Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-12-18 / 51. szám

l/BSárnap 1994. december 18. RIPORT Az utóbbi időben egyre gyakrabban rendeznek találkozókat a magányosok­nak. Érsekújvárban havonta egy alka­lommal, egy időben Nádszegen is rendszeresen rendeztek hasonló talál­kozókat, Szentpéteren pedig a legutóbb már tizennegyedik alkalommal jöttek össze a rhagányosok és a társkeresők! Palusík Júlia, a szentpéteri találkozók szervezője annak idején kísérletképpen rendezett magányosoknak szánt zenés összejövetelt. Ide el lehetett jönni part­ner nélkül, s azóta, ha éppen két hölgy ropja egymással a táncot, azt senki sem találja furcsának. Az első találkozó jól sikerült, s most már a magányosok ti­zenkettedik találkozójára készülnek, hiszen a legutóbbin is telt ház volt. Akik eljöttek, jól szórakoztak, Sőt! Akadtak olyanok is, akik egyedül jöt­tek és párosán távoztak. Ez az utóbbi azonban nem érvényes Eszterre, a negyvenéves tanítónőre, aki egyedül jött, és úgy is távozott. Ő rend­szeresen eljár a magányosok találkozó­ira. Igaz, amikor először találkoztunk, azt állította, hogy csak a barátnőjét kí­sérte el. - Nekem nem hiányzik senki sem - jelentette ki határozottan. - A pedagógusi munka teljes embert kíván. Néha egész éjjel dolgozatokat javítok, készülök az órákra. Mindezt nem tehet­ném, ha családom lenne. Hát igen, ilyen az elfoglalt nő, gondoltam ma­Van, aki kimondottan élvezi, mások meg szenved­nek tőle. A magány. A pszichológusok szerint min­den korosztályban fellelhető - a gyerekeknél, fiata­loknál éppúgy, mint a középkorúaknái, vagy az idősebbeknél; a nőknél ugyanúgy, mint a férfiak­nál. Az ide vonatkozó közvélemény-kutatási felmé­rések eredményeiből ítélve, az egyedül élő felnőtt lakosságnak több mint a fele szenved a magánytól, és a házasságban élők egynegyede is magányosnak érzi magát. Dr. Bajnok István pszichiáter szerint ahhoz, hogy az emberben elhatalmasodjon a ma­gányérzet, hosszú folyamaton kell végigmennie. Több kiváltó oka lehet annak, ha valaki végül.is saját magába fordul, kerüli a társaságot; és ha mégis emberek közé kerül, akkor feszélyezve érzi magát. Általánosítani azonban nem lehet, hiszen minden ember sorsa egyedi. Tony Lake amerikai pszichiáter - aki könyvet is írt a magányról - azt állítja: a magányos emberek két csoportba oszthatók. Az egyikbe tartoznak azok, akik a külső körülményeket említik magá­nyuk fő okozójaként; míg a másik csoportba tar­tozók meg vannak győződve arról, hogy saját sze­mélyiségüknek „köszönhetik” a magányt. A szak­ember szerint vannak magányos emberek, akik „jól érzik magukat a saját bőrükben”, s a helyze­tükön a jövőben sem kívánnak változtatni; de vannak olyanok, akiket nyomaszt az egyedüllét, és változtatni szeretnének állapotukon, csak éppen képtelenek rá... gamban. Aztán amikor másodszor ta­lálkoztam Eszterrel, már egyedül volt. A barátnője már talált partnert magá­nak, ő viszont egész éjjel csak mustrál- gatta a férfiakat, hajnalban pedig mé­lyet sóhajtva, egyedül távozott. Így volt ez minden alkalommal. Ha találkoz­tunk, Eszter továbbra is azt állította: neki igazán nem hiányzik senki, és csak kíváncsiságból jár el a társkeresők (Illusztráció: archívum) találkozójára. A tekintete azonban más­ról árulkodott. A mellettem ülő férfi a szentpéteri összejövetel végén meg is jegyezte: ennek a nőnek az arcára van írva, hogy magányos. De hát miért, morfondíroztam tovább, hiszen csinos is, művelt is, mégis egyedül tengeti az életét. Erre a mellettem ülő férfi - aki egyébként kétszer elvált, és saját állítá­sa szerint mára már jól kiismerte a gyengébb nem képviselőit - a követ­kezőképpen válaszolt: - Ez a nő való­ban csinos és okos. Éppen ezért nehéz lesz magához illő partnert találnia. Sok férfi bizonytalanná válik egy ilyen nő mellett. Feszélyezve érzi magát a tár­saságában. A férfiak ezért inkább olyan partnert választanak, aki kevésbé kihí­vó és nem okosabb, mint ők. A szakemberek szerint a magányt a huszonnyolc és a harminchárom év kö­zöttiek viselik a legrosszabbul, mert ők - idősebb társaiktól eltérően - még nem rendelkeznek annyi kellemes él­ménnyel és lelki tartalékkal, ami könnyíthetne az egyedüllétet. Ezt az állítást határozottan cáfolja György úr, a hatvanöt éves, nyugalmazott gimná­ziumi tanár. Vele szintén Szentpéteren ismerkedtem meg. Az idős úr azt állít­ja, hogy ő bizony nemcsak húszon-, hanem ötvenéves korában is kimondot­tan élvezte az egyedüllétet.- Lehet, hogy megvet azért, amit mondok, de fiatal koromban én soha­sem vágytam családra, gyerekekre meg végképp nem - vallja. - Nekem a nagyapám mindig azt mondogatta, hogy az egyedülálló ember sohasem lehet olyan boldog, mint a családos, de olyan boldogtalan sem. Nos, ez a gon­dolat nagyon erősen megmaradt ben­nem. Meg aztán gimnáziumi tanárként, bőven volt alkalmam találkozni olyan esetekkel, amikor a jó családból szár­mazó, rossz útra tévedt csemete tönk­retette a szülők életét is. Én ebből nem kértem. Mint ahogy mondani szokás, inkább habzsoltam az élvezeteket. Utaztam, szinte az egész világot bejár­tam, és a nőket sem vetettem meg. Öt- venhét éves koromban aztán rosszul lettem a gimnáziumban. Hetekig fe­küdtem kórházban, s amikor hazamen­tem az üres lakásba, mérhetetlenül egyedül éreztem magamat. A szüleim akkor már nem éltek, a testvéreim a sa­ját családjukkal voltak elfoglalva. Ek­kor éreztem először, mit is jelent ma­gányosnak lenni. Azóta szüntelenül társat keresek, de még senkit sem talál­tam, akivel el tudnám képzelni az éle­temet - teszi hozzá keserűen. - S hogy ez miért van igy? Mert az embernek idős korára konkrét elképzelései van­nak, hogy milyen társat is szeretne, a gond csak az, hogy más a valóság és más a képzelet! - állapítja meg szomo­rúan György úr, aki a legutóbbi össze­jövetelre magával hozta az unoka- öccsét is. - Ö a sofőr, mert én már évek óta nem vezetek - mondja, majd halkan a fülembe súgja: - Remélem, sikerül találnia valakit, mert most na­gyon el van anyátlanodva. A magas, szőke, kissé sovány fiatal­ember viselkedése nemigen támasztja alá a nyugdíjas tanár szavait. Magabiz­tosan, kiegyensúlyozottan társalog, és külsőleg is teljes ellentéte nagydarab, kreol bőrű nagybátyjának.- Lelkileg viszont teljesen egyek va­gyunk - állítja a fiatalember. - Engem sem vonzott sohasem a család gondola­ta. Ha a szüleim nem erősködnek, biz­tosan nem nősülök meg. De ők állan­dóan a nagybátyámat emlegették elret­tentő példaként, hogy most már hiába szeretne családot, nem tud megfelelő partnert találni; hogy mennyire szen­ved attól, hogy „se kutyája, se macská­ja”. Egy idő után nagyon untatott a do­log, és azt mondtam: rendben van, megnősülök. A lánnyal, akit feleségül vettem, még a gimnáziumban ismer­kedtünk meg. Osztálytársak voltunk, aztán a sors úgy hozta, hogy a főisko­lán is csoporttársak lettünk. Ő olyan „taposó” típus volt, mindig fölfelé töre­kedett. Igyekezett a menő fejű, ügyele­tes szívtiprókkal is kikezdeni, de azok előbb-utőbb elpártoltak tőle. Aztán fel­figyelt rám. Állandóan telefonálgatott, hol erre, hol arra volt szüksége. Egy­szer, már nem is tudom milyen ürügy­gyei, de beállított hozzánk. A szüleim teljesen meglepődtek: engem ugyanis sohasem látogattak lányok. Anyám rögtön kiderítette, hogy egy rendezett, jómódú családból származik, az apám pedig rögtön megjegyezte: nagy marha leszel fiam, ha nem veszed feleségül. Mind a ketten huszonnégy évesek vol­tunk. Én nemigen akartam nősülni, a lány viszont férjhez akart menni... Az esküvőnk után néhány hónappal új tit­kárnőt kaptunk, s amikor megláttam, valami megmozdult bennem. Nem tu­dom elmondani, milyen érzés kerített hatalmába, de állandóan a közelében voltam. Munka után meghívtam kávé­ra, aztán moziba. Mindössze néhány nap kellett ahhoz, hogy szerelmet vall­ják neki. A titkárnő - Editnek hívják - erre azt mondta: te is nagyon szimpati­kus vagy nekem, és ha nem lennél nős, biztosan veled járnék. Nekem sem kel­lett több biztatás: beadtam a válókere­setet. Gyerekünk, közös vagyonunk nem volt, a bíróság első „nekifutásra” elválasztott bennünket. Ismét független voltam, és nem volt semmi akadálya annak, hogy nőül vegyem álmaim asszonyát - aki akkorra mással jegyez­te el magát. Egy gazdag magánvállal­kozóval, akinek már volt egy szépen berendezett lakása, egy vadonatúj, tűzpiros BMW-je. Mit mondjak? Ben­nem egy világ dőlt össze. Tudtam, Edit nem szereti azt a pacákot, csak a pén­zéért megy hozzá, ezt egyébként ő saját maga is bevallotta. Együttérzően hallgatom a fiatalem­bert, aki azt állítja, hogy pokoli kíno­kat élt át azon a napon, amikor a sze­relme férjhez ment.- Szép tavaszi nap volt. Ragyogóan sütött a nap, lelki szemeim előtt megje­lent Edit fehér ruhában és szinte hallot­tam, ahogy kimondja a boldogító igent, miközben én otthon ülök, és majdnem megbolondulok a fájdalomtól. De ki­bírtam. És gazdagabb lettem egy ta­pasztalattal, megerősödtem. Igaz, so­káig tartott, amíg túltettem magamat rajta. Edit házassága pedig néhány hó­nap alatt tönkrement. A férje eltűnt, ő meg nyakig ül az adósságokban. A szép lakás meg a BMW a múlté. Most ismét szeretne járni velem, de nekem már nem kell. Mondtam is neki: mele­gítve én csak a káposztát szeretem!... A fiatalember utolsó mondatával szinte egy időben Palusík Júlia, az összejövetel szervezője bejelenti, hogy a magányosok soros találkozója véget ért, és mindenkit szeretettel meghív a magányosok és társkeresők következő összejövetelére is. György úr szomorú­an nyugtázza: ezúttal sem sikerült megfelelő partnert találnia, de talán a következő találkozón nagyobb szeren­csével jár majd.- Tudja, ha valaki komolyan gondol valamit, azért mindent megtesz és ki­használ minden lehetőséget. Én bízom benne, hogy aki keres, az talál is - mondja széles mosollyal, majd tekinte­te az unokaöccsére vetődik: - Te is így gondolod, ugye?- Természetesen - válaszol a fiú. - Aki keres, az talál. Kamoncza Márta Ez a kvíz azt méri fel, hogy meghatározó vagy alárendelt szerepet játszik-e kapcsola­taiban. Válaszoljon a következő kérdésekre „igennel” vagy „nemmel”, még akkor is, ha a válasz körülbelül azonos lenne! 1. Vesz-e néha partnerének váratlan ajándékot? 2. Úgy gondolja, érdemes partnerével kis dolgo­kon vitatkozni? 3. Részt venne-e partnerével olyan szórakozás­ban, melyet nem élvezne, csak azért, hogy együtt lehessenek? 4. Gyakran érez megmagyarázhatatlan bűntuda­tot kapcsolataiban? 5. Elvárja-e partnerétől, hogy egy véleményen legyen önnel? 6. Elárulja-e néha partnerének bizalmas meg­jegyzéseit, hogy másokat megnevettessen? 7. Visszaadna-e egy ajándékot partnerének, ha nem tetszik önnek? 8. Megváltoztatná-e az öltözködését, hgy job­ban megfeleljen partnere stílusának? ■ : ■ 9. Úgy érzi, nagyon meg kell küzdenie kapcso­latai fennmaradásáért? 10. Ha egyszer döntött, gyakran megkérdezi partnerét, hogy jól döntött-e? 11. Vacsoránál a partnere dönti el. mikor men­jenek haza? 12. Ha partnere megkérdezi, ízlett-e, amit főzött, mindig megmondja az igazat? 13. Ha partnere elutazott, és önnek sürgősen döntenie kell valamiben, megvárja, amíg vissza­jön? 14. Elmenne-e partnerével egy autóstopos útra akkor is, ha ön szívesebben pihenne egy stran­don? 15. Néha azon veszi észre magát, hogy bocsána­tot kér, amikor partnere kezdte a vitát ? 16. Ha étlapról választ, szereti-e tudni, mit vá­laszt a partnere, mielőtt ön rendelne? 17. Néha akkor is lefekszik a partnerével, ha ön­nek nincs hozzá kedve? 18. Ön kezeli mindkettőjük pénzét? 19. Ha rossz a kedve, inkább nem mutatja, ne­hogy partnere hangulatát elrontsa? 20. Úgy érzi, önön múlik a kapcsolatuk jövője? HOGYAN PONTOZZON? Az 1., 3., 4., 8., 9., 11., 13.. 14., 15., 16., 17., 19. és 2s0. kédésekre adott „igen” és a 2., 5., 6., 7., 10., 12. és 18. kérdésekre adott „nem” vála­szokra adjon 1-1 pontot. Adja össze a pontjait, és olvassa el a követező értékelést: 7 pont alatt: Öné a domináns szerep a kap­csolatban; minél kevesebb pontja van, való­színűleg annál dominánsabb. Próbálja meg ke­vésbé elnyomni partnerét, és legyen figyelme­sebb iránta. Bátorítsa, hogy magabiztosabb le­gyen és hangoztassa véleményét. 7 pont és a felett: alárendelt a kapcsolatai­ban. Amíg valóban boldog, nem kell változtat­nia. De ha megunja, hogy alárendelt, problémák adódhatnak. Az a veszély is fennáll, hogy a partnere megunja az alázatosságát. Próbálja meg saját érdeklődési körét kialakítani - például keressen a munkahelyén új munkát vagy új hob­bit. Ha kapcsolatán kívül önbizalomra tesz szert, akkor a partnerével is magabiztosabb lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom