Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-03 / 27. szám
Általában maga alatt vágja az ember a fát, ha javítani próbál a természet munkáján, alkotásán. Ennek az állításnak a bizonyításáért nem kell messzire mennünk sem térben, sem időben. Elegendő, ha megfigyeljük a Felső-Bodrogközben egyfajta csatornaszerű szerepet betöltő, jobban mondva betöltött Ticét. A Latorca, Bodrog és Tisza folyókkal határolt nagy kiterjedésű rónaság északkeleti peremén kígyózó holt Tisza-ág sorsa „iskolapéldája” a javítási szándékkal elért részleges környezetrombolásnak. Hogy iskolapéldája lesz-e az emberi mulasztások utólagos jóvátételének is, vagy pontosabban fogalmazva: a részben hasznos tájátalakítás szükséges folytatásának, azt lehetetlen ma megmondani. Lehetetlen még akkor is, ha tudjuk, hogy elkezdődött a Tice élesztgetése. A nemrég még bővizű Tice egy szakasza Rád község határában korona ráfordítással kialakítható átemelőrendszert javasolják. A tanulmányterv kész. Jozef Kutny szerint, ha az ügyben érintett települések és vízügyi szervek, hatóságok előteremtik a kivitelezési tervekre, valamint a kivitelezési munkákhoz szükséges pénzt, s a helyi önkormányzatok is mielőbb hozzálátnak a holt ágak földtöltésekkel feldarabolt medrének összekapcsolásához, akkor már a jövő tavasszal éledezni kezdhet a kiszáradt folyómaradvány. NEMZETI PARK LEHETNE... VALAMIT TENNI KELLETT... Tice, Ticce. Ki így, ki úgy ejti, illetve írja - régi dokumentumokra is hivatkozva - a síkságból itt-ott kiemelkedő, néhány méter magas homokdombok között tekergő holt folyószerűséget, amelyet a XVIII. század végén a táj közismert szakértője, Szir- may Antal így jellemzett: „A Tiszától Kistárkány fölött kiszakadva északnyugatnak tart, inkább mászva, mintsemfolyva a Ticze...". Nevezték Thicának, Tyzának, Ticá- nak is. Persze, a sorsáról nem a megnevezése árulkodik a leghűbben, a legkifejezőbben, hanem vízállásának, valamint növény- és állatvilágának az alakulása. No meg a partján, a közeli dombokon lévő települések élete, történelme. A nevén lehet vitatkozni, meg azon is, hogy évezredekkel ezelőtt valóban ebben a régi mederben folyt-e a Tisza, illetve ebben is, vagy ez a meder csak a Tisza áradásaiból élt, hajtott olykor még vízmalmot is. Ám ahhoz nem fér semmi kétség, hogy a Ticének mindig fontos szerepe volt e térség vízgazdálkodásában. S lenne ma is! Hogy jelenleg ezt a küldetését nem teljesíti, annak az oka: a holt folyóág szó szerint is holt. Az utóbbi évtizedben fokozatosan elsorvadt. Kiszárította a Latorca medrének szabályozása, kiegyenesítése, valamint a melioráció, a talajvíz-lecsapolás. Azaz, a táj mesterséges korszerűsítése. Félreértés ne essék, a szakembereknek igazuk van abban, hogy valamit tenni kellett a gyakori árvizek megfékezésére, a szántóföldek és rétek gyakori vízelárasztása ellen, illetve a síkság termőképességének javulása érdekében. Ilyen szempontból fölöttébb kellett az emberi beavatkozás. Ez rendben is lenne. A baj az, hogy a már II. Rákóczi György által (XVII. század) szorgalmazott, de csupán a múlt évszázad derekán - a Széchenyi István és Mailath Antal alapította Bodrogközi Tiszaszabályzó Társulat szervezésében - elkezdett nagy munkálatok néhány éve, a cél előtt pár méterrel pénz hiányában megtorpantak, leálltak. A Tisza és a Bodrog „megza- bolázását” évszázadunk ötvenes és hatvanas éveiben a Latorca-szabályozás követte. Ott is elkészültek a partgátak, a térség csatornahálózata, meg néhány vízátemelő szivattyútelep, ám a Tice és az említett folyók közötti kétirányú élő kapcsolat feltételeinek a megteremtése mindmáig várat magára. A sok esőből, hóból keletkező vízfölösleget a szivattyúk annak rendje- módja szerint átemelik a Latorcába, viszont a fordított műveletre ezek a műszaki berendezések még képtelenek - csapadékszegény, aszályos időszakban nem tudják feltölteni a Ticét, sem a térség mesterségesen kialakított csatornahálózatát. Bohács János zetényi lakos már évekkel ezelőtt is fájó szívvel számolt be nekünk a Tice pusztulásáról nosztalgia mondatja ezt velük, hanem a termelési tapasztalatok és a természetféltés. Boly polgármestere, Baco Pál, a Tice helyzetével, jövőjével foglalkozó első körzeti méretű tanácskozáson így érvelt:- Egyike vagyok a holt folyóágak vízzel való feltöltését szorgalmazó kezdeményezőknek. Szerintem ezt a műveletet évente egyszer, vagy kétszer kellene elvégezni, méghozzá a legolcsóbb megoldással akár négy helyen is egyszerre, a battyáni, szentmáriai, bolyi és leleszi vízáteresztő felnyitásával. Természetesen úgy, hogy a folyóból ide terelt víz ne okozzon semilyen károkat. Az elárasztással segítenénk a mezőgazdaságnak, a környezetvédőknek is, s visszahoznánk az életet is a holt mederbe. Vissza a békákat, kacsákat, halakat... Az állam anyagilag nemigen tud hozzájárulni a néhol még hiányzó községi vízvezetékhálózat megépítéséhez. És ahol van is vezetékes ivóvíz, azzal az ember a kerteket nem locsolhatja, a jószágállományt nem itathatja, mert az ivóvíz drága, azzal is takarékoskodni kell. Mi, helyi polgármesterek ezt a problémát magunk között már megvitattuk, s arra a megállapításra jutottunk, hogy hozzá kellene látni a holtágrendszer fokozatos elárasztásához. A községek és a helyi mezőgazda- sági szövetkezetek, üzemek a kiszáradt medret rendbetennék, kitisztítanák. Felszólaltak azon a tanácskozáson, elmondták ott véleményüket a Ticével kapcsolatban a vízügyi szervek szakemberei is. TANULMÁNYTERV MÁR VAN Azóta sok víz lefolyt a Latorcán, s szerencsére Tice-ügyben is történt egy és más. A körzeti hivatal, a Bodrogközi Falvak és Városok Szövetsége, valamint a Bodrog és Hemád Folyamke- zelőségi Igazgatóság felkérésére a kassai Hydrocontact Rt. kidolgozta a Tice visszavizesítésének tanulmánytervét. Amint azt az említett tervezőiroda igazgatója, Jozef Kutny a minap nekünk is elmondta, a holt folyóág szervezetlen, műszakilag gyengén előkészített feltöltése veszélyes lehet, az több kárt okozhat, mint hasznot. Be- iszapolódhatnának és eldugulhatnának a talajvízelvezető alagcsőhálózatok, s más károk is keletkezhetnének. Tehát szakszerű beavatkozás kell.- Köztudott - mondta az igazgató -, hogy ebben a térségben nincs teljesen kiépítve a mesterséges öntözőhálózat. A munkák évekkel ezelőtt leálltak, mert nem volt, és ma sincs meg a terv befejezéséhez szükséges 150 millió korona. Természetesen, az utóbbi száraz esztendőkben az is sokat ért volna, ha él a Tice. A feltöltése valóban időszerű feladat. De mint mondtam, a meder elárasztása és életben tartása igen körültekintő, szakszerű előkészületet, valamint gondos üzemeltetést igényel. Persze, mindez megoldható. A tanulmányterv szerint a megáradt Latorcából a víz kilenc helyen is átemelhető, átereszthető a Ticébe, ám a tanulmányterv-készítők a négy legolcsóbbnak ígérkező, összesen 5 millió Igen reménykedik a szép terv mielőbbi megvalósításában a Királyhel- meci Városi Hivatal „Tice-ügyes” munkatársa, Bogoly János is. Az ismert bodrogközi környezetvédő szakember ugyan még néha úgy érzi, lassítja az előkészületeket egy-két bürokratikus akadály, de azok leküzdhetők.- A Szinyér, Zétény és Rád határában lévő 47 hektáros Hosszú Ticét, valamint a Véke és Zétény közötti 17 hektáros Rövid Ticét az 1982-es tényállás alapján készített érvényes tájvédelmi törvény nagyon helyesen védett területként tartja számon, s ezért a Tice feltöltése a környezetvédőktől is függ, az ő engedélyük is kell hozzá. Ha azt veszem - latolgatta az esélyeket a szakember -, hogy az említett két területet annak idején éppen a víz éltette, növény- és állatvilág tette értékessé, védetté, ám az utóbbi időben a víz eltűnt onnan, akkor a visszavizesítés ilyen szempontból szintén szükséges, tehát a természetvédők is támogatják. Más dolog, hogy ezt a műveletet hozzáértően kell elvégezni. Bogoly János a minap örömmel újságolta, hogy a terv megvalósításához szükséges pénz is összegyűlik lassan. A Bodrogközi Falvak és Városok Szövetsége ezzel a tervével megnyerte az ENVIROMENTAL PARTNERSHIP For CENTRAL EUROPE amerikai alapítvány Besztercebányán székelő szlovákiai kirendeltségének (dr. Juraj Mesík az igazgatója) a természetvédelemmel kapcsolatos idei pályázatát, s jutalmul 8 ezer dollárt kapott.- Remélem, erre a célra az állam is ad nekünk egy kis pénzösszeget, ugyanakkor pedig más alapítványtól is várunk segítséget. Úgy látom, a Tice újravizesí- tése szakmai téren túlnövi Szlovákia államhatárait. Szerintem igen időszerű lenne hozzálátni egy, a kárpátaljai nagydobronyi mocsaraktól a Latorca és Tice vidékét is magába foglalva a Tisza-Bodrogzugi Tájvédelmi Körzetig terjedő trilaterális nemzeti park kialakításához — vélekedett a jövőre is gondoló természetbarát. A Tice égerlápos szakaszainak csaknem 4 méteresre megnövő veszélyeztetett növénye, a mocsári csorbóka A Tice homokos partjai mentén nemrég még élt a legritkább hüllőnk, a mocsári teknős (Bogoly János és a szerző felvételei felvételei) A vízért kiáltó Tice hangja egyre erősebb és egyre figyelmeztetőbb. Sietni kell tehát a segítséggel, mert a késéssel magunk alatt vágjuk a fát... • Gazdag József A „PARADICSOM” MEGSZŰNT „ÉDEN”LENNI A befejezetlen vízgazdálkodási rendszer egyoldalúsága egy ideig nem ütközött ki, alig észlelte azt a helyi lakosság, alig érezte azt meg a táj növény- és állatvilága. Amíg a Ticében volt víz, senki sem kongatta komolyabban a vészharangot. A 7-8 évvel ezelőtt kezdődött csapadékszegény időszak azonban felfedte a hiányosságokat. A korábban víziparadicsomnak számított állóvíz apadni kezdett, s a vízzel együtt fokozatosan eltűntek a Ticéből a halak, vízinövények, elköltöztek a vízimadarak, elveszítették törzshelyüket a háztáji kacsa- és lúdnyájak. Elapadt a zöldségeskertek öntözővízforrása, megszűntek a növényzetnek aranyat érő kiadós reggeli harmatok, „összeesett” az ásott kutak vízoszlopa, szomjazni kezdett a szántóföldi növényzet, a rét is, s a Ticét szegélyező fasorok, a bokorrengeteg. Már néhány éve élettelenül tekereg a holt Tisza-ág a szomjazó síkon - Kiscsernő, Battyán, Bacska, Lelesz, Pólyán, Szolnocska, Boly, Zétény, Véke, Szinyér, Rád és a hozzá közeli többi település bánatára, kárára. VISSZA A VIZET!- Azt hiszem, azoknak van igazuk, akik azt állítják, hogy a Bodrogköz igen sokat veszíthet a Tice eltűnésével. Éppen ezért az érintett községek polgármestereinek a Tice „felébresztésére”, visszavizesítésére tett javaslatát komolyan vesszük, s azon leszünk mi is, hogy mielőbb visszakerüljön bele az élet, a víz - nyilatkozta lapunknak pár évvel ezelőtt a Királyhelmeci Körzeti Hivatal területfejlesztési osztályának vezetője, Czéhmester Sándor azt követően, hogy a polgármesterek tájékoztatták őt az „alulról jövő kezdeményezésről”, azaz a lakosság körében kialakult nézetről és igényről. Fel kell éleszteni a Ticét! - halljuk már évek óta a régió agrártermelőitől, zöldségtermesztőitől. Nyilván nem a A síksági tőzeglápok védett növénye - a vidrafű szőnyege Szinyérnél RIPORT . 1994. július 3. lAsdnup fr iceélesztgetés
