Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-04 / 49. szám
l/asárnap 1994. december 4. GYERMEKVILÁG ég en történt biz ez, régen. Abban az időben, mikor még tűzön aszalták a jeget, jégre tették a meleget. Az volt csak a jó világ, víg világ. Még akkor a só is sósabb volt. Virágosabb a tavasz, hosszabb a nyár, áldottabb az ősz. Hogy nagyot ne mondjak, nagyobb volt akkoriban a búzaszem, mint most a mákfej. A mogyoró olvasva is elmehetett diónak. A diót pedig meg kellett törni a küszöbön, mert hajában nem fért volna be az ajtón. No, hanem Télapó akkor is csak olyan goromba legény volt, mint mostanában. Akkor is csak olyan öreg volt már, mint az országút, s ha savanyú kedvében megrázta fehér szakállát, egyszerre beborult a víg világ, szép világ. Nem látszott ki egyéb a nagy hóból, csak a varjúnépség, az se tudott egyebet kiáltani, csak azt, hogy akármilyen kár, oda van a nyár.- Bizony kár - sóhajtozták az emberek mert többet ér egy nyár száz télnél.- Ohohó, ohohó! - sikoltott mérgesen Télapó, hogy csak úgy csikorogtak bele a száraz faágak.- Ugyan minek is teremtette a jó isten ezt a gonosz telet? Virágtördeló'nek, madárpusztítónak, emberek sanyargatójának?- Hihihi, huhuhu, hahaha! - kacagott be Télapó a kéményeken, hogy csak úgy borsózott bele az ember háta.- Hej, de nagy öröm lenne, ha egyszer megenné a farkas a telet! No, hanem erre már csakugyan megharagudott Télapó. Kapta magát, vette a sátorfáját, s úgy elszelelt, hogy meg se állt, míg azok közé a magas, zordon hegyek közé nem ért, ahol a madár se járt. Ott ütött tanyát az égnek meredő ormokon, s onnan süvöltözött le nagy bőszen a világra:- Megálljotok, majd hívjátok még vissza Télapót!- Csak azt lesd! - nevettek az emberek. Soha gazdagabb termést nem adott a föld, dúsabb gyümölcsöt nem hoztak a fák, mint abban az esztendőben. Alig győzték az emberek betakarítani az istenáldást.- Siessünk, emberek - biztatták egymást -, míg Télapó megint a nyakunkra nem ül. Bizony nem jött Télapó, kár volt tőle ijedezni. A napocska szüret után is csakúgy szórta a szikrákat, mint aratáskor: nem volt, aki fellegfátylat terítgessen elébe. Tele volt virággal a mező, nem volt, aki letarolja. Tele dallal az erdő, hideg szelek nem kergették el a madarakat.- Nini — örvendeztek az emberek -, nyilván csakugyan megette a farkas a telet. Nem nagy becsülete lesz az idén a kemencének. Nem is kellett tűzrevaló után járni senkinek. Sütött a napocska úgy, hogy a fák már meg is sokallották. Leperzselődött, leégett róluk a levél. Lesült a rét, kiégtek a mezők, meghasadozott a föld, s a csillagfényes, tikkadt éjszakákon föl-fölsóhajtott az égre:- Könyörülj rajtam, Télapó, takargasd be sebeimet puha, fehér takaróval. Bezzeg az emberek se áldották már a végtelen nyarat. Kicsorbult az eke a kiégett földben, nem lehetett szántani, vetni. Nagy kínnal ha bírtak is itt-ott barázdát hasítani, hiába szórták bele a búzát. Nem vette gondjába Télapó, nem takargatta be meleg takaróval, puha fehér hóval. Féreg kiette, egér elhordta, szárazság megölte a drága vetőmagot.- Nincsen vetés, nem lesz kenyér! - sóhajtoztak az emberek, s reménykedve tekintettek a magas hegyek felé: hátha mégis leszáll közibük az a jó Télapó. De nem szállt ám le, akárhogy könyörögtek neki. Abban az esztendőben nem látták a telet: de nem is ettek a másikban kenyeret! Lett olyan éhség, hogy hullottak az emberek, mint ősszel a légy. Akik megmaradtak, azok nem győztek hálálkodni Télapónak, mikor megint leszállt a földre fehér bundájában:- Ó, Télapó, mit érne nálad nélkül a nyár! r élapó jókedvűen nevetett, és megígérte, hogy nem haragszik meg többet az emberekre, ha az emberek se ártják magukat az ő dolgába. Hanem hogy emlékezetes legyen nekik a lecke: sose nőtt többet a dió olyan nagyra, mint azelőtt volt. Pedig ugye, kár? HÁRS LÁSZLÓ TÉLAPÓ Karácsonykor hull a hó, hóban topog Télapó. Nem látható, hallható zajtalan jár Télapó. Ajándékot hagy nekem, és elsuhan nesztelen. Édes, kedves Télapó, ajándékot kapni jó! VALÓDI TÖRTÉNET Egy hindunak volt egy elefántja. A gazda rosszul tartotta, sokat dolgoztatta. Egyszer az elefánt megharagudott, s összetiporta a gazdáját. A hindu meghalt. Sírt a felesége, odavitte az árván maradt gyerekeit az elefánthoz, s lábai elé vetette magát.- Te, elefánt, ha megölted az apjukat, ezeket is öld meg! Az elefánt nézte a gyermekeket, megfogta az ormányával a legnagyobbikát, s szép csendben felültette a nyakára. Ettől kezdve az elefánt szót fogadott a fiúnak, s dolgozott is neki. Gondolkodom, tehát... M M Z s K 1 Á á L Á K H T N 1 író lóugrásban Ha a bal felső sarokban lévő betűtől elindulva lóugrásban haladsz, akkor egy magyar író nevét kapod eredményül. Nos, ki az író? Készítette: Kovács S. MEGFEJTÉS A november 20-ai számunkban közölt feladat megfejtése: Mert amikor nagyot rúgsz, rikoltani kell. Nyertesek: Hegedűs Andrea, Rimaszombat; Dobos Erika, Tiszacsernyő; Miklós László, Kisgéres; Ódor Nikoletta, Szőgyén; Varga Gabriella, Érsekújvár. Miért nem rendeznek énekversenyeket a madarak? E gyszer régen erdők, mezők madárvilága lázasan készült az Arany Trilla ének verseny re. Madárdaltól zengett az egész táj, még a rekedt varjú is az első díjra pályázott. A veréb reggeltől estig olyan kitartóan csiripelt, hogy még az öreg gólya sem állhatta meg szó nélkül:- Ne kínlódj pajtás, ezzel az egyhangú csip-csi- rippel úgysem sokra viszed. Amikor az éneklőtehetséget osztogatták, nekünk nem jutott. Hallgasd csak meg, milyen gyönyörűen dalolnak az énekesmadarak.- Az igaz, hogy te nem tudsz énekelni, de hogy mersz engem magadhoz hasonlítani? - sértődött meg a veréb és odébbszállt. Hallgatózott, hallgatózott, és annyi ítélőképessége azért volt, hogy belátta, milyen szürke az ő dala. A becsvágy azonban fűtötte, és ott nyomban elhatározta, hogy feltétlenül megtanul énekelni. El is röppent a pacsirtához.- Taníts meg szépen énekelni, ígérem, meghálálom - kérte a pacsirtát.- Ha tanulni akarsz, az szép dolog, megpróbálhatjuk, de figyelmeztetlek, hogy kitartás kell hozzá. Előbb azonban egy kis elméleti ismeretet kell elsajátítanod. Kegyetlenül unta a veréb az oktatást és közbe is szólt:- De hát mikor fogunk énekelni?- Annak is eljön az ideje. Csak most jól figyelj! A pacsirta lelkesen tanított, de a veréb nem bírta figyelemmel követni. Nagyokat ásított, és mikor a nagy tudású oktató egy pillanatra felröppent, szépen elillant. SZŰCS BÉLA A veréb azonban nem nyugodott bele a kudarcba, felkereste a feketerigót is. Az nyomban kipróbálta a hangját, és annyit skáláztatott vele, hogy beleszédült.- Valami szép dalt szeretnék tanulni már, unom ezt az örökös trillát-trillát - türelmetlenkedett a veréb.- De hiszen még azt is hamisan énekeled, hogy akarsz valami komolyabb dalt megtanulni? Ahhoz kitartás kell, barátocskám. A verébből azonban hiányzott a szorgalom. Amikor a rigó behunyta szemét és nagyon szépen rázendített, bemutatva, hogyan kell tisztán, érzéssel énekelni, a veréb szó nélkül elillant. Amikor az énekmester kinyitotta a szemét, csak hűlt helye volt. Harmadszor is szerencsét próbált a veréb egy tengelicével. Az azonban hiába erősködött, hogy ilyen hanggal a veréb nem indulhat a versenyen, mert kinevetnék, a veréb mindenáron meg akarta tanulni a tengelice nótáját. Végül is összevesztek, és a veréb elkeseredetten hazament. Nemsokára elérkezett a várva várt verseny napja. A hosszas előkészületnek meg is volt az eredménye. Remekeltek az énekesmadarak. Különösen egy tengelice és egy feketerigó aratott sikert. Azonban micsoda nagy volt a meglepetés, amikor kihirdették, hogy az Arany Trilla díját a veréb nyerte. A zsűri kihangsúlyozta, hogy a veréb éneke milyen egyszerű, közérthető és hagyománytisztelő volt. P ersze, azt még el kell mondani, hogy a sok veréb a bíráló bizottságba a siketfajdot nevezte ki elnökké, tagjai pedig verebek voltak, meg egy nagy fejű bagoly, aki az egész versenyt átaludta. Erdőn-mezőn nagy volt a csalódás, és azóta sem rendeznek énekversenyeket a madarak. MEGÉRKEZETT A TÉLAPÓ! A két egyformának tűnő kép között tíz apró eltérést talál a jó megfigyelő. Melyek a különbségek? UpJp2S monfnt'fTÉ •lYlTi'lf- r ro _ Tsj. i\ O cr Ui-Ó v i* a 144 ef Jí L. 7 uut'ix' qqof y g upjp2s juq uos2pq rpqjpjipq v 2pq ÁSy/ 7 uoSoiu up2s D SdUJSO y g UpiDpjO U02S D 32SpU /Í8d J3J3}j2S)p y ■£ 'Vlfpl -2SSWP1 tpfoS VjßSSppff! rzy p S2S3J .{,?.? ymjpSSUVBS SVAJV2S V,Vp]Q qqof y f ofifoq yjvupfpydns odojpj 7 usSp 3i3>/,)f 0 Sojjtso áSzj 7 Szerkeszti: Tallósi Béla LEV TOLSZTOJ ■ÉkS ©II©íf Í1 ÜLI L
