Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-18 / 51. szám
32 oldalas színes MAGAZIN Heti tévé és rádióműsor SA. harapós j átéí^oroszCán Riportunk a 8-9. oldalon A legfényesebb tentszkarrier írásunk a 16. oldalon Hararéból északra és délre Riportunk a magazin 6-7. oldalán 51 1994. december 18. XXVII. évfolyam Ára 9 korona A szeretet mérlegének két serpenyője. Az adni és kapni vágya, igénye. Vajon egyensúlyban van-e, lehet-e valaha is? Nincs érzékenyebb mérleg, s mindig kibillen az egyik vagy a másik oldalra. Az ember soha nem lehet biztos benne, elég-e, amit adott, s hogy az ajándékozott azt várta-e, annak örül-e igazán, amit annyi gonddal vagy éppen sietve kiválasztott. Ó, a szándék. A szándék mindig több, szíve szerint a legszebbet, a legjobbat, a legszükségesebbet adná az ember... De anyagi lehetőségei korlátozottak. De hát mióta mérik a szeretetet pénzzel? Két idős, egykor jobb napokat látott kabátú ember a takarékpénztárban. Egymást támogatják, karolják:- Kérnénk szépen, szeretnénk kivenni tízezer koronát, s 5-5 ezer koronás betétkönyvet nyitni Tomika és Évike jeligére... Igen, az unokáink. Ezt kapják karácsonyra. Vajon az unokák, a gyerekek tudják-e, hogy a nagyszülők ezt a pénzt önmagukra is költhették volna? S örül-e majd Tomika és Évike? A lego-bolt előtt hosszú sor, mint évek óta mindig. Újabb drága szállítmány érkezett.- Ó, az én kislányomnak már fél szobányi legója van! Rendkívül hasznos, okos játék ez, kreativitásra nevel, kézügyességre! Most az őslényekből veszek egy garnitúrát - lelkendezik egy ápolt, jól öltözött anyuka. Sok-sok megrakott, csomagoktól roskadozó, sietve cipekedő élő karácsonyfa: apukák és anyukák, nagymamák és nagyapák sietnek hazafelé az üzletekből. Pénztárcájuk kiürült, de a szívük csordultig a szeretettel, a szándékkal, hogy mindenkinek jusson ajándék. Emlékeket idéző, felkavaró napok ezek. Szívében, lelkiismeretében mindenki, akiben emberi érzések vannak, megvizsgálja a maga mérlegét, mivel tartozik, mi az, amit elvárhat(na), követelhet(ne). Nem tudom, ma mi az igazi örömet adó ajándék. Én mindig a könyvet vártam a legjobban. És lehetett szánkó, kesztyű, bármi a fa alatt, a karácsonyeste varázsát mindig a könyv, a könyvek adták meg. Számomra a Légy jó mindhalálig s a Huckleberry Finn kalandjainak máig fenyőillatuk van. Tudom, ma más az értékrend. Vonzóbb a videó, a magnó, a lego, az űrhajó, s divatosabb is. A rengeteg reklám mind-mind Barbie babát, csokoládét, amerikai mesefigurák megelevenített mását hirdeti. Könyvreklámmal csak a sajtóban találkozik az ember, de szerényebb, halkabb hangú a kínálat, mint a többi ajándéknak szánt csodák harsány hirdetései. Pedig azt hiszem, mégiscsak a legmaradandóbb, legbensőbb énünkig ható érték a könyv. Drága. Persze, ez is drágább, mint régebben. A legolcsóbb árából is két pár zoknit kaphat a gyerek. A drágábbak pedig annyiba kerülnek, mint egy pulóver, mint egy blúz. De - a lego még drágább. És az ital, az étel?... E legcsaládibb ünnep küldetése ma, hogy együvé terelje az összetartozókat, hogy megerősítse a családtagok, rokonok között a szeretet összefűző szálait.- Tudod, nálunk mi az igazi családi ünnep? - fogadott bizalmába egyszer egy kedves ismerősöm. - Kikapcsoljuk a tévét, leoltjuk a villanyt. Gyertyát gyújtunk, s beszélgetünk, mesélünk, dalolunk. Minden hónapban van egy ilyen esténk. Három gyerek mellett nálunk nemigen telik pazar ajándékokra. De hiszem, hogy ezeknek az estéknek az élménye, emléke megmarad bennük. A szeretet találékony. És talán sok-sok család felfedezi a gyertyafényben, csillagfényben egymásra ragyogó szemek varázsát, az egymásra figyelés örömét. Amelyben az adni és kapni mérleg két serpenyője egyensúlyba kerül majd. H. Mészáros Erzsébet (Prikler László felvétele)
