Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-18 / 51. szám
l/BSárnap 1994. december 18. RIPORT Az utóbbi időben egyre gyakrabban rendeznek találkozókat a magányosoknak. Érsekújvárban havonta egy alkalommal, egy időben Nádszegen is rendszeresen rendeztek hasonló találkozókat, Szentpéteren pedig a legutóbb már tizennegyedik alkalommal jöttek össze a rhagányosok és a társkeresők! Palusík Júlia, a szentpéteri találkozók szervezője annak idején kísérletképpen rendezett magányosoknak szánt zenés összejövetelt. Ide el lehetett jönni partner nélkül, s azóta, ha éppen két hölgy ropja egymással a táncot, azt senki sem találja furcsának. Az első találkozó jól sikerült, s most már a magányosok tizenkettedik találkozójára készülnek, hiszen a legutóbbin is telt ház volt. Akik eljöttek, jól szórakoztak, Sőt! Akadtak olyanok is, akik egyedül jöttek és párosán távoztak. Ez az utóbbi azonban nem érvényes Eszterre, a negyvenéves tanítónőre, aki egyedül jött, és úgy is távozott. Ő rendszeresen eljár a magányosok találkozóira. Igaz, amikor először találkoztunk, azt állította, hogy csak a barátnőjét kísérte el. - Nekem nem hiányzik senki sem - jelentette ki határozottan. - A pedagógusi munka teljes embert kíván. Néha egész éjjel dolgozatokat javítok, készülök az órákra. Mindezt nem tehetném, ha családom lenne. Hát igen, ilyen az elfoglalt nő, gondoltam maVan, aki kimondottan élvezi, mások meg szenvednek tőle. A magány. A pszichológusok szerint minden korosztályban fellelhető - a gyerekeknél, fiataloknál éppúgy, mint a középkorúaknái, vagy az idősebbeknél; a nőknél ugyanúgy, mint a férfiaknál. Az ide vonatkozó közvélemény-kutatási felmérések eredményeiből ítélve, az egyedül élő felnőtt lakosságnak több mint a fele szenved a magánytól, és a házasságban élők egynegyede is magányosnak érzi magát. Dr. Bajnok István pszichiáter szerint ahhoz, hogy az emberben elhatalmasodjon a magányérzet, hosszú folyamaton kell végigmennie. Több kiváltó oka lehet annak, ha valaki végül.is saját magába fordul, kerüli a társaságot; és ha mégis emberek közé kerül, akkor feszélyezve érzi magát. Általánosítani azonban nem lehet, hiszen minden ember sorsa egyedi. Tony Lake amerikai pszichiáter - aki könyvet is írt a magányról - azt állítja: a magányos emberek két csoportba oszthatók. Az egyikbe tartoznak azok, akik a külső körülményeket említik magányuk fő okozójaként; míg a másik csoportba tartozók meg vannak győződve arról, hogy saját személyiségüknek „köszönhetik” a magányt. A szakember szerint vannak magányos emberek, akik „jól érzik magukat a saját bőrükben”, s a helyzetükön a jövőben sem kívánnak változtatni; de vannak olyanok, akiket nyomaszt az egyedüllét, és változtatni szeretnének állapotukon, csak éppen képtelenek rá... gamban. Aztán amikor másodszor találkoztam Eszterrel, már egyedül volt. A barátnője már talált partnert magának, ő viszont egész éjjel csak mustrál- gatta a férfiakat, hajnalban pedig mélyet sóhajtva, egyedül távozott. Így volt ez minden alkalommal. Ha találkoztunk, Eszter továbbra is azt állította: neki igazán nem hiányzik senki, és csak kíváncsiságból jár el a társkeresők (Illusztráció: archívum) találkozójára. A tekintete azonban másról árulkodott. A mellettem ülő férfi a szentpéteri összejövetel végén meg is jegyezte: ennek a nőnek az arcára van írva, hogy magányos. De hát miért, morfondíroztam tovább, hiszen csinos is, művelt is, mégis egyedül tengeti az életét. Erre a mellettem ülő férfi - aki egyébként kétszer elvált, és saját állítása szerint mára már jól kiismerte a gyengébb nem képviselőit - a következőképpen válaszolt: - Ez a nő valóban csinos és okos. Éppen ezért nehéz lesz magához illő partnert találnia. Sok férfi bizonytalanná válik egy ilyen nő mellett. Feszélyezve érzi magát a társaságában. A férfiak ezért inkább olyan partnert választanak, aki kevésbé kihívó és nem okosabb, mint ők. A szakemberek szerint a magányt a huszonnyolc és a harminchárom év közöttiek viselik a legrosszabbul, mert ők - idősebb társaiktól eltérően - még nem rendelkeznek annyi kellemes élménnyel és lelki tartalékkal, ami könnyíthetne az egyedüllétet. Ezt az állítást határozottan cáfolja György úr, a hatvanöt éves, nyugalmazott gimnáziumi tanár. Vele szintén Szentpéteren ismerkedtem meg. Az idős úr azt állítja, hogy ő bizony nemcsak húszon-, hanem ötvenéves korában is kimondottan élvezte az egyedüllétet.- Lehet, hogy megvet azért, amit mondok, de fiatal koromban én sohasem vágytam családra, gyerekekre meg végképp nem - vallja. - Nekem a nagyapám mindig azt mondogatta, hogy az egyedülálló ember sohasem lehet olyan boldog, mint a családos, de olyan boldogtalan sem. Nos, ez a gondolat nagyon erősen megmaradt bennem. Meg aztán gimnáziumi tanárként, bőven volt alkalmam találkozni olyan esetekkel, amikor a jó családból származó, rossz útra tévedt csemete tönkretette a szülők életét is. Én ebből nem kértem. Mint ahogy mondani szokás, inkább habzsoltam az élvezeteket. Utaztam, szinte az egész világot bejártam, és a nőket sem vetettem meg. Öt- venhét éves koromban aztán rosszul lettem a gimnáziumban. Hetekig feküdtem kórházban, s amikor hazamentem az üres lakásba, mérhetetlenül egyedül éreztem magamat. A szüleim akkor már nem éltek, a testvéreim a saját családjukkal voltak elfoglalva. Ekkor éreztem először, mit is jelent magányosnak lenni. Azóta szüntelenül társat keresek, de még senkit sem találtam, akivel el tudnám képzelni az életemet - teszi hozzá keserűen. - S hogy ez miért van igy? Mert az embernek idős korára konkrét elképzelései vannak, hogy milyen társat is szeretne, a gond csak az, hogy más a valóság és más a képzelet! - állapítja meg szomorúan György úr, aki a legutóbbi összejövetelre magával hozta az unoka- öccsét is. - Ö a sofőr, mert én már évek óta nem vezetek - mondja, majd halkan a fülembe súgja: - Remélem, sikerül találnia valakit, mert most nagyon el van anyátlanodva. A magas, szőke, kissé sovány fiatalember viselkedése nemigen támasztja alá a nyugdíjas tanár szavait. Magabiztosan, kiegyensúlyozottan társalog, és külsőleg is teljes ellentéte nagydarab, kreol bőrű nagybátyjának.- Lelkileg viszont teljesen egyek vagyunk - állítja a fiatalember. - Engem sem vonzott sohasem a család gondolata. Ha a szüleim nem erősködnek, biztosan nem nősülök meg. De ők állandóan a nagybátyámat emlegették elrettentő példaként, hogy most már hiába szeretne családot, nem tud megfelelő partnert találni; hogy mennyire szenved attól, hogy „se kutyája, se macskája”. Egy idő után nagyon untatott a dolog, és azt mondtam: rendben van, megnősülök. A lánnyal, akit feleségül vettem, még a gimnáziumban ismerkedtünk meg. Osztálytársak voltunk, aztán a sors úgy hozta, hogy a főiskolán is csoporttársak lettünk. Ő olyan „taposó” típus volt, mindig fölfelé törekedett. Igyekezett a menő fejű, ügyeletes szívtiprókkal is kikezdeni, de azok előbb-utőbb elpártoltak tőle. Aztán felfigyelt rám. Állandóan telefonálgatott, hol erre, hol arra volt szüksége. Egyszer, már nem is tudom milyen ürügygyei, de beállított hozzánk. A szüleim teljesen meglepődtek: engem ugyanis sohasem látogattak lányok. Anyám rögtön kiderítette, hogy egy rendezett, jómódú családból származik, az apám pedig rögtön megjegyezte: nagy marha leszel fiam, ha nem veszed feleségül. Mind a ketten huszonnégy évesek voltunk. Én nemigen akartam nősülni, a lány viszont férjhez akart menni... Az esküvőnk után néhány hónappal új titkárnőt kaptunk, s amikor megláttam, valami megmozdult bennem. Nem tudom elmondani, milyen érzés kerített hatalmába, de állandóan a közelében voltam. Munka után meghívtam kávéra, aztán moziba. Mindössze néhány nap kellett ahhoz, hogy szerelmet vallják neki. A titkárnő - Editnek hívják - erre azt mondta: te is nagyon szimpatikus vagy nekem, és ha nem lennél nős, biztosan veled járnék. Nekem sem kellett több biztatás: beadtam a válókeresetet. Gyerekünk, közös vagyonunk nem volt, a bíróság első „nekifutásra” elválasztott bennünket. Ismét független voltam, és nem volt semmi akadálya annak, hogy nőül vegyem álmaim asszonyát - aki akkorra mással jegyezte el magát. Egy gazdag magánvállalkozóval, akinek már volt egy szépen berendezett lakása, egy vadonatúj, tűzpiros BMW-je. Mit mondjak? Bennem egy világ dőlt össze. Tudtam, Edit nem szereti azt a pacákot, csak a pénzéért megy hozzá, ezt egyébként ő saját maga is bevallotta. Együttérzően hallgatom a fiatalembert, aki azt állítja, hogy pokoli kínokat élt át azon a napon, amikor a szerelme férjhez ment.- Szép tavaszi nap volt. Ragyogóan sütött a nap, lelki szemeim előtt megjelent Edit fehér ruhában és szinte hallottam, ahogy kimondja a boldogító igent, miközben én otthon ülök, és majdnem megbolondulok a fájdalomtól. De kibírtam. És gazdagabb lettem egy tapasztalattal, megerősödtem. Igaz, sokáig tartott, amíg túltettem magamat rajta. Edit házassága pedig néhány hónap alatt tönkrement. A férje eltűnt, ő meg nyakig ül az adósságokban. A szép lakás meg a BMW a múlté. Most ismét szeretne járni velem, de nekem már nem kell. Mondtam is neki: melegítve én csak a káposztát szeretem!... A fiatalember utolsó mondatával szinte egy időben Palusík Júlia, az összejövetel szervezője bejelenti, hogy a magányosok soros találkozója véget ért, és mindenkit szeretettel meghív a magányosok és társkeresők következő összejövetelére is. György úr szomorúan nyugtázza: ezúttal sem sikerült megfelelő partnert találnia, de talán a következő találkozón nagyobb szerencsével jár majd.- Tudja, ha valaki komolyan gondol valamit, azért mindent megtesz és kihasznál minden lehetőséget. Én bízom benne, hogy aki keres, az talál is - mondja széles mosollyal, majd tekintete az unokaöccsére vetődik: - Te is így gondolod, ugye?- Természetesen - válaszol a fiú. - Aki keres, az talál. Kamoncza Márta Ez a kvíz azt méri fel, hogy meghatározó vagy alárendelt szerepet játszik-e kapcsolataiban. Válaszoljon a következő kérdésekre „igennel” vagy „nemmel”, még akkor is, ha a válasz körülbelül azonos lenne! 1. Vesz-e néha partnerének váratlan ajándékot? 2. Úgy gondolja, érdemes partnerével kis dolgokon vitatkozni? 3. Részt venne-e partnerével olyan szórakozásban, melyet nem élvezne, csak azért, hogy együtt lehessenek? 4. Gyakran érez megmagyarázhatatlan bűntudatot kapcsolataiban? 5. Elvárja-e partnerétől, hogy egy véleményen legyen önnel? 6. Elárulja-e néha partnerének bizalmas megjegyzéseit, hogy másokat megnevettessen? 7. Visszaadna-e egy ajándékot partnerének, ha nem tetszik önnek? 8. Megváltoztatná-e az öltözködését, hgy jobban megfeleljen partnere stílusának? ■ : ■ 9. Úgy érzi, nagyon meg kell küzdenie kapcsolatai fennmaradásáért? 10. Ha egyszer döntött, gyakran megkérdezi partnerét, hogy jól döntött-e? 11. Vacsoránál a partnere dönti el. mikor menjenek haza? 12. Ha partnere megkérdezi, ízlett-e, amit főzött, mindig megmondja az igazat? 13. Ha partnere elutazott, és önnek sürgősen döntenie kell valamiben, megvárja, amíg visszajön? 14. Elmenne-e partnerével egy autóstopos útra akkor is, ha ön szívesebben pihenne egy strandon? 15. Néha azon veszi észre magát, hogy bocsánatot kér, amikor partnere kezdte a vitát ? 16. Ha étlapról választ, szereti-e tudni, mit választ a partnere, mielőtt ön rendelne? 17. Néha akkor is lefekszik a partnerével, ha önnek nincs hozzá kedve? 18. Ön kezeli mindkettőjük pénzét? 19. Ha rossz a kedve, inkább nem mutatja, nehogy partnere hangulatát elrontsa? 20. Úgy érzi, önön múlik a kapcsolatuk jövője? HOGYAN PONTOZZON? Az 1., 3., 4., 8., 9., 11., 13.. 14., 15., 16., 17., 19. és 2s0. kédésekre adott „igen” és a 2., 5., 6., 7., 10., 12. és 18. kérdésekre adott „nem” válaszokra adjon 1-1 pontot. Adja össze a pontjait, és olvassa el a követező értékelést: 7 pont alatt: Öné a domináns szerep a kapcsolatban; minél kevesebb pontja van, valószínűleg annál dominánsabb. Próbálja meg kevésbé elnyomni partnerét, és legyen figyelmesebb iránta. Bátorítsa, hogy magabiztosabb legyen és hangoztassa véleményét. 7 pont és a felett: alárendelt a kapcsolataiban. Amíg valóban boldog, nem kell változtatnia. De ha megunja, hogy alárendelt, problémák adódhatnak. Az a veszély is fennáll, hogy a partnere megunja az alázatosságát. Próbálja meg saját érdeklődési körét kialakítani - például keressen a munkahelyén új munkát vagy új hobbit. Ha kapcsolatán kívül önbizalomra tesz szert, akkor a partnerével is magabiztosabb lesz.
