke pásztorórára. Beülnek az autójukba és pár kilométer megtétele után leparkolnak a fák Kupitizenkét kilométeren között; s mire véget ér az ebédszünet, már újra az íróasztal, vagy az esztergapad mögött lehetnek. Természetesen vannak ráérősebb kéjencek is. Egy százasból bőven futja a szexturizmusra. Az illető hoz magával 100 márkát: 20-ért vesz tíz-tizenkét üveg sört, 30- ért benzint tankol, a maradék 50-ért pedig hozzájut egy csinos cigánylányhoz.- Az örömlányokat már sikerült kiszorítani a városközpontból, de tavaly és tavalyelőtt katasztrofális volt a helyzet - panaszkodott több alkalommal is Ladislav Fidler, a 8000 lakosú Dubí polgármestere. - Az egész városka tele volt prostituáltakkal. A buszmegállókon, a parkokban, az iskolák közelében, de még a városháza bejárata előtt is kellették magukat. Nemegyszer előfordult, hogy a fel- ajzott kuncsaftok, tévedésből, az iskolából vagy a munkából hazatérő rendes lányoknak, asszonyoknak tettek ajánlatokat... Érdekes, hogy a határon túli német városkába, Altenburgba vezető úton egyetlen „kuruc” sem űzi az ipart. Ez azonban nem jelenti azt, hogy odaát nincsenek cseh és szlovák lányok. Néhány leleményes báltulajdonos 24 órára bérel prostituáltakat, akik e három műszakos szolgálatért | 1000 márka „tiszteletdíjat” kapnak. Hogy mennyi marad meg nekik ebből, arról nem szívesen beszélnek. Különösen, ha újságíró kérdez. Talán szégyellik, hogy annyira kiszolgáltatottak, talán más okuk van rá. E tekintetben az a Zsolna melléki lány sem jelentett kivételt, akinek - „szünetet” tartva - egy kávéra szottyant kedve. A rumot (lehet, hogy konyak volt?) úgy öntette a feketéjébe a pincérrel, hogy azt lehetőleg senki se lássa. Amikor odaültem mellé, először zsarunak, majd ügyfélnek nézett. Amikor tudomására hoztam, hogy csak beszélgetni szeretnék, nem repesett a boldogságtól.- A dumából nem élek meg. Látod, még a féldecimet is titokban iszom, nehogy valamelyik szemét alak beköpjön a barátomnak, hogy alkoholra herdálom a t pénzét. • Csak nem sajnálja tőled j ezt a lélekerősítőt?- Nem. Egyszerűen arról van szó, hogy nem szereti, ha | piálunk munka közben. • Mióta űzöd az ipart?- Jó fél éve. Tizenhét éves vagyok és legkésőbb /few i * t 20 éves koromban be aka- fJT ^ rom fejezni. A szüleim ^ munkanélküliek, és még három fiatalabb testvérem van. Otthon varrónőként dolgoztam. Fizetésem csak alamizsna volt ahhoz képest, amit itt keresek. • Ez mennyi? - Attól függ, hogy megy az üzlet. • Ma mennyi jött már össze?- Eddig négyszáz márka. • Ez nyolc kuncsaftot jelent.- Nem! Én nem vagyok olcsójános. Hetven alatt nem megyek senkivel. Ha egy luxuskocsit fogok ki, akár 150 márkát is kérek. • Mit kell ezért nyújtanod?- Amit kémek. A legszívesebben „furulyázok”, ez általában nem tart soká. Becsukom a szememet és igyekszem mielőbb letudni a pasast. • A bevétel hány százaléka a tiéd?- Az egyezség szerint az egész összeget leadom. Hetente egyszer kapok fizetést. Hogy mennyit, az a teljesítményemtől, no és a bevételtől függ. • Nem dolgozhatsz a sa- f ját kasszádra?- Van, aki megpróbálja, de az veszélyes. A részeg vagy szadista kuncsaftok olykor véresre verik a lányokat, és az is előfordul, hogy az ügyfél nem fizet. Akinek védelmezője van, az biztonságban érezheti magát. 0 Szüleid tudják, milyen ' pénzből támogatod őket?- Otthon azt mondtam, hogy egy pozsonyi szálloda recepcióján 1 dolgozom, és a külföldi vendégeknél szoktam valutára váltani a koronát. Attól félek, anyu gyanítja, mit művelek. Múltkor, amikor pénzt adtam neki, kiment a konyhába és sírt. 0 Sok errefelé az újságíró?- Meglehetősen. Általában beülnek a zsaruk autójába és velük járnak terepszemlére. A lányok többsége utálja a fényképezést, videózást. Nemegyszer előfordul, hogy némelyikük a fenekét mutatja a kamerába. Én ilyet ugyan nem csinálok, de irtózom a fotósoktól. Ha a fényképem megjelenne valamelyik szlovák lapban, talán világgá mennék szégyenemben. Ordódy Vilmos )MÁROMI TISZTI PAVILONRÓL (annak idején Vágóra menő utca) épületeit még a múlt század 40-es éveiben lebontották. A hatalmas U-alakú katonai létesítményt a kor divatjának és a város rangjának megfelelően az angol pszeudogótikára emlékeztető romantikus stílusban építették. A Tiszti Pavilon bal szárnyának első traktusa a kikapcsolódást, a társasági életet szolgálta. Ott kapott helyet a különösen díszes, színpaddal és italmérővel rendelkező kaszinó, de az azt körülvevő szalonok is mind a tiszturak és családjaik kényelmét és szórakozását biztosították. Hátrább kerültek a díszítésükben ugyan szerényebb, ám nagyon tágas tiszti lakások, melyek ablakai az angol stílusban telepített Anglia parkra nyíltak. A Tiszti Pavilon Klapka térre nyíló kapuja fölött még ma is láthatók annak a világítóórának a maradványai, amely egykoron a pontos ti lit t; ti időt mutatta. Amíg az épületet katonák használták, a bejárati kaput őrszemek vigyázták. Rossz nyelvek azt állítják, hogy ha a főkapun nem is, azért a hátsó bejárati ajtón keresztül illetéktelenek is bejuthattak az épületbe. Mint minden egészséges férfi, így a tiszturak is szívesen osztották meg éjszakai magányukat a gyengébb nemmel. A családdal nem rendelkező tisztek lakásait napközben pucérok, azaz fiatal katonák takarították. A múlt században osztrák fennhatóság alatt levő Tiszti Pavilon először 1919-ben cserélt gazdát, amikor is a Csehszlovák Köztársaság megalakulása után a csehszlovák katonaság vette át. A következő változás 1938-ban, Szlovákia magyarlakta területeinek Magyarországhoz való csatolásával történt. 1944-ben németek vették át a parancsnokságot, majd 1945- ben a szovjetek, akik a háború után átadták a várat és a Tiszti Pavilont a Csehszlovák Hadseregnek. 1968-ban úgy tűnt, hogy mind a várat, mind pedig a Tiszti Pavilont sikerül kulturális célokra felhasználni, de az ismert belpolitikai események következtében Komárom jeles épületei újra szovjet kézre kerültek. A hívatlan vendégek, sajnos, oly mértékben leélték a várat és a Tiszti Pavilont, hogy a rekonstrukció nem kis anyagi áldozatot követel a várostól. A nehézségek ellenére azonban dicséretet érdemel mindenki, aki azon fáradozott, és ma is azon munkálkodik, hogy a Tiszti Pavilon, a város egyik legpatinásabb építménye immáron a lakosság szolgálatában, eredeti pompájában tündököljön. A 80-as évek közepén kezdődött el a nagyterem, azaz a kaszinó mennyezeti részének a felújítása, majd anyagiak híján újabb pozitív beavatkozásra évekig kellett várni. Egy újabb nekifutásnak köszönhetően a Tiszti Pavilon első traktusának a teljes felújítására csak az elmúlt évben került sor. A felújítást és átépítést tervező Decart Kft-nek, valamint a kivitelező T. & O. Kft- nek köszönhetően egy olyan díszteremmel és további helyiségekkel gazdagodott Komárom városa, amely a tágabb környéken is párját ritkítja. Igazán kellemes a Városi Művelődési Központ pár éve felújított, 800 férőhelyes nagyterűié is, én mégis azt hiszem, hogy az érzékeny ember lelke igazából akkor szépül meg, ha a szívébe zárt dallamokat a környezet is erősíti. Vajon május 15-én, a Hely tál 1 ásért-díj átadásakor a központi emlékünnepség kezdődhetett-e volna felemelőbben, mint az egykori kaszinó karzatáról elhangzó Szózattal? Aligha... Éppen ezért dicséretes a Tiszti Pavilon kezelőinek, a művelődési központ munkatársainak azon igyekezete, hogy a mintegy 170 férőhelyes díszteremben minél több komolyzenei hangverseny, előadói est és kamarajellegű műsor hangozzon el. A nagyteremből jobbra található, kivitelezésében már a mai kort tükröző helyiségben pedig üzleti megbeszélések, bankettek szervezésére is lehetőség nyíljon. Parádés otthont kaphat a most még csak formálódó vállalkozók klubja, s remélhetőleg az emeleti részre tervezett kávéház is minél előbb gazdára talál, akárcsak a többi irodahelyiség. Üröm az örömben, hogy a Tiszti Pavilon külső felújítása még mindig várat magára. A város idősebb polgárai állítják, hogy ennyire lepusztult állapotban az épületet még sohasem látták. Ígéret szerint legkésőbb jövőre kezdik el a Klapka térre néző homlokzat felújítását, illetve a belső helyiségek további rekonstrukcióját. Kosár Dezső (A cikk írója köszöni Zsók Gizella, a Szlovák Műemlékvédelmi Hivatal munkatársa, Varga Anna, a Városi Művelődési Központ, valamint Mácza Mihály, a Duna Menti Múzeum munkatársa segítségét.) 1994. július 24.
