Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-12-11 / 50. szám

Nem aranyból - tizenegy dalból van Rácz Kati koronája, de ez a tizenegy dal gyémántként ragyog első', most megjelent kazettáján. Királynő' volt eddig is.

A dzsessz és a könnyűzene koronázatlan magyar királynője, kinek hangját és rangját a szakma egyik színes bőrű énekes sztáija, Liz Mitchell is elismerte.

Rádió- és televíziós felvételei mellett többet mégsem adhatott. Aki gyakrabban akarta hallani, annak éjfél felé kellett a nyomába szegődnie. Előkelő budapesti szállodák, bárok, szórakozóhelyek pódiumán lép fel rendszeresen Rácz Kati. Szerződése általában három dalra szól, de azzal a három dallal a lelkét is megmutatja, nemcsak előadói nagyságát.

• Nem kis adósságot törleszt első kazettájával. Tizenhét éve énekel; hogyhogy csak most szánta el magát?- Most kértek fel. Eddig csak dicsértek, de a lemezszerződést mások elé tették. Nem baj. Most legalább a műfaj legjobbjaival dolgozhattam. Túri Lajosról, akit a közönség Lui néven ismer, legelőször is azt kell elmondanom, hogy rangos amerikai fesztiválon nyert fődíjat nemrég. Kenny Rogers hívta ki őt a versenyre, s a grand prix-t is tőle vette át. Csodálatos énekes. Nekem ő a legjobb Magyarországon. Elképesztő, micsoda hangja van.

Ezt a tizenegy dalt ő választotta ki nekem, körülbelül hatvanból.

Producere és zenei rendezője a kazettának, két számot pedig együtt énekelünk, aminek külön örülök. Hónapokkal ezelőtt, amikor először jött szóba, hogy elkészítjük az anyagot, azt mondta: Kati, neked semmi más feladatod nem lesz, csak hozd a hangodat. És tényleg így volt. Ő mindent eldöntött helyettem, én pedig mindenben rábíztam magam, hiszen ragyogó muzsikus. Számomra non plus ultra.

• Az is az ő ötlete volt, hogy csupa régi sláger legyen a kazettán?- Igen. Ez volt az elsődleges szempont. Régi slágerek friss hangszerelésben, az én stílusomnak, az én egyéniségemnek megfelelően. El kell, hogy mondjam: Lajos remekül instruált. Minden dal előtt pontosan vázolta, mit vár tőlem, milyen hangszínt és milyen érzelmi skálát, s olyan hangokat csalt elő belőlem, hogy a visszahallgatásnál nem akartam hinni a fülemnek.

• Nem tudta, hogy mit tud?- Döbbenten ültem a stúdióban, és egyfolytában azt kérdeztem: ez én vagyok? Ez a hangszín? Ez az előadásmód? Mintha egy vadidegen nő énekelt volna.

• Nekem a mértéktartása, a visszafogottsága volt ilyen feltűnő. Hogy zsonglőrködhetne most is a hangjával, brillírozhatna, szárnyalhatna, mégsem teszi. Hallatlan nagy szakmai alázattal, ráérzessél és eleganciával annyit ad csupán, amennyit a dal megkíván.- Ez volt a célom. Eddig ugyanis mindig mindenki azzal jött, hogy én vagyok a magyar Tina Turner, aminek csak azért nem örültem, mert én nem érzem magamon a „tinaturnerséget”. Meg a skatulya is szorított már. Rádióba, tévébe csak akkor hívtak, ha a műsor a dzsesszről szólt. Én pedig szerettem volna már azt is megmutatni, hogy uram bocsá’, tudok én egyszerűen is énekelni, nemcsak rekedten,vagy improvizálva.

• Nem okozott néha gondot ennyire visszafogni magát?- De igen. Voltak pillanatok, amikor kimondottan vigyáznom kellett, nehogy felkapjon a melódia és elvigyen dzsesszesebb irányba. Túri LaRÁCZ KATI első kazettája

jós szerencsére mindig ott állt mellettem, s ha észrevette, hogy már „emel- kedek”, azonnal intett. Azt mondta, olyan kazettát csinálunk, melynek minden egyes dalát velem együtt énekelheti majd a közönség. És én ezt tudomásul is vettem, de mondom, többször is megesett, hogy azon kaptam magam, már nem éri a lábam a földet. Nagyon gyorsan el tudok rugaszkodni, „repülni” pedig irtóra szeretek.

• Korábbi dalaiban csillogó ércesség van, ezek most finomak, puhák, selymesek.- Egyetlen kivétellel. A Ray Char- les-dal magyar változatával, amelyet Lajossal énekelek. Az Itt a jó Jack bolondos, veszekedős nóta. De a többi: csupa érzelmes dal. A legtöbbet Michel Legrand szerzeményével szenvedtem, amelyhez Várady Zsuzsa írt gyönyörű szöveget. Rettentő nehéz dal a Nincs a sors könyvébe írva. Sok benne a szűkített hangköz, és az intonálá- sok sem könnyűek. Akik ismernek engem, azok tudják, éneklés közben is az ösztöneim irányítanak, noha tizennégy évig tanultam klasszikus zenét. Ennél a számnál százszorosán kellett figyelni a kottára, mert ha elengedtem magam, azonnal vétettem. Az első nap nem is énekeltem fel, csak egyetlen dalt. Kevés volt a rutinom, stúdióban ritkán dolgozom. Lajos, két-három szóval, aztán adott egy nagy „injekciót”. Egész éjjel nem aludtam tőle, de másnap már öt dalt vettünk fel, nem egyet. Annyira fáradt voltam, hogy nem maradt erőm az idegeskedésre, minden gátlásom elmúlt, azért tudtam jobban dolgozni. Zalatnay Cini régi slágere, a Félteni kell az én kívánságomra került a kazettára. Hasonlóképp szeretem Cserháti Zsuzsa A boldogság és én című számát is. Zsuzsával egyébként többször is felléptem már; bonyolult lelkületű ember, de tisztelem őt nagyon. Máté Péter Ne menj még! című szerzeményét Lajos bányászta elő, és ebből is duett lett. Nekem itt másodrangú szerepem van, de Lajos óriásit énekel benne. Kovács Katitól két dalt

vettem át. A Most kéne abbahagyná és a Ha legközelebb látlak címűt. A ritmusa tetszik mindkettőnek. A Félig sem szerelemről azt hittem, nem nekem való. Lajos beszélt rá azzal, hogy majd meglátod, szeretni fogod. És igaza lett. Már szeretgetem. Ahogy a két szemeddel nézel. Ehhez is kaptam egy jó instrukciót. A kutyusaidat képzeld magad elé, mondta Lajos, és ez annyira megmaradt bennem, hogy erről a dalról ezentúl mindig a három kutyagyerekem fog eszembe jutni. Az Engem nem lehet elfelejteni jó dögös dal. Mezei Vilmos zseniális hangszerelésében egészen új formát öltött. A tizenegyedik szám Edith Piaf sanzonja, a La vie en rose Vécsey Ernő magyarosításában: Álmaimban látlak én. Piafot imádom, de az elején úgy éreztem, nem az én stílusom. Lajos aztán megmutatta, hogy igen, ehhez is közöm lehet, csak rám kell szabni a dalt. Prózát tett az elejére. Finomat, erotikusát. Csakhogy én borzasztóan szemérmes vagyok. Nem vad és nem szexis, mint ahogy nagyon sokan hiszik, hanem szemérmes. Háttal kellett állnom a stúdióbeli üvegfalnak, hogy ne lássanak a fiúk. Úgy tudtam csak elénekelni a dalt.

•Mii gondol, mire képes egy ilyen kazetta? Változtatni tud az életén?- Sikert hozhat, újabb felkéréseket. Még nem is merem meghallgatni, annyira izgulok. Ezzel bárhol jelen lehetek. Legyünk őszinték: végső soron rabszolgamunka, amit én csinálok. Soha nincs szabadnapom, minden éjjel énekelek, mégsem ismernek annyian, mint azokat, akiket hetente mutat a televízió. Nekem az a dolgom, ezt ma már biztosan tudom, hogy az embereknek kellemes perceket szerezzek, de ha csak tenyérnyi pódiumon énekelhetek, akkor kevesen hallanak. Egy zenészkollégám mondta valamelyik nap, hogy nagyon sokat kellett vámod erre a kazettára, Kati. Tényleg sokat, de a hangomnak, úgy érzem, ez is csak jót tett.

Szabó G. László (Oláh Csaba felvétele)

.ii._Qj.J_LV > O

ANTONIO BANDERAS

Tizennégy évesen kezdte a pályát. Színházi feladatot kapott szülőhelyén, Malagán. Ugyanitt végezte el a színművészeti iskolát. Független színházi csoportoknak volt a tagja, köztük egy politikai színháznak, amely darabválasztásával a fasiszta rezsimet támadta. Nem sokkal Franco halála után Madridba költözött, és a Nemzeti Színházhoz szerződött. Itt kereste meg Pedro Almodovar, és szerepet kínált neki második filmjében. Antonio Banderasnak viszont ez lett az első filmje.

„Emlékszem, Pedro egy este bejött hozzám, megkérdezte, akarok-e vele dolgozni. S mivel igent mondtam, már másnap megkötöttük a szerződést. Szép feladatokat kapok tőle azóta is, de Carlos Saurával is forgattam. Ugyanakkor nem lettem hűtlen a színpadhoz sem. Három évadon keresztül játszottam Gavestont, a király »kedvencét-kegyeltjét« Marlowe darabjában, a II. Edwardban. Az előadást Lluis Pasqual rendezte, aki később meghívott Garcia Lorca drámájába, A közönségbe is. Cavallo Bianco szerepét akarta rám osztani, de a próbák egybeestek A vágy törvénye felvételeivel, és én inkább a filmet választottam.”

SzínpaSon és két filmben, A vágy törvényében és az Oscar-díjas Philadelphiában olyan figurát alakított, aki férfinél keresi a szerelmet. Hogyan fogadták ezt a rajongói? Kapott visszajelzéseket?

„Szerencsére most már egyre ritkábban, de amíg Madridban egyik mozi a másik után vetítette a filmet, temérdek telefonüzenet érkezett a titkárságomra. Voltak köztük szórakoz- tatóak, kedvesek, de kevésbé rokonszenvesek is. Még a feleségemnek is jutott belőlük.Volt valaki, aki kitartóan hívogatott. Félelmetes volt a hangja, és olyanokat mondott, hogy »Te nem ismersz engem, de én ismerlek téged. Jössz te még az én utcámba...« Egy idő után félni kezdtem, hogy az a titokzatos valaki egyszer csak szembe jön velem, megállít, és kést szegez a torkomnak.

Tudtam, hogy a megelevenített figurát egyesek azonosítani szokták a színésszel, de sose gondoltam volna, hogy velem is megtörténhet ilyesmi.

S nem hittem, hogy ez ennyire veszélyes lehet. Kellemesebb volt az az eset, amely egy vetítés utáni fogadáson történt. Odajött hozzám egy nagyon szimpatikus, művelt, kellemes fiatalember, sokáig beszélt a filmről, aztán elmondta, hogy milyen nagyszerű színésznek tart. Volt benne valami nagyon-nagyon különös, de nem tudtam volna megmondani, mi. Beszélgetésünk végén bevallotta, hogy domonkos rendi szerzetes. Egyébként polgári ruhában volt. Elmondta, hogy nagyon tetszett neki A vágy törvénye, meg hogy a kolostorban mindenki látta már a filmet, és az egész rendház lelkesen fogadta. S az a véleményük, hogy ez a filmtörténet egyik legizgalmasabb s leghitelesebb története a férfiak közötti szerelemről.”

A szülei látták?

„Édesanyám nem látta. De az édesapámnak, aki nagy moralista, tehát szigorú erkölcsöket hirdet, nagyon tetszett. Örült, hogy sikere volt a filmnek, és annak is, hogy szerepet kaptam benne.”

Bemutatná a feleségét?

„Concelezának hívják. Színésznő. Egy este, színház után betértem a Salon Espanába, hogy kiszellőztessem egy kicsit a fejem. Ott volt ő is. Aztán kilenc hónap múlva összeházasodtunk. Nagy meglepetést szereztünk mindenkinek. Egybekelésünk akkora eseménynek számított Spanyolországban, hogy minden újság ezzel foglalkozott. Esküvőnkön ott volt az egész Almodóvar- klán. Harmadik éve vagyunk házasok.”

S az utódok... még nem jönnek?

„Majd ha megnőnek a kamataim a bankban! Ma nagyon sokba kerül egy gyerek. Szóval, most még nem tervezzük. De előbb vagy utóbb megérkezik, az biztos.”

Gyakran mutatkozik gitárral és teniszütővel.

„Igen, szeretek gitározni. Sőt még dalokat is szereztem. Ha pihenni akarok, akkor általában jó zene mellett szoktam lazítani. Mivel annyi időm nincs, hogy rendszeresen kijárjak a futballpályára, a teniszlabdát ütöge- tem. A sport és a zene a magánéletet jelentik számomra. Azt a két dolgot, amelyekben a barátaimmal osztozom.

Azokkal, akiknek semmi közük a filmhez és a színházhoz.”

Úgy hírlik, régebben szívesen vetette bele magát a madridi éjszakai életbe, vagyis a »madrugadába«.

„Fiatalabb koromban megválaszthattak volna az éjszaka királyának is. Ma már nem. Az én koromban az embernek már benő a feje lágya, és másképp tekint az időre. Szeretném az öregedést minél tovább késleltetni... Ám egy bizonyos életstílus hamar sírba viszi az embert. Különben is, a mai madridi éjszaka már nem ugyanaz, mint a tíz évvel ezelőtti volt. Más a hangulata. És nincsenek olyan markáns egyéniségek sem, akik lelket öntenének az emberbe.”

A Babilónia alapján: (tallósi)

feGöM Itt®