Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-25 / 52. szám
1994. december 25. * 0> > Z O a < * A népi hagyományok kisgyarmati éltetői között különösen három idős embert emlegetnek. Össze is jöttem e „trió” tagjaival: Csákvári Bélával, Mikony Ignáccal és Szőcs Péterrel. Egykorúak, 1928-as születésűek. Csákváriéknál tárták elém a szívüket- Itt születtünk - mondta Béla bácsi, a házigazda. - Szép, dombos, hegyes vidék ez. Dombra épült templomunk fölött a Szőlőkföle, a tetején akár vethetünk is. „Hegyünkről” ellátni Zselizig, Nagyöl- vedig; látni a szőgyéni és a barti templomot is...- A mi vidékünk három megyéhez is tartozott. Esztergom, Hont és Bars megyéhez, de népviseletünk egységes maradt, és a szokásainkat is megtartottuk - vette át a szót Mikony Ignác. - Amikor a mi kegyurunk, Pálffy herceg szétosztotta az itteni birtokát, 1900 után a „különözéssel”, fejlődésnek indult a község. Ahol ma a faluközpont van, ott volt egykor a falu széle... Egymást felváltva regélnek életükről, Kis- gyarmat múltjáról. Például arról, hogy 1978 óta még kisiskolájuk sincs. Bezzeg amikor ők jártak a nyolcosztályos elemibe, a két tanteremben 117 diák tanult. A faluban szorgalmas és összetartó nép lakott. A határt három részre osztva vetették külön-külön a búzát, az árpát, valamint a kukoricát és a herét. Akinek csak darabka földje volt, az is betartotta a vetésforgót. Ha búza volt a soron, azt tettek bele. Barátságosak voltak egymáshoz. Kedves volt a köszöntésük: „Adjon Isten jó reggelt, hasznos munkát..." Amikor erdőn kellett dolgozni, kivágni és széthasogatni a nagy fákat, a segítségért nem fogadtak el semmit, csak ezt mondogatták: „Jó érzés nekünk, hogy segíthettünk... ” A második világháború sorsváltozást hozott. A frontátvonulás itt három hónapig is elhúzódott. 1944 karácsonyán a német katonák még a Heilige Nachtot énekelték, de amint váratlanul bedübörögtek az orosz tankok, megfutamodtak. A kakastollas csendőröknek pedig még arra sem volt idejük, hogy összefogdos- sák s magukkal vigyék a leventéket. A Csehországba történő deportálást azonban nem úszták meg. Csúf téli időben, januárban kényszerítették a kisgyarmatiakat a vagonokba, de amint lehetőségük nyílt rá, vissza- szökdöstek szülőföldjükre. Az ezt követő reszlovakizáció volt a legrosszabb: megtagadni a saját nemzePETRŐCI BÁLINT tiségüket! Azzal ijesztgették őket, hogy a szomszédos Zalabán vannak a vagonok, aki nem vallja magát szlováknak, elviszik Privigyére! Mikony Ignác elment hát a zalabai vasútállomásra, hogy megérdeklődje: igaz-e, hogy rájuk ott vagonok várnak? De csak egy vagon volt ott, az is az állami birtok számára. A falut mégis belehajtották a reszlovakizá- lásba. Igaz, nemigen maradt róla bizonyíték, szinte mindenki visszaíratta a nemzetiségét. Ma aztán egy családon belül ilyesmi is előfordul: amikor a Sanyi nevű gyerektől megkérdezik, mi vagy - azt feleli, hogy szlovák. S a testvére, Milan válasza: Magyar vagyok! E furcsa kettősség, fura keveredés csak azután kezdődött, amikor meglazult a házasságkötések helyi íratlan törvénye. A kisgyarmati lányok még az emlékezetes frontátvonulás, a háború után sem mentek máshová férjhez, legfeljebb a kurtaszoknyás falvakból választhattak házastársat. De amikor Párkányban beindították a papírgyárat! Jöttek ám a legények, összeismerkedtek, és megtört az ősrégi szokás. Szerencsére, a dal, a tánc nem változott, élt továbbra is. Csákvári: - Az ötvenes években Szurdy Miklóssal elkezdtem a kurtaszoknyás lakodalmast szervezni. Sikerünk volt vele. A Csemadok nyit- rai kerületi versenyén jutalmul cigányzenekari felszerelést kaptunk. Mikony: - De volt olyan „műsorod” is, amivel elkerülted a nyilvánosságot! Béla az ismert, szép dalok dallamára rigmusokba foglalta a szocializmus ilyen-olyan évtizedeit. Béla bácsi, a házigazda egy kopottas, fekete fedelű, vaskos füzetet tesz maga elé, és a jó hangú házigazda sorra el is énekli, hogy mi mindent élt át a falu nyomorgatott népe: a földrablást, a közösbe hajtást, a ku- lákszidást, a májusi kényszermenetelést... Csákvári-. - Nálunk két sor borospince is van. A hatvanas évektől kezdve, esténként, koccintgatás közben, ott énekelgettük ezeket a rigmusokat. Mikony: - Szép szokás volt nálunk a Legénybíró-választás, az idén ezt elevenítettük fel. A mulatságokon az lett a legénybíró, aki a legszebben táncolta a verbunkost. Utána, a második, lett a nótabíró. A legénybíró rendezi a mulatságokat. És ha a lányok miatt összevesznek a legények, övé a döntő szó... Csákvári: — A Csemadok helyi elnöke, Mészáros Jucika tanította be a táncokat, ő a lelke mindennek... Szőcs: Mi is, mind a hárman szerepeltünk. Ahogy illik, nagy fehér gatyában. Béla a községi bíró, Ignác a kisbíró, én pedig az örökös. Szerepem szerint örökölni akarok, megkapni a birtokot. Viszek hát ajándékot: egy nagy gúnárt a bírónak a kocsmába, aki mindent itt intézett. De olyan dögnehéz volt a gúnár, hogy alig bírtam az ölemben tartani... Ha nyugdíjasok is vagyunk, azért nem vagyunk tétlenek. Ha a polgármesternő megkér bennünket, megyünk, segítünk mind a hárman. Mint a hatvanas években is, amikor a kultúr- házat saját erőnkből építettük. Más falvak kaptak, mi meg dolgoztunk érte. Nemrég, a két világháború áldozatai emlékművének felavatása előtt, a térség rendbehozatalakor, két hétig mi is serénykedtünk. A faluban joggal szeretik az ifjúsággal is törődő öregek trióját. A Legénybíró-választás után mást is szeretnének még betanulni. Szőcs Péter, mint az MKDM helyi elnöke, politikai szerepet is vállalt. Csákvári Béla pedig, a községi bíró szerepének eljátszása után, még népszerűbb lett. Jó szívvel, kedvesen így kezdtek neki köszöngetni:-Jó napot, bíró úr!... Balról: Szőcs Péter, Csákvári Béla és Mikony Ignác (A szerző felvétele) LEG 3®I N incs a Földön alkalmazkodóbb lény az embernél. Ezért van az, hogy ott is megél, ahol csak az odateremtett állatok és növények tudnak élni - teszi le a konyha kövére a sajtárt. Jénei Márta talán nem is tudja igazából, mekkora bölcsességet fogalmazott meg a lényéből fakadó természetességei. Szavainak kicsengő csendje és a frissen fejt tej illata lengi be a házat.- Aki feladja, az elveszik. Nem szabad feladni. Ezt tanultam a szüleimtől. Mindenütt újra lehet, kell kezdeni. Még akkor is, ha az ember szíve örökké visszahúz...- harapja el a mondatot. Arcizmai megremegnek, ahogyan összeszorítja a száját. Néhány pillanatra megáll, apró mozdulataiból próbálom kiolvasni az elhallgatott gondolatokat. Egy sóhaj után folytatja:- Ha azt mondom, hogy ma nehezebb, mint akkor volt, amikor a szüleim menekültek a kitelepítés elől, talán sokan meglepődnek. Otthagytak, ahogy mondani szokás, csapot, papot. Nem akartak messzire kerülni, így hát egyenest vették az irányt a határon át a szomszéd faluba, Susára. Itt van a hegyen túl, csak a határ választja el a két falut. Hároméves voltam, amikor elszöktek a deportálás elől. A kis házuk a tűzoltószertár helyén állott, így a telek még mindig a nevünkön van. Édesapám az ózdi vasgyárban dolgozott, mert akkor még nem volt gond az átjárás, meg hát akkor magyarokhoz tartoztunk, nem volt határ. Piacra is jártak az emberek, onnan is hordták ide az árut. Olyanok, mint a mészáros, aki jött a faluba, és hozta a húst, kolbászt. Aztán megszűnt ez a szabadság. Lejjebb került a határ, s mindent megtiltottak...Habár emlékszem rá, hogy néhány évig még volt mozgás a határon át. Csempésztek is, meg a kettősbirtokossági igazolvánnyal lehetett menni. Akinek volt, az ellenőrzés alatt mehetett. Már mi akkor Susán laktunk, s édesanyámmal ilyen papírral jöttünk nagymamáékhoz, akik itt maradtak. Kettészakadt a család. A szüleim attól féltek, hogyha maradnak, elviszik őket Csehországba, mert voltak olyanok, akiket felpakoltak és vittek. Később azok visszajöttek, de a szüleim maradtak Susán. Házat vettek, s ott éltek halálukig. Ott is vannak eltemetve - rejti váratlanul előtörő könnyeit mindkét tenyerébe. Ül velem szemben egy asszony, akiben megtestült a szülőföld szeretete, a ragaszkodás szavakban ki- fejezhetetlen erőtere.- Magyarországon jártam iskolába, s amikor már adtak útlevelet, a bánrévei határátkelőhelyen keresztül rendszeresen jöttünk a nagyszüleim- hez. Itt ismerkedtem meg a férjemmel, s 1961- ben kötöttünk házasságot. Aligha véletlenül történt a dolog. Érzelmeimen keresztül az emlékek mindig vonzottak Jénére. Van ebben a kisfaluban egy olyan varázslat, ami nélkül nekem nincs otthonom. Ide én mindig hazajöttem. Eleinte volt ugyan honvágyam, legalábbis én azt hittem, pedig anyám hiányzott. Azok a helyek, dombok, rétek, erdők, ahol először játszottam pajtásaimmal, szinte belém ivódtak. Nem volt hát nagyon mit megszokni. * * *- Három lányom született. Most már mindhárom férjnél van. Ahogy az én sorsom összefonódott a szüleimével, ugyanúgy az övék is az enyémmel. Már az új rendszerben történt, hogy nagyjából egy időben lettünk munkanélküliek az egyik lányommal, aki akkor még nem volt férjnél. Kikerültem a rimaszécsi szövetkezet virágkertészetéből, meg eltörött a lábam is, hát elhatároztuk, belefogunk egy kisvállalkozásba. Nyitottunk egy vegyesboltot. Ment, ment a dolog, amíg szép lassan nem lett munkanélküli a falubeliek nagyobbik része. Történt, hogy azután még a betegbiztosításunkat is nehezen vagy csak késve tudtuk kifizetni. Az embereknek elfogytak a tartalékaik, csökkent a pénz értéke, egyre többen csak a nyugdíjakból meg a segélyekből élnek. Időközben kétszer is betörtek az üzletünkbe. A biztosító ugyan kifizette a ráeső részt, de a teljes összeg már sohasem térül meg. Márpedig az ilyen kisvállalkozásban tizenhat-tizenhétezer korona szinte pótolhatatlan összeg. Gondolkodni kellett azon, szereltessünk-e riasztót, vagy se, mert annak az árát csak ki kellett gazdálkodni, és za ha mi na ko az ko píl nem fordíthattuk árura. Olykor voltak olyan banki számláink is, amiket a helyzetünkből adódóan nem tudtunk időben kifizetni. Ezekre mindre büntetéseket róttak ki, így szép lassan önmagát emésztette fel a vállalkozásunk. Jobbnak láttuk abbahagyni - legyint egyet, mint aki reménytelennek ítéli a helyzetét. Időközben a Jednota megkísérelte visszafoglalni a kiváltságos helyzetet je- ---------------------------lentő üzletét, de mást ők sem DUSZA ISI találtak a vezetésére, mint Jé- nei Mártát. Olyan személy ő, aki faluja érdekeit követi. Ezért is állt ki a Jednota-bolt megtartása mellett, bár maga is tudja, hogy az egyre romló életkörülmények közé kerülő romák és kisnyugdíjasok igencsak lecsökkentették vásárlásaikat. Miközben önmaga és családja sorsán igyekszik lendíteni, helyzetük egyre inkább közelíteni látszik a faluban élő családok többségéhez. Valóban bezárulna a kör, és nincs kiút?- Most már nemcsak romák, de magyarok is maradnak munka nélkül. A kisüzemek, a szövetkezetek mindenütt csökkentett létszámmal dolgoznak. Vannak már olyanok is, akik kiveszik a földjüket, s megpróbálnak gazdálkodni. Kockáa vá a 1 én ne ha ra go so se ká idi m< Ös: Úg pei je m< mi ka he mt ho lói ahi ge: ott dil tue lat, tue vo kn gy A leghosszabb út önmagunkhoz vezet - vélekedik a finn liija Portanén. Egyes dán pszichológu- : sok viszont sokkal derűlátóbbak a kérdést illetően. Szerintük - ha netalán úgy érezzük, hogy hiányos az önismeretünk - teljesen elegendő felidézni képzeletünkben a karácsonyt. December 24-e zsenge gyerekkorunktól kivételes napol jelent valamennyiünk számára, a karácsony szó hallatán • azonban mégis csaknem mindannyian másra gondolunk. Tesztünkben karácsonyi szimbólumokat sorakoztattunk föl, és így talán nem lesz nehéz felidézni az ünnep hangulatát s kiválasztani azt a tárgyat, amely az önök életében leginkább összefonódik a karácsonyfogalmával. A választott szimbólum alapján megtudhatnak egyet s mást jellemükről. Betlehemi csillag Naiv álmexlozó, aki a rideg valóság elől gyakran a maga alkotta álomvilágba menekül. Minden vonzza, ami különleges és titokzatos. Hiszékeny, érzékeny és félénk. Harmóniában szeretne élni az egész világgal: az emberekkel, az állatokkal és a természettel; hisz a jó győzelmében, ennek okán gyakran kénytelen védtelenül szembenézni az emberi rosszindulattal, gyűlölettel és kegyetlenséggel. Ha megfosztják rózsaszín szemüvegétől, melyen keresztül többnyire a világot szemléli, nem egykönnyen teszi túl magát a megrázkódtatáson. Az effajta élmények hatására gyakran mogorvává vagy megszállón erkölcscsősszé válik. Fagyöngy Örök életimádó, felületes, csapongó, érzéki típus. Szívét minden teketória nélkül, azonnal kitárja annak, akivel a sors véletlenül összehozza, és egyáltalán nem gondolja végig megfontolatlan tettének következményeit. Ennek ellenére rendkívüli találékonysággal oldja meg problémáit. Sajnos, túl gyakran hagyatkozik személyiségének varázsára és vonzerejére. Nem mindenki hajlandó elnézni túlkapásait és felelőtlenségét. Karácsonyfa Kedves, rendes, kötelességtudó, ám időnként kissé unalmas. A békés családi életet és a biztonságot nyújtó anyagi hátteret becsüli leginkább. Az életről és a világról már kora ifjúságában véleményt formál, amelyen aztán később sem változtat. Mindig sziklaszilárdan hisz a saját igazában, esetleges bizonytalanságát makacssággal palástolja. Személye biztonságot és nyugalmat áraszt, ám a túlzott gondoskodás, mellyel hozzátartozóit körülveszi, és szinte rátelepszik magánéletükre, túllépi az ésszerűség határait. Nem ártana, ha picit lazítana, és türelmesen meghallgatná mások véleményét is. Fehér karácsony (hó) Magányos típus, aki igyekszik mindenáron független maradni, így gyakran a legértékesebb emberi érzésektől, a barátságtól és a szerelemtől fosztja meg magát. A kívülálló szemlélőnek sokszor támad olyan érzése ezzel a típussal kapcsolatban, hogy nem is érzékeli, ami körülötte történik. Ám ennek ellenére figyelmes, gondolkodásmódja fejlett, elemző. Gyorsan és többnyire helyesen dönt. Ennek köszönhetően majdnem mindig el is éri a célját. De vajon tud-e örülni a sikereinek? A legboldogabb bizonyára valahol a Himalájában lenne egy buddhista kolostorban, ahol a saját halhatatlanságáról elmélkedhetne. Ajándékok Gondtalan típus, tele optimizmussal és életörömmel. Gyermeki lélekkel fogadja az élet minden ajándékát, és meg sem fordul a fejében, hogy egyszer majd önerőből kell gondoskodnia magáról. Vidámságával, őszinteségével és lelkesedésével, mellyel minden újat és szépet fogad, jókedvre deríti az embereket, és színessé varázsolja a hétköznapokat. De nem lehet folyton csak kapni. Emlékeznek a tücsök és a hangya meséjére? A tücsök egész nyáron gondtalanul muzsikált, nem gyűjtött eleséget a hideg téli napokra. Ő is arra számított, hogy a többiek majd segítenek rajta... Terített asztal Igazságos, bölcs, tiszteli a társadalom törvényeit, és ápolja az elődök hagyományait. Nem keresi az összetűzéseket, de ha szükséges, hallatja a hangját. Környezete elismeri, és gyakran fordulnak hozzá tanácsért. Mindig kész segítő kezet nyújtani, de a hazugságot és a képmutatást nem viseli el. A végtelenségig őszinte, még akkor is, ha ennek baráti kapcsolata látja kárát. Észre kellene vennie, hogy nem lehet mindig igaza. Több megértést kellene tanúsítania az emberi gyengék iránt. Nem ártana, ha időnként hagyná, hogy a tények helyett az érzései és az intuíciói vezéreljék. Karácsonyi c Társaságkedvelő, s; két, és tud is velük nem magányos, vággyal, nem bírj vagy ha valaki a b siránkozik. Hisz at denki annyit kap az saját munkájával < kiérdemel. Egyetlei tékozol semmittevé lőtte a levegő, csup komoly is lenni. S< nálja a „jobb falato mosolyog rá mind Csupán egy kis egyi belőle azok iránt, a szerencsés természe szik olyan könnye akadályokat.
