Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-11 / 50. szám
32 oldalas színes MAGAZIN Heti tévé és rádióműsor Játsszon és nyerjen velünk! 1994. december 11. XXVII. évfolyam Ára 9 korona Lyukas a puttony, Mikulás elvtárs Ma, azaz november huszonnegyedikén Katalin cárnő, családunk abszolutista elnyomója, a két és féléves zsarnok, az óvodából hazavezető úton egy pocsolya kellős közepén vésztjósló hangon bejelentette: „1. Lesz boldog névnapom, 2. Elindult a Mikulás! ” Vagyoni helyzetem további zsugorodása már szinte lehetetlen, a boldog névnap pedig a Mikulással egyetemben útra kelt. Azelőtt Kamcsatkából jött, most a fene sem tudja, hogy honnan. Azok, akik létünkért, mindennapjainkért, az országért, mit ne mondjak, hazánkért felelősek, éppen egymás kinyírásával foglalatoskodnak, immáron öt éve. Kinyírják egymást, látványosan, ahogy illik, aztán megszer vezik a menetrend szerinti parlamenti választásokat, kam- pányolnak egy derekasat, aztán akár veszítenek, akár nyernek, keményen hozzálátnak egymás kinyírásához. Egymás alapos kinyírása közben persze alaposan kinyírják az országot is, de ez egy népnemzeti népnemzetnek meg sem kottyan. Leányom tehát tisztességesen feladta a leckét, ha tudnám, merről jön a Mikulás, elébe mennék, vagy elébe küldeném az Országos Mikulást, intézne már a leányomnak, vagyis hát az összes gyermekemnek legalább egy gumimikulást. Tartok tőle, hogy az Országos Mikulás országos puttonya is hasonló helyzetben lehet, mint az én háziputtonyom, ugyanakkof a nyugdíjasok és a munkanélküliek puttonya legfeljebb csak putt lehet. Egy kicsivel távolabbra gondolva, a Mikulás után jön a boldog karácsony, s még boldogabb új év, közben pedig elkezdik a lucaszéke eszkábá- lását is, mondjuk kormányszinten az arra megválasztott asztalosok. A forSOÓKY LÁSZLÓ matervezett szék, sámli, hokedli majdnem európai színvonalú, ami még hiányzik, az a szándék, a deszka és a szög. Kalapács van, amolyan gumikalapácsféle, jófajta eszenciás borovicskából és sörből készült. Visszatérve a Mikuláshoz, annak is a zsákjához, vagy puttonyához, az a gyanúm, hogy az idén még a jó gyerekek is csak virgácsot kapnak. Persze nem külön-külön, hanem egy egységes, jobban mondva országos virgácsot, amelynek gyűjtőneve a megfélemlítés. Figyelembe véve azt a csekélységet, hogy mi, magyarok, se nem jó, se nem rossz, hanem mostohagyerekek vagyunk e honban, az ajtó elé vagy a panelházak ablakába kitett cipőnkbe csak olyan ajándékot várhatunk, amilyen minősítést kaptunk a Főmikulástól. A kérdés másik oldala viszont az, hogy mit tennénk mi a Mikulás cipőjébe? Úgy tűnik, valami bűzlik ebben a régióban, ami a negatív kétoldalú tole- bűze. rancia A Mikulás puttonya pedig teli van ígéretekkel, ott a pocsolya szélén ácsorogva természetesen én is megígérem Katalin cámőnek, hogy a saját, különbejáratú Mikulásunk rengeteg ajándékot hoz a jó magaviseletű gyermekeknek. Az én lányom viszont - apjára ütve - nem jó, még csak nem is közepes magaviseletű, öröklött cipőjével a pocsolya közepén toporzékolva bizonyságot követel. Hiába mondom neki, hogy nekünk van egy abszolúte saját Mikulásunk, aki megígérte, hogy ezentúl csupa ajándék és boldogság lesz a sorsunk, mivel több esetben a magam módján már becsaptam őt, nem kapja be a főtt kukoricát, s a mézesmadzag elhúzását is egy kicsit esetlennek tartja. Hiába mondom azt is, hogy direkt miattuk elhívom a mi Mikulásunkat, hogy egy direkt erre a célra össze- röffentett nagygyűlésen személyesen ígérje meg a mikulási ajándékokat, Katalin továbbra is hajthatatlan marad. Kétségbeesett helyzetemben nem marad más hátra, minthogy utolsó mentsváramhoz, az atyai szigorhoz folyamodjam, végül is én vagyok a nagyobb és én vagyok az — erősebb, M ilyen szin- * ten tehát én vagyok a diktátor. Családi szinten és tele lelkiis- meretfurda- lással. Az országos mikulások lelkivilágát nem ismerem. Illusztráció: M. Sutyák Clara