Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-17 / 29. szám
32 oldalas színes MAGAZIN Heti tévéés rádióműsor A rómaiak nyomában írásunk a 8-9. oldalon Virághoroszkóp A 8. oldalon Zürichi séták Riportunk a magazin 8-9. oldalán 1994. július 17. XXVII. évfolyam Ára 9 korona oljiensio A saját különbejáratú lexikonom szerint elnémetesített magyar szó: no- kedli, illetve a legújabb kutatások szerint az Uborka szlovák tükörfordítása (vö. Soóky nagylexikona 13. kötet 149. old. lent). Már a régi rómaiak, sőt a föníciaiak is ismerték, orgiáikon mézes sörbe (mézes sör - értsd borovicska) mártogatták, mártogatták, szopogatták és politizáltak. Tehát a nokedli, azazhogy a galuskásított Uborka, vagyishogy a Galusky (ejnye, no, a HaluSky) című szlovák TV műsor (galusky, eredetileg cseh bicikli belsőgumi, ami feslett külsőt takar) elindult világhódító útjára. Karaktere szerint a műsornak nincs karaktere, műfaja szerint elbábosított politikai kabaré, illetve annak egy ugyancsak mellékoppintott koppintása. Merthogy a politikai kabaré műfajának alapkövét nem éppen a jelenlegi Szlovákia földrajzi területén, hanem egy korábbi Szlovákiának (Magna Slova- cia) egy bizonyos Athén, később pedig Liverpool nevű városában rakták le. Az alapkő alapja a létező politikai kultúra volt, aminek egyik lényeges momentuma az, hogy az egyik ember meghallgatja a másikat, a másik pedig az egyiket. Ez színpadi nyelven szólva szituációt teremt, s a szituációk sorából összeálló drámát a replikák, illetve viták oldják élvezhetővé, teremtik meg a katartzist. A politikai kultúrához, annak megteremtéséhez kultúrált politikusokra van (lenne) szükség. Ők adnak tartást az országnak, ők termetik meg az arculatot, amit ma mindenki úgy ejt, hogy immage. A mi politikai kabarészínpadunk nagyon szépen hangzó, fennkölt nevet kapott, így hívják: Szlovákia Nemzeti Tanácsa. A társulatot 150 profi szerződéssel bíró (ki) választ ott színésze képezi, csupán az igazgatófőrendezői poszt változik, rendszerint a tavaszi napforduló idején. Ebből adódóan még nem alakulhatott ki az alaprepertoár, a társulat minduntalan rögtönzésre kényszerül. Ennek ellenére a honi közönség felfigyelhetett néhány tetszetős népi sikerprodukcióra, amelyek klasszikus színművek parafrázisaiként kerültek színpadra. Említést érdemel például a. Nyelvtörvény című darab, amely alapjaiban rengette meg a japán GO színházat. Nagy tapsot kapott az Orszdgdambolók kettő az egyhez című, a cseh Klaus nevű forgatókönyvíró szellentése alapján a KGB rendezésében színre került bohózat is. Egészen elfogadható teljesítményt nyújtott az Übü király eddigi két változatában a miniszterelnök-főszereplő, csupán az Übü mama szerepre nem találtak kifinomult egyéniséget. Kétségtelenül nagy siker a Mit üzen a táblabíró vicaverza című tragikomédia, amelyet külsősök segítségével idestova egy éve szinte megszakítás nélkül játszik a társulat. Mindenképpen említést érdemel a két magyar kamaraegyüttes, akik már évek óta a Tom Sawyer kisebbségi népnemzeti kalandjait játszák sallangmentesen, feltűnés nélkül, messze elkerülve a ripacskodásnak még az árnyékát is. Volt tehát miből és kiből válogatnia a GaluSky, akarom mondani a Ha- lusky alkotógárdájának, de ők hála Istennek kellően óvatosak és körültekintőek ahhoz, hogy valóban politikai kabarét csináljanak, inkább úgy tesznek mintha. Én mélyen egyetértek velük, hiszen a politikai humor a megalkuvások katedrálisára épül, s mi történik akkor, ha beüt a változás, s mi van akkor, ha valaki bekerül s mi, ha nem. Nos mi, a maroknyi szlovákiai magyarság, büszkék lehetünk, magyar bábu is van a szlovák bábuk között. Érdekes módon a rendező, amikor nagyon szellemes akar lenni, akkor a magyar bábun keresztül jól elhegedüli a magyarok nótáját, ami nekünk nagyon jólesik, mert egyébként nem tudnánk kellőképpen berzenkedni. Summázásul csak annyit, hogy ideje lenne, hogy a Magyar Televízióban megint kitaláljanak valamit, hogy a Szlovák Televízióban is kitalálhassanak valamit, vagy pedig egyesüljenek, s hozzanak létre szellemi al- teregókat. Soóky László
